Big Five 100 – Videón a legendás matematikusok születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencia

A konferenciáról készült felvétel első része

A konferenciáról készült felvétel második része

Aczél János, Császár Ákos, Fuchs László, Gál (Gaál) István, Horváth János 1924-ben születtek. Tanáruk, a legendás Fejér Lipót már egyetemi tanulmányaik idején így nevezte őket: a „Big Five”.

Pálfy Péter Pál, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke megnyitja a Big Five Centenáriumot. Az asztalnál Freund Tamás, az MTA elnöke és Páles Zsolt, az MTA Matematikai Tudományok Osztályának elnöke. A háttérben, a kivetítőn, a Big Five tagjai és a konferencia programja. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

És valóban: ők lettek a második világháború utáni hazai matematika nagy újraindítói, akik néhány év alatt ismét nemzetközi szintre emelték a magyar matematikát, és a világ matematikusainak élvonalában művelték azt egy életen át. Sőt, közülük Fuchs László még ma is matematizál:

az idén 100. születésnapját ünneplő világhírű matematikus tudományos aktivitása több mint háromnegyed évszázada folyamatos.

A „Big Five” tagjainak tudományos munkássága előtt tisztelgő, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben 2024. június 5-én tartott jubileumi ünnepséget és nemzetközi konferenciát Pálfy Péter Pál, az MTA rendes tagja, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke nyitotta meg, majd Páles Zsolt, az MTA Matematikai Tudományok Osztályának elnöke köszöntötte Fuchs Lászlót.

Fuchs László a Big Five Centenáriumon Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Páles Zsolt Fuchs László Magyar Tudományban megjelent visszaemlékezését idézve elmondta, hogy a „Big Five” legendás összejövetelei nemcsak abban különböztek a közönséges szemináriumi előadásoktól, hogy a tagok állandóan közbevágtak kérdésekkel és ötletekkel, hanem abban is, hogy szinte megállás nélkül nevettek és tréfáltak, ahol a tréfa tárgya többnyire a tárgyalt téma vagy annak tálalási módja volt.

„Csodálatos, hogy a sok tréfa mellett komoly matematikát tudtunk tanulni”

– idézte Fuchs László szavait Páles Zsolt, majd felelevenítette azt a 2004-ben 400 év matematika címmel a „Big Five” tagjainak tiszteletére rendezett tudományos tanácskozást is, amelyen még a legendás társaság valamennyi tagja jelen volt, és előadást tartott, majd a 2014-ben rendezett, 90. születésnapi konferenciát, amelyen az akkor még élő valamennyi tag közül Aczél János és Fuchs László tudott személyesen részt venni.

Köszöntőjét zárva Páles Zsolt azt mondta:

„A »Big Five« tagjainak hatása csaknem felmérhetetlen. És túlzás nélkül mondhatom, hogy nincs ma Magyarországon olyan matematikus, aki ne forgatta volna Fuchs László Bevezetés az algebrába című tankönyvét. De Aczél János függvényegyenletekről és Császár Ákos topológiáról írt könyvei is a tudományterületük bibliáivá váltak.”

Páles Zsolt, az MTA Matematikai Tudományok Osztályának elnöke köszöntőt mond a Big Five Centenáriumon Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Páles Zsolt után a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte az ünnepeltet, és átadta neki

az Akadémia külhoni magyar tudósoknak adható legrangosabb elismerését, az Arany János-életműdíjat,

amely olyan magyar tudósok megbecsülését szolgálja, akik a határon túli magyarság tagjaiként jelentős tudományos munkásságot mutattak fel egész életük során.

Az Arany János-életműdíj átvételének hónapjában egyben 100. születésnapját is ünneplő Fuchs Lászlót köszöntő beszédében Freund Tamás először Dirk Jan Struik holland matematikust idézte:

„A matematikusok sokáig élnek: a matematika egy egészséges hivatás.”

Ezt követően pedig Bertrand Russel és Henri Poincaré matematikáról szóló gondolataival köszöntötte az ünnepeltet. „Bertrand Russell Study of Mathematics című esszéjében így ír a matematikáról: »A matematikát, ha helyesen fogjuk fel, nemcsak igazság, hanem egyszersmind magasrendű szépség is jellemzi: hideg és szigorú, a szobrászatéhoz hasonló szépség. (…) fenségesen tiszta, és oly szigorú tökélyre képes, amilyent csak a legnagyobb művészet tud felmutatni.« Henri Poincaré pedig így fogalmazott: »A matematika olyan nyelv, amelyen nem lehet ködös vagy pontatlan gondolatokat kifejezni«” – idézte a híres matematikusokat Freund Tamás. „Mi az tehát, amiért a matematikusok sokáig élnek?”

– tette fel a kérdést az Akadémia elnöke.

„Talán éppen a tisztaságnak, a tökélynek, a rendnek ez a szenvedélyes keresése. Szeretete. Amit a pályája kezdetén, 1947-ben megjelent négy angol nyelvű cikkétől kezdve egészen a tavaly megjelent két publikációjáig és a most is folyamatban lévő munkáiig Fuchs László is példaként elénk él és képvisel.

