Az MTA új doktorai 2022-ben

2022. június 28.

Balogh István akadémiai doktori értekezésében súlyos genetikai betegségekben és több tényező által kiváltott kórképekben végzett genetikai és molekuláris biológiai vizsgálatainak eredményeit foglalta össze. Laboratóriumi eljárásokat fejlesztett ki a magzati vizsgálati mintában jelen lévő anyai eredetű sejtek kimutatására. Öröklött kórképekben (pl. V. alvadási faktor hiányában, a zsírtárolási betegségek közé tartozó C-típusú Niemann–Pick-betegségben, dystrophinopathiának nevezett izombetegségekben és egyetlen gén hibája által okozott cukoranyagcsere-rendellenességekben) azonosította a kóroki eltéréseket. Magyar betegcsoportokban végzett genetikai vizsgálatokat olyan ún. monogénes kórképekben, ahol a betegség hátterében egyetlen gén hibája áll (pl. cisztás fibrózis, a koleszterinhiánnyal járó Smith–Lemli–Opitz-szindróma, a kötőszöveti rostokat kódoló gén hibájából származó Marfan-szindróma és policisztás vesebetegség). A Smith–Lemli–Opitz-szindrómában vizsgálta a kis molekulasúlyú anyagok hatását a kórkép kialakulására. Elsőként mutatta ki a sejtek növekedésében és túlélésében szerepet játszó Gas6 fehérje jelenlétét emberi vérplazmában, és laboratóriumi módszert fejlesztett ki a mérésére. A több tényező által kiváltott betegségekben a genetikai tényezők szerepét vizsgálta, és megállapította, hogy a látáscsökkenést okozó időskori makuladegeneráció (AMD) kialakulásában több gén (a CFH, a LOC387715 és a HTRA1 gének) egyes változatainak jelenléte fokozott kockázattal jár, míg a Gas6 gén c.834+7G>A változata véd a nedves típusú AMD-vel szemben. Férfimeddőségben az Y-kromoszóma szerkezeti eltéréseit és a mikro-RNS megjelenését vizsgálta hímivarsejt-hiányos állapotokban.

Balogh Péter akadémiai doktori értekezésének témája az egérnyirokszövetek (elsősorban a lép és a bél nyirokszövetei) stromális összetevőinek érése és szerkezetanalízise, ennek kapcsán pedig új kísérleti modellek létrehozása és alkalmazása. Vizsgálatainak célja azoknak a folyamatoknak a megértése, amelyek elősegítik a perifériás nyirokszövetek specializált érelemeinek kialakulását. Ennek során új sejtcsoportok azonosítására alkalmas ellenanyagokat fejlesztett ki, amelyek felhasználásával igazolta az egérlép vörös pulpaereinek komplex szerveződését. Megállapította, hogy kialakulásukban egy DNS-kötő fehérje (Nkx2-3) játszik döntő szerepet, hiányában a lép érszerkezete nyirokcsomószerű átalakulást mutat. Ugyanez a transzkripciós faktor befolyásolja a bélben a helyi nyirokszöveti komponensek érhálózatának érését, ezen keresztül a bélasszociált nyirokszövetek kialakulását és több fehérvérsejt-alcsoport megoszlását, valamint a kísérletes bélgyulladás kiváltásával szembeni érzékenységet. Igazolta, hogy az egérlép marginális zónája és a nyiroktüsző között csatornakapcsolat (conduit) áll fenn, ami lehetővé teszi egy mintázatfelismerő receptor áthelyeződését, és azonosította az ebben részt vevő sejtek (B-sejtek, marginális zóna makrofágok és follikuláris stromális sejtek) szerepét. Egy B-sejtes daganat vizsgálatával kimutatta egy új hasüregi nyirokszövet-formáció létezését, ami szerepet játszhat a hasüregi B-sejtek megoszlásának szabályozásában.

Balogh Sándor akadémiai doktori értekezésében a körzeti, család- és háziorvosi tevékenység átalakulását elemezte új összehasonlító szempontok szerint. Megállapította, hogy a körzeti, család- és háziorvos „feketedoboz-tevékenysége” megismerhető és összehasonlítható. Bizonyította, hogy – mivel a megbetegedések kockázata összefügg az életkorral – a háziorvosi praxis ellátási feladatai kapcsolódnak a korösszetételhez. Kimutatta, hogy a háziorvos munkáját meghatározó kockázati tényezők a következők: a társadalmi hierarchia, az egészséges életmód helyi determinánsai, a végzettségi és a jövedelmi szint, valamint a településszerkezet. Feltárta, hogy a háziorvosi konzíliumkérést döntően befolyásolják a földrajzi és infrastrukturális adottságok és a háziorvos kompetenciája. Rámutatott, hogy a háziorvosi munka minőségét döntően befolyásolja az orvos motivációja. Felhívta a figyelmet arra, hogy a háziorvos gondozómunkájának megismerését célzó kutatásokba való bevonás javítja a háziorvos munkájának minőségét. Igazolta, hogy a háziorvosok bevonásával történő adatrögzítő, elemző munka javítja a betegek együttműködését. Bizonyította, hogy a háziorvos közreműködésével végzett kutatások beépülnek a háziorvosi gyakorlatba, és így alkalmazási eljárásnak tekinthetők. Megállapította, hogy a nemzetközi kapcsolatok segítik a nemzeti családorvoslás fejlesztését. Az elmúlt 20 év adatainak elemzésével igazolta, hogy a körzeti, család- és háziorvos munkája alapvetően befolyásolja a népegészségügyi mutatókat. Például a születéskor várható élettartam több mint ötéves növekedése az 1990-es évek közepétől a háziorvos munkájának az eredménye is. A kapitáció szerinti finanszírozás helyessége is igazolódott.

Baran Sándor akadémiai doktori értekezése az időjárás-előrejelzésre használt valószínűségi modellekkel foglalkozik, melyek célja a légkör jövőbeli állapotainak pontos és megbízható előrejelzése. Az utóbbi 20-30 évben a meteorológiai állomások által különböző paraméterekkel numerikusan előre jelzett kimeneteket ún. „ensemble” (vektoros) technikákkal kapcsolják össze. Ez lehetőséget ad az időjárási komponensek (pl. szélsebesség, csapadék, vízállás, hőmérséklet) eloszlásának becslésére is, ami megnyitja az utat a valószínűségi időjárás-előrejelzés előtt. Minden jelentősebb meteorológiai szolgálat üzemeltet saját ensemble előre jelző rendszert, azonban ezek a torzításból vagy nem megfelelő kalibráltságból eredő hibák miatt utófeldolgozást igényelnek. E technikákkal is foglalkozik az értekezés. A paraméterek becslésére és a modellek tanításához szükséges múltbeli mérési adatok kiválasztására Baran Sándor új, hatékony algoritmusokat ad, a létező algoritmusokat pedig továbbfejleszti; egy kapcsolódó R-programcsomagot is üzemeltet. Az értekezés eredményei teljes mértékben alkalmazott eredmények. A bemutatott modellek és algoritmusok illusztrálása az egyes esettanulmányokban történik meg. A téma aktualitását az is bizonyítja, hogy a nagyrészt 2000 utáni publikációk a szakterület rangos nemzetközi folyóirataiban jelentek meg, és a módszereket a világ jelentős meteorológiai kutatóintézeteiben alkalmazták.

Barsi Árpád akadémiai doktori értekezésében a térinformatika területén végzett előremutató kutatásokat, és ért el eredményeket, kifejezetten annak jövőbeli, automatizált és autonóm közúti közlekedésben alkalmazható kérdéseire keresve válaszokat. A térképészet és az informatika eszköztárát felhasználva algoritmusokat dolgozott ki az úthálózat elemeinek, az útpálya jellemzőinek, továbbá az úthálózat környezetének mérésére és térképezésére, illetve a közlekedő objektumok távérzékelésére és térinformatikájára. Új módszertant hozott létre a közúthálózat elemeinek detektálására és térképezésére képfeldolgozási és mesterségesintelligencia-eszközök használatával, útdetektálási és csomópont-detektálási feladatokra többek között növekvő neurális gázok és önszerveződő neurongráfok alkalmazásával. Az útpálya felületi és szerkezeti jellemzőinek meghatározására integrált mérőrendszert fejlesztett, és módszertant dolgozott ki a sztereo-fotogrammetria és a lézerszkennelés felhasználásával. Optikai és lézerszkenneléses távérzékelési módokat dolgozott ki az úthálózat környezetének nagy felbontású és nagy pontosságú térképezésére és nagy felbontású modellezésére is. Az úthálózaton közlekedő járművek és gyalogosok mérésére távérzékelési módszereket alkalmazó, modellalapú érzékelési és felismerési rendszereket, valamint technológiákat fejlesztett. Munkásságának hasznosulása a valós idejű, nagy felbontású térképészet, a helymeghatározás és a navigáció területén, valamint az autonóm felszíni közlekedés fejlődésében várható.

Benczes István akadémiai doktori értekezése – korábbi magas szintű kutatási tevékenységével összhangban – két területen járul hozzá jelentősen a tudományszak fejlődéséhez. Az integrációelméletek oldaláról, illetve a válságkezelés és -rendezés témakörében. Az értekezés jelentős értéke és eredménye a kooperáció és a centralizáció dimenzióiban értelmezett négy fő szcenárió (mélyülés, inkrementális reform, hegemónia, dezintegráció) kimunkálása és kontextusba helyezése. A szerző rámutat arra, hogy a válságrendezés előmozdította az integráció mélyülését, azonban a tagállami érdekegyeztetésen alapuló inkrementális reformok jóval nagyobb szerepet játszottak. A szabályozás helyett a redisztribúció, a szakpolitikai egyeztetések helyett a politikai alkuk vették át a főszerepet. Mindezek a folyamatok a GMU gazdasági kormányzási rendszerét sokszínűbbé és innovatívabbá tették. Benczes István műve hosszú, alapos és erősen motivált kutatási munka gyümölcse, amely igényes tudományos környezetben született. Gazdag gyakorlati és elméleti alapokra épülő, rendkívül eredeti megközelítése, az alkalmazott elemzési keretrendszer lehetővé tette az EU válságmenedzsmentjének, reformfolyamatának, illetve végeredményét tekintve integrációjának magas színvonalú, átfogó politikai gazdaságtani vizsgálatát és magyarázatát. Alapvető jelentőségű, újszerű eredményeket ért el különösen az inkrementális reformok, a hegemóniaelméletnek az EU-integrációra történő alkalmazása, a dezintegráció, illetőleg a bank- és költségvetési unió elemzése területén.

Benczes Réka akadémiai doktori értekezése a fonológiai motivációnak általában a nyelvben és konkrétan az angol szóalkotásban játszott szerepét tárgyalja. A fonológiai motiváltság fogalma azokra a nem önkényes kapcsolatokra vonatkozik, amelyek a hangalak és jelentés, illetve a hangalak és hangalak között állhatnak fenn azokban a jelenségekben (hangszimbolika, onomatopoeia, rím, alliteráció, reduplikáció és ismétlés), amelyekben a szavak hangalakja befolyásolja a nyelvhasználatot. A szerző leíró vizsgálatait alapvetően kognitív nyelvészeti keretben végzi, ugyanakkor a magyarázat szintjén a jakobsoni kommunikációs modellből indul ki, azt módosítja. Mivel korábban csak részkutatások folytak ezen a területen, a disszertáció új, szintetizáló és integráló munka, amely számos konkrét új eredményt tartalmaz, többek között a fonológiai motiváltság szerepére, hatókörére és a kognitív sémákkal való kapcsolatára vonatkozóan. Újdonságnak számít, ahogy a munka rávilágít a fonológiai motiváltság működésére az angol szóalkotásban, kitágítva a morfológia hagyományos keretét. Az értekezés részletesen bemutatja a korábban mellőzött reduplikáció szerepét az összetételek létrehozásában. A fonológiai motiváció bizonyítja, hogy a nyelv a diskurzusban alakuló, interakciós és emergens természetű, a kompetencia és a performancia nem választható szét.

Bibok Károly akadémiai doktori értekezésében megalapozott elméleti rendszert épített ki a vonzatrendszer kettős, lexikális-konstrukciós, illetőleg szemantikai alapú tárgyalásához, és ezzel a vonzatok természetét érintő szakmai vitában újító értékű elméletet alkotott. A kettős igeosztályozás elméletével igazolta, hogy argumentumokról mind lexikai-szintaktikai, mind pedig szemantikai értelemben kell beszélni. Disszertációjának újdonsága az is, hogy új szemléletet ad az igék szemantikai szerepének meghatározásához. A szerző a magyar igék szemantikai és szintaktikai argumentumainak meghatározásával, több szempontú osztályozásával és a szintaktikai alternációk lexikális-konstrukciós keretben való leírásával fontos tudományos eredményeket ért el. Ezzel új aspektusokat tárt fel a magyar nyelv morfoszintaktikai alternációinak, valamint az igék argumentumszerkezetének vizsgálata terén, gazdagítva az argumentumstátus fogalmához kapcsolódó ismereteinket. Rámutat arra is, hogy a jelentésfelbontás konkrét elemei, a minimális szemantikai komponensek alapján lehet megadni a szemantikai komponensek halmazát, amely ily módon megalapozhatja az átfogó és teljes igeosztályozást. Értekezése a magyar igék klasszifikációjának eddig legteljesebb összefoglaló rendszerét adja. Kutatási eredményei újdonságot jelentenek mind a tárgytudományos vizsgálatok metatudományos értékelése, mind a lexikális pragmatika kidolgozásának irányába mutató javaslat szempontjából.

Boda Zsolt akadémiai doktori értekezésében kiváló összegzést ad a közpolitikai döntéshozatal hazai és nemzetközi irodalmáról, tisztázza a téma megértéséhez szükséges fogalmi kereteket. Az értekezés első, elméleti részét a bírálóbizottság jelentős hozzájárulásnak tekintette a közpolitikai döntéshozatal témájának hazai és nemzetközi diskurzusához. Kiemelendő, hogy az értekezés elméleti része az egyetemi oktatásban is jól használható. Az értekezés második része a magyar közpolitikai döntéshozatalt jellemző változásokat vizsgálja 2002 és 2014 között, saját hazai kutatás és egy nemzetközi kutatás, a Comparative Agendas Project magyar adatainak felhasználásával. A szerző munkájában elemezte a hazai közpolitikai döntésekben szerepet játszó főbb aktorok döntéshozatalban játszott szerepét; meghatározta a magyar döntéshozatalt jellemző kormányzási stílusokat a vizsgált időszakban, valamint bevezette és vizsgálta a magyar társadalom közpolitikai képességét. A kiemelendő tudományos eredmények közé tartozik az egyes kormányzati ciklusokon belüli jelentős vagy paradigmatikus közpolitikai váltások kimutatása, valamint annak ábrázolása, hogy a magyar eset nem feltétlenül követi a nyugati mintákat a közpolitikai döntéshozatal tekintetében sem. Az értekezés a magyar közpolitikai, kormányzati döntések megértését elősegítő, hiánypótló munka.

