Szemerédi Endre 1940-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika–fizika szakán végzett 1965-ben. A diploma megszerzése után az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos munkatársaként kapott állást. 1967 és 1970 között levelező aspiráns volt Moszkvában. 1970-ben védte meg Moszkvában a matematikai tudomány kandidátusi, később Budapesten akadémiai doktori értekezését. Az 1980-as évektől a Columbia Egyetemen és
a Rutgers Egyetemen volt vendégkutató, vendégprofesszor, majd 1990-ben
a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. 2010-ben a National Academy of Sciences (az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia) hazai tagjává választották. Akadémiai tisztségei mellett tagja a Bolyai János Matematikai Társulat, valamint az Acta Mathematica, a Studia Mathematicarum, a Combinatorica, illetve a Discrete Mathematics szerkesztőbizottságának.

Szemerédi Endre Fotó: mta.hu

Az 1970-es évek közepén a Duna-parton sétálgatva eszébe jutott egy akkor már csaknem negyven éve megválaszolatlan matematikai sejtés – Erdős Pál és Turán Pál 1936-os sejtésének – bizonyítása, miszerint minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőleges hosszú számtani sorozatot, azaz ha egy kellően sok elemet tartalmazó számhalmazból választunk ki egy kisebb halmazt, abban találunk olyan elemeket, amelyek számtani sorozatot alkotnak. Levezetésével a sejtésből tételt alkotott, amelyet azóta Szemerédi-tételként tart számon a világ, a tétel pedig megalkotóját a tudományos közélet élvonalába emelte. Szemerédi Endre a tételhez kapcsolódva fogalmazta meg és igazolta a regularitási lemmát, amely a nagy gráfok kutatásának fontos eszközévé vált. Az 1975-ben megalkotott bizonyítás talaján az elmúlt évtizedekben számos matematikus alkotott új elméletet.

Szemerédi Endre úgy emlékszik vissza legismertebb elméletének megalkotására, hogy munkája közben nem gondolt arra, milyen hatása lesz
az eredményének. A probléma érdekelte, mivel szépnek látta. A tudós mindig nagy elismeréssel szól azokról, akik továbbfejlesztették módszereit és gondolatait, sőt szerényen azt is meg-megjegyzi: ezek között vannak olyan eredmények is, amelyeket ő maga sem lát át pontosan. „Sokszor a helyes módszer megalkotásának, az elmélet továbbfejlesztésének nagyobb szerepe van, mint az egyes problémák megoldásának” – mondja.

Bár a Szemerédi-tétel a kombinatorikán kívül is számos alkalmazásra talált,
a matematikus maga mégsem az eddig legnagyobb hatást kiváltó elméletét tartja a legfontosabb eredményének. Az úgynevezett pszeudorandom-módszer, azaz az álvéletlen-módszer kidolgozását lényegesebbnek látja, szavai szerint azonban ennek – egyelőre – még nincs akkora inspiráló hatása, mint
az előbbinek.

Szemerédi Endre matematikust az elmúlt évtizedekben számos magas rangú elismerésben részesítették. A Nobel-díjjal – amelynek kitüntetett tudományágai között nem szerepel a matematika – egyenértékűnek tekintett Abel-díj (hivatalos nevén a Norvég Tudományos Akadémia által adományozott Niels Henrik Abel Matematikai Díj) mellett többek között Pólya-díjban, Leroy P. Steel-díjban, Rolf Schock-díjban, Széchenyi-díjban, Prima díjban, a Magyar Érdemrend nagykeresztje és a Magyar Szent István-rend kitüntetésben részesült a világhírű tudós akadémikus.

A díjazottat bemutató videó