A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítása az Akadémia körül kialakult helyzetről

Tudományos Akadémia
Orbán e-mailben küldött hadüzenete

Stephan Löwenstein, Budapest, 2019. 06. 14.

A Kormány nagyobb hatékonyságról beszél. Az akadémikusok azonban aggódnak, hogy a CEU után most egy következő tudományos intézményt akarnak megzabolázni.

A Magyar Tudományos Akadémia elnökének dolgozószobája előterében komoran tekint le ránk portréjáról az alapító gróf Széchenyi István. Az arisztokrata főúr 1825-ben birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy tudós társaság létrehozására, amiben többen követték. A „tudományok honi nyelven való míveltetése” egyszerre volt hazafias tett és felforgató cselekedet; az 1848-as szabadságharc leverése után az osztrák hatóságok a társaság tevékenységét egy császári biztos felügyelete alá rendelték.

A magyar tudományos közösség nagy része aggódik, hogy az Orbán Viktor vezette kormány jelenlegi törekvései szintén azt célozzák, hogy jobban megzabolázzák a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA). Ez azonban nem olyan egyszerű, mert az MTA nem állami intézmény; ugyanakkor kutatóhálózata függ a külső támogatástól, legyenek azok állami források vagy EU-s pénzek. A kutatóhálózata mindamellett figyelemre méltó. 39 kutatóintézetet (15 kutatóközpontot) foglal magába [a helyes adat: 10 kutatóközpont, bennük összesen 38 intézettel, továbbá 5 önálló kutatóintézet – mta.hu] szinte valamennyi tudományterületről a bölcsészet- és társadalomtudományoktól a természettudományokig, továbbá 96 támogatott kutatócsoportot az egyetemeken és a közgyűjteményekben, valamint a tudományos utánpótlást biztosító 95 Lendület-kutatócsoportot.

Egy törvénytervezet, amelyet a kormányzó párt, a Fidesz nyújtott be a Parlamentben, egyebek mellett azt irányozza elő, hogy a kutatóhálózatot leválasszák az Akadémiáról. Az intézeteket egy új képződmény fogná össze, az Akadémia egy korábbi elnökéről elnevezett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH). Ezt a kutatóhálózatot egy olyan testület irányítaná, amelynek valamennyi tagját a miniszterelnök nevezné ki – hatot az Akadémia, hatot a kormány javaslatára, elnökét pedig közösen jelölnék. A kutatóhálózat költségvetését a kormány határozná meg, az innovációs és technológiai miniszter jelölné ki a prioritásokat.

A kormány első rajtaütésszerű akciójára egy éve került sor. Abban a formában, ahogy megérkezett, felért egy hadüzenettel. Lovász László, az MTA elnöke elmondása szerint e-mailben kapta meg a tervezetet, méghozzá határidővel ellátva: kerek 54 perc állt a rendelkezésére, hogy megalapozott választ adjon rá. Ezzel egy időben mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül az Innovációs Minisztériumhoz utalták a költségvetésüket. Azóta havi részletekben kapja meg a kutatóhálózat a működéséhez szükséges forrásokat. Az MTA-elnök szerint ezt nyomásgyakorlásként használták, hogy az Akadémia beleegyezzen az intézményi átalakításokba.

És mindezt miért? Nincs válasz

Mind ez ideig válasz nem érkezett. Közben kétszer is ülésezett az Akadémia Közgyűlése, 200 személy, akit a több mint 17 000 tagból választanak [a Közgyűlés teljes létszáma valójában 565 fő, ebből 365 akadémikus és 200 nem akadémikus közgyűlési képviselő, ez utóbbiakat választják a 17 000 köztestületi tag közül – mta.hu]. A Közgyűlés nem egyszerűen elutasította a tervezetet, hanem saját reformjavaslatokkal állt elő. Azokat azonban Palkovics László innovációs miniszter elutasította. Lovász professzor szerint a miniszter a mai napig adósa az akadémikusoknak annak a lényegi megindoklásával, miért van erre az átalakításra egyáltalán szükség. „Érvelése egy kisgyerekéhez hasonló: Csak!” Az MTA elnöke úgy ítéli meg, a kutatóhálózat – különösen a ráfordítások arányában, amelyek természetszerűleg kisebbek, mint a gazdagabb országokban – eddig is elsőrangú eredményeket produkált. Ezt állapította meg egy független, nemzetközi értékelés is, amelynek a miniszter kívánságára vetették alá magukat. Mióta megvan az átvilágítás eredménye, a miniszter már nem tér vissza rá. Egész Európában, sőt még azon is túl kiállnak a tudósok az MTA-ért. Németországból kilenc tudományos szervezet, a Leibniz Társaságtól a Leopoldináig, fejezte ki a tervezet miatti aggodalmát egy levélben – éppen azért, mert a Magyar Tudományos Akadémia jelentős sikerei a kutatás és oktatás szabadságának elvén alapszanak, a tervezett átalakítások pedig ennek korlátozásával fenyegetnek.