Bödör Csaba akadémiai doktori értekezésében a nyirokrendszeri daganatok egy típusának (az ún. follikuláris limfómának) a hátterében terápiával célozható gének mutációit hozta összefüggésbe a betegség visszatérésével és súlyosbodásával. Krónikus lymphocytás leukémiában a terápia alatt kialakuló, a terápiarezisztencia mögött álló genetikai folyamatokat vizsgált és azonosított. A rosszindulatú vérképző szervrendszeri betegségekben, a daganatképződésben nagy jelentőséggel bíró, ún. calreticulin gén mutációinak fehérjeszintű mennyiségi kimutatására alkalmas eljárást dolgozott ki. Összefüggést mutatott ki a magas calreticulin-mennyiség és a súlyos vérrögképződés előfordulása, valamint a betegség súlyosbodásának rizikója között. A rosszindulatú vérképző rendszeri betegségek egy örökletes formájában új génmutációt azonosított, valamint leírta kooperációját más genetikai eltérésekkel a betegség kialakulásának hátterében. Összeségében a rosszindulatú vérképző rendszeri betegségekben új genetikai eltéréseket azonosított, valamint a mindennapi diagnosztikához szükséges molekuláris eljárásokat dolgozott ki, és vezetett be a gyakorlatba.

Börzsönyi Tamás akadémiai doktori értekezésében kísérleti eszközökkel vizsgálta a szemcsés anyagok folyási tulajdonságait. Méréseiben a legmodernebb vizsgálati módszereket kombinálta: a rendszer felszínén zajló folyamatokat nagy sebességű kamerás felvételekkel követte, míg a szemcsés anyag belsejét CT- és MRI-berendezésekkel vizsgálta. A szemcsés anyagok folyásának és stabilitásának vizsgálata a természetben is megfigyelhető jelenségek mellett ipari folyamatok tervezésében is fontos. Olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy például milyen messzire fog eljutni egy lavina vagy csúszó földréteg egy adott hegyoldalon. E folyamatok számszerűsítésével azt vizsgálta, hogyan változnak a folyások jellemzői, miközben a gördülő részecskék alakja a gömbszerűtől az alaktalan irányba változik. Kísérleteit numerikus számolásokkal is összevetette. A valóságos talajrétegzettséget tükröző elrendezésekben azt vizsgálta, hogyan nyíródnak el az egymás fölötti/melletti tartományok a rétegek határán. Kimutatta, hogy a nyírási zóna nemcsak megtörhet, hanem el is hajolhat, elkerülve így a nagyobb súrlódású tartományt. Gyakorlati alkalmazásként a silóban folyó anyag esetén számszerűsítette azt, hogy a kifolyás miként függhet a granulátum tipikus alakjától. A siló szerkezetét rongáló rezonanciajelenségről kimutatta, hogy az a cső alsó feléből ered, és alapvetően a részecskék falakkal való súrlódásából származik. Ez a falak érdességének növelésével csökkenthető.

Buttyán Levente akadémiai doktori értekezésében a vezeték nélküli infokommunikációs hálózatok biztonsága területén ért el eredményeket. Korábban biztonságosnak gondolt kommunikációs protokollokról kimutatta, hogy támadhatók. Kiváltásukra bizonyíthatóan biztonságos protokollt alkotott. A vezeték nélküli ad hoc hálózatok esetén a támadó ún. féregjáratokat generálhat, amelyek forgalmat vonzanak magukhoz. Három új algoritmust konstruált az ilyen féregjáratok felderítésére. Szenzorhálózatokban jellemző, hogy az egyes elemek más szenzorok adatait is tárolják. A támadó a tárolt adatokat megváltoztathatja. Algoritmust dolgozott ki a támadás felismerésére és két helyreállító protokollt a támadás elleni védelemre. Eredményei rendkívül fontosak hálózati alkalmazásokban, például az okosvárosokban, a precíziós mezőgazdaságban, az iparban, az ökológiai monitorozásban, a járművek közötti kommunikációban és az űrtávközlésben. Létrehozta a CrySyS Adat- és Rendszerbiztonság Laboratóriumot, amely eredményes tudományos iskola és sikeres kutató-fejlesztő műhely.

Csanád Máté akadémiai doktori értekezésében az ősrobbanás korai anyagi állapotát vizsgálta nagyenergiás nehézion-ütközésekben mért adatok alapján. Ennek az extrém ősanyagnak a térbeli és időbeli szerkezetét és fejlődését elemezte. Módszerei: elméletileg a hidrodinamikai leírás, kísérletileg pedig a femtoszkópia. Az amerikai E. Hubble által kidolgozott csillagászati módszert átültette az ultragyors (~3×10^–24 s) femtoszkópikus folyamatok vizsgálatára. Kiszámolta az erős kölcsönhatással létrejött kötött állapotok jellemzőit, és ezeket összevetette kísérletileg mért adatokkal. A kísérletileg előállított ősanyag állapotának időben kiátlagolt tulajdonságait fotonok és leptonpárok segítségével vizsgálta. Olyan új megoldásokat mutatott be, amelyek megengednek időben változó állapotegyenletet. Megalkotott egy korábban ismeretlen hidrodinamikai megoldásosztályt, amellyel leírta az ősanyag irányfüggő folyamatait és azok időfejlődését is. Femtoszkópiai módszerekkel adatelemzéseket folytatott a BNL PHENIX kísérleténél. Megállapította, hogy a keletkező pion részecskék forrása jól leírható az ún. Lévy-eloszlásokkal. Méréselemzéssel meghatározta az eloszlások stabilitási paramétereit. Új skálaparamétert vezetett be, amellyel vizsgálható, hogy részlegesen helyreállítható-e a királis szimmetria. A Buda–Lund-modellben szögkorrelációkkal szétválasztotta a sebességtér és a koordinátatér aszimmetriájának hatását. A kapott eredményeket a kísérletek a későbbiekben alátámasztották.

Csik Gabriella akadémiai doktori értekezése abból a körülményből indul ki, hogy a daganatok és fertőzések elleni küzdelem napjainkban is az orvostudomány legnagyobb kihívásai közé tartozik. A fotodinamikus terápia segítségével daganatos sejtek pusztíthatók el, míg a fotodinamikus reakció egyebek mellett bizonyos mikroorganizmusok elpusztítására, azaz fertőtlenítésre használható. Ehhez olyan molekulákra van szükség, amelyek fény hatására aktiválódnak, és létrehozzák a pusztításhoz szükséges körülményeket. Ilyen molekulák a porfirinek és származékaik. Értekezésében e molekulák jellemzésével, tulajdonságainak megismerésével és a különböző módosulataik közötti eltérések felderítésével foglalkozott. Azokat a legfontosabb biofizikai tulajdonságokat vizsgálta, amelyek meghatározzák a porfirinek orvosi alkalmazhatóságát, mint például kötődésüket a sejtmembránhoz vagy a DNS-hez, bejutásukat a sejtbe, eloszlásukat a sejten belül, illetve a kötődésük és a fény által kiváltott reakciójuk hatásait a környező molekulákra, illetve vírusokra. A műben bemutatott eredmények hozzájárultak hatékonyabb és specifikusabban ható porfirinszármazékok kifejlesztéséhez, valamint porfirin-DNS komplexeket tartalmazó nanorészecskék tervezéséhez és gyakorlati felhasználásának a kidolgozásához is.

Csősz Éva akadémiai doktori értekezésében kvantitatív proteomikai vizsgálati és adatelemzési módszereket fejlesztett fehérjék és fehérjehálózatok vizsgálatára, és azokat felhasználva fontos biológiai és orvosi kérdéseket tanulmányozott. A könny és a nyál mint beavatkozás nélkül, fájdalommentesen gyűjthető minták vizsgálatával potenciális biomarkereket azonosított, amelyek elősegíthetik az Alzheimer-kór és a szájüregi laphámrák felismerését, és előre jelezhetik a zöldhályogműtét sikertelenségéhez vezető késői komplikációk megjelenését. Vizsgálta az egészségesektől gyűjtött verejtéket, és meghatározta a verejték fő fehérjéit. Mindezek mellett kifejlesztett egy súlyozott fehérjehálózat-készítő és -elemző módszert, amely felhasználható a minőségi és mennyiségi adatok együttes elemzésére. A módszer segítségével információt gyűjtött a HIV-1 gazdasejtbe való bejutása után bekövetkező korai szakaszra jellemző fehérjeszintű változásokról.

Dalos Anna a magyar zenetörténet-írásban elsőként tekintette át a Kádár-korszak 32 évének magyarországi zeneszerzését. Elemezte és értékelte az időszak komponistanemzedékeit és legfontosabb egyéniségeit, csoportjai és műhelyei tevékenységét, arányosan ötvözve egy-egy jelenség, egyéni életmű, stílusirányzat, műfaj és technika monografikus feldolgozását mindezek egymásra hatásának komplex, érzékeny és árnyalt bemutatásával. Értekezésében az 1956 és 1989 között alkotó valamennyi zeneszerző-nemzedék teret kapott, közülük sokan első ízben váltak átfogó tudományos-kritikai elemzés tárgyává. A szintézis alapjául elsősorban maguk a zeneművek szolgáltak: mint a Kádár-kori életérzés reprezentációi, a rejtett politizálás megtestesülései kerültek az elemzés fókuszpontjába. A disszertáció arra kereste a választ, hogyan viszonyultak a Magyarországon működő komponisták a korszak európai művészeti-zenei stílusáramlataihoz, zeneszerzés-technikáihoz (szerializmus, posztmodern, neoavantgárd, repetitív technika, minimalizmus), kinél és milyen mértékben beszélhetünk e minták puszta követéséről, és kinél kreatív újraalakításukról. A munka a korszak releváns nemzetközi kompozíciós irányzatainak közép-európai, illetve sajátosan magyar lecsapódását is értékelte.

Éber Nándor akadémiai doktori értekezésének középpontjában a folyadékkristályokban elektromos és mágneses erőterek hatására kialakuló mintázatképződés leírása és megértése áll. E folyadékokban a molekulák irányrendezetten állnak be, s a rendezettséget külső térrel változtatni lehet. Ezáltal fényáteresztő képességük változtatható, s ez áll széles körű alkalmazhatóságuk hátterében. Napjaink elektronikai berendezéseinek elválaszthatatlan részei a folyadékkristály kijelzők. A szerző változatos méretű és alakú molekulákból felépülő folyadékkristályok viselkedését tanulmányozta. Feltérképezte a különböző külső gerjesztések hatására kialakuló dinamikai (elektrokonvekciós) mintázatok szerkezetének fázisdiagramját. Sikerült olyan fázisokat kimutatnia, amelyek a folyadékkristályok leírására felállított, ún. standard modell keretei között nem magyarázhatók, s meghatározta ezen új fázisok stabilitásának pontos tartományát. Vizsgálatai kitértek a folyadékkristályokban található s az alkalmazás szempontjából fontos hibahelyek viselkedésére is. A munka értékét emeli, hogy a kísérleti vizsgálatokon túl a mintázatok kialakulását leíró elmélet továbbfejlesztéséhez is hozzájárult.

Enyedy Éva Anna akadémiai doktori értekezésében az utóbbi évtized alatt bioszervetlen kémiai területen végzett kutatómunkájáról számol be. E munka kiemelkedő eredményeket hozott a különböző átmenetifémek és biológiai fontosságú ligandumok kölcsönhatásának vizsgálatában. Ennek gyakorlati fontosságát jól mutatja, hogy – bár a platinakomplexek rákos betegségek gyógyításában való alkalmazása közismert – az új vegyületek oldatkémiai és farmakokinetikai jellemzése az élő szervezetben lejátszódó bonyolult egyensúlyi folyamatok miatt elengedhetetlen. Enyedy Éva Anna olyan potenciális farmakológiai fontosságú átmenetifém-organikus vegyületek szintézisét, teljes körű jellemzését és oldatkémiai vizsgálatát dolgozta ki, amelyek közül két ruténiumkomplex már a klinikai vizsgálat fázisában van. A vegyületek szerkezetének reaktivitásra és biológiai aktivitásra gyakorolt hatását szisztematikus vizsgálatokkal tisztázta, és eredményeit vezető nemzetközi szakfolyóiratokban közölte. Különös figyelmet fordított a reakciók elméleti hátterének, mechanizmusának vizsgálatára. A szerkezetbiológiai hatás összefüggéseinek vizsgálatához elengedhetetlen a fémkomplexek kinetikai, koordinációs és elektrokémiai szempontú jellemzése. Így a kiemelkedő publikációs tevékenységen alapuló értekezés olyan eredményeket mutat be, amelyek nemcsak új gyógyszerek kifejlesztéséhez adnak fontos információkat, hanem érdemi hozzájárulást jelentenek a koordinációs kémiai ismeretek további bővítéséhez is.

Eszterbauer Edit akadémiai doktori értekezésében a halak nyálkaspórás parazitái körében végzett kutatásainak eredményeit foglalta össze. A vizsgálatokat klasszikus parazitológiai és molekuláris genetikai eszközök párhuzamos alkalmazásával végezte. Kilenc új Myxobolus- és Sphaerospora-fajt írt le. Elsőként igazolta a Myxobolus cultus hazai előfordulását. Eredményeivel jelentősen hozzájárult a fenti két csoport filogenetikai analíziséhez, meghatározva genetikai diverzitásukat. Két nyálkaspórás parazitafaj esetében a világon elsőként sikerült nyomon követnie laboratóriumi körülmények között a teljes életciklusukat. Ennek az eljárásnak a segítségével olyan fehérjék génjeit azonosította, amelyek szerepet játszhatnak a gazdafelismerés folyamatában. Elsőként bizonyította, hogy a nyálkaspórások esetében léteznek olyan gazdafajok, melyekben a paraziták zsákutcába jutva nem tudnak teljesen kifejlődni. Kimutatta e kórokozók jelenlétét fertőzésre fogékony és nem fogékony halfajok vérében is. Elsőként igazolta, hogy az M. cerebralis nem fajspecifikusan fertőz. Kimutatta, hogy a vízoldékony inozin-arginin só a nyálkaspórások actinospóráinak idő előtti aktiválásával csökkentheti a fertőzés esélyét.

