Az Akadémia tájékoztatója a ragadós száj- és körömfájásról a betegség jelenlegi magyarországi megjelenése kapcsán

A ragadós száj- és körömfájás (rszkf; Foot and Mouth Disease, FMD) a hasított körmű állatok, a szarvasmarha, a bivaly, a juh, a kecske és a sertés, valamint vadon élő rokonaik gyorsan terjedő, heveny lefolyású, lázas általános tünetekkel, erős nyálzással, a nyálkahártyákon és a bőrben hólyagképződéssel járó, vírus okozta, bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegsége.

Előfordulás

A betegség előfordulása szempontjából a világ országai három csoportba sorolhatók. Észak-Amerika a Panama-csatornáig, Ausztrália, Új-Zéland és a csendes-óceáni szigetek egy része mentes a fertőzéstől. Európa országaiban a betegséget az 1990-es évek elejére sikerült felszámolni, azonban szórványosan időszakonként egy-egy góc a vírus behurcolását követően előfordul. Az országok harmadik csoportjában, így egész Afrikában, Törökország kis-ázsiai térségében, a Közel-Keleten (Izrael, Libanon, Szíria, Irán stb.), továbbá Ázsia legtöbb országában a betegség kiterjedten és rendszeresen előfordul. Dél-Amerika országaiban a vakcinázás és az igazgatási intézkedések kombinálásával a betegséget sikerült jelentősen visszaszorítani, egyes országoknak sikerült a mentességet is elérniük.

A vírus Európába való behurcolása szempontjából elsősorban Törökországra, a Közel-Keletre és az észak-afrikai országokra kell figyelemmel lenni, de a vírus Ázsia fertőzött országaiból (India, Pakisztán, Kína stb.) is könnyen bejuthat Európába a kiterjedt áru- és személyforgalom következményeként.

Magyarországon az 1950-es évek végéig rendszeresen fordultak elő rszkf-járványok, ezt követően 1964–1965-ben egy, az egész országra kiterjedő nagyobb, 1968–1969-ben egy kisebb járvány alakult ki, az utolsó eset pedig néhány szarvasmarha megbetegedésével 1973-ban fordult elő. Azóta az ország egészen 2025-ig meg tudta őrizni a mentességét.

Ebben az évben ez ideig az EU három tagállamában jelent meg az rszkf: Németországban, Brandenburg tartományban 2025. január elején egy természetvédelmi körzetben tartott bivalyállományban, Magyarországon az első góc 2025. március elején Kisbajcs, majd később Levél, Darnózseli, Dunakiliti és Rábapordány településeken szarvasmarha-állományban, továbbá Szlovákiában 2025 márciusában ugyancsak szarvasmarha-állományokban.

Kóroktan

A kórokozó egy kisméretű, burok nélküli RNS-vírus (Picornaviridae, Aphthovirus genus). Négy szerkezeti fehérjéje (VP1–VP4) van, ezek közül a VP1 a legfontosabb, ez határozza meg a vírus sejtreceptorokhoz való kötődését, a sejtekbe való bejutását, a szerospecificitást, a vele szemben képződő ellenanyagok a vírust neutralizálják. A vírusszaporodás során számos nem szerkezeti fehérje (NSPs) is képződik, ezek nem jutnak be a kész virionokba, de a fertőzött szervezetben velük szemben is képződnek ellenanyagok, amelyek megfelelően tisztított, NSPs-eket nem tartalmazó vagy deléciós vakcinákat használva lehetővé teszik a vérsavók szerológiai vizsgálata alapján a vakcinázott állatok megkülönböztetését a fertőzöttektől.

A vírus elsősorban a hámsejtekben szaporodik (epitheliotrop vírus), szarvasmarha-nyelvhámsejtekben és különféle szuszpendált sejttenyészetekben jól elszaporítható, ez utóbbi tenyészeteket használják vakcinák előállítására. A vírus 7 szerotípusba (O, A, C, SAT-1, SAT-2, SAT-3 (South African Territories) és Ázsia-1) sorolható. Legelterjedtebb az O szerotípus, az ebbe a szerotípusba tartozó törzsek okozzák a jelenlegi járványgócokat Németországban, Magyarországon és Szlovákiában is. Az egyes szerotípusok egymással különböző mértékű szerológiai keresztreakciót adnak, az egyes típusokon belül számos altípus, változat különböztethető meg.

