A Magyar Tudományos Akadémia új doktorai

Alpár Alán disszertációjának témája az Alzheimer-kórral kapcsolatos. Az egyre hosszabbodó életkorral párhuzamosan ez a szellemi leépüléssel járó betegség egyre gyakoribb, és komoly terhet ró a családtagokra és a társadalomra egyaránt. Mindmáig nem sikerült felderíteni a betegség kialakulásának pontos okát, bár számos kisebb-nagyobb részismeret azért lehetőséget nyújt a betegek állapotának javítására.

Alpár Alán részben hazai, részben nemzetközi együttműködésben végzett kutatásai is ebbe a körbe tartoznak. Az Alzheimer-kór állatmodelljének idegsejtjein, valamint egészséges és beteg emberi agyszövetmintákon végzett vizsgálatainak eredményeit foglalja össze. Kísérleti eredményei alátámasztják, hogy az idősödő agy számára egyaránt fontos a fizikai és szellemi aktivitás minél magasabb szinten tartása, ellenkező esetben fokozódik az Alzheimer-kórra jellemző idegsejt-károsodás, ezzel párhuzamosan pedig a memória- és végül a teljes személyiségvesztés.

Ambrus Attiláné Kéri Katalin doktori értekezése monografikus igénnyel foglalja össze, rendszerezi és történeti szempontok alapján elemzi a leánynevelés és a női művelődés helyzetét az újkori Magyarországon. A munka a téma eddigi legteljesebb magyar nyelvű összefoglalója, amely széles körű hazai és nemzetközi (európai, észak- és dél-amerikai) kutatási eredmények áttekintése, felhasználása mellett új kutatási eredményekkel gazdagította a vizsgált problématerület történeti, elméleti és módszertani vonatkozásait. A nőkről írott újkori európai források eddig alig ismert magyarországi recepciójának és hatásának feltárása – a 17. és a 20. század között keletkezett hazai és külföldi forrásanyagok elemzése alapján – meggyőzően alapozza meg a hazai fejlődés jellegzetességeinek a bemutatását. A problématörténeti összegzésben a fontos tartalmi csomópontok kiemelésével, sokrétű elemzésével láthatóvá válnak egyrészt a modern női szerepek, valamint hatásuk az intézményes és nem intézményes nevelésre, másrészt a hagyományos női szerepek és a hozzájuk kapcsolódó nevelési célok, tartalmak továbbélésének sajátosságai. A komparatív és komplex elemzésben a szerző sajátos keresztmetszetét adja a magyar nőtársadalomban lezajlott változásoknak, az emancipációs, modernizációs folyamatoknak. A dolgozat kiemelkedő értéke a feltárt és elemzett gazdag adatbázis, amelyre elméleti és módszertani szempontból is támaszkodhatnak a problémakör iránt érdeklődő hazai és külföldi kutatók.

Antus Balázs az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben folytatott kutatómunkáját foglalta össze MTA-doktori értekezésében. A krónikus gyulladás szerepét vizsgálta különböző okok miatt kialakuló tüdőbetegségekben.

Ismert, hogy a krónikus légúti gyulladás több tüdőbetegség kórfejlődésében igazolható, és ennek egyik meghatározó komponense az oxidatív stressz. A vizsgálat fő céliránya ennek a folyamatnak nem invazív nyomon követése volt olyan biomarkerekkel, amelyek a diagnózis mellett a kórlefolyás megítélését is segíthetik. A vizsgálatok légúti asztmában, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD), cisztás fibrózisban, rosszindulatú tüdődaganatban vagy tüdőátültetés után fellépő bronchiolitis obliterans szindrómában (BOS) szenvedő betegek bevonásával történtek. A kutatás eredményeként a kilégzett levegő nitrogén-monoxid-koncentrációjának mérése, a kilégzett levegő kondenzátum kémiai analízise, valamint a köpet malondialdehid- és eikozanoid-szintjének mérése új, ígéretes módszer lehet az asztmás és COPD-s betegek gyulladásos és kóros oxidatív folyamatainak monitorozására. A vizsgálatok igazolták továbbá, hogy a tüdődaganatban vagy BOS-ban szenvedő betegek kilégzett levegő kondenzátumának citokinmintázata eltér az egészséges személyekben megfigyelttől, ami szintén alkalmas lehet a jövőben új, pontosabb diagnosztikai módszerek kifejlesztésére.