Fábián Csaba akadémiai doktori értekezésében a sztochasztikus programozás területén, elsősorban a hatékony számítógépes algoritmusok fejlesztésében és alkalmazásaiban elért, nemzetközileg is számon tartott és jelentős eredményeit foglalja össze. Mind a saját, mind a független számítógépes tesztelések és gyakorlati alkalmazások alátámasztják javasolt módszerei versenyképességét. Algoritmusainak egy részét – elsősorban a pénzügyi szektorban – szoftvercsomagokba is beépítették. Az értekezésben bemutatott eredmények jelentősek, komoly előrelépést hoztak az üzleti világban alkalmazható operációkutatási eljárások területén. Kiemelendő a módszerek számítógépes változatainak gondos kidolgozása, professzionális szintű programozása is. Az értekezésben közölt eljárásai és tételei lényeges új hozzájárulást jelentenek a sztochasztikus programozás elméletéhez és gyakorlatához. Több eredményét nemzetközi együttműködés keretében érte el, ezek kezdeményezőjeként vagy a kutatócsoportok összekötőjeként.

Farkas Eszter akadémiai doktori értekezésében közel két évtizede humán megfigyeléseken alapuló állatkísérletes modelleken vizsgálja az agyi vérkeringés romlását követően kialakuló agyi vérkeringési és anyagcserezavarok mechanizmusait. Korszerű optikai elven működő képalkotó eljárásokat fejlesztett ki, amelyekkel nagy térbeli felbontás mellett egy időben vizsgálható az agyi mikrokeringés, az agykéreg elektromos tevékenysége és metabolizmusa, valamint néhány a patomechanizmusok szempontjából jelentős ion (H⁺, K⁺) koncentrációjának változása. Megállapította, hogy az egész agyban vagy annak jól körül határolható részén kialakuló vérellátási zavar, illetve infarktus az agykéregben jellegzetes elektromos változást, ún. terjedő depolarizációt okoz, amely a még menthető, de az infarktus által már érintett területen rontja a vérellátást, súlyosbítja az anyagcserekrízist. Farmakológiai módszerekkel bizonyította, hogy a vérellátási zavarok következtében az utóbbi irányában eltolódik az értágító és érszűkítő hatások korábbi egyensúlya, ami miatt tovább romlik az agykéreg vérellátása. Rámutatott, hogy a sérülést követően az agykéregben további károsodást okozó anyagok (K⁺, valamint glutamát és különböző prosztaglandinok) halmozódnak fel. Tisztázta, hogy mely komponensek dominálják a kialakuló mikrokeringési elégtelenséget. Megfigyelte, hogy idős állatoknál az agykérgen terjedő depolarizáció ugyan nehezebben alakul ki, de a következményei sokkal súlyosabbak. Fiatalokhoz képest az agyszövet anyagcserekrízise elnyújtottabb, így megnő a tartós idegrendszeri károsodás valószínűsége is, ami az időskori demencia és Alzheimer-betegség kialakulásához járulhat hozzá.

Fodor Ferenc akadémiai doktori értekezésében a konvex és a diszkrét geometriában ért el jelentős eredményeket. Minkowski azon klasszikus tételének messzemenő kiterjesztését adta, amely azt írja le, hogyan lehet egy a gömbön megadott mérték segítségével meghatározni egy konvex poliédert. Véletlen politópok egy általános modelljében – ahol a politóp csúcsai egy d-dimenziós konvex halmazból kerülnek ki – meghatározta egy tág függvénycsalád várható értékének aszimptotikus viselkedését. Ennek segítségével sokféle távolságfogalom esetén meg lehet határozni, hogy egy konvex testbe írt véletlen politóp milyen gyorsan közelíti a konvex testet, mialatt a csúcsainak száma a végtelenhez tart. Vizsgálta olyan politópok viselkedését, amelyeknek határolósíkjait valamilyen véletlen folyamat szolgáltatja. Aszimptotikus formulát adott arra, hogy a véges sok véletlen pont orsókonvex burkaként kapott alakzatok milyen gyorsan közelítik a megfelelő konvex testet.

Fodor László akadémiai doktori értekezésében egy komplex és egyre fontosabbá váló kérdéskört, a helyi környezetpolitikát és a fenntarthatóság kérdését újszerű, multi- és interdiszciplináris módszert alkalmazva elemezte. Így a magyar tudományosságban korábban megjelenő, általános fenntarthatósági elemzésekhez képest új vetületet, a fenntarthatóság globális céljaihoz kapcsolódó lokális viszonyokat, cselekvéseket tette vizsgálat tárgyává, a jogtudomány mellett a tágabb értelemben vett igazgatástudomány eszközrendszerével is. A helyi környezetpolitikai tér elemzése mellett a munka egyszersmind az elmúlt évtized centralizációs reformjainak a vonatkozó közpolitikára gyakorolt hatásait is részletesen vizsgálta, így a magyar önkormányzatiság alakulása tekintetében is fontos új jelenségekre mutatott rá. A szerző a fenntarthatóság helyi szintjének komplex társadalomtudományi elemzése és módszertana területén újat alkotott. Bizonyította, hogy a környezetszabályozáshoz erős államra van szükség, de a túlzottan centralizált vagy kifejezetten államosított környezetvédelmi igazgatás a helyi önkormányzatok mozgásterét célszerűtlenül szűkíti, valamint rontja a vonatkozó szakpolitika hatékonyságát és hatásosságát.

Gaál János akadémiai doktori értekezése reumatológiai és bőrgyógyászati gyulladásos kórképekben, valamint csontritkulásban végzett klinikai kutatásokat foglal össze. A különböző reumatológiai kórképekben radioizotópos vizsgálatokat használt az autoimmun gyulladás okozta szervi érintettség kimutatására. Sclerodermában a szívizomzat megbetegedését, rheumatoid arthritisben az ízületi gyulladás aktivitását, nem differenciált kötőszöveti betegségben a korai nyelőcső-érintettséget vizsgálta. Megállapításai szerint ezek a módszerek felhasználhatók az egyes kórképek súlyosságának és hosszú távú prognózisának megítélésére, valamint segítenek a minél hatásosabb kezelés megtervezésében. A csontritkulásos betegek kezelésében alapvető a D3-vitamin adása. A betegség kezelésében a biszfoszfonát-rezisztencia jelentős korlát, amelyről kimutatta, hogy alfakalcidiol és biszfoszfonát együttes alkalmazásával áttörhető. Sikerült egy olyan parathormonszintet is meghatároznia, amely feletti értékek biszfoszfonát-rezisztenciát okoznak. Ezt meghaladó értékek esetén a D3-vitamin-raktárak feltöltése javíthatja a biszfoszfonát-kezelés hatékonyságát. A szisztémásan adott alfakalcidiol immunmoduláns hatású. Megfigyelése szerint javítja a pikkelysömörös ízületi gyulladás kezelésének hatékonyságát, valamint pikkelysömörben a bőrtünetek súlyosságával összefüggésben elégtelen D3-vitamin-szintek észlelhetők. Pikkelysömörben az ízületi gyulladásban szenvedő betegek csontsűrűsége magasabb, mint a csak bőrtünetekkel rendelkező betegeknél.

Gál János akadémiai doktori értekezésében mintegy 20 éves időszakra visszatekintve, a pontos kórjelzés érdekében vizsgálta az elhullások okait az egzotikus és vadon élő hüllőkben. A vizsgálatok során 26 hüllőcsalád 187 faján belül 782 példány klinikopatológiai vizsgálatát végezte el. A korszerű és gyakorlati diagnosztikai munkában a napjainkban szokásos módszereket alkalmazta. Ennek eredményeként a hüllőkben több új kórképet írt le hazai és nemzetközi viszonylatban. Ezek között fejlődési hibák, daganatos elváltozások és fertőző betegségek is szerepelnek. Ez utóbbi csoportból említendő az adenovírus- és Mycoplasma-társfertőzés dobozteknősben, a reovírus-fertőzés érdes fűsiklóban vagy a mycoplasmosis első hazai megállapítása párduckaméleonban. A hüllők egyes daganatainak a tipizálására és biológiai viselkedésének jellemzésére elsőként vezette be a humán-tumordiagnosztikában már széles körben használt immunhisztokémiai eljárásokat. Eredményeivel és felismeréseivel nagyban hozzájárult a hüllőgyógyászatban az egyes kórképek kórfejlődésének a megértéséhez.

Garay József László akadémiai doktori értekezésében megmutatta, hogy a szaporodási siker változatossága egy evolúciósan stabilis állapot közelében szigorúan csökken. Ha territoriális csoportokban a kooperatív, illetve az altruista védekezés hatékony, akkor evolúciósan sikeres. Igazolta, hogy az irigység elterjedése csak többszintű szelekció esetén lehetséges. Bevezette az időkényszerrel terhelt mátrixjátékok modellcsaládját, ahol az időkényszerek lehetővé tehetik a kooperáció stabilitását az ún. fogolydilemmában. A populációgenetika területén bizonyította, hogy bizonyos általános feltételek teljesülésekor – azonos nyereség esetén – az evolúció azonos eredményre vezet ivaros és ivartalan populációkban. Az evolúciós ökológiai játékelmélet területén a következő eredményeket érte el: a populációdinamikára alapozva bevezette a többfajos evolúciós stabilitás fogalmát. Igazolta, hogy a ragadozók viselkedése alapvetően befolyásolja a zsákmány csoportba tömörülését. Megmutatta, hogy két versengő faj eltérő állapotba evolválódik, ha az egyedek helytülők, illetve ha szabadon mozognak két élőhely között. Egy dinamikus játékelméleti megoldásfogalom bevezetésével rámutatott, hogy ha a zsákmány és a ragadozó is képes egy időben reagálni ellenfele viselkedésére, akkor állandó denzitások esetén is kialakulhatnak viselkedési ciklusok.

Géczi János akadémiai doktori értekezése szerzője több évtizedes, számos tudományterületet és több történeti-művészettörténeti korszakot átölelő kutatói és publikációs munkásságának eredményeit foglalja össze alapos filológiai módszerrel és apparátussal. Nagy ívű, alapvetően az interdiszciplinaritásra, sőt transzdiszciplinaritásra épülő munkájának módszertana is többrétegű, a rózsatéma tudomány-, művelődés-, irodalom- és művészettörténeti megközelítése mellett a teológia, a vallás- és a teológiatörténet, a filozófia szemléleti aspektusait is bevonja vizsgálataiba, sőt az orvos- és az etnobotanika metodikáját is alkalmazza. Reneszánszfelfogása a mű fontos rendezőelve, egyben nóvuma. A rózsaszimbolikát a reneszánsz irodalom jelentős, különböző műfajokat, spiritualitást, miliőt képviselő alkotói munkásságának újszerű analízisével tárja fel. Revelatívnak tekinthető Shakespeare munkásságának a rózsaszimbolika szempontjából való elemzése is. Janus Pannonius orvosbotanikai ismereteire is joggal mutat rá. A szerzőt is segítette botanikai erudíciója a rózsa (Rosa) művelődéstörténeti, irodalmi és egyéb bölcsészeti aspektusainak kutatásainál, így sikerrel kapcsolhatta össze a reneszánsz – és egyéb korszakok – rózsaszimbolikáját, rózsaképzetét a mediterrán növény élettudományi sajátosságaival. A téma botanikai megközelítésének újszerűségéhez hozzájárul a korabeli reneszánsz növény- és orvostani, kertészeti művek, herbáriumok és egyéb gyűjtemények értő elemzése is. A disszertáció hatalmas – főként irodalmi – forrásbázisra épül, ennek szakavatott használata mellett kiemelendő a magyar nyelvre korábban pontatlanul átültetett forráshelyek újrafordítása és ezzel újabb interpretációk lehetővé tétele.

Gintli Tibor akadémiai doktori értekezése sikeresen kérdőjelezi meg a mintegy fél évszázadon át rögzült irodalomtörténeti előítéletet, amely túlhaladottnak ítélte az anekdotikus elbeszélésmódot. Az anekdotikus beszédmód és a modern próza viszonyát ennek megfelelően többnyire ellentétként, gyakran egymást kizáró ellentétként volt szokás felfogni. Az értekezés ezzel szemben amellett az álláspont mellett érvel rendkívül meggyőzően, amely nemcsak elképzelhetőnek tartja az anekdotikus elbeszélésmód és a modern prózapoétika együttélését, hanem feltételezi, hogy az anekdotizmus akár kifejezetten újszerű narratív eljárások alapjául is szolgálhat, azaz műfajként és elbeszélésmódként az anekdota nemhogy akadálya, hanem inkább szerves alkotórésze az irodalmi modernség kialakulásának, így a posztmodernben megfigyelhető újabb térnyerése is szerves átfejlődésnek tekinthető. A szerző kiemelkedő tárgyismerettel, a történeti kontextust szinte teljes gazdagságában áttekintve, műelemzések (Tersánszky, Krúdy, Cholnoky, Márai, Kosztolányi művei) alapján vonja le következtetéseit, amelyek vitathatatlanul hozzájárulnak a tudományterület által közösen birtokolt ismeretekhez és belátásokhoz.

Gyimóthy Szabolcs akadémiai doktori értekezésében három látszólag különálló témában dolgozta ki és alkalmazta sikerrel az elektromágneses térszámítás általa létrehozott új, tudományosan jelentős módszerét. Az első tézis gyakorlati jelentősége az elektromos járművek vezeték nélküli töltéstechnológiájának használatában rejlik. A szerző az áramkiszorítás új leírását és minden eddiginél pontosabb modellezését valósította meg. Második, gyakorlati jelentőséggel bíró tézisében a magas hőmérsékletű szupravezetőknél használt, igen vékony réz- vagy alumíniumlemez feltekercselésével készült szalagtekercs vizsgálatával foglalkozik a vezetőképességének irányfüggővé tételével. A harmadik tézis mozgó közeget is tartalmazó elektromágneses térszámítással foglalkozik oly módon, hogy azt nyugalmivá, vagyis állóvá alakítja. E megoldás lehetővé teszi a mozgó közegek pontos végeselemes modellezését a rendelkezésre álló végeselem-alapú fejlesztőkörnyezetek által is.

