A jogtudomány akadémiai magvetői – Beszélgetés Hamza Gáborral
Hetven jeles tudós portréja olvasható abban a kötetben, amely a közelmúltban jelent meg Hamza Gábor jogtudós szerkesztésében. Az akadémikus arra törekedett, hogy a jogtudomány művelői mellett valamennyi tudományterület nemzetközileg is ismert, kiemelkedő képviselője helyet kapjon a könyvben. Beszélgetés Hamza Gáborral a Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól című kiadványról.
A francia portrait szó latin gyökereiben eredendően azt jelenti: ’rajz valakiről’. Akár ecsetvonásokkal, akár szavakkal festünk le valakit, azért készítünk képet róla, hogy azok is láthassák őt, akiknek erre máshogy nem lenne lehetőségük. Hogy portrénk alanyát (vagy tárgyát?) megismerje a világ. És megőrizze az emlékezet.
Nincs ez máshogy abban a rendkívül sűrű életutakat bemutató, gazdag kötetben sem, amely – 14 cikkszerzőtársa mellett – mindenekelőtt a Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi professzor, Hamza Gábor akadémikus munkája. A Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól I. – ahogy ezt a címben álló római sorszám is jelzi – első kötete egy új kiadványsorozatnak, amely „hiánypótló, és a Magyar Tudományos Akadémia falain kívül is joggal tarthat számot érdeklődésre”. Hiánypótló, hiszen egybegyűjtve kívánja bemutatni azoknak az embereknek – az első kötetben a jogtudomány, a közgazdaságtan, a statisztika és a szociológia kiemelkedő művelőinek – az életútját, szakmai pályafutását, akik az elmúlt kétszáz évben az Akadémia rendes, levelező, tiszteleti (tiszteletbeli) és igazgató (igazgatótanácsi) tagjaiként munkájukkal a tudományt és a társadalmat szolgálták. Életrajzuk egy-egy vonásában közelebb lép hozzánk az ember, szakmai munkásságuk és közéleti tevékenységük nyomait követve pedig felismerjük, hogy sokszor napjainkban is haszonélvezői vagyunk e mára már számunkra legtöbbször ismeretlen tudósok egy életen át végzett, áldozatos munkájának.
„[…] az egyetemet nem a néma falak, hanem a tanárok szellemi ereje alapítja meg hírnevében, áldásos működésben” – olvashatjuk a könyvben Berde Áron akadémikus, jogtudós, közgazdász és természettudós szavait, amelyek a Kolozsvári Tudományegyetem első rektoraként mondott rektori székfoglalóján hangzottak el. Hogy egy intézmény nem a néma falakban, hanem a szellemi erőben és a tudósok mindennapi, áldásos munkájában létezik, igaz a Magyar Tudományos Akadémiára is. Többek között ennek tanúsága ez a kötet.
„A tudós élete gyakran csak magvetés, amely az utána következő nemzedék munkájában szökik majd kalászba. Így jutalmazza a tudomány az érte feláldozott életet a halhatatlansággal” – olvashatjuk a könyvben a Balás P. Elemér akadémikus, legendás szegedi egyetemi professzor búcsúztatóján elhangzott szavakat. A Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól már megjelent, megjelenés előtt álló és a továbbiakban készülő kötetei maguk is részben magvető munkák – hiszen napjaink egyetemi oktatói, akadémiai kutatói e könyvek szerzői –, részben pedig kalászok, melyek az elmúlt kétszáz év tudománynak szentelt, magvető életeinek munkáját mutatják föl és adják tovább. Éltetik.
A könyv születéséről, céljáról, a jogtudomány és a jogtudósok szakmai hivatásáról, valamint a portrésorozat folytatásáról Hamza Gáborral beszélgettünk.
Aki kézbe veszi, lapozgatja – vagy online görgeti – e könyvet, már néhány perc után tisztán érzékeli, hogy elkészítése rendkívül sok kutatómunka, idő, energia és szolgálat lehetett a szerzők részéről. Miért tartotta fontosnak e portrésorozat megszületését?
Hamza Gábor Fotó: flickr.com/photos/cyrille-clement/Több mint fél évszázadot átfogó egyetemi oktatói és kutatói pályám során azt tapasztaltam, hogy sajnálatos módon csak kevesen – vonatkozik ez számos kutatóra is – érdeklődnek legjelesebb, nemzetközi hírnevet is szerzett tudósaink iránt. Kivételt nézetem szerint csak azok jelentenek, akik önálló tanulmányban vagy monográfiában vállalkoztak egy-egy tudós életpályájának feldolgozására. Ugyanakkor az utóbbi évtizedben már az egyetemi hallgatók részéről is komoly igény mutatkozik egy-egy szakmailag hozzájuk közel álló jeles akadémikus életpályájának és tudományos munkásságának megismerésére.
Ez a portrégyűjtemény, ennek könyv formában történő megjelenése és a folytatás tervezése összhangban áll az Akadémia kiemelten fontos törekvésével: azzal, hogy a magyar tudóstársadalom munkájának láthatóvá tételével kapcsolatot teremtsen a tudomány képviselői és a társadalom minél szélesebb rétegei között, hogy a tudományos élet felismerései az érdeklődőkhöz egyre közvetlenebbül, egyre természetesebben juthassanak el.
