A Magyar Tudományos Akadémia új doktorai 2018-ban

Arányi Zsuzsanna munkájában a perifériás idegek ultrahanggal történő vizsgálatát tűzte ki célul. Bemutatta az idegi ultrahang módszerének kizárólagos előnyeit néhány ritka perifériás idegkárosodás kórismézésében és a baleseti sérülések utáni ideg-újrafelépülés megfigyelésében. Leírta a mellkaskimeneti megbetegedés ék-sarló ultrahangjelét, ami megelőzheti a betegség tüneteinek a felléptét, és lehetővé teszi az idejében történő sebészeti beavatkozást. Pontosította a kéztőcsonti alagút-megbetegedés vizsgálati módszerét, segítséget adva a mindennapi kórismézéshez és a kezeléshez. Kifejlesztette a könyöktáji alagút-megbetegedés vizsgálatának részleteit, és az idegduzzanat mértékét összefüggésbe hozta a felépítési és működésbeni károsodás típusával. Bemutatta az idegek keresztmetszeti területének és szerkezetének változásait a különféle idegrost-megbetegedésekben. Meghatározta a Parsonage–Turner-kórkép pontos idegi ultrahangeltéréseit. Sikeresen létrehozta a közép-európai idegi ultrahangvizsgálatok viszonyítási értékeinek adatbázisát.

Balogh Péter a sertéshús-előállítás és -fogyasztás gazdasági elemzésében ért el új tudományos eredményeket. Az elemzések tudományos értéke elsősorban a korszerű ökonometriai és statisztikai módszerek alkalmazásában rejlik. A kutató módszertani fejlesztéseket valósított meg az idősoros ökonometriai elemzésekhez kapcsolódóan, és új megközelítésben hálózatoptimalizálási technikával vizsgálta a különböző sertéstelepek és vágóhidak gazdasági változóit. Szimulációs és túlélési eljárások alkalmazásával új tudományos következtetésekre jutott a selejtezési okok feltárásában, a padozattípusok jellemzésében és a nevelésintenzitás hatásának vizsgálatában. Magyarországon az agrárgazdaság területén először alkalmazott feltételes választási modelleket, amelyekkel az élelmiszer-fogyasztási preferenciákat vizsgálta. Kimutatta, hogy a magyar fogyasztók hajlandóak a hagyományos, sertéshústartalmú élelmiszerekért jelentősen többet fizetni, ugyanakkor ennek feltétele a megfelelő minőségtanúsítás, az eredeti termékösszetétel és az értékesítési hely. A termékminőséghez kapcsolódó fogyasztói preferenciákat a mangalicaszalámi példáján keresztül vizsgálta a diszkrét választási kísérlet (DCM) modern módszerére alapozva, és ez kutatásai nemzetközi visszhangjának jelentős emelkedéséhez vezetett. A diszkrét választási kísérlet preferenciaadatait felhasználva az általánosított multinomiális logit modell segítségével magyarázatot adott a preferenciák különbözőségére, valamint az egyedi és időbeli, együttes változású hibatag különbségeire.

Banczerowski Péter a gerincsebészetbe újonnan bevezetett műtéti eljárásokkal szerzett tapasztalatait foglalja össze értekezésében. Korábbi műtéti eljárások alkalmazási körét bővítette, valamint fejlesztette tovább csontpótlással és beültethető eszközök alkalmazásával. Új műtéti megközelítési és daganateltávolítási módszert dolgozott ki. A szűk gerinccsatorna tünetegyüttesének kezelésére új műtéti feltárási módszereket vezetett be. A második nyakcsigolya áttétes daganatainak kezelésére az elülső megközelítéshez csatlakozó, hátsó csavaros-rudas rögzítést dolgozott ki. A korábbiaknál kisebb beavatkozással járó műtétek a betegek számára kevesebb megterhelést jelentenek. Eredményeivel hozzájárult a hazai és a nemzetközi gerincsebészet fejlődéséhez. Az átgondolt, innovatív fejlesztéseket összegző értekezés irányadó lehet más műtétes szakterületek képviselői számára is a betegellátó tevékenység eredményeinek tudományos igényességű megfogalmazásában.

Benkő József Miklós disszertációja a csillagok fizikájával, a változó fényű csillagok hosszú idejű megfigyeléseinek elemzésével kapcsolatos. A pulzáló változócsillagok jelentőségét egyrészt az adja, hogy fotometriai vizsgálatuk lehetővé teszi a távolságuk meghatározását, s az pedig a Tejútrendszer szerkezetének feltérképezését és más galaxisok távolságának meghatározását. Másrészt a pulzáló változócsillagok fényváltozásainak nyomon követése segít megérteni a csillagok belső dinamikáját, illetve a csillagfejlődés lehetséges változatait. Benkő József értekezése az ún. RR Lyrae típusú változócsillagok titkainak megismerésével foglalkozik, s eredményei a legújabb űrtávcsövekkel (CoRoT és Kepler) kapott, soha nem látott pontosságú fotometriai idősorokból következnek. Vizsgálatai szerint a csillagok pulzálásában (a Blazskó-effektust mutató RR Lyrae csillagokban) többszörös frekvenciamodulációk találhatók, s a felfedezett többszörös periódusú jelenség, a perióduskettőződés és a modulációs frekvenciák között megfigyelt lineáris és nemlineáris kölcsönhatások együtt erősen korlátozzák a csillagok leírására alkalmazott modelleket. Így munkája lényeges segítséget nyújt a további elméleti kutatások irányainak kiválasztásában. Benkő József kutatásai és eredményei a hazánkban már több évtizedre visszanyúló, nemzetközileg elismert, a pulzáló változócsillagokkal foglalkozó kutatási iskola hírnevét öregbítik.

Berki Timea doktori értekezésében klinikailag is jelentős témát dolgozott fel. A dolgozat alapjait képező kutatómunkát 1998 óta folytatja. A munkacsoport elsőként állított elő a glükokortikoid (GC) hormon receptorának (GR) kimutatására alkalmas monoklonális ellenanyagokat, amelyekkel a GR-expresszió mérésére használható áramlási citometriás módszert dolgozott ki. A glükokortikoid hormonok többek között az anyagcsere-folyamatokat, különböző fejlődési és neurobiológiai eseményeket szabályoznak, befolyásolják az immunrendszer működését, és programozott sejthalált (apoptózist) válthatnak ki bizonyos sejteken. A GC-analógokat (pl. dexametazon) a klinikumban immunszupresszív gyógyszerként alkalmazzák, allergia, asztma és autoimmun betegségek tüneti kezelésére. Számos esetben súlyos mellékhatásokat válthatnak ki, ezért fontos hatásmechanizmusuk és a különböző sejtcsoportokra kifejtett hatásuk felderítése. Berki Timea klinikai vizsgálatokat folytatott a GR-expresszió nyomon követésére és a GC-rezisztencia kialakulásában játszott szerepére. Kimutatta, hogy a timocita és T-sejt alcsoportokban eltérő a GR-expresszió, a GC jelátviteli útvonal, valamint az apoptózisérzékenység is. Elsőként írta le a GC-indukált mitokondriális apoptózis útvonalának mechanizmusát timocitákban, valamint a gyors, nem genomikus GC-hatások jelátviteli útvonalát. Új tudományos eredményei olyan alapmechanizmusokat tártak fel, amelyek segítenek megérteni a glükokortikoid-kezelések T-sejtekre gyakorolt hatásait.

Bodó Gábor a humángyakorlatban meghonosodott innovatív műtéti technikát adaptált és fejlesztett tovább, amellyel a lovak ízületi felszínének károsodása (kopása, mechanikus sérülése) eredményesen gyógykezelhetővé vált. A technika lényege, hogy a sérült területekre ép porcot helyez át. Az eljárás nehézsége, hogy meg kellett találni, hogy pontosan honnan és mekkora szövetdarabokat kell a sérült felszínen beépíteni. Megmutatta, hogy az általa kidolgozott műtéti eljárás – melyet a szakirodalom mozaikplasztikaként említ – fiatalabb lovakon eredményesen alkalmazható. Az ízületek mindenfajta fertőzésre nagyon érzékenyek, sérülésük során különös gonddal kell eljárni. Bodó Gábor olyan ötrétegű sebzárási technikát alkalmazott, amellyel minimalizálhatók a műtét utáni komplikációk. Munkásságával korábban kezelhetetlennek hitt sérülések gyógyítása vált lehetővé.

Bodó Sándor a 19. század második felének magyarországi múzeumalapításaival és múzeumpolitikájával foglalkozik, a hazai fejleményeket európai összefüggésrendszerbe illesztve. Teljes képet ad a múzeumokról, épületekről, gyűjteményekről, a mindennapi eredményekről, a vitákról, a felügyelet, a hivatalszervezet munkájáról. Forrásanyaga (a kiterjedt szakirodalom mellett) a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének bőséges iratanyaga az 1897–1919 közötti évekre vonatkozóan. A szerző a reformkori kezdetektől nyomon követi a szakági gyűjtemények kialakítására, a műkincsek törvényes védelmére tett javaslatokat. Az értekezés részletesen ismerteti az egyes múzeumi szakterületek fejlődését, továbbá körvonalazza a muzealizációval foglalkozó legfontosabb hazai és nemzetközi kutatásokat, amelyek a muzeológiát önálló akadémiai diszciplínává avatták, s amelyek új ismeret- és értékelméleti szempontok alapján újraértékelték a muzeológia céljait, módszereit.

Bolla Marianna értekezése klaszterezési eljárásokkal foglalkozik. Egy nagy halmazt, mely a dolgozatban sok esetben egy gráf csúcsainak halmaza, kívánunk úgy beosztani viszonylag kevés számú csoportba, hogy a csoportok közötti összeköttetések valamilyen jól definiált értelemben homogének legyenek, az azonos csoportba sorolt csúcsok hasonlóan viselkedjenek a más csoportban levőkkel szemben (például nagyjából ugyanolyan hányadukkal legyenek összekötve). Ez a problémakör számos gyakorlati alkalmazásban is igen fontos. Bolla Marianna olyan módszereket vizsgál, amelyek a gráfhoz rendelt valamely mátrix spektrális paraméterei, azaz sajátértékei és sajátvektorai alapján igyekszik a klasztereket előállítani. Ilyen eljárásokkal kapcsolatban bizonyít be erős, a módszereket kvantitatív módon is jellemző tételeket. Vizsgálatait általánosabb struktúrákra is kiterjeszti. Dolgozata egymással szoros összefüggésben lévő, egymásra épülő részekből álló egységes mű, mely nagyjából két évtized kutatásainak legfőbb eredményeit foglalja össze.

Borics Gábor kutatásai a fitoplankton-biomassza és a terhelések kapcsolatának tisztázására, a vízi ökoszisztéma táplálkozási (trofikus) kapcsolatának megértésére, a hidromorfológiai szempontból eltérő tótípusok fitoplanktonja jellegzetességeinek leírására, a tavak termális rétegződése és a mikroszkopikus élőlények térbeli eloszlása közötti kapcsolat feltárására, valamint a fitoplankton-biomassza és a diverzitás közötti kapcsolat megértésére irányulnak. Doktori értekezésében a fitoplankton-ökológia terén végzett alap- és alkalmazott kutatási eredményeit összegzi. Hazai sekély tavakat vizsgálva igazolta, hogy a vizsgált 16 tótípus a fitoplankton-biomassza alapján négy típusra különíthető el. Bizonyította, hogy a fitoplankton biomasszájának becslésére csak olyan modell használható, melybe mind a tápanyagok, mind pedig a fogyasztók mennyiségét beépítik. Rámutatott, hogy a széltől védett, kis felületű állóvizeink lineárisan rétegződhetnek, ami jelentős mértékben hozzájárul egyes fitoplankton-szervezetek foltszerű térbeli előfordulásához. A tavi fitoplankton funkcionális csoportjainak folyóvízi adaptációjával olyan módszert fejlesztett ki, amely alkalmas a vízfolyások ökológiai állapotának értékelésére. A fitoplankton-biomassza és diverzitás kapcsolatának vizsgálata során bizonyította, hogy a tavaknál tapasztalható unimodális összefüggéstől eltérően, a diverzitás a lassú sebességű (potamális) vízfolyásoknál csökkenő, míg a gyorsabb sebességű (ritrális) vízfolyásoknál növekvő tendenciát mutat.

Borkovits Tamás a fedési kettőscsillagokra és hierarchikus hármas rendszerekre vonatkozó kutatásairól írta dolgozatát. A gravitációsan kötött két csillag, a kettőscsillagok az égi mechanikai kutatások alapvető tárgyát alkotják. Az így nyert adatokból következtetünk a csillagok tömegére és méretére. Minden csillag kiterjedt méretű, a belsejében és a felszínén lejátszódó fizikai folyamatokkal és többszintű kölcsönhatással jellemezhető rendszer, ezért a pontszerű közelítés sok részletet elhanyagol. A fedési kettőscsillagok, ahol a csillagok időről időre kitakarják a másik fényét, lehetővé teszik a két csillaglégkör sugárzási viszonyait meghatározó fizikai folyamatoknak, a komponensek árapály-kölcsönhatásának, a tengely körüli forgásból adódó torzultságnak az egyidejű vizsgálatát. A hierarchikus hármas rendszerek esetében, ahol a szoros kettősön kívül egy távolabbi pályán keringő harmadik csillag gravitációs hatása is érvényesül, a megfigyelhető fényváltozásokban még több hatás jelentkezik egyidejűleg, ezért vizsgálatuk még nagyobb kihívást jelent. Borkovits Tamás képletet vezetett le a fedési minimumok időbeli változásának előrejelzésére a távolról megfigyelhető mennyiségekből. A kifejlesztett fénygörbe-szintetizáló és -illesztő programja a korábbiaknál több fizikai hatást alkalmazó modell alapján sokkal pontosabban képes meghatározni a hierarchikus hármas rendszerek teljes térbeli konfigurációját, a komponensek tömegeit.

Buczkó Krisztina a Kárpát-medence algáinak nemzetközileg elismert kutatója. Vizsgálatait elsősorban hegyi és síkvidéki tavak, lápok kovaalgáin végzi. Biogeográfiai munkája mellett a klímaváltozás nyomait kutatja tavi üledékeken, több ezer éves skálán. A Kárpátokban és a Kárpát-medence több régiójában végzett mind időben, mind taxonómiailag nagy felbontású, paleolimnológiai elemzést az elmúlt 15 000 évre visszamenőleg. Megállapította, hogy a késő glaciálisban és a holocénben a kovavázas algák szinkron változásokat mutatnak, és ez makroklimatikusan meghatározott. A tavak kovaalga-közösségeinek fejlődését gyors klimatikus események módosítják, amire a kovaalgák válasza sokrétű lehet. Európai adatbázisok felhasználásával kvantitatív pH-, sótartalom- és foszforrekonstrukciót készített a Retyezát-hegység egy glaciális tavára, a Balatonra és a Szent Anna-tó holocén szakaszára. A kárpáti régióból 11 új kovaalgafajt ismert fel, ezek közül hetet formálisan leírt, 12 további taxon revízióját végezte el, és tipizálásukkal hozzájárult a diatóma-taxonómia fejlődéséhez.

C. Tóth Norbert akadémiai doktori értekezésében a Magyar Királyság egy közismert, ám korábban részletesen alig vizsgált intézményének elemzését tűzte ki céljául: a nádor politikai szerepének vizsgálatát a 14. század közepétől a 16. század derekáig terjedő bő két évszázad során. Disszertációjában a források újszerű, minden elérhető információforrásra kiterjedő elemzésével bizonyította, hogy az Anjou-kor derekától a Magyar Királyság nádorát az uralkodó általában országgyűlésen vagy legalább a királyi tanács ülésén megejtett választás után nevezte ki. Az egymást követő nádorváltások aprólékos vizsgálata révén igen gazdag politika- és társadalomtörténeti felismerésekkel gazdagította a kutatást. A nádori intézménnyel összefüggésben beható elemzésnek vetette alá az uralkodó helyettesítésének gyakorlatát, és bizonyította, hogy a 16. század dereka előtt a nádorok nem hivatalukból adódóan, hanem mindig királyi felhatalmazás alapján látták el a távol lévő uralkodó képviseletét. A helytartóság két évszázados időszakra vonatkozó elemzése felszínre hozta az intézmény történetében megfigyelhető fontos változásokat, és bizonyította, hogy a kora újkori nádorok birtokadományozási jogköre nem magából a nádori tisztségből, hanem a helytartói jogkörből eredt. Az értekezés további eredménye, hogy C. Tóth Norbert végleges érvénnyel igazolta azt a korábbi gyanút, hogy az ún. nádori cikkelyek, amelyeket korábban Mátyás király uralkodásának végére volt szokás datálni, jelen formájukban nem keletkezhettek az 1480-as években. Meggyőző érvelése szerint a cikkelyeket legvalószínűbben valamikor az 1540-es években, sajátos politikai helyzetben állították össze, és ilyenformán nem is használhatóak a középkori viszonyok vizsgálatához.