És képviselte és képviselték a »BIGFIVÉreivel« akkor is, amikor ezt a történelem árnyékában kellett tenniük” – mondta Freund Tamás. „Arról, hogy a történelem milyen súlyokat tesz ránk, személyesen legtöbbször nem tehetünk – fogalmazott az Akadémia elnöke. – „Ez nem a mi döntésünk. Kívülről ér minket. De hogy abban a helyzetben, amelyben vagyunk, mit teszünk, hogy helyzetünkhöz hogyan viszonyulunk, az elsősorban a mi kezünkben van. A belső szabadság és a hivatásunk iránti hűség mellett, munkánk minőségi volta mellett tudunk dönteni. Fuchs László és a »Big Five« tagjai egyetemi éveik idején így döntöttek.

A matematika iránti odaadó szeretet végigkísérte életüket, és munkásságuk megajándékozta a nemzetközi és a magyar tudományt.”

Fuchs László átveszi Freund Tamástól az Arany János-életműdíjat Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A díj átvételét követően Fuchs László mondott beszédet, amelyben szüleire emlékezve kezdte pályájának áttekintését: „Mielőtt néhány szót szólnék életpályámról, nem mulaszthatom el, hogy ne idézzem fel mély hálával szüleim emlékét. Édesanyámnak sikerült átültetnie apjától örökölt lappangó matematikai tehetségének egy töredékét. Édesapám, az egyik vezető finnugor nyelvész,

példát mutatott (állami elismerés hiányában is) a nagy áldozatokat követelő, önzetlen kutatómunkára, az alapvető tudományos kérdések vizsgálatának fontosságára. Az ő hatása életemre mérhetetlenül nagyobb, mint mindenki másé”

– mondta Fuchs László.

Majd így folytatta emlékezését: „Tizennégy éves koromban kezdtem komolyan érdeklődni a matematika iránt. (…) A numerus clausus miatt nem vettek föl a Műegyetemre, de fél évi gyári munka után beiratkozhattam a bölcsészkarra mint matematika–fizika szakos tanárjelölt. 1945-ben, közvetlenül a háború után a pesti egyetemen nem lehetett sok matematikát tanulni. Fejér professzor nagyon legyengült a német megszállás alatt. Kerékjártó professzor úr betegsége miatt már előadni se tudott. A katonai szolgálat, a szörnyű hadifogság és az embertelen munkaszolgálat okozta háborús szenvedések nem törtek meg bennünket.

Elhatároztuk, hogy együtt tanulunk komoly matematikát. Öten, mind 1924-es születésűek.”

Fuchs László köszönőbeszédet mond és visszaemlékezik életpályájára az Arany János-életműdíj átvételekor Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Matematikai pályafutásán végigtekintve Fuchs László elmesélte, hogyan vezetett útja az ideálelmélettől a rendezett algebrai struktúrák elméletén át az Abel-csoportok vizsgálata és a megoldatlan problémák felé.

„Ez maradt kedvenc témám egész életemben, három könyvet írtam az Abel-csoportokról”

– mondta. – „Talán hibát követtem el, hogy gyakran váltottam kutatási problémáimat, de megvallom, nem tudtam ellenállni annak, hogy egy felmerült, érdekes problémát ne próbáljak megoldani. Már nyolcvanéves voltam, amikor nyugdíjba mentem, de a matematizálást semmiképpen nem tudtam abbahagyni. Az elmúlt húsz év alatt számos régi problémáról írtam, és több érdekes kérdést tisztáztam számomra új területen, a kommutatív gyűrűk új ágában.

Örömmel állíthatom, hogy sikerült bizonyítanom egy fontos egzisztenciatételt. A tétel: matematika létezik kilencven év után is.

Ez nem új tétel, de abban egyetérthetünk, hogy ezt nem könnyű bizonyítani. Elterjedt szokás elismerés alkalmával ígéretet tenni a jövőbeli munkára. Az én koromban ennek nincs értelme. De azt nyugodtan állíthatom, hogy

kitüntetésem megerősít abban a törekvésemben, hogy bizonyítsam, matematika létezik még száz év után is.”

Fuchs László beszédét követően Kacskovics Imre, az ELTE Természettudományi Karának dékánja nyújtotta át az ünnepelt matematikusnak az ELTE TTK platina oklevelét „egy kiváló életmű elismeréseként” és arra is emlékezve, hogy Fuchs László 1954 és 1956 között az ELTE Matematikai-Fizikai-Kémiai Kar dékánja volt.

Fuchs László átveszi az ELTE TTK platina oklevelét Kacskovics Imre dékántól Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A magyar nyelvű ünnepi köszöntőket jeles matematikusok részvételével egy angol nyelvű nemzetközi konferencia követte, amelyen öt előadás hangzott el. Luigi Salce (Padovai Egyetem) Fascinating modules over valuation domains, Berkes István (Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) István Gál’s mathematical work, Miroslav Hušek (Károly Egyetem, Prága) Mathematics of Ákos Császár, Norbert Ortner (Innsbrucki Egyetem) János Horváth, born July 30th, 1924, in Budapest és Ludwig Reich (Grazi Egyetem) János Aczél –Functional Equations in Mathematics and in Applications című

előadásai mind tisztelgést jelentettek a „Big Five” egy-egy tagja, vagyis az öt világhírű magyar matematikus munkássága előtt.

Fuchs László és a Big Five Centenárium előadói (balról jobbra: Ludwig Reich, Luigi Salce, Berkes István, Fuchs László, Miroslav Hušek és Norbert Ortner) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás