A poszt-COVID-jelenségek kutatásának támogatására kiírt akadémiai pályázat első körének nyertesei

A 2021. június 29-én meghirdetett pályázat első etapjának 10 nyertese között a céloknak megfelelően orvostudományi és biológiai, állam- és jogtudományi, gazdaságtudományi, politikatudományi, valamint pszichológiai témák kutatói is megtalálhatók. A nyertesek e csoportja 2021. december 1-jével kezdi meg a munkát.

A poszt-COVID-jelenségek kutatásának támogatására kiírt pályázat első körének nyertesei

Cserjési Renáta, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatandó kutatás vezetője a Poszt-COVID-betegek neuropszichológiai funkcióinak innovatív rehabilitációja című kutatásának rövid összefoglalójában utal arra, hogy a COVID-19-fertőzés nem csak a betegség akut szakaszában okoz kognitív és affektív pszichológiai problémákat, hiszen a betegek nagy részénél e zavarok a fertőzés lecsengését követően is fennállnak, jelentősen megnehezítve ezzel mindennapjaikat és munkavégző képességüket. Kutatásukban olyan innovatív, nem verbális alapú módszerekkel kívánnak segítséget nyújtani a poszt-COVID-szindrómában szenvedő személyeknek, mint a virtuálisvalóság-alapú rehabilitáció, valamint a művészetterápia, melyek a gamifikációval, az érzelmi bevonódással, a motiváció fenntartásával, illetve a társas támogatás erősítésével segítik a problematikus agyi folyamatok fejlesztését és a lelki zavarok kezelését. Céljuk felmérni ezen innovatív intervenciók hatásait a betegek neuropszichológiai funkcióinak és életminőségének a változására.

Dénes Ádám a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben kutatótársaival arra vállalkozik, hogy Role of inflammation and microglia in COVID-19-related neuropathology and long-term neurological symptoms című kutatásukban feltárják a COVID-19 hosszú távú, zömmel ismeretlen hatásai közül a kiemelten fontos betegségmechanizmusokat. Előzetes eredményeik, amelyeket a koronavírusos megbetegedésben elhunytak neuropatológiai vizsgálatával nyertek, számos agyterületet érintő gyulladás kialakulását igazolták. Ez szerepet játszhat a komplex idegrendszeri tünetek kialakulásában, amelyek a felgyógyult betegek életminőségét akár hónapokon át meghatározhatják. Ezért a tervezett kutatások során modern anatómiai és biokémiai módszerekkel post mortem szöveteken elvégzik a neuronális, vaszkuláris és gliális érintettség átfogó vizsgálatát inflammatorikus mediátorok meghatározása mellett. Utánkövetéses kutatásaik során a poszt-COVID neurológiai tünetek mechanizmusait és összefüggéseit a centrális és szisztémás gyulladás kialakulásával neuropszichológiai és kognitív állapotfelmérés, strukturális és funkcionális MR, nyugalmi és alvás-EEG, autonóm neurofiziológiai vizsgálatok, valamint egyéb képalkotó módszerek segítségével tervezik megérteni. Eredményeik nagyban hozzájárulhatnak az új típusú koronavírus okozta komplex betegségállapot jobb megértéséhez, és tudományos értékük mellett segíthetik a poszt-COVID-betegek hatékonyabb diagnosztikáját, stratifikációját és terápiáját is.

Fekete Andrea, a Semmelweis Egyetem által befogadott kutatás (Novel drug-targets in the treatment of post-COVID lung fibrosis) vezetőjének rövid összefoglalójából kiderül, hogy a koronavírus-fertőzés maradványtünetei hónapokig kínozhatják a betegeket, ez a long-COVID-szindróma (hosszú-COVID-szindróma). A légúti panaszok (köhögés, nehézlégzés) a betegek 25%-át sújtja. A tüneteket komoly tüdőhegesedés, akár visszafordíthatatlan tüdőfibrózis is okozhatja, melynek kezelésére nincs hatékony terápia. Azonban kutatócsoportja a közelmúltban egy új molekula, a Sigma-1 receptor (S1R) védőhatását igazolta a vesehegesedés megelőzésében, melyre az USA-ban, az EU-ban és számos ázsiai országban is szabadalmat kapott. Eredményeikre kiemelt figyelem irányult, mert úgy tűnik, hogy a S1R-aktiváló fluvoxamin-kezelés a COVID-19 okozta tüdőkárosodás ellen is védhet. Mivel a fluvoxamin bejut az agyba is, mellékhatásai korlátozhatják széles körű használatát. Kutatásukban új kémiai szerkezetű, az agyat kikerülő S1R-aktiváló hatóanyagot fejlesztenek és tesztelnek a tüdőhegesedés állatkísérletes modelljeiben. Bíznak benne, hogy új, innovatív megoldásokat találnak, melyekkel hamarosan javulhat a poszt-COVID-tüdőkárosodás ellátása.