A sejtek növekedése és kettéosztódása a biológia legalapvetőbb jelenségei közé tartozik, megértésük a rákkutatás szempontjából is kiemelt jelentőségű. Az e folyamatok mögött álló molekuláris részletekről, a részt vevő molekulákról és kapcsolataikról egyre több információ áll rendelkezésre, de az kevéssé ismert, hogyan vezethető le a rendszer egészének viselkedése a molekulák elemi kapcsolataiból. Csikász-Nagy Attila tudományos eredményei jelentősen hozzájárultak a sejtosztódás időbeliségének rendszerszintű megértéséhez, és nemzetközi szinten is úttörőnek számítanak. Munkája során kulcsfontosságú szerepet kapott a matematikai modellezés, amelynek segítségével egyrészt elemezhetővé vált a sejtosztódás bonyolult időbeli folyamata, másrészt a modellek jóslatai új kísérletek kiindulópontját képezték. A kutató különböző modellszervezeteken végzett vizsgálatai során (1) feltárta azokat a szabályozó folyamatokat, amelyek felelősek a sejtosztódás kulcslépéseinek precíz időbeli lefutásáért és e lépések visszafordíthatatlanságáért; (2) azonosította azokat a molekulákat, amelyek felelősek a sejtosztódás és a sejtnövekedés összehangolásáért; (3) kimutatta, hogy a napi ritmust szabályozó belső óra képes a sejtosztódás időzítését is befolyásolni.

Csíkos Csaba értekezése jelentős tudományos eredményeket hozott – főként a metakognitív képességek fejlesztése és az önszabályozó tanulás megteremtése terén – a matematikaoktatásban és az olvasásfejlesztésben. Az értekezés két fő érdeme egyrészt magának az iskolai helyzetben megjelenő metakogníciónak a fogalmi és tapasztalati tisztázása, másrészt ennek hozzákapcsolása tényleges didaktikai fejlesztésekhez. A metakogníció fogalmi magja a gondolkodás saját gondolkodásunkról. Az értekezés kiterjedt elméleti és empirikus adatokra alapozva összekapcsolta ezt a kognitív pszichológiában középponti, kétszintű, deklaratív és procedurális megismerési modellek elméletével, és bemutatta használhatóságát a pedagógiában. Ezzel kitágította az oktatási viták középpontjában álló ’kompetencia’-fogalomkör értelmezését. Kutatási eredményei közül új tudományos eredmény, hogy (1) a gondolkodás stratégiai elemei alsó tagozaton jelentősen fejleszthetők, vagyis már az első iskolai években fontos maguknak az eljárásoknak a tanítása; (2) a mentális aritmetikában, azaz a fejszámolásban mutatott azonos teljesítményszint eltérő feladatmegoldási stratégiák eredményeként jelenik meg, ami újra kiemeli az egyéni különbségek jelentőségét az oktatásban; (3) a tanulói és a tanári rajzok elősegítik a szöveges feladatok megoldását, vagyis a képi mozzanat nyelvi helyzetekben is jelentős, ami eddig számos vita tárgya volt; (4) szöveges feladatok megoldásakor a transzferhatás általános formájaként igen hatékony a metakognícióra alapozott fejlesztés. Ennek három lehetséges szintje az értekezés szerint: a tantervek és a tananyagok, a pedagógusok metakognitív stratégiái és a tanulásszervezés.

Csóka Levente tudományos kutatói tevékenysége kezdetben a cellulózrostok felületkémiai, fizikai és mechanikai tulajdonságainak jellemzésére és modellezésére koncentrálódott. Kidolgozta a cellulózrostokból származó nanokristályok rétegképzési eljárásait. Az így kialakított rétegeket piezoelektromos érzékelőként alkalmazta. Alapkutatás szintjén kidolgozta a cellulóz-nanokristályok polarizációs modellezési eljárását. E munkája során létrehozott új, váltakozó áramú kristályrendezési módszere nagymértékben hozzájárult az irányított tulajdonságú cellulóz-nanobevonatok átfogóbb megismeréséhez. Az elmúlt hat év során cellulóz-nanofibrillával és -nanokristállyal foglalkozó kutatómunkákban vett részt. Az e munkákat leíró publikációi jelentős nemzetközi figyelmet keltettek. A biológiailag megújuló kristályos és fibrilláris anyag kedvező mechanikai tulajdonságainak és technológiai viselkedésének vizsgálatával hozzájárult a fa- és bakteriális cellulóz hatékonyabb és szélesebb körű felhasználásához.

Csúri Károly értekezésében Georg Trakl költői életművét elemzi a „szegedi irodalomtudományi iskola” – részben ő maga – által kidolgozott, elméletileg és interdiszciplinárisan megalapozott, az irodalmi »lehetséges világok« fogalmára építő módszertani és fogalmi apparátus következetes alkalmazásával. A szerzőnek sikerült földerítenie, hogy milyen konstrukciós elvek szerint épülnek föl a Trakl-versek szövegvilágai, illetve hogy milyen tapasztalati-szemléleti sémastruktúrák kombinációja teszi hozzáférhetővé a poétikai világkonstrukció elveit és szabályrendszerét. A Trakl-életmű egyes szakaszainak, a versciklusoknak és részciklusoknak tüzetes, közel száz versre kiterjedő elemzése a szövegek beható ismeretén alapul; Csúri önállóan, kritikusan építi be a szakirodalom tételeit saját álláspontjának kifejtésébe, s mindvégig következetesen a választott elmélet keretein belül marad. A szerző a Trakl-életmű időrendjét követve egyes szövegcsoportok egészét tekinti át, mégpedig oly módon, hogy több kiválasztott szöveget részletesen elemez. Az elméleti alapozás, az új szempontokat érvényesítő problémafölvetés, a Trakl-filológia beható ismerete és továbbvitele, a nagyszámú, részletes verselemzés a hazai és nemzetközi germanisztikában, irodalomelméletben és Trakl-kutatásban egyaránt megkerülhetetlenné teszi Csúri Károly eredményeit, egyben hozzájárul a hagyományosan nehezen érthetőnek minősített Trakl-líra jobb megértéséhez.

A rendszer-identifikáció területén gyengén nemlineáris rendszereknek nevezzük azokat a fizikai rendszereket, melyeknél a nemlineáris torzulás kismértékű. A nemlinearitás hatását nagyon könnyű félreértelmezni, és egy rossz lineáris modellel identifikálni a tulajdonságait, ami nem teszi lehetővé, hogy a nemlineáris rendszerekre jellemző jelenségeket leírjuk. Dobrowiecki Tadeusz ezen a határterületen fejlesztett ki új méréstechnikai módszereket véletlen periodikus (multiszinuszos) gerjesztőjelek felhasználásával Volterra-sorral felírható nemlinearitások esetére. Megmutatta, hogy hogyan lehet kimutatni és minősíteni a nemlinearitás hatását lineáris modellt feltételező rendszer-identifikáció során. Ez lényegesen lerövidíti és egyszerűsíti a mérési és becslési eljárást. Továbbfejlesztette az elméletet egybemenetű-egykimenetű rendszerekről több-bemenetű-többkimenetű, Volterra-sorokkal leírható rendszerekre. Az identifikációhoz optimális multiszinuszos gerjesztőjelet javasolt. A Dobrowiecki Tadeusz kidolgozta elmélet révén az alkalmazója „minőségileg jobb lineáris méréstechnikához” jut hozzá abban az értelemben, hogy jobb rálátást nyer lineáris modell feltételezése esetén az esetleges nemlineáris torzításra. A módszerekhez szükséges méréstechnikai megoldások egyszerűek, megadják a nemlinearitásra vonatkozó információt, lényegesen csökkentik a mérési időt, továbbá megadják a lineáris modell használhatóságának korlátait.

Dósa György értekezésében diszkrét optimalizálási feladatok (ládapakolási problémaosztály) elméletével és algoritmusaival foglalkozott. A vizsgált feladatosztályok az ún. NP-nehéz problémák tág osztályába tartoznak, és így nem várható hatékony (azaz polinomiális futásidejű) megoldóalgoritmus. Ilyenkor a fő cél az optimumot jól közelítő (azaz versenyképes), hatékony algoritmusok kidolgozása, futásidejük és versenyképességük matematikai elemzése. Dósa György a ládapakolási feladatosztály ismert közelítő algoritmusainak új elemzéseivel javította az algoritmusok abszolút közelítési arányait, ezzel nemzetközi jelentőségű eredményeket ért el, amelyeket szakterülete vezető folyóirataiban publikált. Többek között két klasszikus algoritmus negyven éve érintetlen versenyképességi korlátját javította meg alapvetően új elemzési módszer kidolgozásával. Tudományos eredményei lényeges előrelepést hoztak az operációkutatás és számítástudomány területén.

Drinóczi Tímea a magyar alkotmányfejlődés 2010-től kezdődő időszakát vizsgálta. Az időszak elemzése az időszerűségen kívül azért különösen jelentős, mert az országgyűlési választások eredményeként kétharmados többséget szerzett a kormányzó párt, és erre a többségre támaszkodva került sor új alkotmány megszavazására, majd ismételten alkotmánymódosításokra, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörének megváltoztatására és új alkotmánybírák megválasztására. Drinóczi Tímea ennek az időszaknak a kialakuló közjogi rendszerét elemezte a politikai alkotmányosság szempontjából, foglalkozott a számos szakirodalmi munkában visszaélésesnek nevezett alkotmánymódosítások kérdéseivel, az Alkotmánybíróságnak az új helyzetben kialakuló gyakorlatával. A tárgyalt időszak döntéshozatali folyamatainak elemzésénél azt vette alapul, hogy több szereplő alkotmányi keretek között lebonyolódó tevékenységéről van szó. A több szereplő részvételével lebonyolódó eseménysorozatok vizsgálatára a legújabb külföldi szakirodalom az alkotmányos párbeszéd elméletét alakította ki. Drinóczi Tímea ennek az új irányzatnak az elemeit használja fel a magyar alkotmányfejlődés adott időszakának vizsgálatára, a kialakult helyzet jellemzésére. A disszertáció kiemelendő eredménye az új vizsgálati módszer alkalmazása, a sokat vitatott időszak új szempontok alapján történő elemzése és annak igazolása, hogy a hatalommegosztás – a feladatok és a hatáskörök kölcsönös tiszteletben tartása mellett – a döntések meghozataláig az alkotmányos párbeszéd számára megfelelő alapként szolgálhat.

Dúll Andrea doktori értekezése több évtizedes, a környezetpszichológia területén végzett munka összegzése. Két nagyobb részből áll: egy átfogó tanulmányból, amely a környezetpszichológia helyét és eddigi eredményeit foglalja össze, illetve három környezetpszichológiai empirikus vizsgálatból, melyek a viselkedés szociofizikai sajátosságaira koncentrálnak a természetes, illetve az épített tér emberrel való interakciója keretében. Az első empirikus vizsgálat az építészhallgatók (térszakértők) és térlaikusok mentális térképeit hasonlította össze az első önálló környezethasználatról rajzolt mentális térképeken keresztül, és eltérést mutatott ki a (kezdő) térszakértő és a (kezdő) térlaikus környékábrázolása között. A kutatás segít annak megértésében, hogy a két csoport miképpen érti meg és ábrázolja másként a mindennapi tereket. A második vizsgálat egy kistelepülés, Alsómocsolád környezetpszichológiai vizsgálata egy településfejlesztési programhoz kapcsolódva. A kutatás a települési lokalitásélményen keresztül közelítette a hely mentális és funkcionális érzelmi struktúrájának feltárását. A vizsgálat mind kvalitatív, mind kvantitatív módszereket használt. A harmadik vizsgálat a lokalitásjelentés változását vizsgálta a balatoncsicsói műemlék plébániaépület felújításához kapcsolódva. Táji-kistérségi léptékre terjesztette ki a lokalitásélményt, pontosabban a lokalitásjelentés változását. Az eredmények igazolták, hogy a lokalitásélményen keresztül jól megközelíthető ember és környezete kapcsolata és annak változásai.

Egry Gábor doktori értekezése a romániai és a (cseh)szlovákiai magyar kisebbségek 1918–1944 közötti történetét, valamint a kapcsolódó identitáspolitikák alakulását vizsgálja összehasonlító módszerrel, középpontba állítva a kisebbségek mindennapi világát. A nacionalizmustanulmányokban használatos triadikus modellt, a mindennapi etnicitást és a nemzeti közömbösséget mint szociológiai-antropológiai fogalmakat következetesen adaptálja, és alkalmazza a feltárt óriási történeti forrásanyagon. Ez a demonstráció a munka legfontosabb módszertani újdonsága. Az értekezésben a legtöbb új ismeretet az a négy esettanulmány adja, amelyben a szerző azt vizsgálja, hogy a különböző szereplők miként próbálták célba juttatni az identitáspolitikák tartalmi elemeit, ezek mennyire voltak hatékonyak, illetve a történetek szereplői hogyan reagáltak az elvárásokra. A munka tanulsága, hogy a magát egységesnek hirdető nemzetiesítő állam valójában rendkívül összetett és megosztott volt.

Erős Tibor tudományos érdeklődése az édesvizek közösségökológiai és természetvédelmi biológiai célú kutatására irányul. Feltárta a Pannon biogeográfiai régió halfaunájának sokféleségét és a vízfolyástípusok jelentőségét a halközösségek sokféleségének megőrzésében. Fontos felismerése, hogy a halállomány reprezentatív mintavételi adatai miként függenek a mintavétel módjától. Megfigyelései alapján új megoldásokat javasol a vizek halfajállományának felmérésére. Az általa kidolgozott módszernek köszönhetően várható, hogy a jövőben a kutatók pontosabb képet kapnak a tavakban és folyókban élő halfajok számáról és közösségeik méretéről. A módszer az egész országra kiterjedő összehasonlító monitorozást tesz lehetővé, ami különösen fontos a hazai halfajállomány veszélyeztetettsége miatt. Számszerűsítette a halközösségek szerveződését, a tér- és időbeli dinamikáját meghatározó környezeti tényezőket. Ezt a megközelítést alkalmazta a súlyos környezeti katasztrófát elszenvedett Marcal folyó regenerálódási folyamatainak nyomon követésére. A folyó halállományának folyamatos megfigyelésével kimutatta, hogy a súlyos szennyezés ellenére, a Marcal mellékfolyásainak köszönhetően a korábbi fajok viszonylag hamar újratelepültek a folyóban. Így igazolta a kisebb patakok, vízfolyások jelentős szerepét a környezet egyensúlyi folyamataiban. Munkásságával felhívta a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medence vizeinek védelmét csak egy egységes, komplex hálózatban gondolkodó természetvédelmi megközelítés oldhatja meg, ami az egész édesvízi rendszerre terjeszti ki a monitorozást, beleértve a víz minőségének figyelemmel kísérését is.

Faragó László a tér szemléletét és fogalmát vizsgáló, multidiszciplináris jellegű kutatásai a különböző tudományterületek szintetizálása révén megújíthatják a magyar tértudományokat és térelméleteket. Értekezése a társtudományok legújabb eredményeire támaszkodva, alternatív multidiszciplináris ismeretek birtokában új szintézist valósít meg, és hozzájárul a gyakorlatban is működőképes társadalomkonstruktivista térelmélet megalapozásához. A doktori mű a következő új tudományos eredményeket tartalmazza:

• a gyakorlatban is működőképes társadalomkonstruktivista térelmélet megalapozása;
• a térelmélet alapfogalmainak multidiszciplináris, nem radikális konstruktivista szemléletben történő szintézise;
• az autopoiézisz (önszerveződés, önépítés) és a strukturális kapcsolódás tételeinek a térelmélet rendszerébe történő adaptálása;
• az életvilágtér és a köztes tér fogalmának bevezetése.

Az értekezés a térrel kapcsolatos és a területi kutatások elméleti alapjai és azok gyakorlati alkalmazása számára a hazai tudományosságban teljességgel, nemzetközi viszonylatban pedig több tekintetben is újszerű szintézis, amely további megvitatásra és továbbfejlesztésre alkalmas alapműnek is tekinthető.

Frank Éva kutatómunkája azon a felismerésen alapszik, hogy a nemi hormonok az alapvető élettani hatásaikon kívül bizonyos rákos megbetegedések (mell-, petefészek- és prosztatarák) kialakulásában, illetve előrehaladásában is szerepet játszanak. Ezért gyógyszerfejlesztési szempontból nagy igény van olyan új származékok előállítására, amelyek a szervezeten belüli hormontermelődést, illetve a hormonok receptorhoz való kötődését gátolják, és/vagy közvetlen módon a rákos sejtekre hatnak. Értekezésében az utóbbi tíz év munkáját foglalta össze, melynek során számos új, nitrogén-, oxigén-, kén- és foszfortartalmú, szteránvázhoz kapcsolt heterociklusos nemihormon-származékot állított elő. Ennek során az öttagú heterogyűrűk kialakítását biztosító 1,3-dipoláris cikloaddíciónak többféle változatát tanulmányozta, és lényeges felismeréseket tett a reakciók lejátszódására vonatkozóan. A hatástani vizsgálatok szerint a beépített új szerkezeti elemek jelentősen módosították az alapvegyületek biológiai aktivitását. Kutatócsoportjával először írt le a szteránváz D-gyűrűjéhez kapcsolt hattagú gyűrűs foszforésztereket (utóbbiak önmagukban, a természetben is gyakran előfordulnak), és ezen új vegyületek térszerkezetét spektroszkópiai és számításos módszerek segítségével tanulmányozta.

G. Horváth Ákos értekezésében meghatározta, hogy egy rögzített és egy azt metsző, mozgó konvex test konvex burka térfogatának maximuma mikor minimális. Jellemezte a halmazokat, amikor az érintő helyzetű eltoltakra a konvex burok területe konstans. Érdekes eredményeket bizonyított be az egységgömb felületére írt poligonok konvex burkának térfogatáról, kapcsolódva Fejes-Tóth László eredményéhez. Belátta, hogy ha a Minkowski-tér egységgömbje szigorúan konvex, akkor a biszektorok hipersíkkal homeomorfak. A szerző sejtése szerint a biszektorok pontosan akkor topologikus hipersíkok, ha az egységgömb árnyékhatárai 2 kodimenziós topologikus gömbfelületek. Igazolta a sejtést 3 dimenzióban, és példákkal illusztrálta, hogy az árnyékhatár általában nagyon bonyolult lehet. G. Horváth Ákos minimális differenciálhatósági és konvexitási feltételeknek eleget tevő, de nem szükségképpen pozitív definit normafüggvénnyel ellátott vektorterekkel is foglalkozik. Először a fél belső szorzattal ellátott, ún. s. i. p. tereket vizsgálta, majd általánosította indefinit esetre (s. i. i. p. tér). Tanulmányozta az s. i. i. p. terek és az általánosított Minkowski-terek egységgömbjein és imaginárius egységgömbjein indukált Finsler-jellegű geometriát. Eredményei különösen érdekesek abban az esetben, amikor a negatív definit altér 1 dimenziós. Ez a struktúra alkalmas lehet a fizikai téridő modellezésére, amelyet részletesen elemzett.

Galambos Gábor disszertációjában diszkrét optimalizálási feladatok (egydimenziós ládapakolási feladat, párhuzamos gépek ütemezése, szövegtömörítési probléma) elméletével, algoritmusaival és alkalmazásaival foglalkozott. Az első két probléma az ún. NP-nehéz problémák hatalmas osztályába tartozik, és így nem várható hatékony (azaz polinomiális futásidejű) megoldóalgoritmus. Ilyenkor a fő cél az optimumot legjobban közelítő (azaz versenyképes), hatékony algoritmusok kidolgozása, futásidejük és versenyképességük matematikai elemzése. Galambos Gábor az ismert közelítő algoritmusok új elemzése, illetve új, hatékonyabb közelítő algoritmusok bevezetése és viselkedésük elemzése terén ért el nemzetközi jelentőségű eredményeket, amelyeket a szakterülete vezető folyóirataiban publikált. Többek között egy klasszikus algoritmus harminc éve érintetlen versenyképességi korlátját javította meg alapvetően új elemzési módszer kidolgozásával. Bár a szövegtömörítési probléma ekvivalens egy megfelelően konstruált súlyozott gráf legrövidebb útjainak – közismerten jól kezelhető – megkeresésével, a szóban forgó szövegtömörítési feladat rendkívül nagy mérete mégis közelítő (tipikusan online) módszerek kidolgozását teszi szükségessé. Galambos Gábor négy különböző algoritmus versenyképességét vizsgálta meg négy különböző kódkönyvtár tekintetében. Galambos Gábor tudományos eredményei lényeges előrelepést hoztak az operációkutatás és számítástudomány területén.

Goda Tibor János jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó, új tudományos eredményeket ért el a száraz/kent körülmények között üzemelő, gumiszerű anyagból készült csúszó súrlódó szerkezeti elemek működése során fellépő súrlódási erő számítással történő előrejelzésével kapcsolatban. Kutatási tevékenysége során kiemelt figyelmet fordított a gépészeti alkalmazások szempontjából fontos, látszólag sima felületek által gerjesztett súrlódási erő számítással történő becslésére, két, széles körben használt érintkezési elmélet összehasonlító elemzésére, valamint egy jellegzetes tömítéstípus, az O-gyűrű és a kereskedelmi forgalomban kapható ablaktörlő lapátok törlő élénél kialakuló vegyes súrlódási állapot numerikus modellezésére. Ezeken kívül kifejlesztett egy 3D-s, általánosan használható, a diszkrételem-módszer alkalmazására épülő szimulációs szoftvert, mellyel a modellezési folyamat valamennyi fázisa elvégezhető. A szoftver alkalmazásával jelentős eredményeket ért el a nem tengelyszimmetrikus silók/tölcsérek falaira ható, szerkezetszintű erők előrejelzésével kapcsolatban. Az értekezésben összefoglalt új tudományos eredmények és a kidolgozott számítási algoritmusok lehetővé teszik a várható súrlódási erő nagyságának tervezési fázisban való előrejelzését.

Görög Mihály értekezésének témaválasztása összekapcsolja a tudományos elméleteket a gyakorlati tapasztalatokkal. A munka a projektmenedzsment megváltozott szerepének általános jellemzéséből kiindulva tárgyalja a projektsiker fogalmát, mely jelzi több évtizedes munkáját a területen. Új eredménye széles körű szakirodalmi kutatás nyomán annak bizonyítása, hogy a projektvezetés felkészültségét támogató eszközöket szituatív módon célszerű alkalmazni, továbbá hogy a szervezetek projekt/program vezetési felkészültségének értékelését három szinten, az egyedi projektek, a projektprogramok, illetve a szervezeti projektportfólió egészének vezetési szintjén érdemes vizsgálni. A szervezetek projektmenedzsment-képességének vizsgálatára kidolgozott keretrendszer is új tudományos eredmény, melyet a szerző elhatárol a nemzetközi szakirodalomban ismertetett többi modelltől, továbbá az, hogy a projektprofilok alapján legjobbnak vélt projektmenedzsment-eszközök szisztematikusan, tudományos alapon definiálhatók.

Gyulai Rolland doktori értekezése az egyik leggyakoribb krónikus bőrbetegség, a pikkelysömör klinikai, biokémiai, immunológiai és genetikai jellegzetességeinek vizsgálatával foglalkozik. A szerző egyik legfontosabb eredeti megfigyelése, hogy egy fehérvérsejttípus, a szabályozó T-sejtek működése pikkelysömörben károsodott, ami fontos szerepet játszhat a betegség kialakulásában. Munkatársaival azonosított egy sejtfelszíni molekulát, és leírt egy eljárást, melynek segítségével a szabályozó T-sejtek pontosabban azonosíthatók, könnyebben elválaszthatók más emberi sejtektől, és így esetlegesen a gyógyításban is felhasználhatók. Nem invazív eljárással igazolta, hogy a pikkelysömörös bőr fehérje-összetétele eltér az egészségestől. Igazolta, hogy psoriasisban idegi folyamatoknak is szerepe lehet az immunológiai válasz szabályozásában. Hatékonyabb módszert dolgozott ki a psoriasis kísérletes előidézésére kísérleti állatokon. Klinikai vizsgálatokkal igazolta, hogy a dohányzás és a pikkelysömör független rizikófaktorai a fogínysorvadás kialakulásának. Genetikai vizsgálatokkal sikerült több különbséget kimutatnia a pikkelysömörös betegek és az egészséges emberek között. Munkatársaival átfogó felmérést és értékelést végzett a psoriasisban szenvedő betegek klinikai állapotáról.

Hegyvári Norbert eredményei a kombinatorikus számelmélet körébe tartoznak. Egyik fontos eredményében a teljes, illetve a részteljes számhalmazok sűrűségére nyert éles alsó és felső becsléseket. Egy másik kutatásában Bergelson ergodelméleti eredményeket használó bizonyítását szellemes kombinatorikus módszerekkel egyszerűsítette. Igazolta azt is, hogy minden multiplikatív karakterhez megadható a Hilbert-kockának egy olyan nagy részhalmaza, amelyen a karakter kevéssel tér el a triviális karaktertől. Az eredmények egy másik csoportjában a Ramsey-típusú tételek messzemenő általánosításait adta meg. Kiemelhető még a Heisenberg-csoportokra vonatkozó struktúratétele, amelyet Hennecarttal közösen ért el.

Hell Zoltán értekezésében a szilárd savas és bázikus, valamint hordozós fémkatalizátorokon vizsgált szerves kémiai szintézisekben elért tudományos eredményeit mutatja be. A szilárd savas (természetes klinoptilolit-alapú) katalizátorokon egy lépésben állított elő nagy hozamban farmakológiai aktivitással rendelkező heterociklusos vegyületeket. Több esetben a klasszikus reakciókra leírtaknál jelentősen rövidebb reakcióidő alatt ért el nagy hozamot. Kimutatta, hogy a réteges hidrotalcitok hatékony bázikus katalizátorok, amelyeknek réteges szerkezete fontos szerepet játszhat a sztereoszelektivitásban. A katalizátorok újrafelhasználhatóak voltak aktivitásuknak számottevő változása nélkül. Kifejlesztett egy Mg-La vegyes oxidhordozóra felvitt Pd-katalizátort, amelyet kiváló eredménnyel alkalmazott a Heck-, Sonogashira- és Suzuki-kapcsolásban. A palládiumkatalizált kapcsolási reakciók közül is kiemelkedik a Suzuki–Miyaura-reakció, ami alkalmazásának gyakoriságát és változatosságát illeti. Ez elsősorban a kiindulási bórsavak könnyű hozzáférhetőségének, stabilitásának és kevéssé toxikus tulajdonságának, a nagy atomhatékonysági tényezőnek köszönhető. Hell Zoltán kutatásai jelentősen hozzájárultak a heterogén katalízis alkalmazási lehetőségeinek kiszélesítéséhez és számos esetben a lejátszódó folyamatok mechanizmusának megismeréséhez is. Az eredmények alkalmasak lehetnek ismert hatóanyagok és intermedierek környezetbarát gyártási technológiájának megalapozására.

Heltai Miklós vizsgálatai során a ragadozó emlősfajok monitorozására, egyes vizsgálatok elősegítésére számos közvetlen és közvetett mintagyűjtésen alapuló fajkimutatási módszert alkalmazott. Vezetésével sikeresen fejlesztettek, teszteltek és alkalmaztak emlős ragadozó fajok kimutatására az állománysűrűségük változásának nyomon követésére alkalmas közvetett monitorozási módszereket. Vizsgálatai során különböző élőhelyeken mutatta ki a róka és a borz kotorékhely-választását. Bizonyítani tudta a fajok élőhelyválasztása közötti különbségeket, vagyis az ún. niche szegregációt. Terepi vizsgálatokkal, valamint az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatbázisának segítségével értékelte a róka állományszabályozásának hazai eredményességét, és fejlesztette a korábban kidolgozott ragadozógazdálkodási modellt. A modellt kiterjesztette az eurázsiai borzra is. A megtelepedésétől kezdve nyomon követte az aranysakál hazai állományváltozását és terjedését. Feltárta a faj történelmi elterjedését, bizonyította a terjedés napjainkban tapasztalható inváziós jellegét. Részt vett az európai terjedési folyamatok feltárásában és a forráspopulációk meghatározásában. Bizonyította az aranysakál táplálkozásának változását – az általában korlátlanul rendelkezésre álló – kisrágcsáló-állományok csökkenése esetén, valamint bizonyította a nem megfelelő vadászati hasznosítás hatását a faj táplálék-összetételére.

Hortobágyi Tibor neuropatológus az idegsejtek lassú, megállíthatatlan pusztulásával járó neurodegeneratív betegségek több, eddig ismeretlen, kialakulásuk szempontjából jelentős molekuláris és neuropatológiai jellemzőjét tárta fel. Klinikopatológiai elemzéssel vizsgálta és jellemezte a klinikai tünetek hátterében álló morfológiai és molekuláris eltéréseket, amelyek a betegség eredményesebb kezelése, jövőbeni gyógyítása szempontjából is fontosak. Az érbetegség talaján kialakuló, illetve azzal társuló, a gondolkodás és az emlékezet zavaraival járó kórképek – demenciák – kialakulásában, a tünetek súlyosbodásában fontos molekuláris mechanizmusokat igazolt. Leírta több neurodegeneratív kórkép emberi betegségek szempontjából is releváns állatmodelljének neuropatológiai jellemzőit. Az agyi traumás sérülés kapcsán elhunytakban az idegrostok károsodásának kialakulási idejét megbízhatóan kimutató módszert írt le és igazolt, aminek jelentős igazságügyi orvostani vonatkozásai vannak. Részt vett továbbá a neuropatológiai vizsgálat nemzetközi konszenzuskritériumainak kidolgozásában.

Horváth Attila különböző szervetlen, kéntartalmú ionok vizes oldatokban lejátszódó diszproporcionálódási és oxidációs reakcióit vizsgálta. Kísérleti munkájával összetett reakciórendszerek sztöchiometriáját (a részt vevő komponensek arányait), kinetikáját (a reakciók sebességét) és mechanizmusát tárta fel és igazolta számítógépes szimulációval. A vizsgált reakciók fontos szerepet játszanak a nemlineáris dinamikai jelenségeket előidéző reakciórendszerek megértésében. A tanulmányozott rendszerekben a kén és halogének nagyon változatos stabilis oxidációs állapotban is előfordulnak, és a köztük lejátszódó folyamatok összetett kinetikát és változó sztöchiometriát mutatnak. A nehezen megismerhető mechanizmusokat igyekezett minimális számú, optimálisan választott reakciólépéssel leírni. A feltárt mechanizmusokban előforduló részecskék élettartama tág határok között mozgott, így koncentrációjuk időfüggését különböző méréstechnikákkal követte. Munkájában felhívja a figyelmet a klasszikus redukciós mechanizmusépítés veszélyeire. Alapvető értéke a munkának az alaposság és következetesség, amire nemzetközi szinten is csak kevesen vállalkoznak összetett reakciórendszerek egyszerűsítéseket is alkalmazó kinetikai leírása során. A értekezés másik kiemelendő erőssége, hogy a kémiai kinetikában sikerrel alkalmazta az elhanyagolásmentes értékelési módszereket.

A sorbanállás-elmélet egyik legfontosabb alkalmazási területe a számítógépes és telekommunikációs hálózatok modellezése és teljesítményelemzése. Horváth Gábor ezen a területen, az egy- és többosztályos, illetve összefüggő forgalmi adatok modellezésében és a kapcsolódó sorban állási modellek teljesítményelemzésében ért el új tudományos eredményeket. Az elért új elméleti eredmények segítségével a Markov-modelleken alapuló forgalommodellek és kapcsolódó sorban állási modellek távozási folyamatai pontosabban leírhatók. Külön kiemelendő, hogy az elméleti eredményeken túl a Horváth Gábor által kifejlesztett algoritmusokat hatékonyan alkalmazzák a hálózati forgalom és modellezéseinek gyakorlatában. Az eredmények értékét növeli, hogy a sorbanállás-elmélet számos új alkalmazási területen is teret nyert. Ilyen például az egészségügyi rendszerek analízise, a gyártási és logisztikai folyamatok modellezése, a meghibásodási analízis és a közösségi hálók vizsgálata.

Horváth István kutatásai a világegyetem mindmáig rejtélyes objektumai, a gamma-kitörések vizsgálatára irányultak. A gamma-kitörések nagy energiájú, gamma- és röntgentartományban sugárzó objektumok, melyek csak nagyon rövid ideig, néhány másodpercig vagy csak néhány tizedmásodpercig világítanak nagyon intenzíven. E rövid idő alatt sugárzási összteljesítményük egy egész galaxis sugárzásával vetekszik. Fizikai mibenlétük a több évtizedes intenzív kutatások ellenére mindmáig kérdéses. Régóta ismert, hogy a gamma-kitörések időtartamának eloszlása legalább két csoportra osztható: a rövid (átlagosan fél másodpercig tartó) és a hosszú (kb. fél-egy percig tartó) kitörésekre. Horváth István több mint ezer gamma-kitörést tartalmazó katalógus adatainak statisztikai elemzésével kimutatta, hogy ezeken felül létezik egy harmadik csoport is, amelynek átlagos időtartama kb. 4 másodperc. Ezek a kitörések kisebb energiájú gamma-sugárzást mutatnak, mint a többi. Részletes vizsgálatokkal kiderítette, hogy e csoport kitörései minél rövidebbek, annál nagyobb energiájú gamma-sugárzással járnak. Megállapította, hogy ezek távolságai a rövid és a hosszú kitörések távolságai közé esnek, ami arra utal, hogy a másik kettőtől fizikailag különböző csoportról van szó. A gamma-kitörések egy speciális csoportjáról kimutatta, hogy azok a többitől eltérően az égbolt egy kisebb részén csoportosulnak, tehát térbeli eloszlásuk eltér az izotróp (minden irányban egyenletes) eloszlástól.