A kormány indoklásában általában a hatékonyság és a hasznosulás fokozását emlegeti, amit az új struktúra segítene. Lovász utalt arra, hogy az MTA kutatóintézeteiben elsősorban alapkutatást végeznek. „Az alapkutatás másfajta finanszírozást igényel, nem működhet kizárólag projektek, különösen olyan projektek keretében, amelyek célkitűzéseit kormányhivatalnokok szabják meg. Ez még a legjobb szándékú kormánnyal sem lenne működőképes. A lényeg: Nem lehet előre megjósolni, mit fogunk feltalálni. Ehhez bizalomra van szükség, hogy a kiváló kutatók szabadon tehessék azt, amit a tudomány belső logikája diktál. Az Akadémia sajátossága a tudás, a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködések összekapcsolódása – nem egyszerűen eredményekről van szó, amelyeket mintegy »kiköp magából«.”

Az akadémiai szabadság miatti aggodalomra azonban egy másik „vád” is okot ad, amit „ilyen formában a törvénytervezet nem tartalmaz, de a politikai hátterét adó állásfoglalásokban vagy cikkekben elhangzott: Az Akadémia politikai kérdésekbe avatkozott.” Lovász ezt a szemrehányást visszautasítja. Természetesen, főleg a bölcsészet-, a gazdaság- és a társadalomtudományokban előfordulhat, hogy tudományos vizsgálatok olyan eredményekre jutnak, amelyek esetlegesen ellentmondanak a kormány politikájának. „Tudományos alapon lehetséges az alternatívák felmutatása. Ezt gyakran összetévesztik a politikába való beavatkozással. De ez tudomány.”

„Az eddigi széttagoltság megszüntetése”

Vajon van-e valamilyen összefüggés a fenti kezdeményezés és azok között a szabályozások között, amelyek a CEU magánegyetemet arra kényszerítették, hogy képzései jelentős részét külföldön folytassa? Lovász hosszabb gondolkodási szünet után válaszol: „Azt hiszem, mindkettő annak az általános trendnek a része a kormány politikájában, amely nagyobb közvetlen ellenőrzést akar a tudomány és a felsőoktatás terén.” Összességében megfigyelhető az az általános törekvés, hogy a finanszírozás odaítélésével „olyan irányba tereljék a kutatást, amely megegyezik a kormány politikai vagy ideológiai céljaival”. A matematikus utalt arra is, hogy a kormány már több új intézetet alapított, amelyeket olyan emberekkel töltött meg, akik a kormány ideológiai irányvonalát követik: Egy történettudományi intézetet a jól csengő „Veritas” névvel vagy legutóbb egy intézetet az újonnan létrehozott tudományág, a magyarságtudomány számára. „De ez a kormány ügye. A Tudományos Akadémia eddig messzemenőkig szabad volt.”

A kormány visszautasítja a fenti vádakat. A változtatások célja, hogy „több kutatás legyen, amely hatékonyan segíti a magyar gazdaságot”, áll az ITM közleményében. Ez megszüntetné „az eddigi széttagoltságot”. A jelenlegi rendszer állítólag nem hatékony, az új megoldás jól bevált példákat vesz alapul, elsősorban Németországból. A kutatás, fejlesztés és innováció támogatását 2020-ban 32 milliárd forinttal növelik. Az MTA vezetőségével egy éven át tárgyaltak, hogy kompromisszus megoldást találjanak, de eredménytelenül.