Elhunyt Csikai Gyula atomfizikus, az MTA rendes tagja

Csikai Gyula (1930–2021) Fotó: mta.hu

Csikai Gyula a debreceni magfizika jelentős alakja volt. A Szalay Sándor teremtette magfizikai iskola tagjaként az ő érdeme
a béta-bomlásban a neutrínó visszalökő hatásának kimutatására a Szalay nyomán tervezett kísérlet megvalósítása, és ezzel
a neutrínó létezésének kimutatása.
E kísérlet helyszínét az Európai Fizikai Társulat a tudománytörténeti emlékhelyei közé emelte, és a kísérlet emlékére 2013-ban emléktáblát helyezett el az Atommagkutató Intézet előkertjében. Az emléktábla a kísérletet a következő szavakkal méltatja: „1956-ban Csikai Gyula és Szalay Sándor ebben az épületben béta-bomlási eseményeket fényképezett le egy ködkamrában.
Az elektron és a maradékmag pályájának szöge azt mutatja, hogy a bomlásban keletkezik egy nem detektált harmadik részecske is. A neutrínó létezését így megerősítve, a kísérlet hozzájárult a modern fizika megalapozásához.”

Egyéb eredményei közül kiemelkedik, hogy neutronnyalábok előállítására több berendezést (neutrongenerátort) épített Magyarországon és világszerte, főleg a harmadik világban. Elismerést szerzett neutronok által neutrongenerátorokban előidézett magreakciók kutatásával és értelmezésével.

Csikai Gyula 1930-ban született Tiszaladányban. Anyja révén Bay Zoltán rokonsági körébe tartozott, és – különösen az utóbbi években – büszkén emlegette, hogy a Debreceni Református Kollégiumban nevelkedvén kapcsolódik a város tudományos múltjához. Egy gyermekkori élmény Móricz Zsigmondhoz is kötötte. A magyar tudomány szervezeteihez elsősorban
a Magyar Tudományos Akadémiában betöltött szerepe révén kapcsolódott: 1973 óta levelező, 1985 óta pedig rendes tagja volt. Az MTA Fizikai Tudományok Osztályának korábban alelnöke, és két szakmai bizottságnak, valamint a Debreceni Területi Bizottságnak is tagja volt.

Elnöke volt az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, haláláig pedig tiszteletbeli elnöke. Nemzetközi tudományos szervezetekben betöltött tagságai közül megemlítendő a londoni székhelyű Európai Akadémia, az Európai Fizikai Társulat és a tiszta és alkalmazott fizika művelésére létrehozott Nemzetközi Fizikai Egyesülés magyar nemzeti bizottságában betöltött tagsága. Tevékenységének fontos szelete volt az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynöksége számára végzett szakértői munkássága.

Fiatalon lett az Atommagkutató Intézet igazgatóhelyettese, majd tanszékvezető professzor a Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén. Később az egyetem Természettudományi Karának dékánjaként, majd rektoraként dolgozott, sőt egy rövid ideig az oktatási miniszter helyettese volt.

Kitüntetései közül legfontosabbak a Kijevi Állami Egyetemtől kapott díszdoktori címe, a magyar kormánytól kapott Állami Díja, az MTA-tól kapott Akadémiai Díj, az Eötvös Loránd Fizikai Társulattól kapott díjak, a Tiszaladány község díszpolgára (2000), valamint a Debrecen város díszpolgára (2014) kitüntetés, Hajdú-Bihar megye Prima díja, az Egyiptomi Magfizikai Társulat díja (2008), a Debreceni Egyetem Díszérme (2010), valamint Gyémánt Katedra díja (2007), az Arany János Közalapítvány Wigner Jenő-díja (2005), a Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó-díja (2004) és a magtudományban elért rendkívüli eredményeiért kapott amerikai kitüntetése (1986).

Lovas Rezső, az MTA rendes tagja