Jámbor Attila értekezésében a komparatív előnyök módszertanának alkalmazásával egy globális mintán keresztül mutatta be a világ országainak mezőgazdasági és élelmiszeripari versenyképességét, valamint annak fejlesztési lehetőségeit. Hazánkban első alkalommal adott globális képet a világ élelmiszer-gazdaságának fejlődési pályáiról és a világélelmezés időszerű helyzetéről. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmének átfogó gazdaságstatisztikai adatokon történő elemzésével igazolta, hogy a különböző országok egymástól karakteresen eltérő csoportokba sorolhatók. Nemzetközi összehasonlításban is elsőként alkalmazta a paneladatokon végzett regressziószámítást az agrárgazdasági versenyképesség Balassa-féle indexének meghatározásához. Eredményei alapján első alkalommal fogalmazott meg matematikai-statisztikai összefüggést a versenyképességi index és az élelmezésbiztonság tényezői között. A versenyképességgel kapcsolatos nemzetközi szakirodalom kritikai elemzése és szintézise, valamint saját kutatásának eredményei alapján komplex javaslatrendszert dolgozott ki a magyar élelmiszer-gazdaság versenyképességének javítása érdekében.

Joó József Gábor három, népegészségügyi szempontból is kiemelkedő jelentőségű szülészeti és nőgyógyászati kórkép genetikai hátterét vizsgálta (a méhen belüli magzati fejlődési visszamaradás, a koraszülés és a méhizomzat jóindulatú daganata). 12 gént választott ki vizsgálata tárgyául, amelyeknek a működésváltozásait – irodalmi adatok alapján – feltételezni lehetett e betegségek hátterében. A fenti gének működését a méhlepényben és a méhdaganatszövetben vizsgálta. A kiválasztott gének több biológiai alapfolyamat szabályozásában vesznek részt. Joó József Gábor mindhárom kórképben jelentős, korábban nem ismert génaktivitás-változásokat mutatott ki:

1. A méhen belüli növekedés visszamaradása esetén az IGF-2 és IGFBP-3 gének kifejeződése fokozott volt, míg az EGF és a programozott sejthalált hátráltató Bcl-2 géné csökkent. A 11β-HSD2 gén kifejeződése csökkent volt súlyos méhen belüli növekedés-visszamaradás esetén. Az IGF-2 gén kifejeződése fiú újszülöttekben fokozottabb volt, mint lányokban.
2. Koraszülések méhlepénymintáiban az IGF-1 gén alulműködését és a sejthalált elősegítő Bax gén fokozott aktivitását igazolta. A 28 hétnél idősebb koraszülöttek mintáiban a 11β-HSD2 gén aktivitása csökkent. Fiú újszülöttek lepényeiben az IGF-2 és IGFBP-3 gének aktivitása magasabb volt, mint a lányokéiban.
3. Jóindulatú méhizom-daganatos mintákban fokozott volt az IGF-2 gén aktivitása, azonban az ADH-1 gén kifejeződése kisebb volt, mint a daganatmentes méhizomzatban.

Az eredmények – bár egyes esetekben csak mozaikszerű elemekkel – bővítették ismereteinket, és értékes új megállapításokat tartalmaznak a rendkívül bonyolult hátterű szülészeti-nőgyógyászati betegségek megértéséhez.

Józsi Mihály kutatásai során elsősorban az ún. H-faktor molekulacsalád tagjainak élettani és a betegségek kialakulásában betöltött szerepét vizsgálta. A H-faktor nevű szérumfehérjének a komplementaktiváció szabályozásában van kitüntetett szerepe; a veleszületett immunitás részeként fontos funkciója van szervezetünk kórokozók elleni védelmében és más élettani folyamatokban is. Józsi Mihály eredményei hozzájárulnak nemcsak a fehérjék működésének, hanem bizonyos patológiás folyamatok kialakulásának jobb megismeréséhez is. Józsi Mihály megállapította, hogy az atípusos hemolitikus urémiás szindrómában leírt H-faktor-autoantitestek a H-faktorhoz kötődnek, gátolják annak sejtekhez való kötődését és ezáltal a sejtek komplementaktiváció elleni védelmét. Két a H-faktorral rokon fehérjéről kimutatták, hogy a H-faktortól eltérően nincs komplementgátló funkciójuk, ellenben a komplementaktivációt fokozhatják. Előállítottak egy „mini H-faktornak” elnevezett mesterséges molekulát, amely a H-faktornak a komplementszabályozó funkciójáért és a sejtfelszínhez való kötődéséért felelős részeit tartalmazza, és a teljes H-faktornál hatékonyabban gátolja a komplementaktivációt. Az eredmények az egyes fehérjék működésének és betegségekben játszott szerepének megértésén túl hozzájárulhatnak új terápiás eljárások kifejlesztéséhez is.

A számítógéppel segített geometriai modellezés (Computer Aided Geometric Design, CAGD) alapvető feladata a görbék és felületek tervezésénél felmerülő matematikai, legtöbbször geometriai problémák megoldása, illetve az ehhez a tervezéshez megfelelő tulajdonságokkal rendelkező görbe- és felülettípusok keresése, vizsgálata. Miközben a kérdéskör természetszerűen kötődik az iparban felmerülő tervezési problémákhoz, az utóbbi évtizedekben az alkalmazásokon túl önmagában is érdekes matematikai kutatási területté nőtte ki magát. Juhász Imre disszertációja a görbe- és felületmodellezés három témakörével foglalkozik: (1) az inherensen zárt görbéket közelítő, trigonometrikus polinomokon alapuló, általa bevezetett, ún. ciklikus görbékkel; (2) a csomóértékek megválasztásának a B-spline görbék alakjára tett hatása vizsgálatával; (3) a közelítő görbe szingularitásainak kontrollálásával. Kiemelendő a hullámzáscsökkentésről szóló, illetve a csomópontok változtatásának a segítségével a B-spline variálásáról szóló eredménye. Az értekezés számos értékes eredményt tartalmaz a számítógépes geometriai modellezés területén, amelyek segítenek megérteni egyes módszerek viselkedését, és új utakat nyitnak a szokásos polinom bázisfüggvény-kontrollpont alapú megközelítések mellett. Az egész disszertációra jellemző a világos és korrekt matematikai tárgyalás. Az eredmények mind elméleti, mind gyakorlati szempontból hasznosíthatónak ígérkeznek.

Karaffa Levente MTA doktori értekezésében fonalas tömlősgombafajok (Pezizomycotina) szénforrás-asszimilációs mechanizmusának vizsgálatával kapcsolatos eredményeit mutatja be. Munkatársaival az Aspergillus nidulans modellszervezetben felfedezte a D-galaktóz új, oxidoreduktívnak elnevezett lebontási útvonalát, majd kimutatta, hogy az a filogenetikailag távol álló Trichoderma reeseiben is működik, sőt az extracelluláris β-galaktozidáz enzimet kódoló bga1 gén indukciójának meghatározó eleme. Szénforráslimitált, kemosztát-típusú folytonos tenyészetek alkalmazásával bebizonyította, hogy T. reeseiben a laktózon kialakuló erőteljes cellulázindukció mögött nem elsősorban az alacsony növekedési ráta, hanem a mutarotáció jelensége és a gombafaj mutarotáz aktivitásának hiánya áll. Tudományos bizonyítékot adott a fermentációs ipar régi tapasztalatára, miszerint a karbon katabolit represszió kikerülhető, ha alacsony specifikus növekedési rátán tartják a tenyészeteket – vagyis a specifikus növekedési ráta determinánsa a karbon katabolit repressziónak. Az A. terreus itakonsav-termelése kapcsán megállapította, hogy ha két fermentációs paraméter: a D-glükóz szénforrás és a Mn^(II)-ionok koncentrációját optimált értéken tartják, a kihozatal megközelítheti az elméleti maximumot. Karaffa Levente eddigi munkáival hozzájárult a fungális szénforrás-hasznosulás élettanának alaposabb megértéséhez, és az erre alapítható gyakorlati alkalmazások jobb kiaknázásához.

Kis Tamás disszertációjában az ütemezéselméleti feladatok elméletével, algoritmusaival és alkalmazásaival foglalkozott. A megújuló erőforrások egyenletes használatára vonatkozó problémában az ütemezendő tevékenységek erőforrásigénye időegységenként változó, és erre a problémára több új matematikai megfogalmazást dolgozott ki. Bebizonyította, hogy erősen NP-nehéz feladatról van szó. Megfogalmazta az ütemezéselméleti feladat egy új, egészértékű lineáris programozási modelljét, amelyhez új vágásfeltételeket tudott megadni. Az egyenletes erőforrás-használat gépütemezési környezetben problémájáról bebizonyította, hogy ez a probléma NP-teljes, bizonyos speciális feltételek mellett viszont a probléma polinomiális időben megoldható. A gépütemezés nem megújuló erőforrásokkal témakörében a feladat és variánsainak a komplexitásáról és approximálhatóságáról igazolt lényeges eredményeket. A kétszintű ütemezési problémák esetén, amelyek olyankor fordulnak elő, amikor egymással alá-fölé rendelt viszonyban álló és különböző célfüggvénnyel rendelkező döntéshozók problémáira keresünk megoldást, megmutatta, hogy ha a célfüggvény a súlyozott befejezési időre vonatkozik, akkor a párhuzamos gépes döntési változat erősen NP-nehéz. Kis Tamás vizsgálta a kétszintű rendeléselfogadási problémát is, ami a vezetőre nézve NP-nehéz. Másrészt megmutatta, hogy ha a vezetőszintű feladat célfüggvénysúlyai mind 1-gyel egyenlők, akkor az optimalizálási probléma polinomiális időben megoldható.

Kiss Csaba nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a távoli infravörös égi háttér és a háttér egyenetlenségeiből származó konfúziós zaj leírásában. Részletesen vizsgálta az ún. galaktikus cirrusz sugárzását, elvégezte az ISO űrtávcső ISOPHOT műszerének abszolút felületi fényességre vonatkozó kalibrációját, meghatározta az űrtávcsövek távoli infravörös mérési módjaiban fellépő konfúziós zajt, valamint kiterjesztette a statisztikus kisbolygómodellt az infravörös hullámhosszakra, és meghatározta a kisbolygóktól származó konfúziós zajt. Jelentős munkát végzett az infravörös és szubmilliméteres tartományban működő Herschel űrtávcső „PACS kamera és spektrométer” műszerének építésében, kalibrációjában és üzemeltetésében. A korábbi konfúziószaj-eredmények, illetve a PACS kamerák ismeretének alapján építette fel a Herschel űrtávcső konfúziószaj-modelljét, amelyet sikeresen használtak a Herschel-misszió teljes időtartama alatt. Olyan új megfigyelési stratégiákat és adatkiértékelési módszereket dolgozott ki, amelyeket sikerrel alkalmaztak naprendszerbeli égitestek megfigyelésére a Herschel űrtávcső PACS kamerájával, elsősorban a „TNOs are Cool!” kulcsprogram keretében, jelentősen hozzájárulva a Neptunuszon túli égitestek fizikai tulajdonságainak és fejlődésének megértéséhez. Ugyanezen technikákat sikerrel alkalmazta pl. a Siding Spring-üstökös, földsúroló kisbolygók, illetve a Nereida Neptunusz-hold megfigyelésére és fizikai jellemzésére.

Klekner Álmos disszertációjában a személyre szabott neuroonkológiai terápia irányába tett kutatási lépéseinek eredményeit foglalja össze. Létrehozta a Debreceni Idegsebészeti Klinikán az Idegsebészeti Agydaganat- és Szövetbankot, és megalapította a Neuro-onkológiai Labort is. A malignus primer agydaganatos betegek kezelése során kísérletet tett a kemoterápiás gyógyszerelés optimális időbeni alkalmazásának pontosítására. Új módszerrel mérte glioblasztómában az intratumorális temozolomid koncentrációját. Kísérletet tett különböző agydaganatokban a tumoros invázióban szerepet játszó, extracelluláris mátrixszal összefüggésbe hozható molekulák csoportja expressziós mintázatának meghatározására. Molekulákat azonosított, amelyek a primer agydaganatok és az áttéti agydaganatok közötti nagyfokú invázióbeli különbségért lehetnek felelősek, valamint olyanokat, amelyek az alacsony grádusú primer agydaganatok invazivitásában szerepet játszhatnak.

A gazdasági fejlődés alapvető minden gazdaság és társadalom számára, ezért is ez a közgazdaságtan egyik legtöbbet vizsgált kérdése. Magyarország évszázados kihívása ma is él, hogy felzárkózzon a fejlett országokhoz, és lépést tartson regionális versenytársaival. Kónya István Magyarország elmúlt két évtizedének gazdasági növekedését vizsgálja nemzetközi összehasonlításban. Egyrészt a többi visegrádi országhoz, Csehországhoz, Lengyelországhoz és Szlovákiához, másrészt Ausztriához, Franciaországhoz, Németországhoz és Nagy-Britanniához viszonyítja a magyar fejlődést. A disszertáció egyedi értékét jelenti, hogy a kiterjedt nemzetközi adatbázist egymáshoz kapcsolódó elméleti modellek segítségével elemzi. Fontos új megállapításai közé tartozik, hogy a visegrádi országokban, így Magyarországon is a teljes munkainput a nyugat-európai szinthez képest nem alacsony, és a tőkekibocsátás aránya is csak valamivel marad el tőle. A magyar felzárkózás kulcstényezőjét nem az előbbiek, hanem a termelékenységi különbségek jelentik. Ugyanakkor kimutatta, hogy mind a munkapiac, mind a tőkepiac működésében jelentős hatékonysági tartalékok rejlenek. Számszerűsíti, hogy a modellek alapján az egyes termelési tényezőknél milyen a relatív elmaradás, és ennek mérséklésével mekkora lehet az elméletileg elérhető növekedési többlet. Elemzi a külső sokkok, a 2008–2009 globális pénzügyi válság hatását a magyar növekedésre, annak belső struktúrájára és az alkalmazható árfolyam-politikára. A közgazdasági modellek alapján kifejtett új tudományos megállapítások fontos viszonyítási pontot jelenthetnek a magyar gazdaságpolitika, gazdasági stratégia formálásában is.

Kovács Gábor elsősorban a gyermekkori leukémia és a gyermekkori rosszindulatú csontdaganat (oszteoszarkóma, OSC) kórlefolyásában szerepet játszó faktorokat és a kemoterápiás kezelések során fellépő mellékhatásokat befolyásoló tényezőket kutatja. Vizsgálatai során kimutatta, hogy heveny nyiroksejtes leukémiás (ALL) betegekben az intenzív kezelés végén mért abszolút limfocitaszám egy potenciális új prognosztikai faktor, mely egyszerűen megjósolhatja a betegség kimenetelét. Az intenzív kemoterápiás kezelés hossza (a kezelés intenzitása) is fontos lehet bizonyos betegcsoportokban. A gyermekkori OSC túlélésének javítása szempontjából döntő jelentősége van a korai diagnózisnak, mert ezzel lehet az áttétes esetek számát csökkenteni (mely esetek túlélése lényeges rosszabb). Megfigyelték azt is, hogy a fiatalabb gyermekeknek jobb a prognózisuk. Eredményei alapján a korszerű végtagmegtartó ortopédiai műtétek legalább olyan hatékonyak, mint a korábbi végtag-amputációk. Kutatásai során a gyermekkori kemoterápiás kezelések hatékonysága és veszélyei, toxicitása vonatkozásában is több fontos, új megállapítást tett. Új információkat szerzett a metotrexát (MTX) szervezeten belüli sorsáról (farmakokinetikájáról), kiemelve a bomlástermék 7-OH-MTX fontos szerepét. Emellett új összefüggéseket tártak fel a kemoterápiás kezelések alatt fellépő mellékhatások hátterében álló bizonyos genetikai tényezőkkel kapcsolatban, és új kapcsolatokat írtak le a MTX különböző farmakokinetikai paraméterei és az azok hátterében potenciálisan szerepet játszó farmakogenetikai eltérések között.

Száraz, félszáraz területeken a növények megtelepedése nagyban függ a velük társult mikroorganizmusoktól. A társulások részleteiről azonban keveset tudunk, pedig a szélsőséges viszonyok között élő növényzet megóvása csak a biológiai összefüggések alapos ismeretében lehetséges. Kovács M. Gábor értekezésében a száraz, félszáraz élőhelyeken előforduló, gyökérkolonizáló, nem patogén gombák taxonómiai, diverzitáskutatási és módszerfejlesztési eredményeit foglalta össze, jelentősen gazdagítva a szakterületet. Ektomikorrhiza- (ECM) kapcsolatokat vizsgálva elsőként számolt be több ECM-gombafaj hazai előfordulásáról. Molekuláris filogenetikai kutatásainak köszönhetően számos arbuszkuláris mikorrhizaképző (AM) gombataxon leírásában vett részt. Világviszonylatban úttörő molekuláris diverzitási adatokat közölt páfrányokkal társult AM gombákról. Gyökérendofitonokkal folytatott felmérései során megállapította, hogy a száraz területek fűféléivel társuló gombaközösségek szerte a világon hasonlóak. Jelentős eredményeket ért el spanyolországi, ausztrál, dél-afrikai és amerikai sivatagi szarvasgombákon végzett kutatásaiban, és igazolta a homoki szarvasgomba-nemzetség globális elterjedtségét. 9 a tudományra új nemzetség, 25 új faj és számos új kombináció leírása köthető a nevéhez; ezek közül 9 új faj és 3 új nemzetség kiskunsági élőhelyekről származott. Részt vett a gombák fajszintű azonosítását lehetővé tevő DNS-vonalkód kidolgozására alakult nemzetközi konzorcium munkájában.

