Elhunyt Adriányi Gábor egyháztörténész, az MTA külső tagja

Adriányi Gábor

Nagy veszteség érte augusztus 10-én a történettudományt és ezen belül az egyháztörténet-írást. Elhunyt Adriányi Gábor Fraknói-díjas nemzetközileg ismert és elismert egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bonni Egyetem professzor emeritusa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem magántanára, a toulouse-i egyetem vendégtanára, a varsói Kardynal Wyszynski Egyetem díszdoktora, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetettje, római katolikus pap, címzetes felsőörsi prépost.

Adriányi Gábor 1935. március 31-én született Nagykanizsán. Budapesti teológiai tanulmányai során, 1959-ben, amikor megtagadta a részvételt a békepapi értekezleten, a szeminárium elöljárói számos kispappal együtt neki is megtiltották tanulmányai folytatását. Ezt követően semmiféle egyházi munkát nem végezhetett, pappá szentelése is titokban történt. Provokációk érték, és minden jel arra mutatott, hogy államellenes összeesküvés címén személyét bevonják a papok ellen készülő koncepciós perbe. Várható letartóztatása előtt a csodával határos módon 1961 tavaszán Nyugat-Berlinbe távozott. Rómában a Szent Tamás Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1963-ban teológiai doktorrá avatták. Disszertációját az 1855-ös osztrák konkordátum magyar vonatkozásairól írta. Ungarn und das I. Vaticanum című értekezésével 1971-ben a Bonni Egyetem (Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität) Katolikus Teológiai Karán habilitált, majd 1972-től az egyetem oktatója lett. 1976-ban kinevezték a Közép- és Újkori Egyháztörténeti tanszékre tanszékvezető egyetemi tanárnak, egyúttal az Egyháztörténeti Intézet igazgatójának. Megbízatását 2000-ig, nyugdíjazásáig látta el. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara Újkori és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékén 1996 és 2011 között minden évben egyháztörténeti előadásokat tartott.

Adriányi professzor szakterülete a magyar katolikus egyház 19-20. századi története volt. Munkássága túlmutat a szűkebb értelemben vett egyháztörténeten, hiszen politikai, társadalmi kérdésekkel is foglalkozott. Kiemelkedő eredményekkel kutatta a katolikus egyház magyarországi történetét és a Vatikán keleti politikáját. 16 önálló (8 német nyelvű) könyvet és több mint 300 tudományos tanulmányt publikált, közülük kiemelkedik a katolikus egyház magyarországi történetéről (Geschichte der katholischen Kirche in Ungarn 2004) és a Vatikán keleti politikájáról írott mű (Die Ostpolitik des Vatikans 1958–1978 gegenüber Ungarn 2003), illetve az egyháztörténeti kutatásokat előmozdító alapvető kézikönyv (Az egyháztörténet kézikönyve 1975).

Az Ungarn-Jahrbuch német nyelvű folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként számos magyarországi szerző tanulmányának külföldi publikálását segítette elő. Az általa alapított és szerkesztett egyháztörténeti sorozatban (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae) olyan művek kaptak helyet, amelyek itthon nem jelenhettek meg. Nagyszámú idegen nyelvű recenziója nagyban segítette a magyarországi egyháztörténeti munkák külföldi megismertetését.

Adriányi Gábor munkásságában a következő jelmondatot követte: „A történelmi igazság elfogulatlan feltárása minden egyháztörténész legszentebb kötelessége.” Ezt a jelmondatát egészíti ki a szakmai hitvallását tükröző másik gondolata: „Nem az teszi az egyháznak a jó szolgálatot, aki annak történetét elhallgatja, hanem aki annak valóságát őszintén feltárja.”

Solymosi László, az MTA rendes tagja