Gárdos-Orosz Fruzsina Kinga vezetésével a Társadalomtudományi Kutatóközpontban végzendő, A jogrendszer reagálóképessége a poszt-COVID-társadalomban: kockázatok és lehetőségek című, három alprojektből álló kutatás arra vállalkozik, hogy megvizsgálja a poszt-COVID-társadalom jogi jelenségeinek sajátosságait és – egy korábbi kutatásukra is alapozva – a változások jellegének mélyebb feltárása érdekében összevesse a jogrendszer pandémiát követő reagálóképességét a világjárványt megelőző időszakban tapasztalható tendenciákkal. A három pillért összefogva kutatásuk célja az, hogy a járványügyi alapjog-korlátozásokat mint a természeti kihívásokra adott speciális társadalmi válaszokat vizsgálja, és rávilágítson a modern technológia térnyerésével kapcsolatos bizonytalanságokból és egyenlőtlenségekből fakadó szűkösséggel való összefüggésükre. Arra helyezik a hangsúlyt, hogy a jogi szabályozás milyen eszközökkel lehet képes a szűkösség kiküszöbölésére vagy legalábbis mérséklésére, így a modern technológiák hatékonyabb és kiegyensúlyozottabb felhasználásának elősegítésére közegészségügyi válsághelyzetek idején.

Halmai Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Elkerülhető-e a korszakos stagnálás a poszt-COVID-időszakban? című kutatás vezetőjeként arra világít rá, hogy a COVID-19-krízis, a járvány újabb hullámai és különösen a poszt-COVID-időszak alapvető társadalmi-gazdasági kihívásai miatt ismét napirendre került a korszakos stagnálás (secular stagnation) kockázata. A gazdasági növekedés lassulása, a hajtóerők, a növekedési potenciál eróziója kivételesen időszerű probléma Európában, s különösen egyes EU-tagállamokban. A fentiek fényében alapvető jelentőségű, hogy a COVID-krízis csak egyedi epizód-e a növekedési pályán, vagy permanens sokkok kezdetét jelenti? Előbbivel is összefüggésben kivételes horderejű, ám mindeddig nemzetközileg sem vizsgált kérdés, hogy elkerülhető-e a korszakos stagnálás a poszt-COVID-időszakban, amely e közgazdaság-tudományi kutatási programnak a fő tárgyát képezi. A kérdés megválaszolásához először a COVID-19 gazdasági növekedésre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásait szükséges azonosítani és rendszerezni. Különös figyelmet igényel a gazdaság kínálati kapacitására, a növekedési potenciálra gyakorolt hatások és hatásmechanizmusok feltárása. Előbbiek bázisán kerülhet sor a poszt-COVID-időszak potenciális növekedési folyamatainak bemutatására, a megoldáshoz szükséges társadalmi-gazdasági tényezők azonosítására és szakpolitikai ajánlások megfogalmazására.

Király Ildikó az Eötvös Loránd Tudományegyetemen valósítja meg kutatótársaival A virtuális világ okozta változások a társas megismerésben című kutatását, amelyet arra alapoz, hogy a pandémia okozta távolságtartás miatt társas életünk elsősorban a virtuális térben zajlott, és ebben a virtuális térben más szabályok érvényesek arra, hogyan érzékeljük társainkat, hogyan értjük meg őket, mennyire emlékezünk mindarra, ami velünk történt. Vajon a több virtuális térben töltött idő támogatja annak megértését, hogy az érzékleti tapasztalatok másképp működnek, mint személyes találkozáskor? Gyorsabban megértjük, hogy a társunk információhoz való hozzáférése korlátozottabb, s ezért mást tudhat? Vagy éppen fordítva: a virtuális találkozások miatt még lassabb és egyre nagyobb kihívás a másik megértése, mentális állapotainak felismerése? A kutatás e kérdések megválaszolását tűzte ki céljául, mely a legtöbb emberi tevékenységben jelen levő társas viselkedés alapjának tekinthető tudatelmélet pandémia nyomán fellépő változásait kívánja megérteni.

Kovács Gábor kutatótársaival a Semmelweis Egyetemen végzendő, A gyermekeknél kialakuló long-COVID-szindrómában kulcsszerepet játszó immun-(epi)genetikai komponensek felfedésének utánkövetéses vizsgálata című kutatása abból indul ki, hogy az új típusú koronavírus-fertőzés az egyes újabb mutáns vírustörzsek kialakulásával egyre inkább érinti a gyermekeket. A fertőzést követően fennálló tünetek vagy az újonnan kialakult tünetek a COVID-megbetegedés szövődményeként ún. long-COVID-szindrómaként (hosszú-COVID-szindróma) ismertek. A long-COVID molekuláris háttere jelenleg ismeretlen. A kutatás célkitűzése a long-COVID-szindrómában szenvedő gyermekek T-sejt-közvetített immunválaszának részletes feltérképezése: egysejt-szintű felbontással vizsgálnák fehérje-, RNS- és DNS-szinten a keringő immunsejteket, a koronavírus-ellenes memória-T-sejteket, a T-sejt-alcsoportok transzkriptomját és az immunsejtek releváns génjeit. Az antivirális immunválaszban szerepet játszó sejtek komplex jellemzése segítheti a long-COVID-szindróma korai diagnosztizálását, a differenciáldiagnosztikát, a fenotipizálást és a prognózis becslését.

