Vékás Lajos kapta az Akadémiai Aranyérmet
Vékás Lajos, az MTA rendes tagja vehette át a Magyar Tudományos Akadémia 196. közgyűlésének hétfői nyilvános ünnepi ülésén az Akadémiai Aranyérmet.
Vékás Lajos a polgári jog teljes spektrumát lefedő, valamint az összehasonlító magánjogban is úttörő, nemzetközileg is elismert kutatásai és elméleti tudományos munkássága mellett a jogtudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazásában is meghatározó szerepet játszott: munkássága jelentős mértékben hozzájárult többek között a polgári jog újrakodifikálásához. Mindezek mellett kiemelkedő felsőoktatási tevékenységéért, számos tudományos mű és a jogi felsőoktatásban széles körben alkalmazott tankönyv megalkotásáért, továbbá társadalomtudományi alelnökként az MTA tudományos életben betöltött szerepének megőrzésében való aktív közreműködéséért adományozták neki az Akadémia legrangosabb kitüntetését.
![](https://mta.hu/data/cikkek/112/1128/cikk-112884/vl_aa_fit_640x10000.jpg?key=21f8ee8035b04d7474763a5a6e44bb37)
Vékás Lajos professor emeritus, jogtudós 1939-ben Kolozsváron született. A háború végén családját menekültként rokonok fogadták be Győrszentmártonban (a mai Pannonhalmán). A Soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1958-ban. Szülei az akkori politikai viszonyok között nem akarták, hogy a jogászi pályát válassza, de tanárai és nagyapja biztatására végül mégis az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára felvételizett, és ott szerzett diplomát. 1964-ben „Sub auspiciis Rei Pulicae Popularis” kitüntetéssel avatták doktorrá.
Tanársegédként kezdett tanítani az ELTE Polgári Jogi Tanszékén. 1979 és 1999 között tanszékvezető ugyanebben az intézetben, 2009-től professor emeritus. A rendszerváltozás után az ELTE rektorává választották, 1993-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1992-től alapító rektorként öt esztendőn keresztül irányította a Collegium Budapest Institute for Advanced Study tudományos intézetet. Több európai és japán egyetemen vendégelőadó, 1987-ben a Heidelbergi Egyetem vendégprofesszora volt.
Tudományos kutatásainak első súlypontja magánjogtörténeti téma volt, a szerződéstípusok kialakulásával foglakozott. E témakörben írta meg kandidátusi disszertációját: „A szerződési rendszer fejlődési csomópontjai” címmel, amelyet 1976-ban védett meg. Tudományos érdeklődése ezután a nemzetközi kollíziós jog kérdései felé fordult. „A nemzetközi magánjog elméleti alapjai” című akadémiai doktori értekezését 1984-ben védte meg. Ezt követően a polgári jog, az összehasonlító magánjog és a nemzetközi magánjog több területén kutatott; az MTMT-ben nyilvántartott tudományos közleményeinek száma 431, ezek közül 127 idegen nyelven jelent meg. Az elmúlt másfél évtizedben egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként az öröklési jog elméleti alapkérdéseivel foglalkozott. E kutatások eddigi eredményeit az Oxford University Press három kötetben jelentette meg, a negyedik kötet ez év végén ugyanott fog napvilágot látni.
A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, 1995-ben rendes tagjává választotta. 2014 és 2020 között az MTA társadalomtudományi alelnöke volt.
A Kodifikációs Főbizottság elnökeként meghatározó szerepe volt a másfél évtized alatt megalkotott és 2014-ben hatályba lépett Polgári Törvénykönyv szakmai előkészítésében.
Tudományos eredményeit a Hamburgi Egyetem, a Heidelbergi Egyetem, a Bécsi Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem „doctor honoris causa” címmel ismerte el. Munkásságát itthon több rangos állami kitüntetés mellett Deák Ferenc kutatási díjjal (1998), Szent-Györgyi Albert-díjjal (2000) és Széchenyi-díjjal (2004) jutalmazták.
Akadémiai Aranyérem
A kitüntetést az MTA elnöke hozta létre a 10/1960. MTA (A. K. 12. sz.) utasításával. A díj adományozója a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége, az Akadémia elnöke adja át a májusi közgyűlésen. Az Akadémiai Aranyéremből évente egy kitüntetés adományozható, kizárólag az Akadémia tagjának kiemelkedő tudományos, tudományos közéleti, tudománypolitikai és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként.