A magyar nyelv kutatása és ápolása a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves történetében

Az 1827. évi XI. törvény szerint a Magyar Tudós Társaságot (későbbi nevén a Magyar Tudományos Akadémiát) „a honni nyelvnek […] terjesztésére, […] egyszersmind annak minden tudományok s mesterségek nemeiben lehető kimíveltetésére” hozták létre. E célkitűzés az intézmény működésének első évszázadában összekapcsolódott a mind a nyelv pallérozásában, mind a nemzeti kultúra képviseletében kitüntetett jelentőségű szépirodalom alkotó művelésével is. Az Akadémia első évtizedeinek legfőbb feladatai a tudományokról szóló beszéd feltételeinek megteremtése, a magyar nemzeti kultúra kiterjesztése, a nemzeti múlt feltárása, a nemzeti közpolitika jogi kereteinek megalkotása voltak, s mindezek céljából mindenekelőtt a magyar nyelvi mozgalmat, a szépirodalmat, a bölcsészeti tudományokat és a jogtudományt karolta fel. A természettudományok intézményes alapjainak megteremtése és megerősítése a 19. század utolsó évtizedeiben jelentkezett ezekkel egyenrangú célkitűzésként. Innentől fogva vált kiegyensúlyozottabbá az a kettős küldetés, amelyet a ma is hatályos (1994. évi XL.) akadémiai törvény preambulumának nyitó mondata ír le: „A Magyar Tudományos Akadémiát a nemzet a magyar nyelv ápolására, a tudomány szolgálatára hozta létre.”

Az Akadémia nyelvtudós tagjai, kiegészülve a későbbiekben a nyelvtudomány kandidátusaival és akadémiai doktoraival, még később mindazokkal a nyelvtudományban doktori fokozatot szerzett kollégákkal, akik köztestületi taggá váltak, 1951 és 2019 között pedig az Akadémia irányításával működő Nyelvtudományi Intézet kutatóival is, a magyar leíró, a magyar történeti és a nyelvek egyetemes szabályszerűségeinek rendszerezését végző általános nyelvtudományi kutatások minden ágában páratlanul gazdag munkásságot hoztak létre. A tudós testület tűzte ki célul, irányította és végezte el a modern magyar nyelv, a mai magyar köznyelvi norma és irodalmi nyelv kialakítását, az ehhez szükséges nyelvfejlesztést, nyelvgazdagítást és nyelvművelést, dolgozta ki a magyar helyesírás egységes szabályrendszerét és a szuverén magyar állam intézményeiben használt hivatalos nyelv normáit. Ők készítették el a magyar nyelv értelmező szótárait (Czuczor Gergely – Fogarasi János I–VI., 1862–1874; A magyar nyelv értelmező szótára I–VII., 1959–1962; A magyar nyelv nagyszótára, 2006 óta eddig nyolc kötet), tájszótárait (Magyar tájszótár, 1838, majd I–II., 1893–1901), történeti szótárait (Szarvas Gábor – Simonyi Zsigmond, I–III., 1890–1893; Szamota István – Zolnai Gyula, 1902–1906), etimológiai szótárait (Gombocz Zoltán – Melich János, 1914–1944; A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV., 1967–1984). A magyar helyesírás szabályzatának első kiadása 1832-ben, legutóbbi, ma érvényes, 12. kiadása pedig 2015-ben jelent meg.

A lexikográfus, vagyis szótárakat összeállító nyelvtudósok egyik klasszikusa, Simonyi Zsigmond megfogalmazta azt is, hogy „[a] nyelvnek legbecsesebb része, eszmei tartalma […] annál magasabbá, annál finomabbá fejlődik, mennél műveltebb […] a nemzetnek szellemi élete”, ezt pedig az irodalmi nyelv fejezi ki, „az irodalom a műveltségnek, a szellemi életnek fő letéteményese és gyarapítója”. Ugyanezt mondja Márai Sándor: „a magyar nyelv […] felső fokú teljessége a magyar irodalom”. Az Akadémia – a kommunista kultúrpolitika erőszakos beavatkozása nyomán – 1949-ben elvesztette szépíró tagjait, de már a kezdetektől, 1830-tól fogva voltak, s ma is vannak irodalomtudós tagjai, mellettük irodalomtudós doktorai és köztestületi tagjai, 1956–2019 között pedig volt Irodalomtudományi Intézete is. Az Akadémia a magyar nyelv tudományos és közhasznú tanulmányozása mellett a magyar kulturális örökség ápolásából és feldolgozásából is kivette a részét. Itt koordinálták és fogják össze ma is a nemzeti identitásban meghatározó fontosságú klasszikus magyar írók és költők életművének teljességére kiterjedő, mértékadó, a közoktatás és az egyetemi képzés alapjául szolgáló, ún. kritikai szövegkiadások sorozatait.