Sarkadi Balázs, a Természettudományi Kutatóközpont által befogadott, Investigation of the genetic background affecting COVID-19 disease susceptibility and post-covid syndromes című kutatás vezetőjeként kutatótársaival azt a célt tűzte ki, hogy elvégzik a nemrégiben megjelent, széles körű genetikai vizsgálatok alapján a COVID-19 betegség klinikai lefolyásával és a poszt-COVID-szindrómával feltehetően összefüggésben álló génszakaszok célzott génpolimorfizmus-vizsgálatát. Az együttműködő klinikai partnereknél kezelt, különböző súlyosságú kórlefolyást mutató, COVID-on átesett, valamint poszt-COVID-betegségben szenvedő betegektől vett vérmintákból DNS-t preparálnak, majd ezekből a mintákból az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatban beállított, nagy kapacitású qPCR-rendszerben megvizsgálják a gyanúsított SNP-k (egy nukleotidot érintő polimorfizmusok) előfordulási gyakoriságát és eloszlását. A kórtörténetek és az SNP-eloszlások között statisztikai módszerekkel összefüggéseket keresnek abban a reményben, hogy a genetikai markerek analízise diagnosztikai segítséget adhat a klinikusoknak. A noninvazív (beavatkozás nélküli) kutatás eredménye jelentősen elősegítheti a várható kórlefolyás előrejelzését és az adott beteg számára leginkább megfelelő gyógyszeres kezelés megválasztását.

Szabó Andrea a Társadalomtudományi Kutatóközpontban megvalósítandó, a Generációk azonosítása Big Data logikával a posztpandémiás időszakban című kutatás vezetőjeként Big Data logikával, a social listening (közösségimédia-elemzés) módszerével azt vizsgálja kutatótársaival, hogy a 15–29 éves magyar fiatalok milyen módon konstruálták a koronavírus-járványt és a hatásait, illetve hogy összességében hogyan élték meg. A tudományos eszközökkel feldolgozott adatok valid (megalapozott) eredményeket nyújtanak majd a tudományos közösségnek, ugyanakkor alkalmasak arra is, hogy jól kommunikálhatóak legyenek a társadalom fiatal tagjainak. Ezeket ugyanis YouTube-videókban, podcastokban, nagy olvasottságú tudományos ismeretterjesztő blogokon és portálokon is be kívánják mutatni látványos és könnyen befogadható infografikák, ábrák és táblázatok segítségével. A kutatás önálló Facebook-profilt és Instagram-oldalt is készít. A kutatás kifejezett célja tehát, hogy ne csak vizsgálja a fiatalokat, hanem lehetővé is tegye számukra a róluk szóló adatok közvetlen megismerését. E célt segíti elő a kutatócsoport összetétele is, amelyben a senior kutatók mellett fiatalok is segítik a munkát.

Széll Márta a Szegedi Tudományegyetem által befogadott, Assessment of immunological background and prediction of post-COVID syndrome by extracellular vesicle profiling című kutatás vezetőjeként arra mutat rá, hogy a COVID-19 megbetegedés akut szakaszának lezajlása után az esetek 30-40%-ában tapasztalható poszt-COVID-tünetegyüttes nemcsak súlyos egészségügyi állapotot jelent, hanem jelentős gazdasági és szociális tehertétellel is jár a beteg és a társadalom számára. Ha már az akut fertőzés szakaszában tudunk a vérből jelzőmolekulákat azonosítani, amelyek a poszt-COVID-betegség kialakulására utalnak, akkor az befolyásolhatja a fertőzés alatti terápiát, illetve az utógondozást. A vérben található vezikulák nanométeres információcsomagok, amelyek membránnal védve, koncentráltan hordozzák a betegségre jellemző molekulákat. E vezikulák elemzése hozzájárulhat egy olyan állapot-előjelző eljárásrend kidolgozásához, amely segíti a fertőzésen átesett betegek felépülését. A jelenlegi kutatás szervesen kapcsolódik a COVID-19-HUNGEN kutatáshoz, amelyben SARS-CoV-2-fertőzésben szenvedő betegek mintáit biobankban helyezték el, és kutatják a COVID-19 betegség súlyos lefolyásának genetikai hátterét.