Búcsú Görög Sándor akadémikustól
A Magyar Tudományos Akadémia VII. Kémiai Tudományok Osztálya nevében, annak elnökeként, mély fájdalommal és tisztelettel búcsúzom Görög Sándor akadémikustól, aki életének 92. évében, az Osztály doyenjeként, rangidős tagjaként a napokban váratlan hirtelenséggel távozott közülünk. Halála olyan veszteség a hazai kémiai közösség számára, amelynek súlyát nehéz szavakba önteni. Még az elmúlt hetekben is korát meghazudtoló aktivitással írt, levelezett, véleményt formált szakmapolitikai és közéleti kérdésekről. Személyisége és életének példája arra taníthat bennünket, hogy az elkötelezett gondolkodás, a tudomány iránti hűség, a nyitottság és a szakmai elkötelezettség nem korhoz kötött emberi érték.
Görög Sándor (1933–2025) Fotó: mta.hu / Szigeti TamásAmit Pindarosz, az antik görög lírikus írt – néhány szóba sűrítve az emberi élet törékenységét, a lét hirtelenségét a mulandóság kapcsán –, azt mindannyian sejtjük, amikor egy hozzánk közelálló embert veszítünk el: „az ember csak árnyék álma.”
Önéletírása – a 2011-ben megjelent Repkényszaggatás című kötet – megrázó őszinteséggel és irodalmi igénnyel tárja fel személyes sorsának tragikus és felemelő pillanatait. A holokausztnak családja valamennyi tagja: szülei, nővére, nagyszülei áldozatul estek – őt csupán édesapja mentette meg, aki elrejtette őt egy kőszegi missziós szemináriumban. A szerzetesek befogadták, és élete következő négy évét papnövendékként élte le, szellemi és erkölcsi gyökerei innen is eredhettek.
A tudományos pálya felé vezető útja már kis korában és rendkívüli körülmények között indult. Arra, hogy hogyan ismerkedett meg a kémiával, és lett aztán kémikus, részben édesapja – Görög Dénes kórházi kórboncnok főorvos – kémia iránti szeretete ad magyarázatot. A betűvetéssel együtt hallott és tanult az atomokról, a molekulákról, az elemek, a vegyületek és a reakciók varázslatos világáról. A másik döntő hatás pályaválasztásában a kőszegi bencés gimnázium kémiatanára volt, aki személyiségével, a kémiai iránti szeretetével és elhivatottságával nyűgözte le fiatalkorában.
A szegedi tudományegyetemre való felvételének kacskaringós története is tanúskodik a korról és az ő bátorságáról: az akkoriban meghatározó felvételi bizottsági döntéssel szembe menve elérte, hogy ne a tanári, hanem a vegyész szakon kezdhesse meg tanulmányait. Kutatói identitását korán megtalálta, Fodor Gábor professzor ismerte fel tehetségét, majd Bartha Lajos és Beck Mihály mellett mélyült tovább tudása és elhivatottsága. A koordinációs kémia és az analitikai kémia világában lett először sikeres és eredményes: Beck Mihály mellett, vele közösen alig három év alatt több mint egy tucat publikációt jegyeztek.
Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt eltiltották az oktatástól, majd Szegedet is el kellett hagynia. 1959-ben a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárhoz került, ahol öt és fél évtizedet töltött el egészen nyugdíjazásáig. Az analitikai kémia egyik hazai úttörőjeként dolgozott már akkor is, amikor még nem álltak rendelkezésre azok az eszközök (HPLC, NMR, tömegspektrometria stb.), amelyek ma már alapvetőek és nélkülözhetetlenek a szakmában. Módszereket fejlesztett a Richter egy fontos termékének stabilitásvizsgálataihoz – például egy prednizolon-készítményhez (Mazipredon) –, és a szteroidvázas vegyületek vizsgálata lett kiemelt kutatási iránya egy életen át.
1968-ban lett a kémiai tudományok kandidátusa, 1973-ban a tudományok doktora. Analitikai érzéke, elméleti tudása és gyakorlati tapasztalata egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy ne csak a Richter kutatásfejlesztésének, hanem a magyar gyógyszeripar nemzetközi elismertségének is meghatározó alakjává váljon. Szabadalmi vitákban – például a Merck céggel szemben – eredményesen védte meg a Richter érdekeit. Tisztelte a tudományt, de nem riadt vissza a kritikai szótól: véleményét a Nobel-díjas Sir Derek Barton vélekedéseivel szemben is bátran és eredményesen fogalmazta meg.
Tudományos teljesítménye impozáns: 12 könyv szerzője vagy szerkesztője, 19 könyvfejezete szerepel külföldi könyvekben és enciklopédiákban, 170 tudományos és 21 egyéb dolgozat fűződik nevéhez. 26 országban tartott előadásokat, és 63 szabadalom társszerzője volt. Kiemelkedő pillanat volt tudományos pályáján, amikor C. A. Johnson, vezető angol analitikus a következő szavakkal mutatta be egy nemzetközi konferencia állófogadásán: „This is Dr. Görög, who has introduced chemistry into analytical chemistry.”
2005–2010 között – egyetlen nem amerikaiként – az Amerikai Gyógyszerkönyv (USP) szakértői bizottságának tagja volt. Munkája során határozottan képviselte azt a nézetet, hogy a gyógyszeralapanyagok gyógyszerkönyvi vizsgálatában a hatóanyag-tartalom meghatározását fel kellene váltani a szennyezések szelektív vizsgálatával. Szent tehén című dolgozata kritikus gondolataival nagy visszhangot váltott ki, amit az is jól mutat, hogy egy Elba szigetén tartott nemzetközi szimpózium keretében egy fontos előadás megtartására kérték fel.
Évtizedeken át tanított magyar és nemzetközi egyetemeken, itthon elsősorban az ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai Intézetében oktatott gyógyszeranalitikát. Oktatói munkáját ugyanaz az elhivatottság, szakmai elkötelezettség és tárgyszerű igényesség jellemezte, mint kutatásait.
Személyiségében egyesült a polgári humanizmus, a tudományos szkepszis és a morális integritás. Hitét és humánumát sorsa legnehezebb pillanataiban sem veszítette el. A XX. század magyar történelmének legmélyebb árkai között is megőrizte emberségét és kutatói kíváncsiságát. Görög Sándor halála fájdalmas veszteség mindannyiunk számára. Tudása, kritikus szelleme és kérlelhetetlen következetessége pótolhatatlan. Emlékét kegyelettel és tisztelettel őrizzük Horatius gondolatának jegyében: „Non omnis moriar”.
Perczel András osztályelnök