Gyuranecz Miklós akadémiai doktori értekezésében a házi- és vadon élő állatokról emberre terjedő fertőzések (zoonózisok) közül a brucellózist okozó Brucella-fajok és az ún. Q-lázat okozó Coxiella burnetii járványtanát vizsgálta. Idevonatkozó kutatási eredményei közül nemzetközileg is kiemelkedő a kutyák Brucella canis okozta súlyos megbetegedésekkel és elhullásokkal járó brucellózisának első magyarországi megállapítása. Vizsgálatai hiánypótló, új eredményekhez vezettek a fertőzöttségről és a kórokozó kimutatási módszereinek hatékonyságáról, valamint az izolált baktériumtörzsek genetikai rokonságáról. Vizsgálta továbbá a hazai vaddisznó- és mezeinyúl-populációk Brucella-fertőzöttségét. Ennek során elsőként izolált Brucella microti baktériumokat vaddisznóból. Elsőként igazolta a sertés-, vaddisznó- és mezeinyúl-eredetű Brucella suis 2-es biotípusú törzsek genetikai rokonságát. Szarvasmarha- és juhállományaink Coxiella burnetii-fertőzöttségére irányuló molekuláris biológiai vizsgálatainak eredményei alapján igazolta, hogy ezen állatfajok, különösen a szarvasmarha még modern állattartási körülmények között is a humánfertőződés gyakori forrásai lehetnek. Külföldi és hazai minták vizsgálata kapcsán a Q-láz okozójának számos, eddig ismeretlen genotípusát határozta meg, melyek közül az ST18, új genotípusú Coxiella burnetii az utóbbi évtizedek legnagyobb hazai Q-láz-járványát okozta.

Hansági Ágnes akadémiai doktori értekezése a Jókai Mór-életmű középső korszakának kevésbé ismert, korábban alig elemzett írásait tárgyalja: felfedező-feltáró szerepe ezért különösen jelentős. A disszertáció számos új eredményt hozó, alapvető tézise szerint a Jókai-művek legalább annyira értelmezhetők a korai modernség összefüggésrendszerében, mint a romantika kontextusában. A korabeli irodalmi kommunikáció, a popularitás és a műfajiság folyamatainak beható elemzésével, valamint átgondolt szöveginterpretációkkal a szerző meggyőzően fejti ki a Jókai-próza modernségének szemléleti és poétikai sajátosságait. Az értekezés felfedező értékű teljesítménye mutatkozik meg a német Dorfgeschichte (falusi történet) Jókai-féle magyar adaptációjának a bemutatásában is, amely arra is ráirányítja a figyelmet, hogy Jókai komoly modernizációs lehetőséget látott a falu ábrázolásában. A Jókai-művek mediális, műfaji és összehasonlító elemzéseivel a szerző olyan újszerű értelmezési stratégiákat kínál, amelyek jelentősen előrelendítik ennek a fontos életműnek az újraértését. Az új eredmények elkötelezett kutatómunka gyümölcsei: Hansági Ágnes bő egy évtizede példamutató gondozója a Jókai-életműnek, s jelentős publikációi mellett – számos szakmai kezdeményezésével – a Jókai Mór iránt megnövekedett tudományos érdeklődés katalizátora is egyben.

Harangi Mariann akadémiai doktori értekezésének középpontjában a lipidanyagcsere és az emelkedett lipidszinttel járó betegségek vizsgálata áll, különös tekintettel a nagy sűrűségű (denzitású) lipoprotein (HDL) vizsgálatára. Tanulmányozta egyes enzimek és genetikai tényezők lipidanyagcserével fennálló összefüggéseit, és több, nemzetközi szinten is jelentős megfigyelést tett egyes lipidszintcsökkentő gyógyszerek biológiai hatásairól. Ezek keretében kimutatta, hogy a koleszterincsökkentő atorvastatin csökkentette a DNS-károsodás mértékét, illetve az ezetimib és bizonyos, a lipidanyagcserében fontos fehérjéket érintő genetikai variánsok közötti kapcsolatot is feltárta. Eredményei szerint a súlyos koleszterinszint-emelkedettséggel járó állapotokban alkalmazott LDL- (kis sűrűségű lipoprotein) aferézis technika, amelynek során a koleszterint hordozó LDL-molekulákat kiszűrik a keringésből, többek között az E-vitamin szintjét is befolyásolja. Eredményei a jövőben hasznosak lehetnek a lipidanyagcsere zavarainak klinikai ellátása terén.

Hárs Endre akadémiai doktori értekezése Hevesi Lajos (1843–1910) tárcaírói életművének feldolgozására vállalkozik a szerző portréjának megrajzolása, az úti tárcák, a színházkritikák, novellák, humoreszkek, valamint a fantasztikus írások bemutatásával. Vizsgálódásai a bécsi Fremden-Blattban és a budapesti Pester Lloydban közölt írásokra fókuszálnak. Hárs Endre sokszínű képet fest Hevesi tárcaírói működéséről és annak minőségéről. Monográfiája szervesen illeszkedik az eddigi Hevesi-kutatásokhoz, és jelentős új információkkal gazdagítja, elsősorban írói-újságírói pályájának mindeddig legrészletesebb bemutatásával. Kutatási módszertanában is komplexitásra törekszik, így vizsgálódásai során a kultúra- és irodalomtudomány, valamint a médiatörténet eszköztárából merít, felhasználva többek között a kritikakutatás, a kulturális közvetítés, a szövegelemzés módszereit. A dolgozat kiemelendő érdeme, hogy újabb kísérletet tesz a Hevesi-szövegkorpusz feltérképezésére, pozicionálja a szerző írói-újságírói munkásságát a korabeli kulturális-irodalmi térben, és rámutat arra, hogy Hevesinek helye van egy tágabban értelmezett kánonban.

Hornung Erzsébet akadémiai doktori értekezésének középpontjában a változatos ökológiai igényű, széles körben elterjedt, mindenevő szárazföldi ászkarákok (Isopoda) állnak. Kutatásaiban gradienseket mutatott ki a faji sokféleség földrajzi eloszlásában európai, Kárpát-medencei és élőhelyi szinteken. Megállapította, hogy a városiasodás következtében homogenizáció megy végbe a különböző városok fajkészletében, valamint feltárta, hogy milyen környezetben milyen mértékben élhetnek túl az eredeti, természetközeli élőhelyek faunakomponensei. A kutikula szerkezetére vonatkozó fény- és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatai során összefüggést mutatott ki az élőhely-tolerancia és az exoskeleton vastagsága, valamint a pseudotrachea-rendszer finomstruktúrája és a szárazságtűrés mértéke között, különösen tekintettel a nemzetségen belüli összehasonlításokra, ahol leginkább tetten érhető a faji szintű alkalmazkodás. Fontos új eredménynek tekinthetők az ivararány szezonalitástól, illetve reproduktív stratégiától függő változásairól, illetve a sűrűség és a termékenység összefüggéseiről szóló megállapításai.

Hornyik Sándor akadémiai doktori értekezése elsőként tárgyalja monografikus igénnyel eszme- és kultúrtörténeti összefüggésben Csernus Tibor szürnaturalista periódusát. Hornyik a szürnaturalizmus fogalmát egyrészt jelentéstani dinamikájában, másrészt mint a korszak egyik jellegzetes, Csernus széles körű hatásával összefüggő művészeti praxisát vizsgálta. A kettőt együtt – a szürrealizmus és a naturalizmus ötvözeteként – a tárgyalt időszak egyik globálisan is egyedülálló, magyarországi (jóllehet sok nemzetközi párhuzammal is jellemezhető) jelenségeként: mágikus szocialista realista festészetként értékelte. Módszertanában Foucault és Deleuze „archeológiai” perspektíváját a kritikai ikonológia elméleti belátásaival és interpretációs stratégiáival ötvözte. Az értekezés jelentős mértékben árnyalja, illetve több ponton újrapozicionálja a korai Kádár-korszak művészeti világára vonatkozó ismereteinket, miközben – a kísérlet jogosultságát és sikerét saját munkájában prezentálva – a magyar művészettörténet-írás nyelvi, fogalmi megújítására is hatásos javaslatot tesz. Értekezésével jelentős elmozdulás történt az ötvenes–hatvanas évek magyarországi művészetének komplexebb leírása felé, amelynek eredményeként a szürnaturalizmus fogalma és művészeti teljesítményei is szervesebben illeszkedhetnek a művészet és társadalom napjainkban is folyamatosan újraíródó európai és globális történeteibe.

Hős Csaba János akadémiai doktori értekezése ipari csővezetékek és tartályok biztonsági szelepeinek stabilitási tulajdonságaival foglalkozik. Vészhelyzetben ezek a szelepek akadályozzák meg a nyomás olyan veszélyes emelkedését, ami a technológiai berendezés meghibásodosához vezetne. A gyakorlati tapasztalatok szerint a nyomáshatároló szelepek bizonyos esetekben rezgő mozgásba kezdhetnek, ami veszélyezteti a berendezés biztonságos működését. Az értekezés első tézise a lehetséges instabilitási jelenségeket osztályozza, a második tézis pedig egy a gyakorlatban egyszerűen alkalmazható képletet ad meg a legfontosabb instabilitási típus elkerülésére olyan esetben, amikor a szelep csővezetékhez kapcsolódik. A harmadik és negyedik tézis azt az esetet tárgyalja, amikor nincs csővezeték a szelep és a védendő tartály között. A kifejlesztett módszer alkalmas a vizsgált rendszer stabilitásvesztés utáni viselkedésének előrejelzésére. A számítások olyan bonyolult rezgésekre is rámutattak, melyek során a szelep ütközéseken megy keresztül. Ezen eredmények gyakorlati jelentősége abban áll, hogy ha ehhez hasonló jelenséget tapasztalnak mérések során, az vizsgálható a felállított nemlineáris modell segítségével. Az értekezés utolsó két tézise tetszőleges bonyolultságú, csővezetékekből, tartályokból és szelepekből álló rendszerek stabilitásának elemzésével foglalkozik: az ötödik tézis egy általános eljárást ír le, a hatodik tézis pedig az egyik legfontosabb stabilitásvesztési típus azonosítására ad egyszerű módszert.

Imre Zoltán akadémiai doktori értekezése annak az állításnak a bizonyítására sorakoztat föl történeti esettanulmányokat, hogy a nemzeti színháztörténet jobban megközelíthetővé válik, ha az előadások eseményeit és folyamatait két vagy több kulturális hagyomány közötti találkozásokként próbáljuk meg felfogni. Ezzel a nemzeti paradigmában gondolkozó színháztörténet-írás módszertani megújítására tesz javaslatot. Ennek alátámasztására tizenegy színháztörténeti esemény elemzését végzi el, s ezzel bizonyítja, hogy a magyarországi színház adott pillanataiban újra és újra jelen volt az inter- és intrakulturalitás, s a hazai színházi gyakorlat rendre élt is az idegenséget színre állító, kisajátító és kettős kódolásra felhasználó reprezentáció eszközeivel. A történeti mélyfúrások, az újdonságértékű módszertani javaslatok és az interdiszciplináris elméleti apparátus – amelynek a koherenciája azonban nem tekinthető teljesen megoldottnak – meggyőzően bizonyítják a szerző által felállított tézist. A disszertáció árnyalt képét adja az idegen s az idegenség színpadra állítása történeti példáinak, s ezzel jelentősen gazdagítja a hazai színháztudományi kutatásokat.

Jákfalvi Magdolna akadémiai doktori értekezése több tudományterület – mindenekelőtt a színháztudomány, a színháztörténet-írás, továbbá a történettudomány – számára is jelentős munka. Dolgozata rendkívül adatgazdag, soktényezős kapcsolatokra és összefüggésekre mutat rá, és ilyeneket fejt fel az 1949 utáni magyar színházi élet vezető személyiségeinek viszonyáról a (szocialista) realizmus esztétikai (és politikai) tartalmaihoz, valamint a közösségi felejtés és emlékezet történeti jellegzetességeiről. A szerző jó érzékkel teremt egyensúlyt a bizonyos mértékig ismert (vagy annak tekinthető) színháztörténeti tények és az ezeket árnyaló, új megvilágításba helyező, a szerző által felkutatott és feltárt dokumentumokban, hagyatékokban fellelt adatok, közlések között. A tény- és ismeretanyag komplex feldolgozása, valamint az elemzések során levont következtetések a színházi realizmus értelmezéseiről és arcairól inspirációt jelentenek a további kutatások számára. Az értekezés tárgyválasztása, fő tézisei új megvilágításba helyezik a magyar színháztörténet 1949 utáni időszakát. Az értekezés árnyalt képet ad az államosítás koráról, a színházi realizmus elméletéről és gyakorlatáról öt legendás színházalkotó írásainak és rendezéseinek elemzése alapján. Mind a portréfejezetekben, mind az esettanulmányokban igazolja azt a tézisét, hogy a színházi előadás folyamatként létezik, megvalósulásában és emlékezeti hatástörténetében egyaránt. Bizonyítja az előadások közösségben megvalósuló felidézésének erejét és komplexitását, felhasználva a nyilvánosság különböző rétegeiben fellelhető, esetenként először itt vizsgált sokszínű levéltári, színháztörténeti dokumentumokat.

Janiga Gábor akadémiai doktori értekezésében keverőkben, orvosi áramlások során és turbulens lángokban lejátszódó folyamatok közben kialakuló folyadékmozgásokkal kapcsolatos, az elmúlt közel két évtizedben végzett kutatásainak az eredményeit foglalta össze. Ezek a berendezések számos kémiai és eljárástechnikai folyamat fontos alappillérei, és döntően befolyásolják az eljárás energiafelhasználását, hatékonyságát. Speciális számítástechnikai eljárásokat, szuperszámítógépekre alkalmazott numerikus módszereket és fizikai modelleket fejlesztett, melyek segítségével az ilyen típusú feladatok a mérnöki gyakorlat számára is elérhetővé válnak, és így a tervezői munkát segítik. Keverőkben hosszan megfigyelhető, ún. koherens struktúrákat azonosított, melyek az áramlási teret uralják, ill. ún. makroinstabilitásokat is talált, melyek a keverés minőségére gyakorolnak döntő befolyást. A bemutatott eljárások nemcsak az energetikai gépekben és berendezésekben lejátszódó fizikai folyamatok vizsgálatában bírnak nagy jelentőséggel, hanem ezek tervezésében és fejlesztési munkáiban is.