Az 1990-es évek elejétől az rszkf-vírusok azonosítása és besorolása a VP1 fehérjét kódoló RNS, illetve a teljes genom nukleotidszekvenciája alapján történik, ez lehetőséget ad az egyes vírustörzsek pontos azonosítására, az egyes törzsek rokonsági fokának a megállapítására és optimális esetben a vírus eredetének a kiderítésére is. Annak a feltételezésnek, hogy esetleg mesterségesen előállított vírus okozta volna a jelenlegi járványgócokat, nincs semmilyen szakmai alapja.

Az rszkf-vírus ellenállóképessége nagy. A nyálban, levált hámcafatokban lévő vírus árnyékos, hűvös, nedves környezetben, alomban, trágyában, de akár a legelőn is legalább 2 hétig megőrzi fertőzőképességét. A váladékokkal a takarmányokra, alomra, zsákokra, az emberek ruházatára, lábbelijére, eszközökre, járművekre jutott beszáradt vírus is hetekig fertőzőképes marad. A vírus az erősen savas és a lúgos pH-ra egyaránt érzékeny, a tejben lévő vírus a tej savanyodása során néhány nap alatt elpusztul. Fagyasztott húsokban azonban a vírus hónapokig fertőzőképes marad, fagyasztott húsokkal a vírus nagy távolságokra, kontinensek között is elhurcolható. A szarvasba összerakott szálas alom a trágya érése során keletkezett hő hatására (füllesztés) 6 hét alatt tönkremegy. A rothadás 6-8 hét alatt ugyancsak tönkreteszi a vírust. A híg trágya erős savanyítással vagy lúgosítással tehető ártalmatlanná. A tej hevítéssel vagy savanyítással ártalmatlanítható.

A fertőtlenítőszerek (ezek listáját a vonatkozó jogszabályok tartalmazzák) közül az istállók és járművek stb. fertőtlenítésére mind az erősen lúgos (pl. 3–5%-os H-lúg), mind savas szerek használhatók. Kézfertőtlenítésre a felületaktív anyagokat és alkoholt egyaránt tartalmazó szerek alkalmasak néhány perces behatási idővel.

A vírusra természetes körülmények között a kérődzők, továbbá a sertés fogékonyak, beleértve a vadon élő fajokat is. A vírusra kismértékben fogékony az ember is, ennek azonban Európában az rszkf ritka előfordulása és a fertőzött állományok gyors felszámolása miatt manapság már nincs jelentősége.

Járványtan

A betegség fő fenntartója a szarvasmarha, Ázsiában és Afrikában a bivalyok is. A tapasztalatok arra utalnak, hogy vadon élő kérődzőkben a betegség tartósan nem marad fenn, a vadon élő fajok rendszerint a szarvasmarháktól fertőződnek közvetlen vagy közvetett érintkezés útján. Eddig tudomásunk szerint idehaza vadon élő állatokban sem rszkf-vírust, sem pedig ellenanyagokat nem találtak.

A vírus terjedhet a betegség lappangási stádiumában levő vagy/és átvészelt vírushordozó állatokkal, az ilyen állatokból származó nyers vagy/és fagyasztott hússal, egyéb termékekkel (bőrrel, szőrrel, gyapjúval, tejjel, vágási hulladékokkal stb.), az alommal, a vírussal szennyeződött takarmánnyal, de jelentős szerepet játszanak a vírus terjesztésében a fertőzött telepeken megfordult járművek, az ott dolgozó emberek, az általuk behozott élelmiszerek, a kezük, lábbelijük, ruházatuk, eszközeik stb. A beteg állatok nyúlós nyálát elviheti a szél is, ennek azonban csak rövid távon az egymással szomszédos állományokban van jelentősége.

Az, hogy a vírus ez év márciusában hogyan és honnan jutott be hozzánk, egyelőre nem tisztázott. Ehhez a járványtani nyomázás adatai (állat-, jármű-, takarmány- stb. forgalom, ki, mikor, honnan járt, illetve fordult meg az adott telepen, járt-e korábban olyan területen vagy gazdaságban, ahol az rszkf előfordult, juthatott-e be a telepre magánszemélyek által nyers élelmiszer, stb.), továbbá az egyes járványgócokból izolált vírustörzsek nukleotidszekvenciájának, illetve fehérjéi aminosav-összetételének a vizsgálatai adhatnak támpontot. Sajnos a járványtani nyomozás a legtöbb esetben csak feltételezésekre ad alapot, definitív bizonyítékot csak ritkán sikerül találni.

