Elhunyt Aczél János matematikus, az MTA külső tagja

Aczél János (1924–2020) Fotó: unideb.hu

Aczél János 1924. december 26-án született Budapesten. Tanulmányait is a magyar fővárosban végezte, matematika–fizika tanári szakon. 1947-ben doktorált matematikai analízisből Fejér Lipót és Riesz Frigyes vezetésével. Első eredményeit a középértékek elméletében érte el. A szegedi egyetem Bolyai Intézetében lett tanársegéd, majd egyetemi docensi és tanszékvezetői kinevezést kapott az új Miskolci Egyetemre. 1952-től a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Matematikai Intézet Analízis Tanszékének első vezetője lett.

Aktív tudományos és tudományszervező munkásságának köszönhetően ebben az időszakban itthon és külföldön egyaránt a függvényegyenletek elméletének vitathatatlan szakértőjévé, gyarapítójává vált, és ezt az elismertségét csak fokozta 1961-ben megjelent, Vorlesungen über Funktionalgleichungen und ihre Anwendungen című monográfiája, amelyet később, 1966-ban bővített kiadásban angolul is publikált az Academic Press. 1962-ben Oberwolfachban megszervezte az első International Symposium on Functional Equations elnevezésű konferenciát. Az ebből a rendezvényből létrejött konferenciasorozat a függvényegyenletek művelőinek évenkénti legfontosabb összejövetele. Debreceni évei alatt ma is létező tudományos iskolát hozott létre. 1968-ban megalapította az Aequationes Mathematicae folyóiratot, amely a témakör vezető tudományos újságja.

1965 januárjában családjával elhagyta Magyarországot, és rövidesen a kanadai Waterloo Egyetemen lett egyetemi tanár. Haláláig professor emeritusként kötődött ehhez az intézményhez. Kanadai évei alatt nem szakadtak meg magyarországi kapcsolatai, továbbra is támogatta és együtt dolgozott volt debreceni tanítványaival, majd az ő tanítványaikkal. Így született meg Daróczy Zoltánnal közösen írt könyve On measures of information and their characterizations címmel, amelyet az Academic Press adott ki 1975-ben.

Kutatásaira jellemző, hogy a tiszta matematikai problémák vizsgálata mellett mindig törekedett elért eredményeinek az információelméleti, a közgazdaság-elméleti, valamint a társadalom- és viselkedéstudományokbeli alkalmazására is. Öt egyetem, köztük 2003-ban a Debreceni Egyetem adományozott neki díszdoktori címet. A kanadai Royal Society 1971-ben választotta tagjai sorába. 1988-ban elnyerte a spanyolországi Santiago Ramón y Cajal Medalt. Az MTA külső tagja 1990-ben lett. 2008-ban a világ legrégebbi matematikai társaságának, a hamburgi Mathematical Society tiszteletbeli tagjának is megválasztották.

Emlékét őrzik mindazok, akik ismerték, és akik eredményei alapján tisztelik.
Személyével a „nagy ötös” – a „Big Five” – negyedik tagja távozott közülünk. Sokunknak fog hiányozni.

Daróczy Zoltán és Páles Zsolt akadémikusok