Juhász József akadémiai doktori értekezésében a magyar történetírásban elsőként foglalta össze a jugoszláv állam dezintegrációjáról szóló értelmezéseket, amelyeket a saját maga által felállított rendszerbe ágyazva tett összehasonlító kritikai vizsgálat tárgyává. Összefoglalta az egyes interpretációtípusokat (orientalista, tranzitológiai, nagyszerb agresszió, nagyhatalmi beavatkozás), bemutatta jellemző műveik gondolatmenetét, sikerrel mutatott rá az eltérő felfogások elméleti és ideológiai hátterére, a tartalmi egyetértésekre és a felelősség kérdéséről és mértékéről ma is folyó vitákra. Mindvégig kellő távolságtartással és objektivitással viszonyult a bemutatott munkákhoz, sikeresen törekedett az objektivitásra, például meggyőzően bemutatta, hogyan és mennyiben járult hozzá Tuđman politikája a szerb–horvát viszony elmérgesedéséhez s ahhoz, hogy Milošević stratégiája beérjen. A szerző folyamatosan reflektált az általa vizsgált szakirodalmi művek állításaira, interpretációira, így saját véleménye is megjelenik a tárgyalt kérdésekről. A munka kiemelkedő erénye, hogy bemutatja a magyar olvasóközönség számára a délszláv állam felbomlásáról szóló külföldi munkák széles skáláját, amelynek az egykori jugoszláv utódállamokban megjelent horvát, szerb stb. nyelvű szakirodalma a magyar szakemberek túlnyomó többsége számára hozzáférhetetlen. Az értekezés modern módszertana, szemléletmódja és új adatai következtében a délszláv térség kutatásában mértékadó munka, amely a későbbi kutatások kiindulópontjául és vitaalapjául szolgálhat.

Kajtár László tudományos munkája az irodaépületek hő- és levegőminőségi komfortjának elemzéséhez kötődik, akadémiai doktori értekezésében a legkorszerűbb nemzetközi módszerek hazai környezetre pontosabban illeszthető változatát dolgozta ki. Az ötfokozatú hőérzeti skála és a műszeres mérés eredményeit vizsgálva az adott körülmények között jól alkalmazható összefüggésekre jut, habár ezek nem tekinthetők általános érvényűnek. Megállapította, hogy a hőkomfort műszeres méréséhez képest a kérdőíves vizsgálatok eredményeinek szórása lényegesen nagyobb, míg a szórás mértékét a tevékenység jellege és az öltözködés is jól meghatározhatóan befolyásolja. Megállapította, hogy az aktivitási szint és a ruházat hőszigetelő képességének növelésével a várható hőérzeti érték és az elégedetlenek arányának szórása csökken. A ruházat hőszigetelő képességének, valamint a tevékenységi szintnek a csökkenésével az egyéni adottságok jobban érvényesülnek. Eredményei segítségével az élő alanyos belsőlevegő-vizsgálatok időigénye és költsége csökkenthető, illetve a szagemisszió-mérési eredmények skálázhatósága pontosítható.

Kalabay László akadémiai doktori értekezésében egy 60 éve felfedezett, de eddig részletesen nem vizsgált, kis molekulatömegű fehérje, a fetuin-A szerepét vizsgálta különböző betegségekben. Különböző májbetegségekben a fetuin-A szintje alacsonyabb volt, mint egészségesekben, mely a betegség jelzője lehet. Alkoholos májzsugor esetén az alacsony érték a halálozás szempontjából prognosztikus értékű. Terhességi cukorbetegségben a magas fetuin-A-érték összefüggést mutat az inzulinrezisztencia paramétereivel. Terhességi toxémiában az alacsony fetuin-A-érték a betegség jelzője. Fordított összefüggést figyelt meg az érelmeszesedés fokát jelző paraméterek és a fetuin-A szintje között. Egy genetikailag meghatározott, rohamokban jelentkező vizenyősödéssel járó betegségben (herediter angioneurotikus ödéma) a fetuin-A szintje szignifikánsan alacsonyabb volt egészségesekhez képest, roham idején azonban egyértelmű emelkedést figyelt meg. A szerző több betegcsoportban is tett új megfigyeléseket, melyek előrevetíthetik a vizsgált fehérjemolekula klinikai alkalmazhatóságát.

Káldi Krisztina akadémiai doktori értekezésében részletes biokémiai és sejtbiológiai vizsgálatokat végzett egy napszaki ritmust mutató fonalasgombában a ciklus molekuláris mechanizmusának feltárása érdekében. Azonosította a legfontosabb komponensek együttműködését, a ritmusos fehérjemódosításokat és a génátíródás változásait. Kimutatta, hogy milyen napszaki molekuláris változások játszanak kulcsszerepet a ritmus kialakításában, és milyen komponensek stabilizálják ezt a folyamatot. Részletesen elemezte a reaktív oxigénszármazékok szerepét a napszaki ritmusban, igazolta egy speciális G-fehérje (RAS) jelátviteli szerepét ebben a ritmusban. Sikeresen feltárta a molekuláris óra komponenseinek változásait emberi fehérvérsejtekben, kimutatta a sejtszám napszaki ingadozásának hátterét. Különösen érdekes új eredményekre jutott az ún. szociális jetlag (időátállási probléma) és több élettani funkció kapcsolatáról. Kimutatta, hogy nagyobb szociális jetlaghez gyengébb tanulmányi teljesítmény társul, és hogy a viszonylag késői típusok rosszabbul teljesítenek reggel, mint a korai típusok. A szociális jetlag negatív összefüggést mutatott a szívritmus szabályozásával, és ezzel párhuzamosan a nagyobb szociális jetlaghez rosszabb hétköznapi alvásminőség társult. A bemutatott eredmények mind sejtbiológiai, mind emberi élettani tekintetben fontos tudományos újdonságot, előrelépést jelentenek.

Kálmán C. György (1954-2021) akadémiai doktori értekezésében azt vizsgálta meg, hogy az irodalomelmélet kérdésfeltevései és eredményei milyen következményekkel járnak az irodalommal való professzionális foglalatoskodás gyakorlatai számára. Az értekezés elmélet és gyakorlat viszonyát három vonatkozásban vizsgálja: az értelmezés, az irodalomtörténet-írás és a kánon fogalma állnak a mű gerincét alkotó fejezetek középpontjában. Az irodalomtudomány meghatározó kérdései irányítják az érvelést, egyrészt, hogy a teória miképpen hat a szövegek interpretációjának praxisára, s egyáltalán mi avat egy megnyilvánulást értelmezéssé, másrészt, hogy milyen narratív tényezők alapozzák meg az irodalmi események összefüggő történetté, vagyis irodalomtörténetté formálását, harmadrészt, hogy milyen formai, történeti és intézményes relációk alakulhatnak ki az értelmező közösségek („interpretive communities”) és az egymással versengő értékrendek (kánonok) tekintetében. Kálmán C. György értekezése főként a kanonizáció és a magyar avantgárd területén járul hozzá érdemi eredményekkel az irodalomtudomány mindennapos praxisában jelentkező elméleti kérdések jobb megértéséhez és pontosabb artikulálásához. A disszertáció következetesen valósít meg egy olyan, széles körű tájékozottságon alapuló értekezői attitűdöt, amelynek egyik legfőbb erőssége a folyamatos, körültekintő önreflexióban ismerhető fel.

Kathó Ágnes akadémiai doktori értekezésében a zöld kémia alapelveivel szinkronban a homogén és heterogén katalizátorok előnyös tulajdonságainak ötvözése és így a környezetvédelmi szempontoknak megfelelő eljárások kidolgozását írja le. A homogén katalizátorok heterogenizálása, illetve kétfázisú rendszerek fejlesztése jó megoldások, amelyekben a katalizátor és a termék eltérő fázisban van, így egymástól könnyen elválaszthatók. Kathó Ágnes számos új, vízoldható átmenetifém-komplexet állított elő. Foszfaadamantán-származékok komplexképző tulajdonságait összehasonlította a szulfonált trifenilfoszfinokéival. Röntgendiffrakciós mérésekkel nagyszámú ligandum és komplex szilárd fázisú szerkezetét határozta meg. Igazolta, hogy a katalitikus reakciók sebességét és szelektivitását jelentősen befolyásolja, ha a szerves oldószert vízre, a katalizátort pedig annak hidrofil változatára cseréljük. Ennek előnyeit és hátrányait több folyamatban kimutatta. A komplexeket vizes oldatban, vizes/szerves kétfázisú rendszerekben és szilárd fázison rögzítve is sikerrel alkalmazta hidratálási, hidrogénezési, hidrogénátviteli és redoxi izomerizációs folyamatokban. Több katalizátor alkalmazásával megvalósította a nátrium-hidrogén-karbonát redukcióját nátrium-formiáttá. A hidrogén-karbonát/formiát redoxi egyensúly felismerése nagy jelentőségű a reverzibilis H₂-tárolásban.

Kovács László akadémiai doktori értekezésében az immunológiai eredetű betegségek mai napig is csak részlegesen ismert molekuláris patomechanizmusával és klinikai összefüggéseivel foglalkozott. Ehhez széles körű laboratóriumi együttműködéseket szervezett, valamint korszerű klinikai kutatásokat végzett. Új molekuláris és immunhisztológiai módszerek kifejlesztésével Sjögren-szindrómás betegek vérében igazolta az M3-acetilkolin-receptorral reagáló autoantitestek jelenlétét, valamint klinikai és patogenetikai szerepét. Igazolta SLE-ben a sejten kívüli és a T-sejtekben képződő galektin-1-termelődés kapcsolatát az SLE klinikai stádiumaival, valamint a molekula szabályozó szerepét a betegek T-sejtjeinek működésében. Klinikai megfigyeléseket tett az antifoszfolipid-szindrómával társuló és azzal nem társuló SLE-ben a kísérőbetegségek, a betegségalcsoportok és a szervi érintettség kapcsolata terén. Nagy betegcsoporton vizsgálta a biológiai terápiában részesülő, autoimmun ízületi megbetegedésben (reumatoid artritisz és antifoszfolipid-szindróma) szenvedők kórtörténetét a biológiai terápia leállítását követően. Leírta a két kórképet, összehasonlítva a leállítást követő visszaeséssel összefüggést mutató klinikai paramétereket, amiben a remisszió hossza és a betegség aktivitása között talált szoros összefüggést.

Kriska György akadémiai doktori értekezésének központi témája a vízirovarok polarizációérzékelése és a poláros ökológiai csapdák kérdésköre. A szerző kutatási eredményei igazolták, hogy a repülő polarotaktikus vízirovarok távérzékelésük során felhasználják az optikai környezetük fénypolarizációs mintázatából eredő információkat, amelyek meghatározó jelentőségűek lehetnek a szaporodási, megtelepedési és táplálkozási viselkedésükben. Kutatásai egyrészt új adatokat eredményeztek a kérészek, szitakötők, árvaszúnyogok és böglyök polarizációérzékelésével és ennek biológiai szerepével kapcsolatban, másrészt kimutatták különböző mesterséges poláros fényforrások és polarizációs mintázatok vízirovarokra kifejtett hatásait. A polarotaktikus vízirovarok peterakásra a vízfelszínnel szemben gyakorta előnyben részesíthetnek olyan mesterséges felületeket, amelyek erősen és vízszintesen poláros fényt vernek vissza. A jelenség okainak feltárása vezetett el az ökológiai fényszennyezés egy új válfajának, a poláros fényszennyezésnek a felismeréséhez és meghatározásához. A kutatási eredmények gyakorlati felhasználásaként kollégáival kifejlesztette a poláros fényszennyezés és az összetett foto- és polarotaktikus ökológiai csapda hatását csökkentő/megszüntető eljárásokat, eszközöket, valamint a közegészségügyi és gazdasági szempontból kártékony böglyöket fénypolarizációs módszerrel befogó csapdákat.

Kubinyi Enikő akadémiai doktori értekezésében sokrétűen vizsgálta a családban élő kutyák öregedését és annak hatásait a kutyák viselkedésére, tanulási képességére és memóriateljesítményére. Az öregedés etológiai és élettani változásait az izomtömeg, a fehérjeszintézis, az anyagcsere, az érzékszervek működésének megtartottsága és az alvás összefüggéseiben tárta fel. Ehhez többféle megközelítést használt. Kérdőíves lekérdezési módszerrel nagy mintán vizsgálta a kutyák alapvető viselkedési elemeit a gazdák bevonásával. Új viselkedési teszteket dolgozott ki, melyekkel különböző korú és életmódú kutyákat külön képzés nélkül össze lehet hasonlítani, valamint élettani teszteket állított össze a kutyák alvási agyi elektromos tevékenységének vizsgálatára. Létrehozott egy kutyaagy- és -szövetbankot, mely későbbi molekuláris biológiai vizsgálatokat tesz lehetővé, és kombinálható lesz a viselkedési, élettani és genetikai adatokkal. A tesztek lehetővé tették a kutyák értelmi képességeinek vizsgálatát, valamint a korral járó személyiségváltozás kimutatását. Megállapította, hogy a kutyáknál a kognitív képességek hanyatlása, a pozitív érzelmi tartalmak erősebb érzékelése, az alvási orsók és a személyiség változása az öregedés folyamán hasonlítanak az emberéhez, és így a kutya öregedése az emberi öregedés jó modellje lehet, valamint az eredmények javíthatják az emberekkel együtt élő kutyák életminőségét is.

