„Az alternatív tény hazugság” – nem csak tudománypolitikai témákról tanácskoznak a World Science Forumon

A szervezők célkitűzése szerint a World Science Forum (WSF) a tudományos módszerek és eredmények széles körű alkalmazásáról szóló önkritikus párbeszédet segíti elő. Jordániában ezért tanácskoznak egy fedél alatt kutatóintézetek, tudományos társaságok, akadémiák, nem kormányzati szervezetek képviselői, fiatal kutatók és ismeretterjesztéssel foglalkozó újságírók a tudománnyal foglalkozó miniszterekkel és tanácsadóikkal, valamint vállalkozókkal. A konferencia a 8 plenáris ülés mellett 15 tematikus és 20 külön szekcióban zajlik a Holt-tenger partján.

A World Science Forum vissza-visszatérő témája, hogy milyen módon jutnak el a tudományos eredmények a politikusokhoz és más döntéshozókhoz. A 2017-es fórumon a kérdéskör kiegészült az „alternatív tények” problémájával. Mint William Sutherland, a Cambridge-i Egyetem biológus kutatója a Tudományos tanácsadás az „alternatív tények” korszakában című tematikus ülésen elmondta: egy 2014-es vizsgálat szerint az alanyok a döntéseik közel felén változtattak azt követően, hogy a döntéshozatal során pontos tájékoztatást kaptak a tudományos tényekről. „A bizonyítékok szakértőkön keresztül juthatnak el a döntéshozókig. A konkrét cselekvési terv megalkotására azonban a szakértők a legtöbb esetben nem alkalmasak. A tudományos tények ismeretében a politikai döntéshozók felelőssége, hogy az általuk képviselt értékek és más szempontok ismeretében hogyan választanak a lehetséges megoldások közül” – mondta Sutherland.

A tudás döntéshozókhoz történő eljuttatása nehéz feladat – mondta az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC), valamint a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett eseményen Thierry Courvoisier, az EASAC elnöke. „A folyamatnak a bizalomra kell épülnie. A tudomány képviselőinek felelőssége, hogy a tudományos tények a számukra használható formában és megfelelő időben jussanak el a döntéshozókhoz.”

Álhírek egykor és most

Alternatív tényekkel már a 19. században is szembesült a Magyar Tudományos Akadémia – mondta a társszervező intézmény képviseletében Lovász László elnök. Bemutatta, hogy az Akadémia 1865-ben leplezett le egy csodaszerként beállított, állítólag antimontartalmú rákospalotai ásványvizet, és hívta fel a figyelmet arra, hogy a település lakosainak éppen hogy örülniük kellene annak, hogy nem mérgező a vizük. A homeopátiával 1856-ban foglalkozott az MTA, és lám, a kérdés ma is releváns. Az álhírek terjedése komoly veszélyt jelentett már akkor, és napjainkban még inkább az – mondta Lovász László. Az MTA elnöke szerint most azzal szembesülünk, hogy a közösségi média sajnos könnyen válik az áltudomány terjesztésének elsődleges csatornájává, hiszen bármilyen téma megtalálhatja a maga követőit, akik aztán csak a nekik tetsző hírforrásokat olvassák. Az is probléma, hogy az „alternatív tények” közlésének nincsenek különösebb keretei, míg a tudományos publikáció szigorú szabályok közé szorított. A tudósok testületei számára nincs más megoldás, mint a megbízható hírforrássá válás, az együttműködés a médiával, a kutatási módszertan és az esetleges érdekellentétek bemutatása, valamint a kritikai gondolkodás elősegítése – magyarázta Lovász László.

„Az alternatív tény hazugság” – mondta Rolf Dieter Heuer, az Európai Bizottság tudományos tanácsadói testületének elnöke, a CERN korábbi főigazgatója. Terjedésük oka, hogy túl sok adattal találkozunk, amelyek megbízhatóságát nem tudjuk ellenőrizni. A tudósoknak képesnek kell lenniük a tényekkel kapcsolatos bizonytalanság kommunikációjára is, mert csak így alakulhat ki a tudományos szakértők iránti bizalom. Kiemelte, hogy a párbeszéd során a tudománynak minden esetben valami mellett és nem valami ellen kell érvelnie.