Kovács Norbert neurológus és vaszkuláris neurológus szakorvos érdeklődési területe a mozgászavarok, úgymint a Parkinson-kór, a disztóniaszindrómák és a tremorok gyógyszeres és funkcionális idegsebészeti kezelése. Magyarországon először mérte fel a Parkinson-kór nem motoros tüneteinek gyakoriságát és súlyosságát. Elsőként bizonyította, hogy a bal dorzolaterális prefrontális kéreg és a primer motoros kéreg nagy frekvenciájú, ismételt, koponyán keresztül történő mágneses ingerlése jelentős mértékben javítja a Parkinson-kór tüneteit. Igazolta, hogy a kétoldali szubtalamikus, mély agyi ingerlés jelentős mértékben javítja a Parkinson-kórhoz társuló alvászavart, ezen keresztül szerepet játszhat a munkaképesség megőrzésében. Összehasonlította a mély agyi ingerlés két alapvető módjának (unipoláris és bipoláris) hatékonyságát. Magyarországon elsőként írta le a mély agyi ingerléses kezelés hatékonyságát a gyógyszeres kezelésre nem reagáló disztóniaszindrómákban. Nemzetközi együttműködésben igazolta, hogy a disztónia egy ritka, de életveszélyes formájában, a status dystonicusban a mély agyi ingerléssel történő kezelés hatékony és életmentő beavatkozás. Elsőként igazolta, hogy egy újszerű mély agyi ingerlési technika – az interleaving stimulációs mód – alkalmazása a disztónia kezelési hatékonyságát megnöveli.

Kozma Gábor Ferenc a társadalomföldrajz egyik kiemelt témájával, napjaink városfejlődési folyamataival foglalkozik. A városok belső szerkezeti, társadalmi és funkcionális átalakulására alapvető hatással bírnak a posztindusztriális korszak sajátosságai, a gazdaság strukturális átalakulása, a súlypontok áthelyeződése a szolgáltató szférára. Így a településen belül is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak olyan új funkciók, amelyek korábban nem vagy kisebb jelentőséggel voltak jelen, mint például a szolgáltatások megjelenése a városperemeken, a városi turizmus előretörése stb. Kozma Gábor ezen új funkciók közül a sporttal kapcsolatos tevékenységek településformáló hatását kutatja földrajzi megközelítésben. Vizsgálja az ágazat és az ahhoz szélesen kapcsolódó gazdasági tevékenységek hatását és kapcsolatrendszerét a település természeti, társadalmi, infrastrukturális és gazdasági környezetével. A téma széles nemzetközi és hazai irodalmát feldolgozva mutatja be azokat a törvényszerűségeket, amelyek a sportlétesítmények városon belüli elhelyezkedését befolyásolják. Empirikus, hazai kutatásai alapján elemzi a lakossági, a nonprofit és az önkormányzati szféra adott területtel való kapcsolatrendszerét. Kimutatja, hogy jelentős az összefüggés a sport és a vele kapcsolatos tevékenységek intenzitása, továbbá a település mérete, valamint a jövedelmi szint között. Munkája előrelépést jelent abban, hogy jobban megismerjük a településfejlesztés és a sport kapcsolatát, egymásra hatását.

Kulka Janina értekezése az emlődaganatok minél pontosabb prognózisának meghatározásához és a kezelés várható hatékonyságának az előrejelzéséhez kapcsolódik. A disszertáció kimutatta, hogy az emlőhám, a jóindulatú emlőelváltozások és az emlőrákok claudinexpressziós mintázatával kapcsolatos vizsgálatok szerint a kevéssé differenciált bazális típusú emlőrákban fokozott claudin-4-expresszió jellemző, és emlőrákban a claudinmintázat prognosztikus értékű. Megállapította, hogy a neoadjuváns kezelésre nem vagy alig reagáló emlőrákok strómájában tenascin-C-expresszió jellemző, a jelentős részleges vagy komplett remissziót mutató esetekben kollagén-IV van jelen nagy mennyiségben a tumorstrómában. A köztes differenciáltságú emlőrák eltérő prognózisú alcsoportjainak elkülönítésére a pályázó egyszerűsített génexpressziós tesztet dolgozott ki. Fehérje- és génexpresszió szintjén is igazolta, hogy az áttétek tulajdonságai különbözhetnek az elsődleges daganat tulajdonságaitól.

L. Kiss Anna a sejtbiológia témájában végez tudományos kutatómunkát: Patkányok hasüregéből kinyert makrofágok anyagfelvételi folyamatait tanulmányozza. Az ún. klatrinburokkal rendelkező vezikulák és a kaveolának elnevezett, palack alakú membránbetüremkedések szerepét vizsgálta. Elsőként igazolta, hogy az immunfolyamatokban fontos szerepet játszó makrofágokban jelen vannak kaveolák, s ezek száma, megjelenése és molekuláris összetétele a makrofágok aktivitási állapotától függ. Eredményei bizonyították, hogy a korábbi feltevéssel ellentétben a kaveolák nem stabil membránkötött szerkezetek (kaveoszómák), hanem a klatrinburkos hólyagokhoz hasonlóan ezek is lefűződnek a sejtmembránról, részt vesznek a sejtek felvételi folyamataiban, és a citoplazmában a klasszikus felvételi-lebontási útvonalra kerülnek, mely a korai és késői endoszómákon keresztül a lizoszómákig vezet. Kísérletei során tisztázta a kaveolák lefűződésének szabályozásában részt vevő faktorokat, rámutatott, hogy a szerin-treonin foszfatázok működése befolyásolja a kaveolin fehérje tirozin-foszforilációját és azon keresztül a kaveolák lefűződését.

Laczkó Tibor értekezése a magyar mondatszerkezet lexikális-funkcionális keretben való átfogó leírása, amely a szavak kategoriális és grammatikai tulajdonságait egyszerre formalizálja. Olyan munka, amely a magyar nyelv leírására nemcsak lexikalista perspektívából, hanem általánosabb szempontból is hatással van. Új elméleti meglátásai egyrészt pontosítják és kiegészítik a lexikális-funkcionális grammatika (LFG) eszköztárát, másrészt számítógépre implementálják a megfogalmazott általánosításokat. Kiemelendően fontos újdonság a magyar nyelvvel kapcsolatos elméletek rendkívül alapos összevetése és értékelése is. Hiánypótló mű, amely nem egyszerűen követi egy választott elmélet szemléletét és kutatási módszerét, hanem vetélkedő szintaktikai iskolák ötleteit tárgyalja, elemzi megalapozott ismeretekre támaszkodó kritikai szemmel. Az LFG szerves kapcsolatban van a legújabb korpuszalapú elméletekkel számítógépes implementációján keresztül (melynek révén Laczkó Tibor és az általa vezetett munkacsoport nemzetközi kutatások aktív részese).

Lakner Zoltán korszerű vizsgálati módszerekkel igazolta – két mérete és kereskedelmi jelentősége miatt kiemelkedő ország, Kazahsztán és Nigéria példáján –, hogy a klímaváltozás, a népességnövekedés és az étrend megváltozásának együttes hatására jelentős mértékben átalakulnak a világgazdaság keresleti és kínálati viszonyai. Az Európai Unió fűszerkereskedelmének példáján bizonyította, hogy a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatok intenzitása miatt a gombatoxinnal szennyezett termékek már kisszámú (1–3) kereskedelmi ügylet (vétel és eladás) során is eljuthatnak az Unió egymástól földrajzilag távol lévő pontjaiba. A magyarországi szarvasmarha-szállítások vizsgálata alapján javaslatot dolgozott ki az élelmiszerlánc-felügyeleti ellenőrzés rendszerének hatékonyabbá tételére. Az élelmiszerbiztonsági szempontból veszélyt jelentő termékek megjelenésére adott vásárlói reakciók vizsgálatával igazolta a kríziskommunikáció jelentőségét, javaslatokat fogalmazott meg a lakossági tájékoztatás mikéntjére, valamint az üzenetek tartalmának optimalizálására. Bizonyította az élelmiszer-gazdaság egy-egy területén kialakuló válságok előrejelzésében az erre figyelmeztető gyenge jelek fontosságát, és elemezte szerepüket stratégiai, taktikai és vezetési szinteken.

Láng Benedek a hazai tudomány- és technikatörténet egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert kutatója. Akadémiai doktori értekezésében a kora újkori titkosírás magyarországi történetét a titokkutatásba ágyazva vizsgálta. Disszertációja az első nagyobb összefoglaló munka Magyarországon ebben a témában. A rejtjelezés munkamódszereit európai kontextusban vizsgálva kimutatta, hogy a magyarországi gyakorlat sokszor egyszerűsítő volt. A kora újkori magyar titkosírás-történet csúcsát a Rákóczi-szabadságharc jelentette, amely főleg a francia diplomácia titkosítási gyakorlatára támaszkodott. A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség a rejtjelezés során nem merített azonban a korabeli vonatkozó nyugat-európai elméleti irodalomból, sem az alacsony színvonalú oszmán titkosításból. Az értekezés egyik legfőbb eredménye a titkosírás használatának társadalomtörténeti vizsgálata, valamint a titkosítás fajtáinak és fokozatainak rendszerezése. A kutatás megállapította, hogy a titkosírás használata túlnyúlt a hagyományosan a „titok terének” számító politika, hadászat és diplomácia világán. A rejtjelezés elterjedt volt a magánéletben is (pl. szerelmi levelezés, legbensőbb érzelmek kifejezése), valamint a vallás, a tudomány, az alkímia területén. A titkosítás módja, bonyolultsága azonban az adott körülményeknek megfelelően bonyolult.

Markó Viktor az almaültetvényekhez kapcsolódó ízelt lábú közösségek szerkezetét és összetételét befolyásoló tényezőket vizsgálta a növényvédelmi gyakorlat, különösen az ökológiai almatermesztés szempontjából. Kutatásainak legfontosabb eredményei közül kiemelendőek a következők:

• A magyarországi almaültetvényekből kimutatott ízelt lábú állatfajok számát 1167 fajjal bővítette, amivel nagymértékben hozzájárult az egyik legjelentősebb gyümölcskultúra faunájának feltárásához.
• Igazolta egy új növényvédelmi eljárás, a kaolin-részecskefilm technológiájának hatékonyságát a kártevők szabályozásában, illetve kimutatta annak a természetes ellenségekre mint nem célszervezetekre gyakorolt mellékhatásait.
• Feltérképezte az almaültetvények gyepszintjében kialakított takarónövényzet hatását a lombkoronaszintben kialakuló kártevő és ragadozó ízelt lábú együttesekre.
• Bizonyította az almaültetvények környezetében található egyéb, mozaikos élőhelyfoltok jelentős hatását az ültetvény ízelt lábú közösségeinek összetételére és szerkezetére, valamint azt, hogy ez a hatás erős szezonális változásokat mutat.

Mertinger Valéria alakmemória-ötvözet és ausztenites acél esetében vizsgálta, hogy a termomechanikus kezelés hogyan hat a martenzites átalakulás folyamatára. Kísérletileg igazolta, hogy termomechanikus kezeléssel kiterjeszthető a Ni-Ti (nikkel-titán) ötvözetcsalád legfontosabb tulajdonságának (a szuperelasztikus viselkedésnek) a tartománya. Megmutatta, hogy milyen termomechanikus kezeléssel javíthatók a Cu-Al-Ni (réz-alumínium-nikkel) alapú alakmemória-ötvözetek nagy hőmérsékleten való alkalmazásának lehetőségei. Bizonyította, hogy a nagy hőmérsékletű alkalmazás korlátja a bénites átalakulás, ami akár hűtés, akár hevítés esetén megakadályozza a martenzites átalakulást. Új megközelítéssel együttesen vizsgálta és szintetizálta a martenzites és az ausztenites állapotú alakításoknak a termoelasztikus és a nem termoelasztikus martenzites átalakulási folyamatokra kifejtett hatását. Megmutatta, hogyan befolyásolja a Cr- (króm-) ötvözés a rétegződési hiba energiaváltozását. TWIP (ikresedéssel előidézett képlékenységgel rendelkező) acélokban kimutatta, hogy ez lényegesen befolyásolja az epszilon-martenzit kialakulásának feltételeit. Új módszerként igazolta, hogy a TRIP (fázisátalakulással kiváltott képlékenységgel rendelkező) vagy TWIP acélok termomechanikus kezelése során a textúra és a fázismennyiség monitorozása alkalmas a fázisátalakulások alakváltozás- és hőmérsékletfüggésének leírására. A makrotextúra-vizsgálat, a fázismennyiség-mérés és a bomlásvizsgálat eredményei alapján szétválaszthatók a különböző genezisű martenzitek.

Molnár Gyöngyvér értekezése jelentős tudományos eredményeket tartalmaz, főként az iskolai dinamikus problémamegoldó képesség fejlettségének modern tesztelméleti eszközökkel történő vizsgálatát, illetve az adaptív tesztelés felhasználását illetően. Az empirikus kutatások adatai hitelesek, az eredmények jól argumentáltak. Nemzetközi együttműködésben, harmadik generációs tesztek segítségével az eddigieknél szélesebb életkori spektrumban részletesebben, mélyebben és pontosabban figyelt meg olyan mennyiségi és minőségi jelenségeket a problémamegoldó képesség érvényesülésének folyamatában, amelyek új megvilágításba helyezik a hazai és nemzetközi elemzések értelmezéseit. A szerző kutatási eredményei közül új tudományos eredményként fogadható el, hogy (1) a technológiaalapú számítógépes tesztelés kisiskolásoknál is alkalmazható; (2) a problémamegoldó képességnek életkori változásai vannak, és a fejlődési görbe inflexiós pontja 12-13 éves korra tehető; (3) logfájl-elemzésekkel pontosabban rekonstruálhatók a problémamegoldó stratégiák; (4) az induktív gondolkodás fejlettségi szintje alapvető szerepet tölt be a problémamegoldó folyamatokban; (5) az iskolai és a diszciplináris tudásra épülő tesztek nem jelzik előre a diákok problémamegoldó képességének fejlettségi szintjét.

Molnár György a különféle szilicid-, vas-, arany- és germánium-nanoszemcsék vákuumpárologtatással megvalósított előállításában Magyarországon jelentős szerepet játszott, több esetben technológiai újítása járult hozzá a sikeres szemcsenövesztéshez. Értekezésében ennek a technológiának nyújtotta világos és hasznos összefoglalóját. Molnár György az anyagvizsgálati és felületfizikai módszerek széles spektrumát alkalmazta, jellemezte a növekedés mechanizmusát, hőmérséklet- és felületfüggését, a nanoszemcsék orientációját, a megjelenő szilárd fázisokat, valamint azokat a szilárd fázisú reakciókat és nukleációs folyamatokat, amelyek a szemcsék kialakulása során meghatározó szerepet játszanak. Munkája jól illeszkedik a miniatürizáció és a nanotechnológia nemzetközi trendjébe, és közvetve kapcsolódik modern napelem-technológiai és szenzorikai alkalmazásokhoz.

Molnár Sándor a hierarchikus rendszerek viselkedési leírása területén végzett rendszerelméleti kutatásaiból kiindulva új módszertant dolgozott ki a komplex rendszerek szerkezetének egyszerűsítésére. Az ilyen matematikai rendszerelméleti módszereknek nagy jelentőségük van az irányításelmélet különböző gyakorlati alkalmazásaiban. Az ún. vertikum típusú rendszerek egyszerű szerkezetűnek tekinthetők. Molnár Sándor alapvető eredménye az, hogy miképp lehet a paraméter-változós, esetenként állapotfüggő irányítási rendszereket vertikum típusú részrendszerekké alakítani algebrai, illetve differenciálalgebrai módszerekkel. Új módszert adott meg a különböző, paraméterektől függő rendszerek rendszertulajdonságainak vizsgálatára, általánosította a Kalman-féle rangfeltételt. Eljárást dolgozott ki a kapcsolási rendszerek approximációjára, amely a korszerű irányítástechnikában alkalmazható. Módszert fogalmazott meg a vertikum típusú rendszereknek szétcsatolt rendszerekre történő felbontására. A vertikum típusú rendszereket lineáris, paraméterekben változó rendszerekként kezelte. Kutatási eredményei alapján gyakorlati alkalmazásokat mutatott be a kőolaj-feldolgozás és a populációökológia területén.

Nagy Ferenc értekezésének új tudományos eredménye a büntetőjog erkölcsi megalapozottságának eredeti megközelítése, a büntetőjog három forrásaként a római jognak, a kánonjognak és a jogfilozófiának a kijelölése, a szabadság és a biztonság egymást kiegészítő, de egymással folytonos harcban álló társadalmi és jogi elveinek a büntetőjogra gyakorolt hatásának bemutatása és annak megfogalmazása, hogy bármelyik elv egyoldalú hangsúlyozása jogdogmatikai és társadalmi töréshez vezet, ami a jogállam működésének erodálódását vonja maga után. Továbbá a büntetőjog feladatainak komplex meghatározása, amelyben a jogtárgyvédelem (hasznossági elv), az etikai értékek megóvása (értékelv) és a jogkövető magatartás erősítése (törvénytisztelet) együttesen jelenik meg. Fontos eredmény még a magyarság bűnügyi és büntetőjogi múltjában a korábban még fel nem dolgozott ereklyék feltárása, az ellenség-büntetőjog kritikai értékelése.