Kusza Szilvia akadémiai doktori értekezésében a Kárpát-medencében és a balkáni régióban végzett kutatásai során elsődlegesen a különböző domesztikált és vadon élő állatfajokon belüli genetikai diverzitással, illetve szerkezettel foglalkozik. Ez a térség sok tekintetben különleges és értékes földrajzi egységnek számít, élővilága ugyanakkor a klímaváltozás által fokozottan veszélyeztetett. A fajokon belüli változatosság a környezethez való alkalmazkodóképességük alapját képezi. Ezért a genetikai diverzitás csökkenésével alkalmazkodóképességük is csorbát szenved, ami már középtávon is veszélybe sodorhatja a fajokat/fajtákat. Ma már széles körben elfogadott az élelmiszer-biztonság, valamint a helyi, őshonos fajták egyedi genetikai változatai és tulajdonságaik közötti kapcsolat, azonban számos genetikai kérdés továbbra sincs kielégítően tisztázva. Pedig az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsát lehet sejteni ezekben a fajtákban, melyeket megfelelő tenyésztési programok révén az intenzív termelésben használt fajtákba is át lehetne ültetni. Mindezek miatt igen fontos az őshonos fajták védelme és adaptációs tulajdonságaik genomikai és bioinformatikai vizsgálata. Kusza Szilvia kutatási eredményei által olyan újabb ismeretekkel gyarapodhattunk a napjainkban is zajló klímaváltozás genetikai sokféleségre gyakorolt hatásával kapcsolatban, melyek nélkülözhetetlenek a hatékony állománykezelési és -fenntartási tervek és fajvédelmi programok sikeres megvalósításához.

Mádlné Szőnyi Judit akadémiai doktori értekezése a Budai-hegység termálkarsztjának és tágabb környezetének felszín alatti vízáramlásrendszerével foglalkozik. Az új és a régebbi adatokat az ún. egységes medenceszemléletű hidrogeológiai elmélet keretében rendszerezte. A fedetlen és a csatlakozó fedett karbonátos víztartó rendszerek hidrogeológiai környezetével kapcsolatos gyakorlati problémák kezelésére medencehidraulikai alapokon álló módszert dolgozott ki. Bebizonyította a karsztos kőzetekben kialakuló függőleges vízáramlások fontosságát. A Budai-termálkarszt rendszerében elkülönítette a beszivárgásból származó, a csapadékeredetű és a mélyről jövő vízáramlásokat. Utóbbiról megállapította, hogy uralkodóan tengeri eredetű NaCl-os vízről van szó. Numerikus szimulációval, hőmérsékleti és kémiai adatok segítségével kimutatta, hogy a hőmérséklet-különbségből adódó hajtóerő az elmúlt 12 millió évben csökkenő tendenciát mutat.

Marx Dániel akadémiai doktori értekezése mély és érdekes eredményeket tartalmaz mind a tisztán matematikai (főleg gráfelméleti) témákban, mind a számítógép-tudomány és a matematika határterületein. Sok kutató által vizsgált fontos problémák tág osztályaira ad meg hatékony algoritmusokat. Több esetben egészen pontos karakterizációig jut el, azt is belátja, hogy a legjobb ismert algoritmusok tovább nem javíthatók. Az ilyen irányú eredmények mindig nehezek és mélyek, a számítástudományban központi feladatnak tekinthetők. Marx Dániel kutatásainak középpontjában egy nagyon általános feladattípus, a feltételteljesítési problémák állnak, ezekre ad mély elemzést és komoly ötleteket igénylő algoritmusokat, valamint technikailag nehezen bizonyítható hatékonysági korlátokat. Egy külön részben megmutatja a feltételteljesítési problémák kapcsolatait az adatbázisok kezelésével. A bírálóbizottság Marx Dániel minden eredményét elfogadta, azokat újaknak, úttörő jellegűeknek tartja. Ezek korábbi részeredményeket fejlesztenek tovább, és jól láthatóan már most további kutatásokat indukáltak, néhány általa bevezetett fogalom és eredmény rögtön a kutatások középpontjába került.

Moldvay Judit akadémiai doktori értekezésében a Magyarországon vezető halálokok közé tartozó tüdőrákok molekuláris biológiai vizsgálatát tűzte ki célul. Több évtizedes, magas színvonalú kórbonctani, kórszövettani és klinikai munkássága során több mint 4000 beteg tüdődaganatának szövettani, biokémiai és genetikai módszerekkel való analízisével a daganatok kialakulására, fejlődésére és áttétképzésére vonatkozó számos, a betegek terápiáját és a betegség prognózisát alapjaiban meghatározó összefüggést tárt fel. Ezekkel a molekuláris és genetikai megfigyelésekkel a betegség korai stádiumában a terápiás lehetőségek optimális kiválasztására van lehetőség. Munkásságával hozzájárult az elmúlt években megfigyelt, javuló túlélési adatokhoz, és eredményei újabb lehetőséget biztosítanak a korszerű daganatterápia továbbfejlesztéséhez.

Nagy István akadémiai doktori értekezésében a fájdalom kialakulásában szerepet játszó biológiai rendszerek működését vizsgálta. Két ilyen, a szervezetben egymással szoros összeköttetésben, sőt olykor átfedésben működő rendszer, az endokannabinoid és az endovanilloid rendszer elemeinek kapcsolatában írt le számos fontos újdonságot. Többek között kimutatta, hogy a kapszaicinre és az alacsony küszöbű fájdalmas hőingerre érzékeny kapszaicinreceptor – a korábbi feltételezéssel ellentétben – nem feltétlenül válaszol egyaránt hőre és kapszaicinre, továbbá van egy másik hőre érzékeny receptor is. Kimutatta az előzőekben említett receptorok és a szervezetben termelődő kannabiszszerű anyagok (endokannabinoidok) hatását közvetítő, ún. CB1 receptorok közös kifejeződését elsődleges érző idegsejteken. Kimutatta, hogy a gyulladt húgyhólyag aktivitásfokozódásában az endokannabinoidok közé tartozó anandamidnak fontos szerepe van, és leírta ennek molekuláris hátterét.

Nguyen Luu Lan Anh akadémiai doktori értekezésének célja az eltérő kulturális hátterű személyek, csoportok (a Magyarországon élő történelmi kisebbségek, a tartósan letelepedettek, a külföldi hallgatók) találkozásából eredő kulturális, társas és pszichológiai változások hatásának vizsgálata a nemzeti identitás alakulására és a beilleszkedést jellemző sikeres vagy kevésbé eredményes alkalmazkodási stratégiákra. Az etnikai-kulturális identitásalakzatok vizsgálatának eredményeként különböző identitáskonstrukciós mechanizmusokat azonosított történelmi kisebbségi és tartósan letelepedett kisebbségi csoportoknál. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a kognitív kiértékelés jellegzetes típusa, azaz a nyereségek és nehézségek azonosítása közvetítő szerepű, és képes megjósolni az alkalmazkodást. A nyereségek-nehézségek több egymásra ható tényezőből (például társas támogatás, nemzeti azonosság, pszichológiai jóllét és alkalmazkodás, sztereotípiák) álló rendszert alkotnak. Ezek mérlegelése és megértése vezet az eltérő kultúrájúak olyan szempontváltásához, amely a származási és a fogadó kultúrát új megvilágításba helyezi. Az így létrejövő jellegzetes perspektívaváltás adja a kultúrák eltérésének azt az új értelmezési keretét, amely az alkalmazkodás egyik kulcsa, s ezzel meghatározó szerepet tölt be az integrációban. A szerző munkájának jelentős eredménye, hogy az interkulturális kutatások számára új modellt és módszertant alakított ki. Az elvégzett kutatásokon túlmutat az eredmények gyakorlati hasznosítása, a feltárt összefüggések beépítése a pedagógusképzésbe s az interkulturális szociálpszichológia szemléletének közvetítése a köznevelés és a nemzetköziesítést kiemelt célként meghatározó felsőoktatás számára.

Nyiri Gábor disszertációjában vizsgálta a tanulási és memóriafolyamatokban központi szerepet játszó, serkentő és gátló idegrendszeri kapcsolatok molekuláris összetételét és változatosságát. Bizonyította, hogy a tipikus gátlósejtszinapszisok is tartalmazhatnak serkentő receptorokat, valamint azt, hogy a gátlósejtszinapszisokban is működik a nitrogén-monoxid jelátvivő rendszer. Másik fő kutatási területe a tanulási és memóriafolyamatok agykéreg alatti területekről érkező szabályozása. Eredményei szerint a kolinerg idegsejtek a neuronhálózat működését befolyásolni tudó gátló jelátvitelre is képesek. Felfedezett egy új serkentő agytörzsi sejtpopulációt, mely kulcsfontosságú a negatív élmények feldolgozásában. Emellett leírta, hogy egy agytörzsi gátló sejtpopuláció miként képes szabályozni az agykéregben az emléknyomok kialakulását.

Oláh Judit akadémiai doktori értekezésében a biomassza-alapú gazdaság (bioökonómia) különböző kérdéseit, kihívásait, dilemmáit, valamint élelmezés-, energia- és környezetbiztonsági hatásait vizsgálta. A biomassza globális kínálatának és keresletének átfogó elemzése mellett hangsúlyozta az innovatív technológiai fejlesztések és a biotechnológia támogatásának szükségességét. Elemezte az EU bioökonómiai stratégiáját. Feltárta, hogy a gazdaságban a fosszilis eredetű energiára alapozott lineáris gazdaság helyét milyen feltételek mellett veheti át a bioökonómia. Megállapította, hogy a biomassza-alapú gazdaságban az élelmiszer és a takarmány előállítása prioritást élvez, hiszen élelmezésbiztonsági célokat szolgál, és a jövőben az étrendváltozás nagyobb hatással lesz a földhasználatra, mint a népességnövekedés. Eredményei szerint az élelmezésbiztonság megteremtésében a gabonafélék játsszák a döntő szerepet. A gabonaértéklánc mentén keletkező élelmiszer-hulladékról és annak csökkentési lehetőségeiről készült kalkulációi hozzájárulnak a globális élelmezésbiztonsághoz. A fosszilis eredetű energia és termékek (műtrágya, vegyszerek, műanyag, gyógyszer) helyettesítésénél előtérbe kerül a megújuló energia és a nem élelmiszercélú bioalapú termékek előállítása. Összességében a bioökonómia hozzájárulhat az energia- és a közlekedési ágazat, a vegyipar, az építőipar és más iparágak szénmentesítéséhez, az ökológiai lábnyomuk csökkentéséhez.

Palágyi Kálmán akadémiai doktori értekezésében a digitális képfeldolgozás és a számítógépes látás számára kiemelten fontos digitális topológiamegőrzés területén, valamint a vázkijelölés részét képező vékonyítás terén ért el új tudományos eredményeket. Módszert dolgozott ki tetszőleges szekvenciális és párhuzamos vékonyító algoritmus szekvenciális számítógépen is gyors végrehajtást eredményező, memóriatakarékos implementációjára. Új megközelítést is javasolt garantáltan topológiamegőrző vékonyító algoritmusok megalkotásához, melynek során párhuzamos vékonyítási stratégiákat és geometriai kényszerfeltételeket is felhasznált. Két általa kidolgozott, 3D középvonalra vékonyító algoritmusra bebizonyította, hogy maximálisak, megőrzik a topológiát és hatékonyan implementálhatók. A jelölt által kidolgozott 3D középfelszínre vagy középvonalra vékonyító algoritmusokat számos 3D orvosi képfeldolgozást alkalmazó hazai és külföldi kutatócsoport használja eredményesen.

Papp Tekla akadémiai doktori értekezése a magánjogi szerződések klasszifikációjának kérdéskörét új szempontok szerint, eredeti meglátásokkal, monografikus igénnyel dolgozza fel. Művében 11 európai jogrendszer atipikus szerződésekkel kapcsolatos felfogását és a szerteágazó szakirodalmi álláspontokat mutatja be, értő kritikával és összehasonlító értékeléssel. Az így összefoglalt és rendszerezett ismereteket, valamint az ezekből levont következtetéseket a magyar Kúrián végzett, empirikus, kvantitatív vizsgálat során megszerzett eredményekkel egészíti ki, és von le új következtetéseket. A szerző a tipikus–atipikus szerződések dichotómiájának, másfelől a szerződéstipizálás egyetlen aspektust figyelembe vevő módszerének meghaladásával egy olyan többdimenziós és az eddigi elméletekhez képest jóval differenciáltabb szerződéstipizálási modellt épített fel, amely minden atipikus szerződést be tud fogadni, és amely lehetővé teszi az atipikus szerződéseknek az eddiginél árnyaltabb rendszerezését. Az atipikus szerződéseknek a szerző által magas színvonalon kidolgozott rendszertani egységekbe való besorolása nem öncélú, mert segítséget nyújt ahhoz, hogy a jogalkotás és a bírói gyakorlat az atipikus szerződések dogmatikai megítélését optimalizálja. Az atipikus szerződések közül a szerző beható összehasonlító jogi elemzésnek vetette alá a timeshare szerződéseket, kimutatva egyebek között, hogy a különböző jogrendszerekben mennyiben kerülnek előtérbe dologi jogi, illetve kötelmi jogi vonásaik.

Pete László akadémiai doktori értekezésének témája az 1860-as években Dél-Olaszországban zajló polgárháború, az úgynevezett brigantaggio történetére és a magyar légió e területen zajló rendfenntartó küzdelmeire vonatkozik. A téma széles körű nemzetközi szakirodalmának áttekintésével a disszertációban sikerült a brigantaggio történelmi fogalmát szintézisszerűen definiálni és egyetemes történelmi kontextusba helyezni. A dolgozat fő eredményei közül kiemelendő a banditizmus és a brigantaggio gyakran összemosódó jelenségeinek különválasztása és az utóbbi összetett társadalmi és politikai okainak bemutatása. A disszertáció rámutat a Kettős Szicíliai Királyság szétesésével kialakult helyzet egyediségén és polgárháborút erősítő ellentétein túl az európai nagyhatalmak szerepére is. Szintén fontos tudományos eredménynek tekinthető a hagyományos Észak–Dél ellentét sematikus ábrázolását meghaladó, árnyaltabb történeti elemzése és a brigantaggio mozgalom fejlődési szakaszainak bemutatása. Magyar szempontból kiemelendők a magyar légió dél-olaszországi alkalmazására vonatkozó újabb kutatási eredményei. A dolgozat fontos kérdéseket tisztázó, tekintélyes mennyiségű forrásanyagot feldolgozó, világos és logikus szerkezetben fölépített, kiegyensúlyozott monográfia, amely komoly eredménye a 19. századdal foglalkozó történeti kutatásnak.

