Az EASAC jelentése a mélytengeri kitermelésről
A mélytengeri ásványkincsek jelentős hányada parti államok kizárólagos gazdasági övezetében található, mely államoknak a szennyezésre vonatkozó nemzeti szabványaikat a nemzetközileg alkalmazandó szabványokhoz kellene igazítaniuk, de ilyen szabványok egyelőre még nem léteznek – olvasható az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) nemrég nyilvánosságra hozott jelentésében.
Az EASAC Környezeti Panel csoportja által készített, a mélytengeri kitermeléssel foglalkozó állásfoglalás arra hívja fel a figyelmet, hogy a tengerfenék kereskedelmi célú kiaknázását megfelelő kutatásoknak kell megelőzniük, mielőtt a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (International Seabed Authority, ISA) e kitermelést engedélyezi, mivel e tevékenységnek a tengeri élővilágra és ökoszisztémára gyakorolt hatásai egyelőre nem ismertek teljes egészében.
Jelentésében az EASAC felsorolja a valószínűsíthetően bekövetkező hatásokat. Rámutat arra, hogy a mélytengeri ásványkincsek jelentős hányada parti államok kizárólagos gazdasági övezetében található, mely államoknak a szennyezésre vonatkozó nemzeti szabványaikat a nemzetközileg alkalmazandó szabványokhoz kellene igazítaniuk, de ilyen szabványok egyelőre még nem léteznek. A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság viszont a tengerfenék nemzetközi területén (az ún. „Területen”) található ásványkincsekkel kapcsolatos tevékenységeket szervezi és felügyeli. Ez a szervezet 2001 óta bocsát ki feltárási engedélyeket, és jelenleg az ásványkincs-kitermelésre vonatkozó bányászati szabályzat kidolgozásán munkálkodik.
A szabályozás kidolgozása kapcsán a szakértőknek és a döntéshozóknak mérlegelniük kell, milyen mértékű környezeti károk elszenvedése állhat arányban azzal a gazdasági haszonnal, amelyet a tervezett kitermelés az emberiség egésze számára jelenthet.
E tekintetben még nincs konszenzus a szakértők között, ezért az EASAC szerint mindaddig indokolt fenntartani a kitermelésre vonatkozó, az Európai Bizottság, az Európai Parlament és több tagállam által is támogatott moratóriumot, amíg az ökológiai következmények teljes mértékben nem ismertek, nem mérhetők és nem kezelhetők.
Gyakori érv, hogy a mélytengeri kitermelés az energiaátállás alapvető feltétele, az EASAC azonban jelentésében feltárja ennek az állításnak a félrevezető voltát, és hangsúlyozza, hogy a mélytengeri kitermelés esetében nem állnak még rendelkezésre a kárenyhítésnek és a kárelhárításnak azok az eszközei, amelyek a szárazföldi bányászat tekintetében már alkalmazandóak.
A Deep-Sea Mining: assessing evidence on future needs and environmental impacts című jelentés ide kattintva olvasható.