Kórfejlődés, tünetek

Az állatok többnyire szájon át vagy a légutakon keresztül fertőződnek. A vírus bejutásának a helyén primer hólyagok keletkeznek, ezekből a vírus már a fertőződést követő kilenc óra elteltével ürülhet, amikor az állatok még tünetmentesek. A fertőződés helyéről a vírus rövid idő elteltével bejut a vérpályába (viraemia), és testszerte szétszóródik. Ettől kezdve a beteg állatok a vírust minden váladékukkal ürítik.

A betegség lappangási ideje rövid, 2–7 nap (maximum 3 hét). A beteg állatok lázasak, étvágytalanok, erősen nyálzanak, majd hólyagok jelennek meg a szájban, a szutyakon, a tőgyön, a lábvégeken, a pártaszélen és másutt is. A lábvégek megbetegedése miatt az állatok egy része sántít. Juhokban a tünetek nagyon enyhék, gyakran csak a sántítást látjuk. A sertésekben rendszerint súlyos tünetek alakulnak ki, gyakori a szarutok leválása. A beteg állatok 3–5 hét alatt átvészelnek, felnőtt állatok csak ritkán hullanak el, a szarvasmarhák 10–30%-a azonban a vérében megjelenő ellenanyagok ellenére tartós vírushordozó marad. Az ilyen állatok tartják fenn egy-egy területen a vírust.

Kórjelzés

A klinikai tünetek alapján legalább a betegség gyanúja megállapítható. A biztos kórjelzés a beteg állatokból vett mintákban (hámcafatok, hólyagfal, nyál) lévő vírus RT-PCR-rel való kimutatásával, a vírus azonosítása pedig az RNS nukleotidszekvenciája alapján történik. Az állatokból egyúttal vérmintát is vesznek a vérsavóban esetleg már jelen lévő ellenanyagok kimutatása érdekében. A vérsavók szerológiai vizsgálata lehetőséget ad az esetlegesen tünetmentesen átvészelt állatok felismerésére is.

A nálunk jelenleg zajló rszkf-kitöréseket a hazai referencialaboratórium adatai szerint egy, az O szerotípusba tartozó vírus okozza, amely a legnagyobb (98-99%-os) genetikai homológiát egy Pakisztánban 2017/18-ban izolált vírussal mutatta. Ehhez hasonló O szerotípusú vírustörzseket mutattak ki a németországi és a szlovákiai esetekben is, a további egyezéseket és különbségeket az itt, valamint az Ázsiában, a Közel-Keleten, illetve Afrikában előforduló vírustörzsek között a további szekvenciaanalízis fogja tisztázni. Az rszkf-re vonatkozó vizsgálatokat minden országban csak az erre a célra kijelölt nemzeti referencialaboratórium végezheti, a vírustörzsek részletes genetikai vizsgálata pedig az egyes régiók nemzetközi referencialaboratóriumainak (Európa esetében belga és francia laboratóriumok, továbbá Pirbright, Egysült Királyság) a feladata.

Védekezés, megelőzés

Az rszkf az EU-ban és a világ számos más országában is bejelentési kötelezettség alá tartozik. A betegség ellen a mentes országok, továbbá 1992-től kezdődően az EU tagállamai és így hazánk is csupán igazgatási intézkedésekkel védekeznek, vakcinák használata, eltekintve esetleges rendkívüli helyzetektől, a mentesség mielőbbi visszaállítása érdekében ezekben az országokban nem jöhet számításba.

Az igazgatási intézkedések lényege a gyanús tünetek mielőbbi felismerése, a lehető legkorábbi kórjelzés, ezzel egyidejűleg helyi zárlat, ezt követően a fertőzött és a fertőzésre gyanús állományok leölése és ártalmatlanná tétele, takarítás, fertőtlenítés, védőkörzet az adott góc körül 3 km-es sugarú körben, az előbbit is magában foglaló 10 km-es sugarú körben pedig megfigyelési zóna kialakítása, továbbá a járványtani nyomozás megkezdése a vírus bejutásának és esetleges továbbterjedésének a kiderítése érdekében. A betegség felszámolására teendő valamennyi lépést, így a korlátozások elrendelését, az állatok leölését, ártalmatlanná tételét stb., majd a góc felszámolást követően a korlátozások visszavonását és a telepek újbóli betelepítését is megfelelő EU-s és hazai jogszabályok kötelezően szabályozzák. A leölt állatok ártalmatlanná tétele történhet elégetéssel vagy elásással. Az elégetés azonban jelentős technikai hátteret kíván, igen nagy költséggel jár, és erősen környezetszennyező. Az elásást lehetőleg a góchoz legközelebb eső, arra alkalmas helyen (alacsony talajvízszint, ne veszélyeztessen vízbázist, stb.) kell elvégezni. Ezután a területet célszerű bekeríteni és erdősíteni. Az újratelepítést valamennyi korlátozás megszüntetését követő 3 hét elteltével lehet megkezdeni. A mentesség visszanyerése legkorábban az utolsó góc felszámolását követő 3 hónap elteltével lehetséges.