Péter Gábor akadémiai doktori értekezésében leírt eredményei egyértelműen igazolják a mikroszkopikus gombák közé tartozó élesztőgombák kitüntetett szerepét az élelmiszeriparban és az élelmiszer-biztonságban. Az értekezésében ismertetett kutatómunkája során több mint 40 új élesztőgombafajt azonosított és jellemzett, melyek egy része élelmiszer-előállítási technológiákban hasznosítható, másik része pedig éppen ellenkezőleg, különböző élelmiszerek, illetve élelmiszer- vagy takarmány-alapanyagok szennyeződését, minőségromlását okozhatja. Utóbbiak esetében bizonyította, hogy pontos azonosításuk és a távoltartásukat megelőző eljárások kidolgozása alapvető a minőségileg és élelmiszer-biztonsági szempontból is megfelelő élelmiszerek előállításához. Az élelmiszer-mikrobiológia területén elért eredményeinek nemzetközi mércével mérve is magas szintű elismertségét jelzi, hogy Peterozyma megjelöléssel egy élesztőgomba-nemzetséget is elneveztek róla.

Rákosi Csilla akadémiai doktori értekezése magas színvonalú hozzájárulás a kísérleti szemlélet humán tudományokban való megjelenésének tudománymódszertani és ismeretelméleti értelmezéséhez. Különösen érdekes és értékes vonása, hogy mindezt összekapcsolja a mai megismerési válság irodalmával, illetve a társadalmi kontextaulizmus egész problematikájával. Legfontosabb saját eredménye a plauzibilitás előtérbe állítása és háromféle evidenciafogalom világos megkülönböztetése. A munka a kísérlet mint adattípus új szemléletét tárja elénk példamutató logikai szigorral és nagy meggyőző erővel. Az elképzelés lényege az, hogy szakítanunk kell a kísérlet mint egyedi és perdöntő esemény gondolatával, és helyette a kísérletet mint kísérleti komplexumot kell felfognunk. Ez a komplexum több kísérletből áll, melyeket sok esetben más és más szerzők végeznek az előző kísérletek hibáinak figyelembevételével. A kísérletezés tehát voltaképpen egy ciklikus újraértékelési folyamat, amely befejezetlen (mert befejezhetetlen), és amelynek résztvevői (a kísérleteket megtervező szakemberek) egymással kooperálnak annak érdekében, hogy minél közelebb kerüljenek egy adott jelenség jobb megértéséhez. A disszertáció komoly hozzájárulás a metanyelvészet egyre erősebb jelenlétét mutató nyelvtudományi világunkhoz.

Sándor János akadémiai doktori értekezésében meghatározta a háziorvosok preventív szolgáltatásaival kapcsolatos ellátási hiány mértékét Magyarországon. Demonstrálta, hogy az alapellátástól a jelenlegi keretek között nem várható el a bizonyítékokon alapuló preventív eljárások ajánlásoknak megfelelő szolgáltatása. Igazolta, hogy a 65 év feletti háziorvosok szolgáltatási hatékonysága nem tér el a 65 év alattiakétól; a betöltetlen praxisokban az ellátás minősége rosszabbodik, és a korai halálozás emelkedik, de ennek mértéke nem jelentős; a női háziorvosok gondozási hatékonysága a férfiakénál jobb; bizonyította, hogy jelenleg nem a háziorvosi kar demográfiai viszonyai határozzák meg az alapellátás hatékonyságát. Kidolgozta a szegregált körülmények közt élők egészségügyi ellátásának monitoringeszközét. Leírta a telepeken élők ellátórendszer-igénybevételi mintázatát és emelkedett korai halálozási dolgozott ki, amely lehetővé teszi a háziorvos által nem befolyásolható, de a hatékonyságot meghatározó tényezők hatásától megtisztított indikátorokon alapuló teljesítményértékelést és a jelenleg 30%-os hatásfokú teljesítményfinanszírozás javítását.

Jurij Sidor alumíniumötvözetekből készült lapostermékek termomechanikai kezelése során kialakuló szerkezeti paraméterek (a lemez textúrája és az újrakristályosodási textúra) modellezésének és szimulációjának területén ért el új tudományos eredményeket. Egyszerű geometriai megfontolásokon alapuló analitikus algoritmusokat dolgozott ki a lemezhengerlés során kialakuló textúra számítására. Az irodalomban található sokkal komplikáltabb, akár néhány hónapos számítási időt igénybe vevő végeselem-algoritmusok eredményeivel összehasonlítva igazolta, hogy ezekkel az algoritmusokkal is reális eredmények kaphatók sokkal rövidebb számítási idő alatt. Új modellt dolgozott ki a képlékeny hidegalakítást követő újrakristályosodás szimulációjára. Megállapította, hogy az újrakristályosodási textúra mely tényezők figyelembevételével szimulálható megfelelő pontossággal. Az eredmények felhasználhatók a hideghengerlési és az azt követő hőkezelési (újrakristályosodási) technológiák tervezésénél.

Szabó Norbert Péter akadémiai doktori értekezésében új tudományos eredményeket ért el a mélyfúrásokban végzett geofizikai szondázásokkal nyert adatok korszerű feldolgozása terén. A földkéreg felső mélységtartományában alkalmazható fúrólyuk-geofizikai mérésekkel nagy mennyiségű információt nyerhetünk a fúrás közvetlen környezetében elhelyezkedő kőzetek fizikai tulajdonságairól, az ásványi nyersanyagok, természeti erőforrások mennyiségéről. A mérési adatok hatékonyabb feldolgozására kifejlesztett új matematikai módszerei és szoftveres megoldásai révén nagy részletességgel térképezhető fel a földtani képződmények elhelyezkedése, kőzettani összetétele, víztartalma, repedezettsége és áteresztőképessége, ami a szakembereknek alapvető információt ad a kőzettestekben elhelyezkedő víz-, olaj- és gázkészletek mennyiségéről a kitermelésükhöz szükséges módszerek megválasztásához. A mesterséges intelligencia matematikai eszköztárának felhasználásával növeli a mért adatokból kinyerhető kőzetfizikai információkat, és minőségüket is javítja. A földtani szerkezetek vizsgálata az olajipari alkalmazásokon túl nagy jelentőséggel bír a mérnöki és a környezetvizsgálati feladatok megoldásában is. Kutatásai megmutatták, hogy az új adatfeldolgozási módszerekkel megbízhatóan azonosíthatók a víztároló képződmények, és megbízhatóan meghatározhatók fizikai tulajdonságaik és áramlási sajátosságaik. Módszerei olyan alapadatokat szolgáltatnak, amelyekkel optimálisan megvalósítható a felszín alatti ivóvizek komplex védelme és felhasználása.

Szabó Zoltán akadémiai doktori értekezésében a végstádiumú vesebetegek vesepótló kezelése során jelentkező ritmuszavarok kialakulási mechanizmusát és okait vizsgálta. A különböző típusú művesekezelésben (leggyakrabban hemodialízisben) részesülő betegekben gyakoriak a súlyos, akár halálos kimenetelű szívritmuszavarok. Egy másik vesepótló kezelési módszer, a hemodiafiltráció (ún. konvektív terápia) alkalmazásakor a ritmuszavarokra hajlamosító EKG-tényezők gyakorlatilag nem változtak kóros irányba. Szív-ultrahangvizsgálattal munkatársaival igazolta, hogy a hemodiafiltráció előnyös nyomáscsökkenéssel jár a szívpitvarokban és a kamrákban, mindamellett, hogy a vesepótló kezelésben felhasznált szűrőfolyadék-mennyiségek mindkét módszerben azonosak voltak. A hemodialízissel szemben a hemofiltráció során a súlyos kimenetelű ritmuszavarok előhírnökeként számontartott pitvari és kamrai extra ütések (extraszisztolék) lényegesen kisebb számban jelentkeztek. A hemofiltráció előnyös, a szívritmusra és a vérkeringésre gyakorolt hatásainak felismerését követően az eredményeket Szabó Zoltán és munkacsoportja a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sürgősségi Klinikájának szakmai eljárásrendjében a gyakorlatban alkalmazta.

Szalma József akadémiai doktori értekezése az alsó bölcsességfogakkal kapcsolatos szövődmények megelőzésére irányult. Elsőként vizsgálta az alsó állkapocsban található ideg sérülését prognosztizáló, ún. gyökérsötétedés jel kialakulásáért felelős klinikai-anatómiai tényezőket. A kockázati jelek értékelésénél bizonyította, hogy a digitális és az analóg panorámaröntgen diagnosztikai értéke hasonló. A „cone beam” komputertomográfia képalkotási módszer segítségével pontosította, hogy mely esetekben indokolt a vizsgálat, csökkentendő a betegek sugárterhelését. Meghatározta a bölcsességfogak szerepét a különböző állkapocstörésekben. Különböző tömőanyagok követésével és meghibásodásaik elemzésével modellezte a bölcsességfogak panaszmentes megtartásának esélyeit. Elsőként határozta meg a szájsebészetben legáltalánosabban használt fúró kopottságának hatását a csontot érő hőhatásokra, és meghatározta az optimális fúrási paramétereket. Elsőként nyert hőadatot az alsó állkapocs ér-ideg csatornáját feltáró optimális csontpreparációra. Tudományos eredményeiről elmondható, hogy a bölcsességfogak diagnosztikájában és ellátásakor a fogorvosi/szájsebészeti gyakorlatban közvetlenül hasznosítható eredményeket kapott.

Szatmári István akadémiai doktori értekezésében kétféle szén-szén kötés kialakítására alkalmas reakciókkal nagyszámú policiklusos aromás és nitrogén-heteroatomot tartalmazó heteroaromás vegyületek előállítását írta le. A többkomponensű reakciókban felhasználható kiindulási anyagok sokféleségének köszönhetően nagy szerkezeti változatosságot mutató vegyülettárakat hozott létre, melyek egyes képviselői hatástani szempontból is értékesek. Az emberi szervezetben az idegsejteket védő és az idegrendszeri működést befolyásoló kinurénsav fontos szerepet játszik; hiánya és túltermelődése is különböző megbetegedések kialakulásához vezethet. A kinurénsav szerkezeti módosításával olyan új származékokat állított elő, melyek megnövekedett vízoldékonyságuk mellett az agyba is fokozottabban képesek bejutni és ezáltal hatásukat kifejteni. Szintetikus munkája során szem előtt tartotta a zöld kémiai irányelveket. Számos új termék oldószermentes, mikrohullámú körülmények között optimalizált szintézisét valósította meg, és eredményeivel jelentősen hozzájárult a tématerületen rendelkezésre álló ismeretek bővítéséhez. Kiterjedt kutatói kapcsolatainak köszönhetően szintetikus munkája elméleti számításokkal, modern elválasztástechnikai módszerekkel és hatástani vizsgálatokkal is kiegészült.

Székely Andrea akadémiai doktori értekezésének középpontjában a gyermekszívsebészeti anesztézia és intenzív terápia nem kardiális rizikófaktorainak és azok diagnosztikájának tanulmányozása áll. Az elmúlt húsz évben strukturáltan elemezte azon szövődmények rizikófaktorait, amelyek növelik a közvetlen a műtét utáni morbiditást és halálozást, valamint hátráltathatják a gyermekek fejlődését. Ilyen fontos összefüggés a vérátömlesztéssel kapcsolatos szövődmények feltárása, az akut vesekárosodás és a folyadéktúltöltés független kórtani szerepének a felismerése a szövődmények kialakulásában. Kimutatta, hogy a Down-szindróma nem növeli a szövődmények előfordulásának gyakoriságát. Meghatározta a hosszú gépi lélegeztetés rizikófaktorait, elemezte az infekcióhoz és a kolonizációhoz vezető legfontosabb tényezőket. Arra is rámutatott, hogy a rizikófaktorok nem egyeznek meg sem az általános gyermek intenzív terápiás betegcsoport, sem a felnőtt szívsebészeti páciensek/betegek rizikófaktoraival. Az oxigénterápiával foglalkozó kutatása szoros összefüggést talált az oxigénfogyasztás és a szén-dioxid-termelés között, felvetve a korai posztoperatív időszak oxigénfüggőségét. Eredményei hozzájárulnak a gyermekkori szívműtétek esetleges/potenciális szövődményeinek korai felismeréséhez, illetve azok hatékony ellátásához.

Székely Edit akadémiai doktori értekezésében azokat az eredményeit foglalta össze, amelyek a szuperkritikus szén-dioxid oldószerként, reakciópartnerként és kicsapószerként való alkalmazása során születtek. A kritikus nyomással és hőmérséklettel jellemezhető kritikus pont közelében az anyagoknak olyan különleges tulajdonságaik vannak, amelyek felhasználhatók új termékek szintézisére, környezetbarát technológiai folyamatok megvalósítására. A kritikus pont feletti állapotban (szuperkritikus fluidumként) vizsgált szén-dioxid alkalmazása a technológiai előnyök (kis viszkozitás, jó oldóképesség, gyors diffúzió) mellett azért is jelentős, mert egy környezeti kémiai szempontból is részletesen jellemzett, olcsó, könnyen regenerálható anyagot használ. Székely Edit számos területen igazolta a szuperkritikus szén-dioxid előnyös alkalmazhatóságát. Eredményeket ért el az egyfalú szén nanocsövek belső üregének célmolekulákkal való hatékony megtöltése, az aerogélek szárítása, az alternatív oldószerként használható ionfolyadékok vizsgálata terén. Kutatómunkájának hangsúlyos, több összefüggésben is felbukkanó eleme a királis vegyületek – gyakran igen eltérő biológiai aktivitással rendelkező – tükörképi formáinak elválasztása. Részletes vizsgálatokkal igazolta, hogy a szuperkritikus szén-dioxid előnyösen alkalmazható erre a célra is mind oldószerként, mind kicsapószerként. Értekezésében nemcsak gyakorlati szempontból fontos eredményekről számol be, hanem igazolta, hogy azok jelentősen hozzájárulnak a szuperkritikus szén-dioxid alkalmazásakor tapasztalt jelenségek elméleti hátterének megértéséhez is.