A magyar nyelv kutatása és ápolása a mai Akadémián

A 2019-ben a kutatóhálózatától megfosztott Akadémia ugyanabban az évben, 192. közgyűlésén megújította küldetésnyilatkozatát, s abban többek között a nemzet tudományos és kulturális örökségének ápolását tűzte ki célul. Az Akadémiának a magyar köznyelv és tudományos nyelv fenntartása, fejlesztése és gazdagítása céljából végzett tevékenységét és stratégiai megfontolásait részletesen bemutatta a 197. közgyűlésen (2024) tárgyalt, A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar nyelv című dokumentum, amelynek szellemében a Közgyűlés egy olyan nyilatkozatot is elfogadott, amellyel a nyelvápolás iránti elkötelezettségét és küldetését tovább erősítette.

Ezeket az alapelveket követve kezdett hozzá az Akadémia a nemzeti tárgyú kutatások kiterjesztéséhez. 2022-ben indult új nemzeti kutatási programjai a magyar társadalom, gazdaság és kultúra számára nemzetstratégiai jelentőségű tématerületeken működnek, s bár nem tudják pótolni egy közvetlenül akadémiai irányítással működő kutatóhálózat feladatvállalását, mégis kifejezik az Akadémia elkötelezettségét kiemelt jelentőségű nemzeti kutatási irányok kialakítására és támogatására, a maguk tudományterületén pedig hiánypótló munkát végeznek.

Közéjük tartozik a Tudomány a Magyar Nyelvért Nemzeti Program, amely több alprogramot fog össze.

• A Magyar Nemzeti Helynévtár Program célja a Kárpát-medencei magyar történelmi helynevek gyűjtése és adatbázisba rendezése, ezzel a helytörténeti kutatások segítése. A kiterjedt együttműködésben 23 magyarországi és külhoni egyetem közel 200 hallgatója vesz részt. A programot koordináló kutatóhely a Debreceni Egyetem, ami azt is jelzi, hogy a felsőoktatásban kialakított – s 2022 óta az „MTA Kiváló Kutatóhely” címmel is elismert – kiválósági központok kitüntetett helyet kapnak abban az intézményes kapcsolatrendszerben, amelyen keresztül az Akadémia serkenteni igyekszik a minőségi tudományművelés és tudományszervezés gyakorlatát.
• A magyar nyelv digitális támogatását, az online térben való fennmaradását és korszerű nyelvtechnológiai eszközökkel való tanulmányozását célozza meg a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpontjával való együttműködés. Az MTA Könyvtár és Információs Központ igényes – nyilvánosan elérhető – szövegtárának bevonásával már egymilliárd szó felett jár a Magyar Nemzeti Szövegtár, vagyis a magyar nyelv hiteles, reprezentatív nyelvhasználati mintájának a mérete. A szövegtár hat stílusrétegből (sajtó, tudomány, szépirodalom, hivatalos, személyes levelezés, élőbeszéd) tartalmaz szövegeket. A benne szereplő öt regionális nyelvváltozat bemutatja a magyarországi mellett a határon túli magyar nyelvhasználatot is. A jó minőségű, grammatikai kódolásra alkalmas online szövegeket kiaknázó magyar nyelvészeti kutatások ma már a mesterséges intelligencia eszközeit is használják. Készül a legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik és a manysik nyelvének megőrzését célzó annotált nyelvi korpusz is. Megújul az MTA helyesírási tanácsadó portálja, az elektronikus feldolgozás és online közzététel érdekében digitalizálják A magyar nyelv nagyszótárának négymillió tételes cédulagyűjteményét.
• Az álhírek nyelvészeti azonosítására vállalkozó program célja olyan digitális tartalomelemző eszközök kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik az álhírek, áltudományos nézetek kiszűrését azok nyelvi megformálására alapozva. Többek között mobiltelefonos alkalmazás is készül.
• A Magyar Terminológiastratégia Program feladata a határon túli nyelvészeti kutatóállomásokat tömörítő Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat (a Kárpát-medence magyarlakta területein tevékenykedő nyelvészek virtuális kutatóhálózata) működésének összehangolásával egy ingyenesen hozzáférhető, nyolc nyelven elérhető adatbázis létrehozása, amely segíti az oktatás szaknyelvének Kárpát-medencei harmonizációját.

A nyelv tudományos kutatása mindig elválaszthatatlan a nyelvet használó közösség tanulmányozásától, így a nyelvtudományi vizsgálatok a magyar nyelvközösség, vagyis a magyar nemzet életterének, népességének, történetének, művelődésének, kultúrájának kutatásával kapcsolódnak össze.