A gazdasági elit képviselőit látták vendégül az Akadémia vezetői

„A reformkori magyar politikai elit felismerte, hogy nemzetpolitikai programját csak akkor tudja megvalósítani, ha a kultúra és a tudomány kiválóságait maga mellé emeli a nemzet elitjébe” – mondta köszöntőjében Freund Tamás.

„A kapcsolat a mind polgárosultabb politikai, gazdasági, kulturális és tudományos elit tagjai között éppen a Magyar Tudományos Akadémia esetében volt oly szoros, hogy az akár szövetségnek is mondható.

Ez az erős kötelék a történelmi tragédiák és az erőszakos politikai rezsimek ellenére sem lazult fel. S hogy ez mennyire igaz, azt éppen ennek a gyönyörű székháznak és káprázatos Dísztermének példája igazolja. A székház megépítését annak idején egy Szabolcsból induló, országossá duzzadt gyűjtés tette lehetővé, minden állami támogatás nélkül.

Freund Tamás
(A rendezvényről készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A nemzeti reformpolitikus elnök, Dessewffy Emil, a költőfejedelem főtitkár, Arany János, a német tervező, August Stüler, az építőművész Ybl Miklós és a festőművész Lotz Károly álmodták meg és formálták valósággá a mára emblematikussá vált épületet, a nemzettudat és a világörökség alkotórészét, a nemzet és a tudomány szövetségének szimbólumát” – mondta Freund Tamás.

Bibó István gondolatait felelevenítve az MTA elnöke arról is beszélt, hogy az elit feladata az irányítás mellett az értékközvetítés és a kultúrateremtés: „Az elit politikai és gazdasági része rendelkezik a szabályozás jogával és az anyagi erőforrásokkal.

Az Akadémiában összpontosuló tudományos elit fő küldetése, hogy a kutatások eredményezte tudást és technológiát a magyar társadalom, a vállalkozások, a gazdaság, az állam, végső soron az egész nemzet szolgálatába állítsa.

Célunk a tudománybarát, a tudomány művelését támogató, az új ismereteket, eszközöket, technológiákat leleményesen a maga javára fordító társadalom kialakítása. Ehhez az Akadémiának jogosítványokra és forrásokra van szüksége, ezek nélkül mindez csak álom marad.”

Freund Tamás elmondta, hogy a díszvacsorával az Akadémia egy távlatokat nyitó kapcsolatot szeretne elindítani. „Ennek során igyekszünk megismertetni Önökkel az Akadémiát és a magyar tudományos közösséget, azokat a tevékenységeit, amelyeket a felfedezések születése, a nemzeti önazonosság és értékek megmentése, a tehetségek kibontakoztatása, az eredmények elérhetővé tétele, a tudományos felismerések hasznosítása és mindenekelőtt a társadalom, a gazdaság, a vállalkozások és az állam tudományos támogatása érdekében végez.

Abban bízunk, hogy mindezt megismerve

találnak olyan jó ügyeket, célokat, programokat, amelyeket támogatásra érdemesnek találnak, s amelyekhez anyagi forrásaik mellett mecénásként a nevüket is szívesen adják.

Mi felkészültünk arra, hogy támogatásuk felhasználása során biztosítsuk a célhoz kötöttséget, az átláthatóságot, az ellenőrizhetőséget, a nyilvánosságot és a presztízsnyereséget, amire jogosan igényt tartanak” – fogalmazott az MTA elnöke.

Kecskeméti Gábor irodalomtörténész, az MTA rendes tagja, az MTA200 Elnökségi Bizottság elnöke egy

a 19. században az Akadémia és a gazdasági és politikai élet szereplői közötti intenzív és kölcsönös előnyökkel járó kapcsolat példáját elevenítette fel.

Mint elmondta, az Akadémia elnöki posztját 1871-től 1884-ig betöltő Lónyay Menyhért miniszterként, országgyűlési képviselőként, vízmentesítő társulati, földhitelintézeti és biztosítótársasági elnökként a politikai és gazdasági-pénzügyi elit tagjaival való összeköttetéseket, a gyakorlati jelentőségű ügyeknek a formálódó, modern állami intézményekkel és magánvállalkozásokkal való közös felvállalását hozta az Akadémiára.

Kecskeméti Gábor Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Elnöksége alatt két főtitkára a költő Arany János és a történész Fraknói Vilmos volt, akik a nemzeti kultúra, a történelmi múlt és a közösségi identitás hagyományait jelenítették meg. Lónyay Menyhért elnöksége idején az Akadémia megvásárolta Széchenyi István iratait, és elsőként adott ki válogatást naplójából, felállította Eötvös József és Széchenyi szobrát, létrehozta az elhunyt Arany szoborbizottságát. Mindez nem puszta reprezentáció volt. Amikor Lónyay 1874-ben megindította a Nemzetgazdasági Szemle című akadémiai szakfolyóiratot – amely Közgazdasági Szemle címmel ma is létezik –, nyitó írásában világossá tette, hogy

a tudománynak a gyakorlati politikai és gazdasági döntések kialakításában is helyének, szerepének kell lennie.

A díszvacsora résztvevői megismerkedhettek néhánnyal azok közül a kultúrtörténeti kincsek közül is, amelyeket az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében őriznek. Babus Antal irodalomtörténész, a gyűjtemény vezetője 4 tárlót rendezett be az alkalomra.

Babus Antal Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ezekben egyebek mellett a Mátyás király könyvtárából származó Carbo-kódexet, a Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi síremlékét megörökítő olajfestményt, Madách Imre művének, Az ember tragédiájának a kéziratát, illetve azt a díszes könyvet láthatták a vendégek, amelyet a Széchenyi által alapított Nemzeti Casinónak ajándékoztak, és amelybe a szintén általa kezdeményezett serlegbeszédek szövegeit másolták be kalligrafikus, a corvinákat utánzó írással.