Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy tegyünk valamit az oktatás érdekében – Lovász László, az MTA elnöke a jelenlegi helyzetről

A Magyar Tudományos Akadémia látta vendégül A jövőért, gyermekeink oktatásáért című konferenciát, ahol Lovász László, az MTA elnöke elmondta: a tanártüntetéseken látható energiát most a tanároknak, a kormánynak és a társadalomnak közösen kell abba az irányba fordítani, hogy valóban lényegesen javuljon a közoktatás helyzete.

2016. április 4.

„Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a legnagyobb kincsünk a gyerek, gyermekeink jövője a legfontosabb, és hogy nyitott, gondolkodni tudó, az információt kritikusan szemlélő fiatalokra van szükség. A köznevelés, oktatás helyzete jelentősen romlott, és ez objektíven mérhető például a PISA-felmérésekben vagy az innovációs mutatókban. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy tegyünk valamit az oktatás érdekében” – mondta Lovász László az MTA Székházának dísztermében az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megrendezett oktatási konferencián háromszáz iskolaigazgató előtt.

Az MTA elnöke elmondta: a Magyar Tudományos Akadémia ezt felismerve indította el másfél éve szakmódszertani programját, amelyben tudományos módszerekkel vizsgálják, mit és hogyan lehet tanítani ma az iskolákban, hogyan használjuk az új lehetőségeket. A program első szakaszában végzett munkáról 15 kutatócsoport számolt be március 24-én, és nemrég kiírták a második, kibővített körre vonatkozó pályázatot is. A szakmódszertani program egy hosszú távú, 5-10 évre tervezett munka.

Nyitott, gondolkodni tudó, az információt kritikusan szemlélő fiatalokra van szükség Fotó: mta.hu/Gilicze Bálint

Lovász László elmondta: az Akadémia természetesen nem zárkózik el a rövidebb távú véleménynyilvánítástól sem, és részt vesz a köznevelési kerekasztalon. Az MTA elnöke szerint most megnyílt egy kapu, megvan az energia, lelkesedés ahhoz, hogy valami új, fontos változás jöjjön az oktatásban. Ez nem könnyű, és mindenkinek át kell gondolnia, mit tud tenni e célnak érdekében.

A kormánytól több támogatás kell, és nem csak a tanárok fizetéséről van szó (bár ez is nagyon lényeges, mert vonzóbbá kell tenni a tanári pályát). A közoktatás reformját nem szabad pénzkivonási lehetőségnek tekinteni, ahogyan azt sajnos sok korábbi kormány tette. Még mindig a kormány szerepéről beszélve Lovász László elmondta: nem szabad a mundér becsületét védeni, a hibákat el kell ismerni. A Kerekasztalt nem szabad arra használni, hogy „kieresszük a gőzt”, hanem a tanártüntetéseken látható energiát arra kell fordítani, hogy oktatásunk jobb irányba fejlődjön.

Ehhez a tanároknak is többet kell vállalni. Az új bevezetése mindig teher, sok munkával, tanulással és sokszor frusztrációval jár. Tény, hogy a tanártársadalom most elégedetlen, de félre kell tenni a megbántódásokat, és előre kell nézni.

A gazdasági vezetők, politikusok, tudósok tapasztalata, véleménye, igénye fontos motiváció, de nekünk is meg kell értenünk, hogy hiába találunk ki új dolgokat, ezek megvitatás, kipróbálás, a tanárok fellelkesítése nélkül kudarcra vannak ítélve – mondta az MTA elnöke.

Lovász László végül a szülők, családok szerepéről beszélt. Nem szabad azt kérdezni, hogy miért tanuljon mást a gyerek, mint én 30-40 éve. Mást és máshogy kell tanulni most, mint régen, és ez nagy terhet ró a családokra. Anyagi áldozatokat is kell hozni, például különórákat fizetni azoknak, akik ezt megengedhetik maguknak, vagy lehetővé tenni, hogy a fiatal ne álljon munkába, hanem tanulhasson tovább. „Legtöbbünk családjában volt egy nagyszülő vagy dédszülő, aki saját jobb életét feláldozva taníttatta ki a gyermekét. Legyünk méltók hozzájuk!” – zárta szavait az MTA elnöke.

Az MTA részvétele a köznevelési kerekasztalon

A köznevelési kerekasztalon Csépe Valéria akadémikus, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának elnöke képviseli az Akadémiát, és kizárólag tartalmi, szakmai kérdésekben foglal állást. Csépe Valéria előadást tartott a pénteki konferencián, ahol a megújuláshoz szükséges szemléletbeli és tartalmi változások időszerűségét hangsúlyozta. „A magyar iskolában megállt az idő” – mondta. „Újra kell értelmezni azt, hogy mi a tudás, hogyan kell a stabil alpakészségeket és a változó világhoz alkalmazkodni képes tanulni tudást kialakítani.”

A professzor szerint ma az az egyénre szabott tartalmi követelményrendszer a jól használható, amelynek alapdokumentumai az oktatási standardokat és a tartalmi kereteket együtt határozzák meg. A korábbi ismeret- és tevékenységközpontú oktatás helyett egy olyan gyermekközpontú oktatás mellett érvelt, amely a gyerek komplex fejlődésének fényében határozza meg a tartalmi kereteket és az oktatás eszközeit, módszereit.

Csépe Valéria az alapkészségek fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta, kiemelve a 3 és 12 éves kor közötti életszakaszt, amelyben a mozgásnak és a művészeteknek, kiemelten pedig az éneknek és a zenének van hangsúlyos szerepe. Már a rövid távú feladatok között kiemelte a könnyítést, ami különösen alsó tagozaton azt jelenti, hogy nem kell mindent tanórává tenni. Végül megköszönte a gyakorló pedagógusok sokaságának azt a munkát, amit jelenleg együtt végeznek az oktatás megújítását célzó javaslatok kidolgozásában a „Tartalomfejlesztés és módszertan” munkacsoportban.