Egy igazán befogadó Európai Kutatási Térség építése – interjú Pawel Rowinski professzorral

Pawel Rowinski számára az összetartó és befogadó Európai Kutatási Térség (ERA) víziója mindaddig nem teljes, amíg a mély egyenlőtlenségek fennállnak. „Sok kutató szervezetnek, különösen Közép-, Kelet- és Dél-Európában, továbbra is korlátozott a hozzáférése a fenntartható finanszírozáshoz, a fejlett kutatási infrastruktúrákhoz és a hosszú távú karrierlehetőségekhez – jegyezte meg. – Az Európai Kutatási Térség addig nem válik igazán közös és befogadó területté, amíg ezek az eltérések megmaradnak.”

Pawel Rowinski Photo: Piotr Terlecki

A legsürgetőbb kihívások közül kiemelte a folyamatos „agyelszívást” a kevesebb forrással rendelkező régióktól a jobb finanszírozású kutatóközpontokig, amelynek során a tehetséges kutatók a nagyobb stabilitást és erősebb hálózatokat kínáló intézmények felé orientálódnak: „Ez egy öngerjesztő folyamat: a gyengébb intézmények küzdenek, hogy versenyképesek legyenek, így még nehezebb magukhoz vonzaniuk vagy megtartaniuk a tehetséget.”

A professzor hozzátette, hogy a jelenlegi finanszírozási modellek túl gyakran jutalmazzák a már megalapozott kiválóságot. „A megoldás nem az, hogy a szintet lejjebb vigyük – emelte ki –, hanem az, hogy értelmes szakpolitikai intézkedésekkel bővítsük a kapacitást, és tartósan befektessünk a kutatási infrastruktúrába, valamint támogassuk azokat az együttműködési konzorciumokat, amelyeknek az alulreprezentált régiók aktív részesei. A kiválóság felépítéséhez idő, folytonosság és intézményi stabilitás szükséges.”

A Nyílt Tudomány (Open Science) mindeközben lehetőséget kínál a befogadásra – feltéve, hogy a hozzáférés igazságos. Pawel Rowinski kitért arra, hogy az adatok és a kutatási eredmények hozzáférhetővé tétele csökkentheti a belépési akadályokat, de csak akkor, ha az intézmények rendelkeznek a részvételhez szükséges képességekkel és erőforrásokkal. Az inkluzivitás szerinte azt is jelenti, hogy tiszteletben tartjuk Európa nyelvi, kulturális és intézményi sokféleségét. „Nem szabad, hogy a kohézió a kutatási gyakorlat egyetlen modelljének az érvényesítését jelentse” – mondta, kiemelve, hogy a különböző tudományos hagyományoknak egyenlő feltételeket kell biztosítani.

A versenytől a konvergenciáig

Arra a kérdésre, hogy az alulteljesítő régiók hogyan zárkózhatnak fel az EU-n belül, azt mondta, „ez a hosszú távú kutatási kapacitás építésén múlik, nem pedig azon, hogy csupán a versenyképes finanszírozási mechanizmusokra támaszkodik-e valaki”. A pénzügyi instabilitás a feltörekvő régiókban akadályozza a stratégiai tervezést. „Az infrastruktúrába és az emberi erőforrásba való kiszámítható beruházás nélkül rendkívül nehéz erős kutatási környezetet fejleszteni” – fogalmazott.

A stabil finanszírozásnak és a tehetségmegtartásnak kéz a kézben kell járnia. „Amíg a szakképzett kutatók folyamatosan elmennek a jobb finanszírozású régiókba, addig erre kevés az esély” – magyarázta. A karriertámogatás – az életpályamodell, a visszatérést segítő megoldások, a versenyképes fizetések – döntő fontosságú az agyelszívás visszafordításához.

Ugyanilyen fontosnak nevezte a kapacitások bővítését célzó partnerségeket, amelyek összekötik a hagyományos és feltörekvő intézményeket. Az egyetemek, az ipar és az önkormányzatok közötti együttműködés a rövid életű projektek helyett fenntartható ökoszisztémát hozhat létre. „Ez elmozdulást kíván a rövid távú projektfinanszírozástól az emberekbe, intézményekbe és ökoszisztémákba való hosszú távú strukturális beruházás felé, különben az ERA súlyosbítja a meglévő megosztottságot, nem pedig megszünteti.”

A tudományba vetett bizalom megtartása

Rowinski professzor úgy véli, az álhírek és a politikai megosztottság korában a tudományos akadémiáknak láthatóbbá kell válniuk a nyilvánosságban. „A múltból örökölt tekintélyük még mindig nagyon értékes, de már nem elég önmagában” – jegyezte meg.

