Az Aranycsapathoz hasonlóan kell felépíteni a magyar tudományt, azaz miért lenne értelmetlen szétszedni az MTA kutatóhálózatát

A magyar tudomány és innováció új, erősebb „nemzeti válogatottját” a legjobb hazai gárdára kellene alapozni: a Magyar Tudományos Akadémia majdnem 5000 főt, köztük 3000 kutatót foglalkoztató kutatóintézet-hálózatának teljesítménye nemzetközi szinten is kiemelkedő, a ráfordított erőforrásokhoz viszonyítva pedig Európa élvonalában van.

Ahogyan annak idején a Honvédot és az Aranycsapatot, vagy – külföldi példát is hozva – körülbelül 20 évvel később az Ajaxot és a Cruyff nevével fémjelzett holland tizenegyet összeállították, úgy lehetne most a tudományos élet szövetségi kapitányának is egy már meglévő, nemzetközi szinten is folyamatosan bizonyító „klubcsapatra” alapozni az új magyar „K+F+I nemzeti válogatottat”. Ez a csapat nem más, mint a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózata, amelynek szakmai felügyeletét az MTA Köztestülete, azaz Magyarország legkiválóbb tudós társasága végzi.

Jöjjön néhány világos ábra arról, miért „topcsapat az MTA”, azaz miért van Európa élvonalában az MTA kutatóinak teljesítménye.

Tudományos Bajnokok Ligája: nagy pénz, nagy foci

Amire jogosan mindenki büszke lehet: Magyarország a régió más országaival összehasonlítva kiemelkedően eredményes az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain (lásd a fenti ábrán). Az ERC a tudományban a „Bajnokok Ligája”. Az ERC-pályázatokon elnyert támogatás jelentős összeg: egy már önálló kutatócsoporttal rendelkező kutató ötéves, közel 2 millió eurós programot indíthat. Puskás Ferenc szállóigévé vált mondását kölcsönvéve ezzel a nagy pénzzel már nagy focit lehet játszani, vagyis az adott téma legkiválóbb kutatóit lehet összegyűjteni, és számukra kiemelkedően jó körülményeket lehet biztosítani a kutatáshoz.

Mint a fenti ábrán látható, a nyertes ERC-pályázatok közel felét az MTA hozta, köztük társadalomtudományi intézetek is.

Az ERC-nyertesek támogatása a nagy európai futballklubok által kínált szerződésekhez hasonlíthatók, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt a játékos dönti el, melyik klubban játszik, azaz melyik intézménybe viszi a pénzt. Ezért is fontos, hogy az MTA kutatóintézet-hálózatának alapműködése biztosítva legyen, különben a nyertes kutatók nem tudnak magyar intézeteket választani, a legjobbjaink nem tudják hazahozni a pénzt (akiket egyébként tárt karokkal várnak a külföldi kutatóhelyek is).

Egy további érv az alapműködés biztosítása mellett a következő. Egy sikeres klubcsapatnál nem szoktak a szponzorok beleszólni abba, hogy az edző milyen stratégiát követ és követel meg játékosaitól, és abba sem, hogy a játékosok mit csináljanak a pályán. Egy sikeres futballcsapat szponzorai jól tudják, hogy a csapat egyenletesen jó, sőt folyamatosan fejlődő teljesítménye áll az érdekükben, ehhez pedig kiszámítható, támogató háttérre van szükség.

Kis pénz, nagy foci

Az akadémiai kutatók teljesítményét jól példázza az is, hogy sokan – az analógiánál maradva – kis pénzből is nagy focit mutatnak be. A 2017-es adatok szerint például a Magyarországéhoz hasonló nagyságú és lélekszámú Csehországénál sokkal kisebb éves költségvetésből sokkal alacsonyabb létszámmal működtek az MTA kutatóhelyei (lásd fent), ugyanakkor minden 100 000 eurónyi intézményi költségvetés sokkal jobban hasznosult (lásd lent). Ha ugyanis a ráfordított erőforrások fényében nézzük, akkor az MTA kutatóhelyein született tudományos publikációk száma, illetve egy-egy adott szakterület legjobb 25 százalékába tartozó folyóiratban megjelent cikkek száma alapján az első helyen áll Európában a magyar kutatók teljesítménye.

Összegezve:

• az MTA kutatóhálózata nemzetközi szinten is kitűnően teljesít;
• ez nem lehetne így, ha „mindenki azt kutatgatna, amit akar”;
• az akadémiai kutatóhálózat kiváló teljesítményének egyik záloga, hogy a szakmai felügyeletet az MTA végzi, azon belül a hazai tudományos élet legjobbjai, az akadémikusok és az MTA doktorai;
• nem érdemes szétszedni egy olyan csapatot, amellyel Bajnokok Ligáját is nyerhetünk, inkább köré kell szervezni a válogatottat.