Az MTA és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont közös szervezésében néhány héten belül már a második Nobel-díjas csillagász látogat el a Széchenyi térre, hogy előadást tartson a Díszteremben. Az univerzum gyorsuló tágulását elsőként kimutató Adam Riess után most az exobolygó-kutatás területének alapítóját és a kezdetektől központi személyiségét, Didier Queloz-t látja vendégül az Akadémia.

Didier Queloz Forrás: Didier Queloz, Mejd Alsari, I:10.32386/scivpro.000017

Didier Queloz 1995-ben, még PhD-hallgató korában jelentette be témavezetőjével, Michel Mayor csillagásszal együtt az első, Naprendszeren kívüli, Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygó felfedezését. Az 51 Pegasi b nevű égitest felfedezése valóságos forradalmat indított el az csillagászatban: az elmúlt közel három évtizedben több mint 5300 exobolygót fedeztek fel, melyek hihetetlen változatosságot mutatnak. Az első exobolygó felfedezéséért a két kutató 2019-ben fizikai Nobel-díjat kapott.

Queloz-ék módszere azon az alapvető fizikai jelenségen alapult, hogy a bolygók valójában nem „keringenek egy csillag körül”, hanem egy gravitációs erő által meghatározott dinamikai rendszert alkotnak, amelynek egyik résztvevője sem mozdulatlan. Legfeljebb arról van szó, hogy a központi csillag tömege annyival nagyobb a körülötte mozgó bolygókénál, hogy elmozdulása nagyon kicsi. Azonban minél kifinomultabbak a mérőeszközeink, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy kimutassuk, ahogy a bolygók „rángatják” a naprendszerük közepén található csillagot. Amikor távcsővel nézünk egy távoli csillagot, és egy bolygója éppen felénk vagy velünk ellentétes irányba rántja el, a csillag spektrumában található jellegzetes vonalak hullámhossza leheletnyit megváltozik (ez a Doppler-eltolódás, amit egyébként egészen más léptékben Adam Riess is kihasznált). A mérési technológia fejlődése az 1990-es évek közepére jutott el odáig, hogy ezt a hatást érzékelni tudták – ennek első eredménye az 51 Pegasi b kimutatása, amelyről kiderült, hogy a csillagához igen közel keringő, Jupiter-szerű óriásbolygó.

Az első exobolygót hamarosan több másik felfedezése is követte, és a vizsgálati módszerek is bővültek. A legfontosabb újdonságot a bolygóáthaladások megfigyelése jelentette, amikor egy bolygó jelenlétére abból következtetnek, hogy csillagának látszólagos fényessége lecsökken, amikor a bolygó áthalad a távcső és a csillag között. Az első exobolygók felfedezésének eufóriája után néhány évig még hihettük azt – keserűen vagy éppen büszkén –, hogy Naprendszerünk különleges, és másutt csak óriásbolygókat találunk, melyeken nincs sok esélye a földihez hasonló életnek. A Kepler űrtávcső üzembe helyezésével azonban világossá vált, hogy csak azért nem „láttuk” a kisebb bolygókat, mert az addigi mérési módszerek alkalmatlanok voltak a kimutatásukra. Jelenleg több tucat, a csillaguk körüli, ún. lakható zónában elhelyezkedő Föld-szerű bolygóról tudunk, és legújabban a kutatók az exobolygók légkörét is vizsgálni kezdték az élet nyomait kutatva.

Didier Queloz érdeklődési köre a mérési módszerek fejlődésével egyre bővült, vitán felül ő az exobolygó-kutatás egyik állócsillaga, az Európai Űrügynökség CHEOPS exobolygó-kutató űrtávcsöve tudományos csapatának vezetője, akit nemrég a Zürichi Műszaki Egyetemen a Centre for Origin and Prevalence of Life (COPL) igazgatójának neveztek ki.

Előadását az MTA YouTube-csatornáján lehet élőben követni 2023. május 8-án 10.00 órától, rövid elnöki köszöntő után: https://www.youtube.com/c/MTA1825/featured