A Magyar Tudományos Akadémia – vonatkozik ez különösen a rendszerváltást követő időszakra – sokat tett és tesz ma is annak érdekében, hogy mint a közvéleménykutatások szerint is egybehangzóan a legmagasabb társadalmi elismertségű és tekintélyű intézmény aktív részt vállaljon a határainkon belül és határainkon túl élő magyarság tudomány iránti érdeklődésének felkeltésében és minden lehetséges eszközzel való támogatásában.
Akadémikus jogtudósként és egyetemi professzorként miben látja napjainkban a jogtudomány és a jogtudósok legfontosabb feladatát az emberi életben, társadalmunk életében?
A Kr. u. 2. században élő és alkotó, a közéletben is komoly szerepet betöltő, jeles római jogtudós, P. Iuventius Celsus szerint „a jog a jó és a méltányosság művészete” („ius est ars boni et aequi”). A rómaiak ma is aktuális nézete szerint a jog, a jogrendszer nem tekinthető egyszerűen az állam által kikényszerített szabályok összességének. Az igazságosság (iustitia) érvényre juttatása a jogszabályok megalkotásának – és tegyük hozzá, az állam által történő alkalmazásának – fogalmi eleme és célja, miképpen erre több római jogtudós is joggal rámutatott. A jogot alkalmazó és az azt kikényszeríteni képes államot állammá – miként erre elnevezése, a res publica („közügy”) is egyértelműen utal – nem intézményei, hanem a közérdek érvényre juttatása, a közjó realizálása, a konszenzuson alapuló döntések meghozatala teszi – ahogy már Marcus Tullius Cicero is rámutatott Az állam (De re publica) című, ma is aktuális, példaértékű művében.
Önnek mint neves jogtudósnak mit jelentenek az elődei? Van-e esetleg személyes példaképe, vagy olyan személy, aki valamiért – akár emberi, akár szakmai szempontok alapján – közelebb áll Önhöz a könyvben bemutatott akadémikusok közül?
Számomra több a kötetben szereplő, római jogot és más jogi diszciplínát művelő jogtudós egyaránt példakép. Kiemelném közülük Vécsey Tamást és Marton Gézát. Vécsey Tamás a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét 1866 és 1871 között betöltő Eötvös József felkérésére Eötvös Loránd – 1889 és 1905 között az MTA elnöke – nevelője, emellett a dualizmus korának jeles közéleti szereplője is volt. Római jogi munkássága tudományos és oktatási vonatkozásban egyaránt kiemelkedő.
Vécsey Tamás Fotó: http://keptar.oszk.huHét kiadást megért tankönyve képezte évtizedeken át a római jog oktatásának alapját Magyarországon. Avatott ismerője volt a római jog hazai és európai továbbélésének is. Marton Gézát, aki élete utolsó évében, 1957-ben kapott Kossuth-díjat, a római jog mellett a polgári jog Európa-szerte elismert művelőjeként is számon tartották. Munkáit halála után is kiadták. Ebben az évben szeretnénk megjelentetni legjelentősebb, magyar és idegen nyelveken publikált munkáit.
Már a megjelenéshez közel áll a portrésorozat második kötete is, amely szintén a jogtudomány különböző ágaiban, továbbá a közgazdaság-tudomány, a statisztika és a szociológia területén maradandót alkotó tudósok szakmai munkásságát tárja majd az olvasóközönség elé. Mi határozta meg azt, hogy kik kerüljenek az első, és kik a második kötetbe? Az első kötet fogadtatásának visszhangja hatással voltak-e valamiképp a második kötet születésére, tartalmára? Mire készüljön, mit várhat az új kötettől az érdeklődő olvasó?
Az első kötetben hetven jeles tudós portréja került közlésre. Arra törekedtem, hogy – különösen vonatkozik ez a jogtudomány művelőire – valamennyi tudományterület nemzetközileg is ismert, kiemelkedő képviselője helyet kapjon a kötetben. A válogatás során figyelemmel voltam a Magyar Tudományos Akadémia, illetőleg eredeti nevén a Magyar Tudós Társaság változó belső szerkezetére, osztályok szerinti tagolódására, mely a 19. században és a 20. században egyaránt nemegyszer változott. Az egyes osztályok elnevezésének és struktúrájának módosulása tükrözte a társadalomtudományok területén bekövetkező változásokat.
A jogász akadémikusok nemcsak magyarországi viszonylatban, hanem nemzetközi összehasonlításban is nagy száma visszavezethető arra is, hogy az egyetemi szintű jogászképzésben az egyetemek jogtudományi és államtudományi diploma kibocsátására egyaránt jogosultak voltak. A közéleti, politikusi pályát is választó, de a tudomány területén is jelentős tudományos eredményeket felmutató akadémikusok igen gyakran az államtudományok köréből szereztek diplomát. Ugyanakkor, s ezt igen fontos hangsúlyozni, a jogi képzés alapját, fundamentumát képező római jogból az államtudományi diplomát szerzők is kötelesek voltak vizsgát tenni.
A jogász akadémikusok nem elhanyagolható hányada jogakadémián szerezte diplomáját. Vonatkozik ez elsősorban azokra, akik a közigazgatás területén szereztek érdemeket, és lettek választás útján az Akadémia tagjai.
A sorozat következő, második kötetében, melyben a tervek szerint ugyancsak hetven portré szerepelne, szeretném elérni, hogy az MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztályához tartozó valamennyi tudományterület akadémikus tagjai megfelelő számban szerepeljenek. Ennek az elképzelésnek, tervnek valóra váltásához szükséges az, hogy több kutató, oktató vállalkozzon egy-egy portré megírására.