Nagy István különböző magyar sertés- és nyúlpopulációk kvantitatív genetikai módszerekkel való értékelését végezte el. Vizsgálatai során meghatározta a teljesítményvizsgálat szempontjából legkedvezőbb értékmérő tulajdonságokat, illetve az azokat legjobban leíró egyedmodelleket. A BAYES-statisztika első hazai sertéstenyésztési alkalmazásával meghatározta a magyar nagy fehér hússertés- és a magyar lapálysertés-állományok egyes szaporasági tulajdonságaiban a beltenyésztéses leromlás nagyságát. Aktívan részt vett a Pannon nagytestű nyúlfajta létrehozásában és két másik nyúlfajta nemesítésében. A Kaposvári Egyetemen röntgen-komputertomográfia (CT) a világon egyedülálló nyúltenyésztési alkalmazásával gyűjtött adatokat elsőként értékelte a nyúltenyésztésben a BAYES-statisztika felhasználásával. A Pannon fehér nyúlállomány pedigréanalízise alapján a fajta tenyésztési programjának hatékonyságát a genetikai variabilitás megőrzésének szempontjából is elemezte. A hazai nyúltenyésztésben elsőként határozta meg a Pannon fehér, a Pannon Ka és a Pannon nagytestű nyúlfajták alomnagysággal kapcsolatos tulajdonságaira jellemző additív és dominanciakomponensek nagyságát, valamint a különböző modelltípusok alapján becsült tenyészértékek stabilitását.

Németh Dezső értekezésében több jelentős megállapítást tesz az eseménysorozatok szabályosságaira vonatkozó automatikus, nem tudatos emlékezeti folyamatokról: 1. az automatikus és szándékos szekvenciatanulás egymással versengő folyamatokon alapszik oly módon, hogy az utóbbit gyengítő folyamatok az előbbinek kedveznek; 2. a valószínűségeken alapuló szekvenciatanulás kb. 11-12 éves kor alatt a leghatékonyabb, ettől kezdve a felnőttkorban nagyjából állandó, majd 50-60 éves kor felett csökkenő hatékonyságot mutat; 3. e tanulási forma több összetevőből áll, melyek az életkortól függően más és más hatékonyságúak; 4. e tanulás eredményének emlékezeti megszilárdulásában nem játszik szerepet az alvás; 5. a tanulási forma tartós emlékezeti megtartással jár, és a megtanult szabályosságok megjegyzését más szabályosságok tanulása kevésbé befolyásolja. Az eredmények és a kutatási eljárások hozzájárulnak terápiás módszerek kialakításához. A szerző e munkájával fontos lépést tesz a pszichológiai alapkutatásoknak más tudományokkal és a mindennapi gyakorlattal való jobb integrációja felé.

Németh Gábor értekezésében a szem elülső részeinek vizsgálatára kifejlesztett modern készülékekkel szerzett tapasztalatait foglalja össze. Méréseit egészséges és operált emberi szemeken végezte a szem szaruhártyája és az elülső csarnok vizsgálatára kifejlesztett műszerekkel. Összehasonlította az új készülékekkel, valamint a korábban használt műszerekkel mért eredményeket, elemezte a mérések megbízhatóságát és vizsgálótól való függetlenségét. Az új műszerek mérései megbízhatóak és ismételhetőek voltak. Megállapította, hogy a szaruhártya hátsó felszínének eltéréseit figyelembe kell venni a műlencse-beültetés tervezésekor. Elemezte a különböző szemészeti műtéteket követő, mérhető változásokat. A kimutatható változások értékelése elősegítheti a műtétet követő végleges szemészeti állapot pontosabb tervezhetőségét. Megállapította, hogy az egészséges és a szürkehályog miatt műtött szemek közeli, valamint olvasási ingerre adott válasza jelentős mértékben függ számos tényezőtől, többek között magától a mérési módszertől is.

Nyári Tibor András több, népegészségügyi szempontból jelentős területen végzett kutatásokat. Elemezte a magyarországi perinatális és csecsemőhalálozások alakulását, kockázati tényezőit, modellezte a környezeti hatások szerepét a gyermekkori akut lymphoblastos leukémia etiológiájában, vizsgálta a neuroblastoma okozta, valamint az emésztőszervi és nőgyógyászati rosszindulatú daganatos halálozásokat. Új, jelentős eredménye, hogy ciklikus szezonális hatást írt le a hazai neonatális csecsemőhalálozásnál. Eredményei igazolták azt is, hogy a Chlamydia trachomatis-fertőzés szignifikánsan megnöveli a perinatális halálozás kockázatát. Elsőként publikálta a születés körüli fertőzések nemenként eltérő kockázatát a gyermekkori akut lymphoblastos leukémia kialakulásában. Elsőként írta le a hazai rosszindulatú daganatok halálozási arányainak szezonalitását. Meghatározta a méhnyakhám humánpapillomavírus-fertőzés okozta kezdődő elváltozásának átlagos időtartamát, amelynek alapján arra lehet következtetni, hogy egészséges nőknél elégséges a kétévenkénti szűrővizsgálat. Kimutatta, hogy a dohányzó nők között szignifikánsan emelkedett a kóros méhnyakelváltozás kockázata. Munkája jól illusztrálja az epidemiológiai vizsgálatok eredményeinek gyakorlati hasznosíthatóságát.

Ódor Péter kutatásának középpontjában az erdei életközösségek biológiai sokfélesége és az azokat meghatározó tényezők állnak. Az Őrség elegyes erdeiben nagyszabású kvantitatív terepvizsgálatban azonosította a biodiverzitás alakításában legfontosabb környezeti tényezőket kilenc élőlénycsoportra (lágyszárú növények, erdőújulat, talajlakó mohák, kéreglakó mohák és zuzmók, nagygombák, pókok, futóbogarak, korhadó fához kötődő bogarak, madarak). A legjelentősebbnek a jelenlegi faállomány szerkezete és összetétele mutatkozott, ami felhívja a figyelmet a folyó erdőművelés szerepére a biológiai sokféleség megőrzésében. Kimutatta az erdők fafajelegyességének kiemelt szerepét a fákhoz közvetlenül kötődő élőlénycsoportoknál (pl. kéreglakó mohák és zuzmók) és a közvetve kapcsolódóknál (pl. pókok, futóbogarak) is. A fajgazdagság és a változatos fajösszetétel alakítói között lényegesnek találta még a cserjeszint és a második lombkoronaszint biztosította kiegyenlített párás és hűvös mikroklímát, valamint a heterogén erdőalji fényviszonyokat. Az erdőalji avarborítás és a holtfa mennyisége egyes élőlénycsoportok tekintetében kulcsfontosságúnak bizonyult. A kutatásaiban kimutatott összefüggések a gyakorlatban is hasznosíthatók a biodiverzitás fenntartását figyelembe vevő erdőművelés módszereinek kialakításában.

Oláh László az agyi érbetegségek vonatkozásában elsőként írta le, hogy funkcionális képalkotó MR-vizsgálatokkal pontosan lehet követni az egyes agyterületek energiaszintjét nemcsak stroke-ban, hanem kisebb átmeneti keringési zavarok esetén is. Ezzel a módszerrel igazolta, hogy a vérkeringés helyreállítása ugyan eleinte javítja az agy funkcióját az érintett területeken, de ez később ellenkezőjére fordul. Kimutatta továbbá, hogy olyan, gyakran ártalmatlannak vagy kevéssé jelentősnek gondolt tényezők, mint például a gyulladáscsökkentők szedése vagyaz alkohol és a dohányzás, jelentősen károsítják az agyi keringés szabályozási lehetőségeit, ezzel egyértelműen növelve a stroke kockázatát.

Orbulov Imre Norbert tudományos munkássága az úgynevezett szintaktikus fémhabok köré összpontosul. A szintaktikus fémhabok olyan kompozitok, társított anyagok, amelyekben úgy alakítják ki a habszerkezetet, hogy az általában könnyűfém mátrixanyagba üreges gömbhéjakat építenek be. Ezek az anyagok nagy energiaelnyelő képességűek, sűrűségre vonatkoztatott mechanikai jellemzőik kedvezőek. A szintaktikus fémhabok gyárthatósága különösen fontos kérdés az anyagfejlesztés szempontjából. Az Orbulov Imre Norbert által kifejlesztett berendezéssel az adott méretű próbatest előállításához szükséges gyártási paraméterek meghatározhatók. Ugyancsak fontos kérdés, illetve feladat a szintaktikus fémhabok mechanikai tulajdonságainak meghatározása, hiszen ezek az adatok adhatnak alapot az alkatrészek méretezéséhez. Orbulov Imre Norbert a problémát több szempontból is megközelítve, akusztikus emissziós mérésekkel megállapította, hogy a szintaktikus fémhabokban már kis terheléseknél is megindul a képlékeny alakváltozás, illetve meghatározta a szintaktikus fémhabok effektív rugalmassági moduluszát. Ezeken túlmenően foglalkozott a növelt alakváltozási sebességű vizsgálatok során mérhető mechanikai tulajdonságokkal, a gátolt alakváltozási képességű szintaktikus fémhabok mechanikai tulajdonságaival, illetve az ismétlődő igénybevétel hatásával. Különféle gömbhéjakat tartalmazó, úgynevezett hibrid szintaktikus fémhabokat állított elő, és vizsgálta szerkezeti és mechanikai tulajdonságaikat.

Pál Csaba disszertációja az evolúció és a rendszer-biológia kapcsolatára összpontosít az egysejtű szervezetek növekedési sebességének tanulmányozása révén. Munkája során kulcsfontosságú a fitnesz/rátermettség vizsgálata, pontosabban a „relatív” rátermettségé, azaz hogy adott környezeti körülmények esetén az azonos fajba tartozó különféle genotípusú élőlények versengéséből melyik kerül ki győztesen. Kutatásainak konklúziója, hogy a gének környezetfüggő szelekciója különösen a baktériumok antibiotikumokhoz való alkalmazkodása során bír kiemelt orvosbiológiai jelentőséggel. Baktériumfertőzések elleni új gyógymódok alapja lehet az a felismerés, hogy egy bizonyos antibiotikummal szembeni ellenálló képesség, azaz rezisztencia kialakulása más szerekre érzékenyebbé teheti a kórokozókat (ún. kollaterális szenzitivitás). Ennek alapján két megfelelő antibiotikum együttes használatával sokkal biztosabban meggyógyulhat a beteg. Pál Csaba kutatja a génvesztés és az azt kompenzáló, gyakran hasonló szerepű géneket érintő mutációk evolúcióját is. Ennek során az anyagcserében részt vevő enzimek által segített kémiai reakciók szubsztrátspecifitása változhat meg: eltolódhat a fő reakciótól egy eredetileg kevésbé hatékony reakció felé. Pál Csaba kutatócsoportja kidolgozott egy új genommérnöki eljárást, amivel gyorsan és precízen módosítható bizonyos baktériumok örökítőanyaga, így vizsgálható például a génvesztés hatása.

Pálfalvi László jelentős mértékben hozzájárult a nagy intenzitású terahertzes impulzusok fizikájának fejlődéséhez. A terahertzes impulzusok a látható fénynél hosszabb, a mikrohullámú sugárzásnál rövidebb hullámhossztartományban vannak. Ennek a tartománynak a felfedezése és alkalmazása csupán az utóbbi 1-2 évtizedben indult meg. Pálfalvi László elméleti optimalizációs munkájának eredményeként lényegesen javítani lehetett a terahertzes impulzusok keltésének hatásfokát. Egyrészt meghatározta a terahertzes impulzusok keltéséhez szokásosan alkalmazott, nemlineáris optikai tulajdonsággal rendelkező kristályok optimális anyagösszetételét. Hengerszimmetrikus esetben általánosította a nemlineáris optikai jellemzők mérésének az optikai tengely menti pásztázással történő, ún. z-scan módszerét vastag mintákra és nagy nemlineáris törésmutatójú anyagra. Ezzel a módszerrel vizsgálta a terahertzes impulzusok keltésére alkalmas kristályok optikai tulajdonságait. Másrészt kimutatta a döntött impulzusfrontú gerjesztés módszerében az optikai elemek leképezési hibáinak jelentőségét, és új elrendezést javasolt a hibák minimalizálására. Egy új, hullámvezető alapú kompakt terahertzes impulzusforrás elvét is kidolgozta, amely csökkenti a kristályban elnyelt infravörös sugárzás hatását. Végül kidolgozta egy töltött részecskék utógyorsítására alkalmas, extrém nagy térerősségű terahertzes impulzuson alapuló és egy optikai asztalon megvalósítható kompakt kísérlet elvét.

Palla Gergely disszertációja a komplex hálózatok alapvető tulajdonságainak jobb megértéséhez járult hozzá. A mindennapi életben különféle hálózatok vesznek körül bennünket, például a baráti kapcsolatok hálója vagy a mobiltelefon-hívási hálózatok. Az ismert példákon túl az utóbbi évtizedekben a hálózat mint struktúra fontossá vált a tudomány szinte minden ágában. Palla Gergely a hálózatokon belüli, szorosabban összetartozó csoportok időfejlődését vizsgálva a csoportok keletkezésére, átalakulásaira és szétesésére vonatkozó általános törvényszerűségeket tárt fel. Megmutatta, hogy a kisebb csoportok akkor maradnak fenn sokáig, ha időben nem változik az összetételük, ezzel szemben a nagyobb méretű csoportoknak állandóan meg kell újulniuk a fennmaradásért. Alapvető szerepe volt a CFinder nevű programcsomag megalkotásában, amelyet sikeresen használnak például az áttétes rákos daganatokért felelős fehérjecsoportok automatikus azonosítására, a pénzügyi életben az egymáshoz szorosan kötődő részvénycsoportok megtalálására, valamint a szociológiában az emberek kapcsolati hálózatának részletes leírására.

Palotás Árpád Bence doktori értekezésében karbonalapú nanoszerkezetek (elsődlegesen szénbázisú koromrészecskék) morfológiai jellemzésével foglalkozik elektronmikroszkópos felvételek digitális képelemzési módszereinek fejlesztésével. A kutatómunka célja az égés során keletkező korom szerkezetének feltárása és jellemzése. Új képfeldolgozási algoritmust dolgozott ki a koromszerkezet nanoszintű morfológiai elemzésére a nagy felbontású transzmissziós elektronmikroszkóp és számítógépes képelemzés összekapcsolásával. A Gábor-szűrők alkalmazásán alapuló módszerével nagyságrendekkel több szerkezeti információ nyerhető ki egy képből, mint az eddig ismert algoritmusokkal. Igazolta a kiértékelési eljárást, melynek révén lehetővé válik hasonló szénalapú anyagok (korom, műkorom, grafit stb.) mikro- és nanoszerkezetbeli különbségének számszerűsítése. A koromszerkezet egyértelmű leírhatósága elősegítheti a tüzelési folyamatok optimalizálását, továbbá egy lépéssel közelebb visz a légköri korom emissziójának monitorozásához és a kibocsátás eredetének azonosításához.

Pap Norbert elsősorban a balkáni kapcsolati terek feltárásában ért el új tudományos eredményeket. A Balkánon kutatta az államosodást, részletesen vizsgálta az állami struktúrák aprózódását és az állami terek stabilitását a hidegháborút követő időszakban. A vizsgálati területekre új államosodási modellt alkotott a politikai földrajzban széles körben ismert Hartshorne-modell kritikájával. A modellalkotáshoz kötődő kritikai megközelítés mentén – a szárazföldbe zárt (landlocked) és az államterületet a tengerre nyitó folyosók/korridorok (landbridge) elemzésével – feltárta a főbb európai problématérségeket. A magyar szempontú balkáni kapcsolati terek esetében új eredményeket ért el a szecesszió és a kisállamiság témáiban. A kritikai geopolitika megközelítését alkalmazva, strukturálta a magyar–balkáni kapcsolati tereket egyedi sajátosságaik részletes meghatározásával. Új tudományos eredménye továbbá a Nagy Szulejmán türbéjének feltárásához kapcsolódó szimbólumrendszer értelmezése, melynek alapját az általa vezetett kutatócsoport jelentős felfedezései (I. Szulejmán szultán síremlékének azonosítása és egy oszmán zarándokközpont, Turbék meghatározása) biztosították.

Papp Tamás létrehozott és jellemzett egy járomspórás gombákból álló, a karotinoidtermelés vizsgálatára alkalmas törzsgyűjteményt. Számos gént klónozott, és többféle gombafajból jellemezte a gének működését, különös tekintettel a karotinoid bioszintézisére. Ennek során jellemzett olyan géneket, amelyek a terpén- és karotinoid-bioszintézis kulcslépéseit katalizáló enzimeket kódolják. Igazolta, hogy egyes gének felhasználhatók a karotin-bioszintézis javítására, és meghatározta bizonyos gének szerepét a csírázóképesség, valamint a sejtintegritás fenntartásában. Jelentős metodikai fejlesztésekkel gazdagította a járomspórás gombák technológiáját. A karotin-bioszintézis módosításához általánosan használható vektorokat és transzformációs rendszereket dolgozott ki, melyek heterológ, máshonnan származó gének kifejeztetését teszik lehetővé. Ezeknek a meghatározó módszertani fejlesztéseknek köszönhető, hogy genetikai transzformációval elsőként állított elő xantofilltermelő Mucor circinelloides gombatörzseket.

