Áttörni az üvegplafont, kijutni az útvesztőből – Nők a tudományban kerekasztal az Akadémián

A Az események készült képeink itt tekinthetők meggimnáziumokban a lányok még enyhe többségben vannak, valamivel több a női hallgató az egyetemeken és a főiskolákon is, sőt a nők túlsúlya még a doktori képzésben is érezhető. Az akadémikusok között viszont már csak 6% körüli a nők aránya. Milyen lehetőségek állnak a női kutatók előtt, és milyen nehézségekkel kell szembenézniük? Mi a kutatói pályát választó nők és férfiak közötti különbségeknek, illetve az arányoknak a férfiak irányába való eltolódásának az oka? Török Ádám, az Akadémia főtitkára köszöntő beszédében e sokakban felmerülő kérdésekkel adta meg a „Nők a tudományban” című kerekasztal-beszélgetés alaphangját.

Röviden a résztvevőkről

A „Nők a tudományban” kerekasztalt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, Barnabás Beáta hívta életre egy, az Akadémia idei közgyűlésén elhangzott javaslat nyomán.

Groó Dóra Forrás: mta.hu/Mudra László

A beszélgetés moderátora Groó Dóra, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke volt. További résztvevők: Lovász Anna közgazdász, Hunyady György szociológus, az MTA II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya elnöke, Nagy Beáta szociológus, genderkutató, Müller Veronika pulmonológus, Kondorosi Éva biológus, Kóspál Ágnes csillagász, Lendület-csoportvezető, Bakró-Nagy Marianne nyelvész és Horváth Ákos fizikus, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója.

Groó Dóra mérföldkőnek nevezte az eseményt. Mint mondta, mindeddig sokat küzdöttek azért, hogy ne csak civilek támogassák, hanem intézmények is felkarolják a törekvéseiket. „Tíz év után jutottunk el oda, hogy az MTA az ügyünk mellé állt, és egy bizottság jön létre azért, hogy a nők tudományos életben elfoglalt szerepét, helyét vizsgálja.”

Bolyongás a labirintusban

A nők tudományban elfoglalt helyéről számtalan statisztikával, adattal rendelkezünk. Bakró-Nagy Marianne szerint a női életpályák alakulása meglehetősen hasonló, akár a „kemény” természettudományokat, akár a „puha” társadalomtudományokat tekintjük. Némi pozitív trendet leginkább a pedagógusi pályán tapasztalhatunk, azonban ha egy kicsit mélyebbre ásunk, ismét előjönnek az ismert sémák: hiába vannak kevesebben a férfi tanárok, arányaikban jóval többen válnak iskolaigazgatóvá.

Nők és férfiak aránya a tudományos pálya egyes állomásain Magyarországon (2014) Forrás: mta.hu

Lovász Anna szerint a gyermekvállalásnak egyértelműen létezik egyfajta „költsége” a kutatómunka tekintetében – kieső publikációk, kevesebb kutatásra fordítható idő, a kapcsolatrendszer ritkulása, információs vákuum –, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora ez a költség. Csökkentésében sokat segíthetnek a jobb anyagi körülmények, a távmunka vagy éppen az olyan önsegítő kezdeményezések, mint Lovász Annáék fiatal anyákból álló nemzetközi csoportja, amelynek tagjai Skype-on osztják meg egymással gondolataikat.

Kóspál Ágnes is igen fontosnak tartja a nemzetközi kapcsolatokat, a szakmai utakat – ő maga is Hollandiából jött haza, hogy az MTA Lendület programja jóvoltából kutatócsoportot alapítson. A mobilitás a mai fiatal kutatók számára teljesen természetes, és a külföldi ösztöndíjak rengeteget segíthetnek abban, hogy a női kutatók számára itthon még hiányzó lehetőségeket ismerjenek meg, vagy mentorprogramokban vegyenek részt. Ugyanakkor a mobilitás a létbizonytalanságot is magában hordozza – nehéz úgy családot tervezni, ha az ember nem igazán tudja, hol kutat majd két-három év múlva.

A nők és férfiak száma és aránya az MTA rendes és levelező tagjai között osztályonként. 358 rendes és levelező tag közül 24 nő Forrás: mta.hu

Kondorosi Éva a kutatói pálya elején érzett erős indíttatás szerepét emelte ki – akinél ez megvan, az már nem feltétlenül akar megmaradni a határainkon belül, ha a világszínvonalú kutatásra máshol kap jobb lehetőséget. Beszélt arról is, hogy tapasztalatai szerint a nők eredményeit általában nem értékelik annyira férfi kollégáik, mint a férfiakéit, és nem kell különösebben hosszú sikertelen időszak ahhoz, hogy leírják őket, és ne adjanak nekik még egy esélyt.

Áttörhetetlen üvegplafon helyett inkább bonyolult útvesztőnek látja a női kutatók életét Nagy Beáta, aki szerint ez a metafora egyszerre fejezi ki azt a tapasztalást, hogy a nők szakmai életútjuk során minduntalan falakba ütköznek, ugyanakkor a reménységet is, hogy nem lehetetlen megtalálni a kiutat. A „falak” pedig nevesíthetők, így rögtön fel is sorolta a legfontosabbakat:

• előítéletek: ezek már a diploma megszerzése utáni első fizetésben tetten érhetők;
• a kompetencia megkérdőjelezése;
• a nem támogató vezetői stílus;
• a munka és a magánélet összehangolásának nehézségei;
• a kapcsolatok – nehéz bekerülni az „öregfiúk klubjába”;
• a tudományos életpálya a férfiakra szabott;
• ellenük dolgozik a „Máté-hatás” („Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”);
• ellenük dolgozik a Matilda-hatás, mely szerint a nők eredményeit sok esetben inkább férfi kollégáiknak tulajdonítják;
• a férfiak önértékelése általában magasabb, a nőké alacsonyabb a valós teljesítményüknél;
• a média sokkal inkább a férfi kutatókat szólítja meg;
• gyakorta „hűvös klíma” fogadja a nők hozzászólásait, közzétett gondolatait;
• a „jóindulatú szexizmus” beskatulyázza a nőket (pl. „nemcsak szép, de okos is”).