Bagi Dániel disszertációja a kora középkori uralkodócsaládok tagjai közötti hatalommegosztást és az abból fakadó viszályokat vizsgálja magyar–cseh–lengyel összehasonlításban. Igazolja, hogy – a korábbi vélekedésekkel ellentétben – a magyar, cseh és lengyel országmegosztásokban nem a hasonlóságok, hanem a strukturális különbségek játszották a főszerepet. A magyar megosztások nem váltak részfejedelemségek kiindulópontjává. A magyar dukátus kérdését elsősorban nem az államfejlődés szempontjából értékeli, hanem a dinasztia tagjai közötti kapcsolatrendszer részeként.

Bagi Dániel elemzi az érvelési stratégiákat, melyek érdekében a középkori magyar történetírás a múltat formálta (idoneitas, legitimitas). Az érvelésmódokat Kálmán-korinak tartja, amivel átrendezi a krónikarészek relatív kronológiáját.

Az Árpád-kori országmegosztás hatalomgyakorlási technika volt, melyet mindig pillanatnyi érdekek alapján alkalmaztak, így a 11. századi dukátus sem tekinthető állandó (de időnként betöltetlenül maradt) intézménynek.

A területi különállás és az azzal összeköthető jogosítványok összefüggését sem a magyar, sem a cseh és lengyel történetírás nem vizsgálta korábban összehasonlító módszertannal. A disszertáció magas színvonalú, monografikus igényű, széles forrásbázisra alapozott, önálló kutatási eredményeket megfogalmazó, előtanulmányok sorozatával kiérlelt dolgozat, mely jelentős mértékben gyarapítja eddigi ismereteinket.

Dr. Bajory Zoltán tudományos munkássága során mikroszkópiás módszert dolgozott ki, amely alkalmas a húgyhólyag és a here kisereiben a vérkeringés-zavar élőben történő vizsgálatára. Ezzel a módszerrel kimutatta, hogy a nitrogén-monoxidnak, valamint az érfal belső rétegéből származó endothelinnek szerepe van a kiserek vérkeringés-zavarának kialakulásában.

Leírta, hogy a húgyhólyag falának vékonybéllel történő részleges pótlása esetén a húgyhólyagon belüli nyomásemelkedés a béleredetű rész kisereiben nagyobb vérkeringés-változást okoz.

Különböző eredetű vizelettartási rendellenességben szenvedő nőkön végzett műtétek után tanulmányozta a sebészi kezelés eredményeit és szövődményeit. Megvizsgálta, hogy eműtétekhez milyen szalagtípusok használhatók biztonságosan, és megállapította, hogy kiváló eredményesség érhető el velük, és a szövődmények is ritkák.

Bárány Attila vizsgálódásának középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen helyet foglalt el Magyarország a kor Európájában, és ezt a pozíciót hogyan tükrözte és befolyásolta a korban egyre jelentősebbé váló diplomáciai élet. Egyik fő célja annak igazolása volt, hogy Magyarország ekkor és a Jagelló-korban is, egészen Mohácsig jelentősebb, önálló szerepet játszott a nemzetközi színtéren, mint azt a kérdés legtöbb kutatója eddig vélte. Ezt támasztják alá az újonnan feltárt vagy részletesebben kiaknázott források, mint például II. Lajos király Thomas Wolsey angol kancellárhoz és VIII. Henrikhez írt levelei. Felhasználta az angliai levéltárakban a témára vonatkozó kéziratos anyagot, valamint számos ehhez kapcsolódó francia és osztrák levéltári forrást, melyek java része e munka révén vonódott be először a magyar történeti vizsgálódásokba. A számos új eredmény közül a legjelentősebb a York-házi Richard Pole magyarországi tartózkodásának nagypolitikai keretekben történő értelmezése, Anglia 1520-as évekbeli török politikájának leírása, a Nándorfehérvár eleste utáni magyar segélykérések jól kiszámított diplomáciai aktusként való értelmezése, valamint az ún. szulejmáni ajánlat számos forrásának minden eddiginél alaposabb vizsgálata.