Patócs Attila a hazai endokrin genetikai kutatások központjának vezetőjeként bevezette számos öröklődő endokrin tumorszindrómáért felelős gén vizsgálatát, több új genotípus-fenotípus összefüggést írt le. Kutatásai során a mellékvesekéreg sporadikus megjelenésű, jóindulatú daganataiban leírta a glükokortikoid-receptort kódoló gén variánsainak összefüggéseit a betegek klinikai tüneteivel és laboratóriumi leleteivel. Létrehozott egy in vitro modellt, melyben igazolta, hogy a glükokortikoid-receptor β-izoformája gátolja az α-izoforma által kiváltott génátíródást, és önálló hatása is van. Mellékvese- és hipofízisdaganatokban elemezte a mikro-RNS-ek mintázatát. Megállapította, hogy hormont nem termelő hipofízisdaganatokban a mikro-RNS-ek módosítják egy sejtciklusfehérje, a WEE1 szintjét, és gátolják a TGFβ jelátviteli utat. Új áramlási citometriás módszert dolgozott ki a sejtciklus különböző fázisaiban lévő sejtek elválasztására, és igazolta, hogy míg a génexpresszió sejtciklusfüggő, a mikro-RNS-mintázat nem változik a sejtciklus függvényében. Megállapította, hogy a keringésben lévő miR-483-5p mikro-RNS mellékvesekéreg-eredetű, és tumormarkerként alkalmazható. Összefoglalva, a hormonrendszer daganatainak vizsgálata során a betegellátásban közvetlen haszonnal bíró összefüggéseket mutatott ki.

Pintér Márta Zsuzsanna disszertációja a magyar dráma történetének 16 –18. századi szakaszát állítja új fénybe. Az értekezés szervesen illeszkedik a magyar drámaszöveg-kiadás folyamatába, amelyben a szerző komoly eredményeket ért már el. A disszertáció az irodalom fősodrából kikerült, több száz tételes korpuszt elemez, s rávilágít rejtett értékeire. Összegzést ad a történelmi drámák kora újkori, a hazai és a határon túli gyűjteményekben őrzött forrásairól, a magyar és külföldi szakirodalomról. A szerző megvizsgálja a történelmi drámák felekezeti és időbeli megoszlását, teológiai-pedagógiai hátterét. A két fő dramaturgiai modellt a cseldrámában és a konzultációs drámában látja. A 18. század közepétől jelenik meg a jezsuitáknál az új nemzeti hőstípus: a mártír. A bibliai és az ókori tematika mellett az 1760-as évektől a történelmi személyek is színpadra kerültek. A disszertáció a hivatásos színjátszás repertoárját is vizsgálja, kitérve az erdélyi és a magyarországi írókra is.

Pollmann Ferenc bő három évtizede foglalkozik az első világháború történetével, főként magyar vonatkozásaival, mely témának ma ő az egyik legjobb hazai szakértője. Művének forrásanyagát a magyar, osztrák és szerb archívumokban felkutatott levéltári iratok, valamint a világháborús veteránokkal készített saját interjúi képezik, szakirodalmi támasztékát pedig a hazai és a nemzetközi történetírásból válogatott legfontosabb művek alkotják. Az értekezés ismerteti az osztrák–magyar haderő szárazföldi hadmozdulatait, valamint kitekintést nyújt a Monarchia hadviselése szempontjából fontos nyugati és földközi-tengeri hadszínterek jelentősebb eseményeire, s bemutatja az egyes frontokon zajló hadi események kölcsönhatásait. Részletes leírást ad a fontosabb offenzívákról, csatákról, s értékeli is a haditerveket és a hadmozdulatokat. Foglalkozik a hadvezetőségen belüli személyi viszonyokkal is, amelyek nemegyszer a hadműveletek sikerességét is befolyásolták. Kitér továbbá a hadviselő felek által a polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásokra is. A fejezetek közül adatgazdagságával kiemelkedik a Schlieffen–Moltke-féle tervek részletes bemutatása, az osztrák–magyar hadicélok területi vonatkozásainak precíz leírása, valamint a világháború francia, orosz és olasz frontján zajlott hadműveletek meggyőző elméleti felkészültséggel elvégzett leírása és elemzése.

Püski Levente akadémiai doktori értekezése minden korábbinál részletesebben és átfogóbban mutatja be az 1919 és 1944 közötti magyar törvényhozás összetételét és működését. Árnyalja a törvényhozás és a politikai élet más intézményei közötti viszonyt, különösképpen a kormány és a törvényhozás közötti kapcsolatrendszert. Lényegesek a fékek és ellensúlyok rendszerével kapcsolatos pontosításai is. Ily módon bővültek ismereteink a kor politikai rendszere egészének, illetve jellegének megítélése szempontjából is. Püski Levente kiegyensúlyozott és igen gazdag adatbázison nyugvó művét a Horthy-korszak politikai rendszere iránt érdeklődők hosszú ideig kézikönyvként fogják használni.

Racsmány Mihály akadémiai doktori értekezésében a pszichológia egyik fő témájával, az emberi emlékezet működésével foglalkozik: a felejtés törvényszerűségeit feltáró kutatásait foglalja össze. Az értekezés legfőbb új eredményei közül kiemelendő, hogy a tézisekben bemutatott előhívási gyakorlási paradigmával bizonyító erejű eredmények születtek, melyek jelentősen módosították a terület uralkodó elképzelését. Igazolást nyert, hogy az epizodikus gátlás egyes hívószó-cél kapcsolatokra és az ezeket közös tanulási eseménybe szervező egységek teljes egészére is képes hatni. További kísérleti eredmények azt is alátámasztják, hogy a felejtés adaptív hatása a személy tanulási céljainak függvénye lehet. A disszertáció jelentős eredménye még, hogy az újratanulás ugyan erősebb hatást vált ki a tanulási szakaszban, mint az előhívási gyakorlás, ugyanakkor késleltetett (egy héttel későbbi) felidézésnél az előhívási gyakorlás mutat előnyt. Ez az eredmény abban az értelmezésben jelenik meg az értekezésben, hogy az előhívás gyakorlása révén kialakított epizodikus reprezentációk aktiválása egyre kisebb mértékben vesz igénybe kontrollfolyamatokat, azaz az előhívás készségszerűvé válik.

Rappai Gábor értekezése az idősorelemzés matematikailag és statisztikailag precízebbé és korrektebbé tételére koncentrál a gazdasági adatok empirikus elemzésében gyakran fellépő anomáliák mellett. Az idősorelemzési anomáliák közül négyet vizsgál, amelyek torzítják a trend, illetve okság kimutatására szolgáló statisztikai próbákat és értelmezést: a rendszertelenül megfigyelt (nem ekvidisztáns), az outlierekkel (hiányzó vagy rendszertelen adatok) terhelt, a strukturális törést tartalmazó, illetve az időben aggregált idősorok modellezésének nehézségeit. A dolgozat útmutatót ad a modellezés előtti fázis feladataihoz, foglalkozik a rendszertelenül megfigyelt adatokból származó idősorok tesztelésekor felmerülő problémákkal, áttekinti a megoldásra javasolt eljáráscsoportokat. Többféle megközelítést mutat be a kiugró értékek kezelésére és a megoldások hatásosságára. Szimulációval elállított idősorokkal szemlélteti az outlierszűrés gyakorlati nehézségeit, pl. a rejtőzködő trendek kimutatását. Új eredménynek tekinthető, hogy az outliernek tűnő értékeket, időpontokat egy lépésben kijelölve, dummy változók modellbe építését követően a reziduális szórás minimalizálására épít. Részletesen bemutatja, hogy az oksági viszonyok elfedésének valószínűsége az aggregálás rendjével párhuzamosan növekszik (a havi bontásról évesre vagy napi bontásról havira történő átállás jelentősen befolyásolhatja az elemzések végkövetkeztetéseit).

Rásonyi Miklós értekezésében az optimális befektetési stratégiák létezését vizsgálja mind diszkrét, mind folytonos idejű pénzügyi piacokon. Különböző befektetési stratégiákat nem lehet objektíven összehasonlítani, hiszen egyes befektetők jobban, mások kevésbé kerülik a kockázatot. Emiatt minden befektetőnek rá jellemző hasznossági függvénye van. A pénzügyi matematikai szakirodalomban a hasznossági függvényről általában felteszik, hogy monoton növő és konkáv. A monotonitás azt jelenti, hogy több pénznek nagyobb a haszna, ami teljesen elfogadott, természetes feltétel. A konkávitás, ami az egyén kockázatkerülésével van kapcsolatban, inkább matematikai szempontból kényelmi feltevés, amit a tapasztalatok nem erősítenek meg. Rásonyi Miklós akadémiai doktori értekezésének jelentősége abban áll, hogy általános feltételek mellett igazolja az optimális befektetési stratégiák létezését, és nem teszi fel a hasznossági függvény konkávitását. Rásonyi Miklós olyan piacokon is igazolja optimális portfólió létezését, amelyeken tranzakciós költségek lépnek fel. A szerző ezen eredményei úttörőek, hiszen korábban nem bizonyítottak általános egzisztenciaeredményeket illikvid piacokon.

Ripka Géza negyedszázados kutatómunkája során megtalált és elsőként írt le negyvenöt, a tudomány számára korábban ismeretlen új atkafajt, melyekből harminc a gubacsatkák közé tartozik. A gubacsatkák mikroszkopikus méretű növényevő ízeltlábúak. A különböző gubacsatkafajok a tápnövény föld feletti részein jellegzetes tüneteket, például fakulást, torzulást, nemezesedést és gubacsosodást okozhatnak. Növényvédelmi jelentőségük nagy. A gubacsatkákat kis méretük és nagy fajgazdaságuk miatt nehéz vizsgálni, ezért a szakterület felderítettsége elmarad a kívánatostól. Ripka Géza Magyarország faunájából elsőként mutatott ki további negyvenhat gubacsatkafajt. Elsőként írta le tizenkét növényfajon a gubacsatkák előfordulását. Európa faunájából elsőként közölt hét, korábban más kontinensről már ismert atkafajt. Elkészítette egy gubacsatkafaj újbóli leírását, és helyesbítette a faj korábbi rendszertani besorolását.

Sepp Róbert patológus, belgyógyász, kardiológus, invazív kardiológus szakorvos az öröklődő szívbetegségek patológiai, klinikai és molekuláris genetikai vizsgálatával foglalkozik. Munkássága során Magyarországon először azonosított kóroki genetikai mutációkat szívizombetegségekben és ioncsatorna-betegségekben. Megállapította magyarországi betegpopuláció mutációspektrumát hypertrophiás cardiomyopathiában és hosszú QT-szindrómában, valamint mutációkat identifikált olyan világszerte ritkaságnak számító kórképekben, mint a Danon-betegség, a Fabry-kór, az Andersen–Tawil-szindróma, Timothy-szindróma vagy a familiáris bradycardia. A fentieken túl kimutatta, hogy a szívizomsejtek mind mechanikus, mind elektromos kapcsolódásáért felelős szívizomsejt-struktúrák kifejezett morfológiai eltérései figyelhetők meg hypertrophiás cardiomyopathiában. Klinikusi munkássága során hozzájárult az obstruktív hypertrophiás cardiomyopathia invazív kardiológiai kezelésében használt alkoholos septumabláció magyarországi meghonosításához.

Sonkoly Gábor disszertációja a múlt kortárs értelmezésének két legfontosabb területe – a történettudomány és a kulturális örökség – összehasonlítására dolgozott ki modellt, amit kiegészített a „táj” olyan fogalmával, amely magában foglalja a társadalmi és kulturális valóságok eltérő reprezentációit. A magyar és közép-európai világörökségi helyszínek elemzéséhez olyan módszert dolgozott ki, amellyel következtetni lehet az adott országok jellemző kortárs identitásépítési gyakorlatára, a nemzetépítések kortárs változataira, amelyek így a világörökség egyetemes jellegének köszönhetően összehasonlíthatóvá válnak. Doktori műve szakszerű esettanulmányok (Hollókő, Pannonhalma, négy közép-európai ország világörökségi listáinak összehasonlítása, a magyar világörökségi kultúrtájak elemzése) segítségével építkező munka, amelyben a kulturális örökség hazai és nemzetközi értelmezésének, a történettudományhoz fűződő kapcsolatának, valamint a nemzeti és helyi identitás kialakításában betöltött szerepének számos új összefüggését tárja fel.

Szakonyi Zsolt doktori disszertációjában összefoglalt kutatómunkájának célkitűzése annak bemutatása volt, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható alapanyagokból kiindulva miként lehet hatékony szerves kémiai eljárások segítségével új, változatos szerkezetű vegyületeket létrehozni. A kutatásban kiemelkedő fontosságú, hogy a tükörképi viszonyban lévő molekulapárok (ún. enantiomerek) esetében legyen lehetőség csak az egyik szelektív előállítására. A szerves kémiai szintézisek során ennek megvalósítása mindig nagy kihívást jelent, mert ezeknek a molekulapároknak a fizikai-kémiai tulajdonságai egymással megegyeznek. A szelektív szintéziseknél alkalmazott egyik stratégia, hogy olyan reagenseket használnak, amelyekkel a keletkező termék szerkezeti sajátosságait befolyásolni lehet. Szakonyi Zsolt doktori kutatásában ilyen természetes eredetű vegyületként terpénszármazékokat használt, és segítségükkel számos biológiailag aktív vegyületet állított elő. A kutatás eredményeként nem természetes aminosavak szintézisét valósította meg, valamint felhasználásukkal a gyógyszerkutatás szempontjából is értékes új, heterociklusos vegyületekhez jutott. Bemutatta e vegyületek szerves kémiai építőelemként és/vagy katalizátorként való alkalmazhatóságát, valamint ígéretes biológiai aktivitását különböző betegségek kezelésében.

Szántó Sándor a spondylitis ankylopoetica (SPA), közismert nevén Bechterew-kór, az egyik leggyakoribb gyulladásos reumatológiai betegség szakértője. A betegség a gerincet érinti, előrehajló merev tartást és komoly mozgáskorlátozottságot okoz. Magyarországon több mint húszezer ilyen betegről tudunk, ami a munka népegészségügyi jelentőségét támasztja alá. Szántó Sándor kimutatta, hogy ebben a betegségben a mozgásszervi tünetekhez komoly arteriális érrendszeri károsodás társulhat, és az arteriosclerosis az egyik fontos diagnosztikai labormarker (aszimmetrikus dimetil-arginin, ADMA) szérumszintjének emelkedésével korán kimutatható. Igazolta továbbá bizonyos fehérjék (mutáns citrullinált vimentin és heat shock protein 65) elleni ellenanyagok magasabb szintjét a kórképben, felvetve, hogy egy biokémiai folyamat, a citrullináció, valamint a mikobaktériumok általi infekció szerepet játszhat a betegség kialakulásában. Célzott mozgásterápiás (döntően gyógytorna) programot dolgozott ki SPA-ban, amely a gyulladásos folyamatot előidéző tumornekrózis-faktor-alfát (TNF-alfa) igen hatékonyan gátló biológiai terápiás kezelésen túlmenően is képes javítani a betegek funkcionális állapotát.

Szekrényes András tudományos munkája a kompozitanyagokhoz kötődik, amelyeknél két vagy több különböző anyag társításával lehet a kívánt tulajdonságokat elérni. A kompozitanyagok egyik lehetséges felépítése a réteges szerkezet, amelynél előfordul, hogy az anyag úgy megy tönkre a használat során, hogy a rétegek között hézag, ún. delamináció keletkezik. Szekrényes András olyan réteges szerkezetek matematikai leírásával foglalkozik, amelyekben delamináció található. Megvizsgálta ezeknek a rétegeknek a leírhatóságát a hagyományos, eredetileg nem réteges szerkezetekre kidolgozott modellekkel. Megállapította, hogy e modellek alkalmazhatóak réteges szerkezetekre, és meghatározta azokat a peremfeltételeket, amelyekkel e modellek jó eredményeket adnak. Eredményei segítségével az eddigieknél pontosabban meghatározhatók a réteges szerkezetek tönkremenetelekor lejátszódó folyamatok, amelyek lehetőséget adnak a réteges szerkezetek új, átgondoltabb tervezésére.