A bizalom fenntartása érdekében az akadémiáknak meg kell erősíteniük függetlenségüket, miközben közvetlenebb kapcsolatot kell kialakítaniuk a társadalommal. „A bizalom a párbeszéden keresztül épül, nem egyirányú információátadás – mondta. – Közérthetőnek kell lennünk, a tudósoknak kommunikációs képzést kell biztosítani, és együtt kell működniük a pedagógusokkal, az újságírókkal és a civil társadalommal.”

A professzor kiemelte, a közbizalom fenntartása azon is múlik, sikerül-e megerősíteni az emberek képességét, hogy a tudományos bizonyítékokon alapuló állításokat megkülönböztessék az álhírektől. A cél nem az, hogy megmondjuk az embereknek, mit gondoljanak, hanem hogy segítsük őket abban, hogy az információkat saját maguk tudják értelmezni. Az akadémiáknak a tudományos szabadságot is meg kell védeniük, és elő kell mozdítaniuk a pluralizmust: „A megosztottság idején létfontosságú, hogy képesek legyünk olyan párbeszédnek teret adni, amely elfogadja a bizonytalanságot, a véleménykülönbségeket és az egymással versengő megközelítéseket.”

Mivel az álhírterjesztés nem ismer határokat, Rowinski professzor szorosabb nemzetközi együttműködést sürget. „Közös nyilatkozatok, munkacsoportok és a nyilvános vitákra adott gyors állásfoglalások segíthetnek a megbízható források hangjának felerősítésében – mondta. – Az akadémiáknak a tudás őrzőiből a közbizalom aktív építőivé kell válniuk, miközben elkötelezettek maradnak a függetlenség, a minőség és az átláthatóság iránt.”

A következő generáció bevonása

A pályájuk elején járó kutatók támogatása elsőbbséget élvez az ALLEA célkitűzései között. Rowinski professzor szerint a fiatal kutatóknak megfigyelőből a döntéshozatal aktív részeseivé kell válniuk, „a tanácsadó testületek és szakpolitikai bizottságok egyenjogú tagjaivá”.

A szervezett mentorálás és a vezetőképzés segíthet a feltörekvő kutatóknak hozzáférniük a tudományos prioritásokat meghatározó hálózatokhoz. Rowinski professzor ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a bizonytalanság továbbra is komoly akadály: „Stabilabb karrierútvonalakra van szükség, világosabb előmeneteli kritériumokra és a tudományos hozzájárulás szélesebb körének elismerésére, mint amilyen például az oktatás, a közéleti szerepvállalás és a nyílt tudomány előnyben részesítése.”

Kiemelte továbbá, hogy szükség van az akadémiák közötti együttműködésre a transznacionális hálózatok építésében, ami csökkentené a földrajzi egyenlőtlenségeket, és segítené a kevesebb forrással rendelkező intézmények fiatal kutatóinak az európai szintű kutatási stratégiáról szóló egyeztetéseken való részvételét. A mentorálás és a jobb karrierlehetőségek mellett ez is hozzájárulhatna, hogy az ALLEA és a hozzá hasonló szervezetek „a tudomány jövőjét a fiatal tudósokkal együtt alakítsák, ne pedig csak nekik”.

Szolidaritás a nehézségek idején

A közelmúlt válságaira reagálva – a járványtól kezdve az Ukrajnában zajló háborúig – Rowinski professzor kiemelte a bizalom és az együttérzés erejét. „Kihívásokkal teli időkben a nagylelkűség a vezetési formává válik – mondta. – Azok az intézmények tudták leginkább megőrizni a lendületüket, amelyek rugalmas, bizalmon alapuló hozzáállással, egyszerűsített eljárásokkal és támogató informális hálózatokkal igyekeztek könnyíteni a nehézségeken. A szolidaritás olyan rendszereket igényel, amelyek a szabályozáson és ellenőrzésen túl gyors reagálást tesznek lehetővé.”

A válságok, tette hozzá, gyakran leleplezik az egyenlőtlenségeket: „A tartós együttműködéshez átgondolt erőfeszítések szükségesek, hogy azok, akiknek kevesebb erőforrás áll a rendelkezésére, ne maradjanak le. A kapacitásépítés és az adatokhoz és infrastruktúrákhoz való egyenlő hozzáférés a szolidaritás megnyilvánulásai.”

Elmondása szerint a tudomány közös értékekre épülő társadalmi vállalkozás: „A bizonytalanság közepette az együttes munka az alázaton, a bizonyítékok tiszteletben tartásán és a közjó iránti elkötelezettségen múlik. Ezek nem vészhelyzeti intézkedések – ezek szokások, amelyeket ápolni kell.”