Kiutak az útvesztőből

A labirintussal való ismerkedés után a résztvevők a kijutás lehetőségeit vizsgálták. Bakró-Nagy Marianne szerint az egyik ilyen kitörési pontot a pályázatok jelentik. A korábbi OTKA-pályázatok jó csoportvezetői képességeket igényeltek, míg a Bolyai-ösztöndíj az egyéni teljesítményt díjazza. A nyertesek – akik között a nők jelenleg 40% alatti számban jelennek meg – így lehetőséget kapnak, hogy megmutassák magukat, bizonyítsanak, és ezzel lökést kapjanak kutatói életpályájuk elején.

Forrás: mta.hu/Mudra László

Horváth Ákos az MTA Energiatudományi Kutatóközpont gyakorlatából a témavezetők rendszerét említette jó példaként – nagyjából 300 kutatási témát körülbelül 100 témavezető kezel. Közülük ugyan mindössze 18 nő, azonban a rendszer akár közvetlenül a diploma megszerzése után lehetőséget ad arra, hogy új tehetségek emelkedjenek ki a fiatal kutatók közül. Tapasztalatai szerint arra is érdemes odafigyelni, hogy nem feltétlenül a legeredményesebb kutatókból lesznek a legjobb vezetők – a két szakmai erényt érdemes külön is vizsgálni.

Kondorosi Éva a női kutatók tudatos segítésére hívta fel a figyelmet. Miközben a tudományos kritériumok természetesen azonosak kell, hogy maradjanak férfi és női kutatók esetében, a nők számára sokat jelentene egy támogatóbb környezet.

Nagy Beáta szerint a nők kevésbé szívesen népszerűsítik saját magukat, így mindenképpen szükség lenne önbizalmuk megerősítésére, mentorálásukra és arra, hogy megfelelő szerepmodelleket láthassanak maguk előtt.

A természettudományi, műszaki és információtechnológiai szakokon végzett nők aránya (2014) Forrás: mta.hu

Kóspál Ágnes is fontos célnak látja, hogy a nők maguk is akarjanak érvényesülni. Példaként egy konferenciaszervezés tapasztalatait említette, ahol nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy női kutatókat hívjanak meg, azonban még ilyen erőfeszítések mellett sem sikerült elérni az 50-50%-os arányt. „Nekünk, nőknek most kell valamit tennünk, hogy a következő kutatónő-generáció jobban érvényesülhessen a tudományos világban” – tette hozzá.

Müller Veronika a Semmelweis Egyetem tehetséggondozó programját említette mint kiemelkedési lehetőséget, amely ugyan nem csak nőket fogad, azonban a medikák növekvő aránya miatt jelentős számban nők vesznek részt rajta.

Szó esett a gyermekvállalás korábban említett „költségének” kompenzálási módjairól is. Groó Dóra kiemelte, hogy e téren itthon élen jár a Magyar Tudományos Akadémia, amely lehetővé tette, hogy a pályázatok beadási korhatára a gyerekkel otthon töltött idő arányában bizonyos mértékig kitolódjon – ezt a rendszert vette át később az OTKA is.

Lovász Anna szerint különösen fontos lenne egyre több konferenciát gyerekbaráttá tenni, így a szülés után a kutatás világába visszatérő anyák egyrészről részt vehetnének a tudományos életben, és kapcsolatrendszerüket is ápolhatnák, másrészről ezzel „szem előtt lennének”, vagyis jelenlétükkel felhívnák a kutatótársadalom figyelmét arra, hogy problémáik nem söpörhetők le az asztalról.

Forrás: mta.hu/Mudra László

Hunyady György megfontolandónak tartja a pályázatokban és az intézményi pozícióknál a női részvétel támogatását, és méltányosnak tartaná, ha a PhD-rendszert némileg rugalmasabbá tennék úgy, hogy elismerje a gyerekekkel otthon eltöltött idő kiesését. Fontos feladatnak nevezte a kutatói pályára való visszatérés támogatását, és örömmel fogadta, hogy ma már több társadalomtudományi intézet is tudatosan törekszik arra, hogy családbarátként jelenítse meg magát.

Nagy Beáta a legfontosabb feladatnak a probléma tudatosítását tartja: fontos, hogy a munkahelyi vezetők, a konferenciaszervezők, az iskolák és a média gondoljanak a nőkre, és tekintsék értéknek a nemi diverzitást.

„Bele kell állni a konfliktushelyzetekbe” – mondta Bakró-Nagy Marianne, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a nők és férfiak konfliktuskezelési módjai eltérőek, és a nőknek meg kell tanulniuk kiélezett helyzetekben is érvényesíteniük az érdekeiket.

Forrás: mta.hu/Mudra László

Kiváló kutatónőket várnak

A beszélgetés lezárásaként Groó Dóra meghirdette a Nők a Tudományban Kiválósági Díj új pályázatát, amelyre 40 évnél fiatalabb kutatónők jelentkezését várják agrár-, műszaki és informatikai területekről. A pályázatokat január elejéig várják, részletesebb információ itt érhető el.

A díjakat 2017. március 8-án, a nemzetközi nőnapon adják át.