A szeizmikus események (földrengések, robbantások) pontos helymeghatározása alapvető fontosságú nemcsak a földtudományi alapkutatások (pl. a Föld belső szerkezetére a földrengésekből is tudunk következtetni), hanem a megbízható földrengés-veszélyeztetettséggel és -kockázattal kapcsolatos tanulmányok számára is. A földrengések helymeghatározásának és a bizonytalanság becslésének hosszú története van, de az elmúlt évtizedek során az egyre megbízhatóbb helymeghatározást szolgáló módszerek kifejlesztésére irányuló kutatásokat az Átfogó Atomcsend-egyezmény is ösztönözte. Bondár István a szeizmikus események helymeghatározásának pontosítása terén magas szintű nemzetközi tudományos kutatói és publikációs tevékenységet fejtett ki. A szeizmológia nemzetközi kutatási központjaiban közel két évtizedes működése során több földrengés-helymeghatározó algoritmust (HDC-RCA eljárás, az új ISC helymeghatározó algoritmus) fejlesztett ki. Az ún. ISC-GEM földrengés-katalógus (1900–2009) létrehozásával lehetővé tette a globális szeizmikus veszélyeztetettség és kockázat tanulmányozását szigorú feltételrendszer alapján. A nagy pontossággal ismert hipocentrumú események általa összeállított, ún. „Ground Truth” adatbázisa is a szakterület alapvető munkájának számít. Tudományos eredményeit és szakértői tudását a földrengéstudomány nemzetközi központjaiban és szervezeteiben katalógusok és kiadványok (bulletinek) szerkesztésénél rendszeresen használják.

Csala Miklós munkája az egyik fontos sejten belüli organellum, az endoplazmás retikulum (ER) élettani és kóros működésének megismerésére, valamint a 2-es típusú cukorbetegség terápiájában felhasználható új támadáspontok azonosítására irányul. Munkatársaival feltárta a C-vitamin (aszkorbát) fehérjeérésben játszott szerepét, leírta az éhezés-jóllakottság és a szöveti kortizol (mint az egyik legfontosabb stresszhormon) képződése közötti összefüggést. Az inzulin termelését végző b-sejtek vizsgálata során megállapította, hogy az orvosi gyakorlatban a cukorbetegség kezelésére használt metformin hatékonyan védi ki különféle zsírsavak b-sejtek halálát kiváltó hatásait.

Megfigyelései ahhoz a fontos következtetéshez vezetnek, hogy az ER belső része egy valódi metabolikus helyszín, amely a sejt „tápanyag-érzékelőjeként” is működik. Kutatásai valódi orvosbiológiai vonatkozásokkal is bírnak, lehetséges magyarázattal szolgálnak a cukorbetegség és a C-, illetve E-vitaminszintek között észlelt kapcsolatra, új mechanizmusokkal támasztják alá az elhízás, az inzulinérzékenység/-rezisztencia és a cukorbetegség közötti oksági összefüggéseket. Eredményei rávilágítanak arra az izgalmas lehetőségre, miszerint az ER egyes komponenseinek mint ígéretes jövőbeli támadáspontoknak gyógyszeres befolyásolása új stratégiát kínálhat az elhízás és az ahhoz társuló betegségek terápiájában.

Dr. Csanádi Zoltán hazánkban elsőként vezette be a klinikumba az egyszerűsített pitvarfibrilláció-ablációs módszereket, és igazolta, hogy a biztonságos elvégzésükhöz szükséges gyakorlat gyorsabban elsajátítható és a beavatkozási idő rövidebb, mint a hagyományos ablációs módszerek esetében. Az ablációk alatt végzett transzkraniális Doppler-vizsgálatai alapján elsőként írta le a beavatkozásokat kísérő agyi mikroembolizáció legfontosabb jellemzőit. Az embólusok természetének, keletkezésük körülményeinek tisztázása a klinikai gyakorlat, különösen a periprocedurális beavatkozásokhoz köthető stroke-megelőzés és a technológiai fejlesztés számára egyaránt fontos.

Elsőként jellemezte a hosszú távú aritmiaprofilt monomorf kamrai tachycardia miatt végzett Implantálható Cardioverter Defibrillátor-beültetés után. Igazolta, hogy a ritmuszavarok változékonysága az antitachycardia-ingerlés hatékonyságának csökkenésével és gyakoribb, fájdalmas sokkterápiával jár.

Konkrét javaslatokat fogalmazott meg az eszközválasztásra és programozásra vonatkozóan a betegek életminőségének javítására.

Elsőként igazolta, hogy a szívelégtelen betegek életkilátásainak felmérésére kifejlesztett Seattle Heart Failure Model a reszinkronizációs kezelésben részesülő betegek várható mortalitásának becslésére is használható, ami segítheti a szívátültetés vagy műszívkezelés optimálisabb időzítését.