Ha a hagyományos igazgatási intézkedések nem lennének elegendők egy járványkitörés megfékezésére, a jogszabályok kérésre körülírt területen korlátozott időtartamra az EU tagállamaiban is lehetővé teszik rszkf-vakcina használatát. Erre a célra előállítottak sejttenyészetben elszaporított, erősen tisztított (NSPs-mentes), nagy mennyiségű, elölt vírust tartalmazó vakcinákat. Az ilyen vakcinával oltott állatok vérsavóik szerológiai vizsgálata alapján megkülönböztethetők a fertőzött állatoktól. Az ilyen sürgősségi vakcinázás csökkentheti a vírus terjedését, és időt adhat a hatóságoknak az igazgatási intézkedések meghozatalához. A rszkf megelőzése érdekében az EU tagállamainak mindegyike rendelkezik készenléti tervvel, tárolt vakcinatartalékkal, és időszakonként a teendők begyakorlására szimulációs gyakorlatokat is végeznek.

Az rszkf-fel permanensen fertőzött országokban a fertőzött állományokat számuktól és a járványhelyzettől függően felszámolják vagy átvészeltetik, a környékben lévő állományokat pedig az adott szerotípust vagy szerotípusokat elölt állapotban tartalmazó hagyományos vagy más (tisztított, NSPs-mentes, deléciós vagy egyéb marker) vakcinákkal rendszeresen vakcinázzák. Szarvasmarhában az ellenanyagok legkorábban a vakcinázást követő 4–7 nap elteltével jelennek meg, a védettség azonban kétszeri vakcinázás után is csak viszonylagos, legfeljebb 8-10 hónapig tart, a vakcinázott szarvasmarhák egy részében, ha fertőződnek, a vírus megered, a részleges védettség miatt a tünetek enyhék, nehezen észrevehetők, ami diagnosztikai nehézségeket okoz, stb.

A betegség megelőzésének a lényege a vírus behurcolásának a megakadályozása, a fertőzött országokból, területekről fogékony élő állatok és a belőlük származó nyers termékek behozatalának a tilalma a mentesség visszaállításáig, a határokon bejövő, az országon áthaladó élő állatok és állati eredetű termékek szállításának a szabályozása és ellenőrzése. Legalább ilyen fontos az országon belül az állattartó telepekre vonatkozó általános járványmegelőzési szabályok betartása (az állattartó telepek bekerítettsége, a jármű- és személyforgalom minimalizálása, ellenőrzése, nyilvántartása stb.).

Az is lényeges, hogy legyen megfelelő állategészségügyi diagnosztikai hálózat (diagnosztikai intézetek, kellő számú szakképzett személyzet, akik rendkívüli helyzetben is képesek nagyszámú mintát megvizsgálni), továbbá hogy legyen megfelelő, egységes hatósági állategészségügyi szolgálat és kellő létszámban hatósági állatorvos is, akik a hatósági feladatokat el tudják látni.

Egy-egy járványkitörés alkalmával a fertőzés behurcolásának a megelőzése érdekében az országok többsége azonnali importkorlátozásokat vezet be az érintett országokból származó élő állatokra, állati eredetű termékekre, és számos más korlátozó intézkedést (határátkelőhelyek lezárása, fertőtlenítő szőnyegek kihelyezése stb.) is bevezet. Az EU törekszik a regionalizációra, azaz a gazdasági károk csökkentése érdekében csak a korlátozások által érintett területeket engedi kizárni az élő állatok és állati eredetű nyers élelmiszerek nemzetközi forgalmazásából, nem pedig az egész országot.

A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy mindenki betartsa a korlátozó intézkedéseket, mert egyedül ez ad esélyt a járványgócok felszámolására és a mentesség mielőbbi helyreállítására. Fontos, hogy a korlátozás alá vont területen élők a korlátozások megszüntetéséig ne látogassanak állatkerteket, vadasparkokat, egyáltalán ne menjenek sehol fogékony állatok közelébe.