„A Magyar Tudományos Akadémia egy város közepén, centrális helyzetben és centrális társadalmi szerepben működik. Számomra az volt a kiindulópont, hogy mit tud ez egy társadalomnak adni – mondja Császtvay Tünde kurátor. – Úgy gondolom, a tudomány és a tudományos gondolkodás lényege éppen az, hogy hatással van a mindenkori társadalom mindennapjaira. A kutatási eredmények beépülnek az oktatásba, a gazdaságba, az élet minden területére. A tudománynak hatása van a társadalom minden szegmensére.”

Császtvay Tünde, Karikó Katalin, Zsigmond Gábor és Demeter Szilárd Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„A közösség tudása – a tudás közössége” – ez a mottója a Freund Tamás akadémiai elnök, Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke és Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója által május 5-én megnyitott tárlatnak, amely öt különböző látványvilágú tematikai egységben mutatja be az Akadémia történetét, közösségteremtő erejét, jelentőségét a nemzeti azonosságtudat és a polgári fejlődés formálódásában, az intézmény belső működését, a tudás létrehozásában és közvetítésében játszott szerepét, valamint a tudományok és a mindennapok kapcsolatát is.

Freund Tamás
(Képgalériánk a fotóra kattintva nézhető meg.)
Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A kiállítást megnyitó köszöntőjében Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az MTA-nak a nemzet elmúlt két évszázadában betöltött szerepét méltatta. Mint mondta: "Széchenyi szemében az Akadémia olyan nemzeti intézmény, amely mindenekelőtt magát a nemzetet segíti megformálni: a nemzetnek ad identitást, a nemzet múltját regisztrálja, a nemzeti tradíciókat őrzi, ápolja és erősíti fel. Tény: az Akadémia kétszáz évvel ezelőtt a magyar nyelv kiművelésének, a magyar irodalom fejlesztésének, a magyar történelem kutatásának, a magyar közjog történeti megalapozásának céljával jött létre. De ez a szándék – mint a jó mag, amely jó földbe hull – kezdeti önmagánál sokkal több termést hozott: az Akadémia munkája a teljes magyar szellemi élet gyarapodásához, a magyar nyelven művelt egyetemes tudományok fejlődéséhez, és a magyar tudomány nemzetközi beágyazódásához vezetett."

Freund Tamás elmondta: a teljes nemzeti és emberi közösség hasznát és javát szolgáló hiteles tudás és erkölcs megadja azt a tiszteletet, megbecsülést és tekintélyt, amit öncélú hatalmi parancsok, utasítások, vágyképek vagy direktívák sohasem adhatnak.

"A magyar nemzet méltósága, tekintélye, vonzereje a kiművelt és erkölcsös emberfőkre alapozva teremthető meg. Ez a kulturális és tudományos program kétszáz éve megtartó ereje nemzetünknek. Az volt az Akadémia alapítása idején. Az volt akkor, amikor az első világháborút követő sokrétű veszteségek és politikai zűrzavar közepette kellett megtalálni azt a kitörési pontot, amelyre stratégiai jövőkép alapozható. Ez élt tovább Klebelsberg Kunó népiskola-építő programjában is, ahol így ír: »„nekünk dolgozni kell, és ne feledjük, a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.”« És ez lehet hiteles stratégiai jövőképünk ma is" - mondta az Akadémia elnöke.

Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke ünnepi beszédében elmondta: amikor az MTA 200 évéről emlékezünk meg, Arany János akadémiai főtitkár előtt fejet hajtva azt is ünnepeljük, hogy anyanyelvünk alkalmasnak bizonyult arra, hogy általa megismerjük, belakjuk és otthonossá formáljuk a világot. Mint mondta, az Akadémia létrejötte lehetővé tette, hogy magyar tudósok a semmiből egy új világot teremtsenek, „ezért vagyunk ma itt, reménykedünk.” Demeter Szilárd hozzátette: „az MNMKK 24,5 milliós műtárgyállományát gondozva azt látjuk, hogy nekünk, magyaroknak van egy szupererőnk, aminek lényegét Szent-Györgyi Albert fogalmazta meg: látni, amit mindenki lát, és olyat gondolni, amit senki sem gondolt még. Elég csak Karikó Katalin professzor asszonyra néznünk. A kérdés már csak az, van-e bennünk elegendő intellektuális bátorság, hogy ki is mondjuk azt, amit gondolunk?”

Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója elmondta, „a kiállítás egy párbeszéd is: a múlt és a jelen, a tudomány és a művészet, a társadalomtudományok és természettudományok közötti kapcsolatok mély értelmezése. A tárlat rendkívüli anyaga is erről a hálózatról tanúskodik. A kiállítás megvalósításához több mint 30 intézmény és magánszemély járult hozzá – több mint 200 kölcsönzött műtárggyal. Ehhez társul az Akadémia saját gyűjteményeiből mintegy 350, eddig jórészt kevéssé ismert tárgy. És természetesen a Magyar Nemzeti Múzeum saját anyagai. Ez az együttműködés a hazai intézményi tudásmegosztás szép példája is.”

Karikó Katalin, az esemény díszvendége köszöntőjében kiemelte: „Számomra egy ez nagyon nagy megtiszteltetés és öröm, hogy a Nobel-díjamat, valamint az oklevelemet itt a Magyar Nemzeti Múzeumban állítják ki. Azt gondolom, hogy mindenki, aki meglátogatja majd a kiállítást, nagyon sokat fog belőle tanulni. Bízom benne, hogy a fiatalok nagyobb lelkesedéssel tanulják majd a fizikát, a kémiát és a biológiát amiatt, hogy az én érmem is ott van a tárlatban.”

A kiállításra látogatók az első teremben azokkal a tudós társasági körökkel találkozhatnak, amelyek a 15. századtól a 18. század végéig álmodtak az akadémia intézményéről, hiszen felismerték, hogy a tudomány, a közös gondolkodás segíthet a társadalmi fejlődés elérésében is.

A második terem a tudós társaságok, a későbbi Akadémia igazi aranykorába kalauzol: Széchenyi István és barátai felajánlásával megalakult az intézmény, 1865-re felépült az Akadémia székháza, a tudósok szellemi eredményei pedig a 19. század végére látványosan fejlett polgári – benne tudományos – életet teremtettek, számos új tudományterület ekkor erősödött világhírűvé.

terem Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A napfényes aranykor világát élesen ellenpontozza az Akadémiát a 20. század történelmi viharaiban bemutató harmadik terem. A félbevágott térben a szomorú évszázad történelmi traumáit kényszerűen elviselő akadémiai tudásközpont jelenik meg sötét kockaként, míg a vetített ledfal mögött megidéződnek azok az erőfeszítések, amelyek a legnehezebb időkben is megtartották a tudós közösséget, és ha nehézségek árán is, mégis átvezették egy – talán – boldogabb korba.

A negyedik teremben egy kortárs alkotó, Orosz Klára Platóni testek című művészeti alkotásával megidézett, az antik görögöktől máig élő akadémiaeszme néz szembe akadémiai nagyságaink szellemi munkájának műtárgyaival, valamint a több virtuális eszközön válogatásra kínálkozó, gazdag tudástárral.

Az ötödik terembe érve a tudás egyik központjának, irányítójának, a modern Magyar Tudományos Akadémiának varázsos hatalmát érezhetjük át. A térbe lépve forgatható óriásgömb segítségével járhatják be az Akadémia székházát és városszervező környezetét.

Karikó Katalin, az MTA tiszteleti tagja Nobel-díjával Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A több mint 800 kiállítási tárgy között olyan különlegességek is megtekinthetők, mint például gróf Széchenyi István adományozólevele az Akadémia megalapítására, Kisfaludy Károly halotti maszkja, a székház egykori homlokzatát díszítő oroszlánfejek vagy éppen Karikó Katalin Nobel-díja. A kiállítási tárgyak mellett meghatározott pontokon látványos virtuális tartalmak és megoldások, valamint Orosz Klára szobrászművész alkotásai adnak lehetőséget a tudomány, kultúra és történelem közötti mélyebb összefüggések feltárására.