Szüts Dávid akadémiai doktori értekezésében a mutációk kialakulásának mechanizmusait vizsgálta, amelyek a sejt rendes működési folyamatai, külső DNS-károsító hatások nyomán vagy a DNS-javító mechanizmusok hiányos működése miatt jöhetnek létre. A mutációs folyamatok feltérképezéséhez elsősorban kísérletes genomikai megközelítéseket alkalmazott. Együttműködés keretében kifejlesztett egy IsoMut nevű bioinformatikai eszközt, amely azonos genomú mintákban gyorsan és pontosan detektálja a mutációkat. Meghatározta a gyakran alkalmazott kemoterápiás szerek mutagén hatását, és a mutációs spektrum alapján értelmezte a ciszplatin mutációkat okozó mechanizmusát. A mutáns sejtvonalak genomszekvenálásával feltárta a homológ rekombináció hiányában fellépő mutagén folyamatokat, és citotoxicitási mérések segítségével elemezte a mutációs spektrumok felhasználhatóságát tumordiagnosztikai célokra. Kísérleti és tumorszekvenálási adatok összehasonlításával meghatározta a nem összeillő bázispárok javításának hiányában fellépő, mutációkhoz vezető folyamatok két fő komponensét. Szintén részletesen tanulmányozta a sérült DNS-szakaszok másolásának mechanizmusát és mutagén hatását. Eredményei hozzájárulnak a mutagenezis folyamatainak megismeréséhez, a genomikai megközelítések elterjedéséhez és a genomalapú tumordiagnosztika fejlődéséhez.

Than Péter akadémiai doktori értekezésében tízezer fős reprezentatív klinikai mintán vizsgálta a térdfájdalom gyakoriságát a 18 éven felüli korosztályban, és klinikai és radiológiai vizsgálatok alapján megállapította a térdkopásos állapotok (térdartrózis) előfordulási gyakoriságát. A térdbetegségek vizsgálatánál egy különleges technikát, az ún. EOS képalkotó berendezést használva meghatározta 12–16 éves kor között a normál alsó végtagi tengelyállást, valamint változásait a növekedés során. Kimutatta, hogy a technika alkalmas a térdartrózis okozta elváltozások és a sérüléseket követő alsó végtagi tengelydeformitások detektálására. Elsőként jellemezte kalorimetriás módszerrel a normál, a degenerált ízületi porc és a meniszkuszok termikus stabilitását. Igazolta, hogy gennyes gyulladást követően már az első 24 órában károsodik a porcszövet. Különbséget mutatott ki az elülső és hátsó keresztszalag között is, a hátsót termodinamikailag stabilabbnak találta. Létrehozott egy országos térdprotézis-adatbázist, amely későbbi országos artroplasztika-regiszternek alapjául szolgált. Új műtéti technikát írt le a krónikus patellaín elégtelenségének megoldására. A primer és revíziós térdprotézisműtéteket elemezve vizsgálta a fémérzékenység jelentőségét, ismertette a térdprotézisműtéteknél használatos csontpótlás módszereit, azok eredményeit.

Tóth Géza akadémiai doktori értekezésében a kvantuminformatika, azaz a kvantummechanika törvényeire épülő, a kvantumszámítógéppel való információkezelésben ért el nemzetközileg is kiemelkedő eredményt. Ma már aránylag kisméretű szupravezető eszközökön is sikeresen oldottak meg a mai klasszikus számítógépek számára beláthatatlanul hosszú számítási időt igénylő problémákat, ezért Tóth Géza kutatásai alapvető jelentőségűek a kvantuminformációk továbbításának jobb megértése terén. Kutatásainak központi kérdése a kvantumszámítógépek információegységének, a jól ismert, klasszikus, igen-nem jellegű biteket kiváltó, ún. kvantumbitek állapotainak korrelációja, más szóval egyidejű összefonódottsága. Tanulmányozta ezeknek az összefonódott állapotoknak a szerkezetét. Eljárást, eszközöket, mérési protokollokat, illetve kritériumokat adott arra, hogyan dönthető el mérésekkel, hogy ez a kulcsfontosságú kvantummechanikai összefonódottság jelen van-e egy rendszerben, vagy sem. Elméleti eredményeit vezető kísérleti csoportok használták az összefonódott állapotok vizsgálatára, eredményei kiemelkedő hozzájárulást jelentenek a kvantumos információkezelés robbanásszerűen fejlődő területén.

Törő Klára akadémiai doktori értekezésében a meteorológiai változások és a hirtelen bekövetkező halálesetek közötti összefüggést korszerű statisztikai módszerekkel igazolta. Különböző népességek összehasonlító vizsgálatával feltárta a hőmérsékleti viszonyok és a klímaváltozás halálozást befolyásoló hatásait. Genetikai kutatásokat végzett az orvosmeteorológiai hatásokhoz való alkalmazkodás örökletes tényezőire vonatkozóan. A halál utáni génvizsgálatokkal a szív-ér rendszeri eltérések genetikai hátterét tanulmányozta. A szív speciális kórbonctani technikával való feldolgozása, ún. korróziós preparátumok készítése részletes és szemléltetésre alkalmas adatokkal szolgál a halálokok pontos feltárásához.

Török Ádám akadémiai doktori értekezésében a személygépjármű-közlekedés városi környezetben keletkező CO₂-kibocsátásának és zajterhelésének becslésére dolgozott ki statisztikailag megalapozott módszerekkel az irodalomból ismert modellosztályok tulajdonságaira építő tudományos eljárásokat. Módszerét Budapesten hurokdetektoros mérésekkel a saját maga és kollégái által összegyűjtött adathalmazra mint empirikusan szerzett mérési adatokra alkalmazta. Becsléseket végzett továbbá a benzinhez keverhető bioetanol, illetve a dízelmotorok esetében a biodízel üzemanyagok használata hatásának kimutatására. Munkásságának nagy jelentősége és gyakorlati haszna van az élhető városi környezet kialakítása érdekében kifejlesztendő tervezési eljárásokban.

Urbán Edit akadémiai doktori értekezésében a legfontosabb emberi gyomor-bél rendszeri és egyéb patogén anaerob baktériumok szerepét vizsgálta. Nagyszámú Clostridium difficile-törzset jellemzett molekuláris diagnosztikai módszerekkel: vizsgálta a hasmenéses székletmintákban a toxinok termeléséért felelős gének jelenlétét, összehasonlította a C. difficile-riboaltípusok elterjedésének térbeli és időbeli változásait. Leírta az első magyarországi 027-es ribotípusú törzset, majd igazolta az akkor már domináns pandémiás, elterjedt típus megjelenését, vizsgálta a hazai törzsek antibiotikum-érzékenységét. Leírt egy béltraktuson kívüli C. difficile-fertőzést, megvizsgálta e fertőzések epidemiológáját. Európai országokból, majd Magyarországról klinikailag releváns Bacteroides-izolátumokat gyűjtött, elvégezte antibiotikum-érzékenységi vizsgálataikat, kereste a faj-, illetve a régiófüggő különbségeket. Jellemezte az antibiotikumoknak ellenálló Bacteroides-izolátumok fontosabb antibiotikumrezisztencia-génjeit. Vizsgálta a B. fragilis-törzsek enterotoxin génhordozását, jellemezte ezek izotípusait, meghatározta a cisztein-proteáz termeléséért felelős gének előfordulását. Alkalmazta a rutin klinikai diagnosztikában a tömegspektrográfiás elven működő MALDI-TOF módszert az anaerob baktériumok fajszintű azonosítására, illetve a filogenetikailag két különböző csoportot alkotó B. fragilis-izolátumok elkülönítésére. Értékelte a tipizálási módszer eredményességét a humán kórfolyamatokból izolált és a kontamináns C. acnes-törzsek esetén is.

Vajda Péter akadémiai doktori értekezésében a gyermek életminőségét, társadalomba való beilleszkedését súlyosan megnehezítő, részleges vagy teljes vizelettárolási, -tartási, -ürítési rendellenesség kezelésében béllel vagy gyomorral végzett húgyhólyag-megnagyobbító és -pótló műtétekkel elért eredményeiről számolt be. Magyarországon a legnagyobb, európai összehasonlításban is jelentős beteg- és kezelésszámot ismertetett. A betegek életminőségi vizsgálatai alapján rámutatott arra, hogy bár a műtét számos sebészi és nem sebészi szövődménnyel járhat, a páciensek életminőségét számottevően javítja. Az újonnan kialakított húgyhólyag belső felszínéről rendszeresen vett szövetminta, valamint a vizeletből nyert kémiai anyagok elemzésével a késői rosszindulatú elfajulás kivédhető, illetve a gyulladás, kőképződés, vizeletfertőzés aránya is jelentősen javítható.

Várallyay Éva akadémiai doktori értekezésében megállapította, hogy a vírusok géncsendesítést gátló fehérjéi indukálják a növények Argonaute 1 fehérjeszintjét szabályozó miR168 kis RNS-expresszióját, ami a növényi védekező reakció csökkenését idézi elő. Ez a tulajdonság független a kis RNS-kötő képességüktől. Kimutatta, hogy egyes fertőzések során a gazdanövénygének nagy részének expressziója megváltozik, míg a látens, tünetet nem okozó fertőzések során ezek a változások nem következnek be. Vírusalapú vektort készített egy pillangós virágú növényeket fertőző vírusból. Igazolta, hogy a búza Mlo gén csendesítése lisztharmat-ellenállóságot eredményez. Kimutatta, hogy a vírusalapú vektorok használata során a vizsgált növényben nem célzott változások is történhetnek, ami megnehezítheti a kísérletek kiértékelését. Sikeresen adaptálta a kis RNS-ek nagy áteresztőképességű szekvenálását és a kapott eredmények bioinformatikai elemzését fásszárúak vírusfertőzöttségének diagnosztizálására. A módszer használatával csoportja több termő és alany szőlőültetvény, valamint kajsziültetvények vírusfertőzöttségét mérte fel, aminek során számos vírus magyarországi jelenlétét és egy 30 éve hagyományos módszerekkel azonosított vírus szekvenciáját állapította meg.

Várbíró Szabolcs akadémiai doktori értekezésében a nemi hormonok szív-ér rendszeri hatásait vizsgálta élettani és kóros körülmények között. Ismert, hogy a nőkben 7-10 évvel később jelennek meg a szív-ér rendszeri betegségek, mint a férfiakban. Feltételezik, hogy a szervezet által termelt egyes női nemi hormonok (pl. ösztrogének) a termékeny életszakaszban késleltetik az érelmeszesedés kialakulását. Ebben a korosztályban is vannak azonban veszélyeztetett csoportok, pl. a cukorbetegek, az inzulinrezisztenciában szenvedők és a policisztás petefészek szindrómások (PCOS). A szerző állatkísérletes modellekben adatokat szolgáltatott a női nem keringési betegségekkel szembeni védőhatásának hormonális és érrendszeri mechanizmusairól. Alátámasztotta az ösztrogének direkt hatását a koszorús erekre. Kifejlesztett egy olyan PCOS-állatmodellt, melyben a férfi nemi hormon túlsúlyának és a D-vitamin hiányának a károsító hatásait együtt és külön-külön is vizsgálni lehet. Megállapította, hogy a férfi nemi hormon többlete nitrogén-oxid-függő mechanizmussal károsítja az érizomzat ellazulását (vazorelaxációt), amit a D3-vitamin-kezelés kivéd. Az ösztrogén által kiváltott vazorelaxáció férfinemihormon-túlsúlyos környezetben csökken, ami részben magyarázhatja a szív-ér rendszeri rizikó fokozódását PCOS-ben. Várbíró Szabolcs elsőként írta le az ösztrogének hatását a vénák biomechanikájára és az erek reaktivitására. Új adatokat szolgáltatott arra, hogy a női nemi hormonok változásai a reproduktív és a kardiovaszkuláris egészség meghatározó tényezői. Megállapította, hogy a korai, enyhébb eltérések optimalizálása reproduktív korban javíthatja a gyermekvállalás sikerességét, idősebb korban pedig a kardiometabolikus egészséget.

Veres Miklós akadémiai doktori értekezése különböző szénmódosulatok Raman-spektrumát vizsgálta több hullámhosszon végzett gerjesztéssel. A gerjesztő lézer hullámhosszának változtatásával a minták különböző szerkezeti elemeiről nyerhető információ. Infravörös gerjesztésű Raman-szórással tanulmányozta a kötésszerkezet rétegnövekedés során fellépő változásait polimerszerű amorf szénrétegekben. Megmutatta, hogy a gerjesztő hullámhossz növelésével a tömbi anyag mélyebb rétegeiben is meghatározható a kötésszerkezet. Nanokristályos gyémánt vékonyrétegekben a kötések jelentős megváltozását mutatta ki a növekedés kezdeti háromdimenziósról kétdimenziósra váltó szakaszában. Rezonáns Raman-szórással bizonyította gyémánt vékonyrétegek felületének funkcionalizálását szerves molekulákkal. Kiemelkedő tudományos eredménye egy olyan, Raman-szóráson alapuló eljárás kidolgozása, amellyel eredményesen tanulmányozható a nanokristályos gyémánt vékonyrétegek, valamint a különálló gyémántszemcsék szemcsehatárainak kötésszerkezete. Kutatási eredményeinek egy része orvosi implantátumok felületkezelésében, illetve a napenergia hasznosításában alkalmazható.

Zsolnai Attila akadémiai doktori értekezésében bizonyította, hogy a mangalica sertés különböző színváltozatai külön fajtáknak tekinthetők. A mangalicamikroszatellit-vizsgálatok során olyan alternatív egypontos nukleotid-polimorfizmusokat keresett, amelyekkel lehetségessé vált a három mangalicafajta megkülönböztetése. A gyakorlat számára hasznos metodikát dolgozott ki és validált az élelmiszerek mangalicaalkotójának azonosítására. A racka juhokban meghatározta a színváltozatok genetikai eltérésének mértékét, melyet más juhfajtákban megismert eredményekkel vetett össze. Magyar szürkeszarvasmarha-állományok vizsgálata során meghatározta az egyes tenyészetek egymáshoz viszonyított genetikai helyzetét. Azonosította azokat a tenyészeteket, amelyek génmegőrzési szempontból a jövőben megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A gímszarvas esetében szülői származás ellenőrzésére alkalmas mikroszatellit-készletet állított össze. A mikroszatellit-készletek alkalmazhatóságát a mintázott állományok populációgenetikai paraméterein keresztül jellemezte és bizonyította. A juhok surlókórral szemben rezisztenciafokozatokat mutató génváltozatainak tipizálására kidolgozta azt az eljárást, melyet később az Európai Unió által előírt tenyésztési programban is alkalmazott. További lényeges megállapítása, hogy a juhok surlókórral szemben rezisztens genotípusra való szelekciójának csak a német merinó fajtában van negatív hatása a terelési tulajdonságokra.