Képzés szükséges a tanácsadói szerephez

Vladimír Šucha, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) főigazgatója szerint hibás megközelítés, hogy a tudósok egyedüli felelőssége a tények közlése: az erre alapuló tanácsadói modell nem lehet sikeres. A lineáris információáramlás helyett bizalmon alapuló kapcsolat szükséges a tudósok és szakpolitikai döntéshozók között. „A tudományos tanácsadás paradigmaváltáson megy keresztül. Túl kell lépnünk azon, hogy arról panaszkodunk, hogy a döntéshozóknak nincs idejük minden tényt elolvasni. A tudósoknak fel kell vállalniuk az értékeiket, és ki kell állniuk mellettük, felvállalva ennek következményeit is” – mondta.

Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy fontos, hogy a tudományos tények ne álljanak szemben az érzelmekkel, mert az ilyen viták nem vezetnek eredményre. A tudósoknak a döntések következményeiről és azok fontosságáról kellene beszélniük. Hangsúlyozták továbbá, hogy ahogyan nem minden tudós alkalmas a tudomány népszerűsítésre, úgy a tudományos tanácsadásra sem. Ahhoz, hogy ebben sikeresek legyenek, képzésre és gyakorlatra van szükség.

Nők a tudományban

A WSF Nők a fejlődésért és a diverzitásért című tematikus ülésének résztvevőit a házigazda ország képviseletében Núr al-Husszein, Husszein bin Talál király özvegye köszöntötte. Az ülés moderátora Bogyay Katalin, Magyarország ENSZ-nagykövete volt. Mint Núr al-Husszein elmondta, Jordániának most az a feladata, hogy tanulmányai elvégzése után minél több nő legyen aktív munkavállaló, különösen a tudományos kutatás, az ipar, a mérnöki tudományok és a matematika (angol rövidítéssel STEM) területén. Grace Naledu Pandor, a Dél-afrikai Köztársaság tudományos és technológiai minisztere arra hivatkozott, hogy nem szabad kisebbségnek tekintenünk a nőket, hanem azt a kérdést kell feltennünk, hogy miért nem aknázzuk ki a potenciális tehetségek felét. A miniszter szerint fontos lenne minél több adatot gyűjteni a nemek közti egyenjogúságról.

Kondorosi Éva Fotó: mta.hu/Rédey Soma

Julia MacKenzie az Amerikai Társaság a Tudomány Fejlődéséért (AAAS) képviseletében arról beszélt, hogy az adatgyűjtés nem elég, hanem elemezni kell, hogy a nők milyen csoportjai nem tudnak a STEM területeken elhelyezkedni, betöltenek-e vezető pozíciókat, és ha nem, mi gátolja őket. Lajla al-Muszávi kuvaiti kutató előadásában arról beszélt, hogy a Közel-Keleten a hagyományos nevelési elvek – a nők legyenek szerények, és maradjanak meg a korlátaik között – akadályozzák a női kutatók, mérnökök előrelépését.

Kondorosi Éva, az MTA rendes tagja, az Európai Kutatási Tanács (ERC) alelnöke kutatási eredményekre hivatkozva arról beszélt, hogy a női vezetők hiányának kevésbé kulturális, mint inkább társadalmi nemi (gender) okai vannak. Mint elmondta, az ERC azzal szembesült, hogy a nőkhöz képest több „kiváló vezetőnek” gondolt férfi nyújt be kutatási támogatási pályázatot, szuperlatívuszokban beszélve saját magáról, míg a nők visszafogottabban írnak saját eredményeikről. Kondorosi Éva azt is megemlítette, hogy a kutatónőket ki nem mondott munkahelyi előítéletek is hátráltatják: ha valamelyikük sok kiváló tanulmányt publikál, azt mondják róla, hogy a főnökével együttműködve teszi. Az ERC alelnöke szerint fel kell számolni az előítéleteket, és több munkahelyi támogatás segítségével több nő lesz vezető pozícióban a STEM területeken is. A kommunikációs képességek és az érzelmi intelligencia fejlesztése is elősegítheti a folyamatot. Lajla al-Muszávi azzal zárta az ülést: reméli, eljön a nap, amikor már nem lesz kérdés, hogy vannak-e nők a tudományban.