Szíjártó M. István értekezése a 18. századi magyar rendiséget és a politikai elitet vizsgálja. Támaszkodik a legfrissebb nemzetközi mikro- és kultúrtörténeti szakirodalomra és kutatási módszerekre, utóbbiakat a magyarországi sajátosságokhoz és forrásadottságokhoz igazítva. Saját Somogy megyei kutatásai és a rendelkezésre álló megyei feldolgozások adatai alapján meghatározta a valódi befolyást biztosító megyei tisztségeket, rámutatott a megyék közötti különbségekre, valamint a jellegzetes megyei pályaívekre. Az egyénekre lebontott, összetett elemzés alapján megállapította a megyei társadalom különböző rétegei számára elérhető vagy nekik kijáró tisztségeket és felemelkedési lehetőségeket. Kimutatta, hogy az országos (elsősorban helytartótanácsi és kúriai) hivatalok megszerzésére a jobb módú birtokos köznemesség előkelő rétegének volt lehetősége, továbbá azt is, hogy az előrelépésben a diétai szerepvállalás döntően fontos volt. A főméltóságokat betöltő országos elit esetében karrieríveket és karriertípusokat határozott meg, majd a helytartótanácsi, kúriai, kamarai, kancelláriai tisztségviselők pályafutásának bemutatása révén feltárta, hogy a 18. századi kiváltságosok közül kik és miért jutottak el az adott szintre. A kultúrtörténet generációtörténeti módszerét alkalmazva a politikai szereplőket nemzedékekbe, azokon belül alcsoportokba rendezte (arisztokraták, felemelkedő vármegyei köznemesek, hivatalnokok), és kimutatta, hogy az országos hatóságoknál 1760-ig a hivatalnoki pályán tevékenykedő személyek („bürokraták”) többségbe kerültek. A politikai szereplők országgyűlési megnyilvánulásainak komplex vizsgálata nemcsak motiváltságukat és pályafutásukat tárta fel, hanem azokat a toposzokat is szertefoszlatta, amelyek a protestánsokat az ellenzéki szereppel kapcsolták össze, a tiszai protestánsokat pedig az ellenzék „kemény magjának” tekintették. Bemutatta továbbá az alkotmányos rendiség kialakulásának a reformkorra és 1848/49-re gyakorolt hatását is.

Szőllősi György munkája során enantioszelektív heterogén hidrogénezési reakciókban alkalmazható cinkona alkaloidokkal módosított platina- és palládiumkatalizátorok részletes vizsgálatát végezte el. Tanulmányozta a felületet módosító adalékanyagok szerkezetének hatását a reakciók sztereoszelektivitására, és értelmezte a reakciók során tapasztalható oldószerfüggést. Sikeresen kiterjesztette a reakciókban használható vegyületek körét, vizsgálta szerkezetük hatását a reakciók szelektivitására. A folyamatok tanulmányozása során először alkalmazott egy új nagyműszeres analitikai eljárást (tömegspektrometriás technikát) heterogén katalitikus hidrogénezés tanulmányozására, mely technika alkalmazásával a hordozó felületén lejátszódó folyamatokra tudott következtetni (módosító kötődésének erőssége, átmeneti komplex szerkezete). A vizsgálatok eredményei lehetővé teszik új típusú enantioszelektív hidrogénezési reakciókban alkalmazható heterogén katalizátorok tervezését. A katalizátorok alkalmazhatóságát kiterjesztette áramlásos reaktorban végezhető kémiai reakciókra is. Vizsgálatai során új kaszkádreakciót fedezett fel, mely lehetőséget teremtett a gyakorlati fontosságú dihidrokinolin-származékok enantiomerjeinek gazdaságos előállítására.

Takács István elsőként igazolta, hogy a korábbi irodalmi adatokkal szemben az IGF-1, a VDR és az IL-6 gének nem játszanak szerepet a csúcscsonttömeg kialakulásában és az IL-1ra, a CaSR, GPR177 és az SP7 gének polimorfizmusainak nincs hatásuk a posztmenopauzás BMD- (csont ásványianyag-sűrűsége) értékekre. Elsőként mutatta ki, hogy a TNFSF11 gén haplotípusa nem csak a BMD-t befolyásolja, de hatása megjelenik a csontban az átíródás szintjén is. Posztmenopauzás populáción igazolta az LRP5 gén hatását a csípőtáji BMD-re. Elsőként mutatta ki, hogy a modern kezelések mellett jól szervezett betegellátással a csontritkulás talaján kialakult csonttörések száma jelentősen csökkenthető. Magyarországi reprezentatív populáción igazolta, hogy tél legvégén a D-vitamin-értékek kórosan alacsonyak. A népesség 94%-ának a teljes 25-hidroxi-D-vitamin-értéke nem éri el ekkor a referenciatartomány alsó határát. A teljes és a szabad 25-hidroxi-D-vitamin-értékek a kardiovaszkuláris kockázattal mutattak összefüggést. Prospektív, randomizált, kontrollált, multicentrikus vizsgálattal elsőként igazolta, hogy a napi 1000, heti 7000 vagy havi 30 000 NE 25OHD-szérumszint-emelő hatása és a kezelés biztonságossága azonos. A fibrogenesis imperfecta ossium kórképének kezelésében a világon elsőként alkalmazott plazmaferézist, jelentősen csökkentve a csontátépülés markereinek szintjét és a beteg panaszait.

Tamási Lilla kimutatta, hogy az asztmás betegek terhessége során a vérből származó szabályozó immunsejtek (T-limfocita-alcsoportok) több jellegzetes változást mutatnak. A vérből kimutatható, az immunrendszer működéséhez köthető bizonyos fehérjék szintjének változása segítséget nyújthat a terhesség során az asztmás beteg kezelésében. Tamási Lilla kimutatta továbbá, hogy asztmás terhességben emelkedik a suPAR (szolubilis urokináz aktivátor receptor), a survivin, a hialuronsav és a C_5a komplement szintje, és ezek a vizsgálatok fontosak lehetnek annak a kimutatására, hogy az asztma kezelése rendben van-e. Ez azért fontos kérdés, mert a terhesség utolsó szakaszában a légzésfunkciós vizsgálatok már nem segítenek az asztma súlyosságának megítélésében.

Tenke Péter hazánkban elsők között foglalkozott a húgyúti fertőzések kutatásával, mely kutatások jelentős része több országot is magába foglaló, ún. multicentrikus vizsgálatokhoz kapcsolódott. Számos új megállapítást tett a húgyúti fertőzések kialakulásával és kezelésével kapcsolatban. Ezek közül kiemelkedők a kettős J húgyúti katéterekkel végzett vizsgálatai, amint a biofilmképződés és a következményes inkrusztáció kérdésköre. A fluorokinolok idegentestekkel való adszorpciósképesség-vizsgálatával adatokat szolgáltatott a húgyúti idegentestek jelenléte mellett kialakuló fertőzések kezeléséhez. Kimutatta, hogy a tartósan állandó katétert viselő betegeknél hosszú távon az alacsony energiájú akusztikus hullámokat kibocsátó eszköz alkalmazása hatékony és biztonságos. Az Európai Urológus Társaság Uroinfektológia Szekciója közreműködésével szervezett vizsgálatokra támaszkodva a legnagyobb hazai és európai adatbázist hozták létre az ún. nozokomiális húgyúti infekciókkal kapcsolatosan, mely kiemelkedő jelentőséggel bír a napi gyakorlatban az antibiotikum-felhasználás szabályozásában, illetve az ún. surveillance programok működésében.

Tényi Tamás doktori disszertációjában a súlyos pszichiátriai betegségek – különös tekintettel a szkizofréniára – és a korai fejlődési zavarok közötti összefüggést vizsgálta eredeti, újszerű és sokrétű módszertan segítségével. A méhen belüli fejlődés eltéréseire például az arc, a bőr és az ujjak nem feltűnő, kismértékű, de az átlagostól eltérő felépítéséből következtethetünk (pl. kávébarna folt, lapos nyakszirti terület a koponyán vagy távolabb elhelyezkedő szemek). Kimutatta, hogy ezek a testi eltérések nemcsak szkizofrén betegeknél, hanem hangulatzavarokkal élőknél (bipoláris betegség) is kimutathatók, sőt a szkizofrén betegek biológiai rokonainak egy része is jellemezhető ilyen anomáliákkal. Ezek összefüggést mutatnak a kromoszómák szerkezeti eltéréseivel, törékenységével. Vizsgálatainak másik nagy csoportjában a szkizofréniában tapasztalható „elmeolvasási” zavarról számolt be, ami azt jelenti, hogy a betegek kevésbé képesek megérteni és átérezni más emberek szándékait, gondolatait és érzelmeit. Ez a nyelv megértésének nehézségeihez is vezethet, amennyiben nem a szó szerinti jelentést kell figyelembe venni a társalgás alatt (pl. a beszélő szándéka, irónia). A nyelvfilozófiai és a pszichológiai modellek, valamint a biológiai eltérések között kapcsolatot sikerült kimutatnia: az „elmeolvasási” zavar összefüggött az agy szürkeállományának térfogatváltozásaival, a károsodott iróniaértelmezés pedig a homloklebeny kóros aktivitásával társult szkizofréniában.

Az atomi vastagságú grafénminták előállítása az elmúlt évtized kísérleti szilárdtest-fizikai kutatásainak egyik meghatározó eredménye, mely több tudományterületet megmozgató további kutatásokat ösztönzött. A grafén érdekessége abban rejlik, hogy olcsó és egyszerű előállíthatósága dacára nemcsak az elméleti kutatások szempontjából rendelkezik számos meglepő tulajdonsággal, hanem az alkalmazások terén is rengeteg ígéretes lehetőséggel kecsegtet a nanoelektronika forradalmasításától a génszekvenálásig. Tőke Csaba kutatásaiban ezen új anyag alapvető elektromos tulajdonságaival foglalkozik, különös tekintettel az elektronok közt fellépő kölcsönhatás és egy erős külső mágneses tér összjátéka révén kialakuló egzotikus kvantumállapotokra. Disszertációjában a grafén kísérletileg is megfigyelhető jelenségeinek elméleti vizsgálatában tett jelentős lépéseket. A disszertáció kiemelendő eredménye az úgynevezett 5/2 törtszámmal jellemzett kvantumos Hall-állapot analitikus vizsgálata, mely egy jövőbeli kvantumszámítógép tervezésében játszhat szerepet.

Vámos Ágnes disszertációja kutatói és fejlesztői munkájának szintéziseként született: a pályázó több évtizeden keresztül vett részt Magyarország nyelvoktatás-politikai arculatának kidolgozásában és olyan projektekben, amelyek célja a nyelvoktatás fejlesztése, valamint a kétnyelvű oktatás kutatása volt. Az értekezés a hazai két tannyelvű oktatás fontos, társadalmilag és tudományos szempontból is releváns témakörének átfogó, részletekben is gazdag, hangsúlyosan oktatáspolitikai nézőpontú elemző/értelmező leírása, amelynek súlyponti részei a 20. századi és a rendszerváltás utáni időszak fejleményeit mutatják be. A disszertáció egyik legfontosabb új tudományos eredménye az, hogy a nyelvpolitika, a kétnyelvűség változásait történetiségében mutatja be, kiemelve, hogy ez milyen hatást gyakorolt a közoktatás működésére. Fontos eredménye, hogy művében modellezte a tannyelv-politika és a tannyelv-pedagógia bonyolult kapcsolatainak rendszerét, külön szem előtt tartva ezzel kapcsolatosan a pedagógusok szerepét, lehetőségeit. Feltárta, hogy milyen társadalmi szükségleteket elégít ki hazánkban a kétnyelvű oktatás, és azt, milyen érdekek azonosíthatók ezzel kapcsolatban az egyes korszakokban. Vámos Ágnes változatos kutatási módszerekkel, statisztikai adatok árnyalt elemzésével, valamint források, dokumentumok kvalitatív vizsgálatával alapozta meg eredményeit. A munkájában összegzett kutatásai hozzájárulnak ahhoz, hogy a hazai iskoláskorú népesség idegennyelv-tudásának színvonala emelkedjék. Disszertációja olyan kutatás, amely fejlesztően hat egyrészt az oktatáspolitikára, másrészt a pedagógiai gyakorlat tanításmódszertani továbbfejlesztésére is.

Varga László akadémiai doktori értekezésében az immár több ezer éve alapvető élelmiszerünknek számító tej és az abból előállított fermentált (savanyú) tejtermékek bakteriológiájával és higiéniájával kapcsolatos kutatásairól számolt be.

• Megállapította, hogy a hazai tehéntejtermelő gazdaságokból gyűjtött tejmintákból izolált Staphylococcus aureus baktériumtörzsek közel egyharmada penicillinrezisztens, több mint egynegyedük pedig ételmérgezést kiváltani képes méreganyagok (enterotoxinok) termeléséért felelős gén(eke)t hordoz. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vizsgálatokba bevont gazdaságok háromnegyedének tejmintáiban nem fordultak elő enterotoxingént hordozó sztafilokokkuszok.
• Kimutatta, hogy a magyarországi nyers tehéntejtételek 0,4%-ában van jelen a kórokozó Escherichia coli O157:H7 törzse. Ez a baktérium ugyanakkor könnyedén elpusztítható pl. pasztőrözéssel, a hőkezelt tej(termék)ek tehát e szempontból nem jelentenek veszélyt a fogyasztó egészségére.
• Elsőként vizsgálta meg az emberi egészségre pozitív hatást kifejteni képes (ún. probiotikus) baktériumok tárolás alatti együttes túlélését savanyított tevetejtermékekben. Bizonyította, hogy 5% akácméz-kiegészítés megakadályozza a probiotikus bifidobaktériumok pusztulását hűtve tárolt fermentált tevetejben.
• Biológiailag aktív komponensekben gazdag cianobaktériumok szárított biomasszájának felhasználásával új típusú, egészségvédő hatású (ún. funkcionális) savanyú tejtermékeket fejlesztett ki.

Várkonyi Péter László doktori értekezésében a merev testek egyensúlyának, stabilitásának kérdéskörét vizsgálta. Kimutatta olyan egyenletes tömegeloszlású test létezését, melynek a vízszintes síkon pontosan két (egy stabil és egy instabil) egyensúlyi helyzete van (a Gömböc azóta világszerte ismert elnevezéssé vált), illetve igazolta, hogy közelítőleg ilyen alakúak egyes teknősfajok páncéljai, ami az állatok talpra állásában jelent segítséget. Bizonyította olyan nem gömb alakú testek létezését is, amelyek folyadékfelszínen lebegve tetszőleges helyzetben egyensúlyban vannak. Az egyensúlyi helyzetek számán túl előfordulásuk gyakoriságát is vizsgálta: eljárást alkotott annak előrejelzésére, hogy sík felületre ejtett tárgyak milyen valószínűséggel veszik fel különböző egyensúlyi helyzeteiket. Ez a kutatás – szoros kapcsolatban a síklap helyett gömb belső felszínére támaszkodó testek egyensúlyi helyzeteinek vizsgálatával – a gyártástechnológiában használatos alkatrész-adagolók hatékonyabb tervezését segítheti elő. Jelentősek ezenkívül az egyensúlyi helyzetek dinamikus egyensúlyával kapcsolatban végzett kutatásai.

Veres Gábor értekezése a plazmák atomfizikai folyamatai és az általuk kibocsátott fény közötti kapcsolat feltárásával, illetve a kibocsátott fény elemzésének kérdéseivel foglalkozik. Vizsgálatainak tárgya, a plazma mint közeg nagyon sokrétű. Nemcsak az elméleti fizikusok számára érdekes jelenség, amit vizsgálni lehet, hanem eszköz is más fizikai rendszerek speciális állapotainak eléréséhez. Kézenfekvő példa erre a szabályozott magfúziós kutatási terület, hiszen ennek közege is plazma, mert ebben a közegben lehet csak energetikailag kedvező mérleget elérni. A plazmák fénye sok mindent elárul kibocsátójukról. Megismerhető belőle például a plazma kémiai összetétele, sűrűsége, hőmérséklete, a benne fellépő elektromos és mágneses terek erőssége stb. A plazmák diagnosztizálásának, azaz legfontosabb paraméterei megmérésének sokféle módszere létezik, melyek közül Veres Gábor egy optikai eljárást, a plazma-spektroszkópiát alkalmazta vizsgálatai során. A mérések értelmezése, a mért mennyiségek kapcsolata a releváns fizikai paraméterekkel azonban nem mindig egyértelmű, illetve egyszerű. E probléma motiválta kutatásait, melyek során megalkotott egy általánosan, sokoldalúan használható, ún. ütközéses-sugárzásos plazmamodellt, amely lehetőséget ad sokféle plazmatípus által kibocsátott sugárzás teljesítményének és spektrumának meghatározására, illetve a sugárzással kapcsolatos számítások elvégzésére. Az általa kidolgozott, elektronszerkezetek analógiáján alapuló statisztikus módszerrel elsőként határozta meg a hétszeresen ionizált volfrám néhány gerjesztett állapotának gerjesztési energiáit.

Zupkó István a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézetében nagyszámú növényi kivonat, természetes vegyület, illetve szintetikus analóg daganatellenes hatását vizsgálta daganatos eredetű humánsejtvonalakon. Munkája során közel kétszáz szteroidszármazék hatásáról nyert adatokból kiindulva azonosított további fejlesztésre alkalmas molekulákat. Biokémiai módszerekkel jellemezte a legígéretesebb vegyületek hatásmechanizmusát, rezisztenciamódosító tulajdonságát. A Kárpát-medencében fellelhető nagyszámú növényfaj szűrővizsgálatából nyert, eddig nem ismert vagy farmakológiailag kevéssé jellemzett természetes molekulák tumorellenes hatását vizsgálta hasonló körülmények között. Kimutatta, hogy egyes tartalomanyagok csökkentik a tumorsejtek hatóanyagokkal szembeni rezisztenciáját. Az általa publikált kísérleti adatok, illetve feltárt összefüggések egyrészt egyes természetes vegyületek és rokon származékaik farmakológiai tulajdonságainak mélyebb megértésében segítenek, másrészt alkalmazhatók újszerű hatóanyagjelöltek tervezéséhez.