Az ioncsatornák számos élettani folyamat, így a membránpotenciál, az idegi ingerületvezetés, a szinaptikus ingerületátvitel, a szív- és vázizomműködés, a víz- és sófelszívódás, illetve a kiválasztás, a hormonszekréció és az immunsejt-aktiváció kialakulásában játszanak szerepet. Az ioncsatornák működési zavara több száz betegség kialakulásának hátterében áll. A Cystic Fibrosis Transmembrane Conductance Regulator (CFTR) működési zavarai a cisztikus fibrózis betegségét okozzák. Az immunsejtekben, csontvelőben, hasnyálmirigyben és agyban kifejeződő Transient Receptor Potential Melastatin 2 (TRPM2) kationcsatorna pedig az immunválaszban, az inzulinkiválasztásban, illetve az iszkémiát követő sejthalálban játszik szerepet. Csanády László az enzimatikus aktivitással is rendelkező CFTR és TRPM2 ioncsatornák szerkezet-funkció összefüggéseit, térszerkezetét és molekuláris működési mechanizmusát tanulmányozta. Leírta a CFTR csatorna szabályozó egységének gátló hatású módosítását és működési ciklusának egyes elemi lépéseit. Feltárta a TRPM2 ioncsatorna aktivációjának kritikus részleteit.

Az erek belső falát határoló laphámsejtek határfelület-képzése és megfelelő áteresztőképessége fontos a szövetek táplálása, az érképződés, gyulladás és immunitás folyamán. Csortos Csilla kutatásai során az érfali sejtvázat alkotó fehérjék foszforiláció-defoszforiláció általi módosítását és az ebben részt vevő szabályozott fehérje-fehérje kölcsönhatásokat tanulmányozta. Vizsgálta az érfali simaizom tónusát szabályozó mechanizmusokat: felfedezett egy, az érfali foszforiláló miozin könnyűlánc kináz enzim aktivitását növelő foszforilációt; jellemezte a miozin-foszfatáz PP1 enzim összetétélét és működését; felfedezte a foszfatáz egy új szabályozó fehérjéjét, a TIMAP-ot és a sejten belüli elhelyezkedését szabályozó mechanizmust, mely szükséges a laphám-határfelület megőrzéséhez. Felismerte a fehérje-foszfatáz PP2A enzim szerepét a sejtváz és a sejtkapcsolatok szabályozásában és a laphám-határfelület fenntartásában. Kimutatta az NHRF érfali állványfehérje-család két tagjának eltérő elhelyezkedését és kölcsönhatásait, melyek az egyiknél a sejtosztódásban játszott szerepet valószínűsítenek, míg a másik a laphámhatárfelület-képzésben és az érképződésben vesz részt. Az eredmények rámutatnak az érfali laphámsejtek foszforilációs-defoszforilációs folyamatainak az érfali átjárhatóságban játszott szerepére, és potenciális diagnosztikai, terápiás célpontokat azonosítanak.

Damjanovich László munkacsoportja a Debreceni Egyetem Sebészeti Klinikáján ellátott vastagbélrákos betegek adatait retrospektív módon elemezve adatbázist hozott létre. 2010-től azon betegeknél, akiknél gyaníthatóan a géneknek is szerepe lehet a daganat kialakulásában (Lynch-szindrómás betegek) további immunhisztokémiai és mikroszatellita-vizsgálatokat végeztek. Az így kiszűrt betegeket és családaikat (összesen 16 családot) további genetikai vizsgálatoknak vetették alá, amelyek kapcsán öt új mutációt írtak le.

Kísérletes munkáik során vastagbélrákos sejtvonalakat, valamint daganatos és Crohn-betegekből származó nyiroksejtek sejtfelszíni (plazma) membránjának bizonyos receptorait és az ezek által alkotott mintázatot elemezték, és ez idáig nem ismert mintázatokat írtak le. Vizsgálati eredményeik arra hívják fel a figyelmet, hogy nemcsak egyes receptorok jelenléte vagy hiánya lehet fontos a citokinek célzott terápiás hatékonyságában, hanem a kaszkádban részt vevő molekulák egymáshoz való térbeli viszonya, orientációja is.

A gyors ionizáló vaporizációt felhasználó tömegspektrometria olyan, jelenleg fejlesztés alatt álló technika, amely a műtét során valós idejű „szövetanalízist” tesz lehetővé. Jelölt munkacsoportja közel 200 betegen végzett méréseket ezen eszközzel.

Demeter Krisztina „A termelésmenedzsment fejlődése és teljesítményhatásai nemzetközi kontextusban” című értekezésében összefoglalja a legutóbbi években folytatott kutatómunkájának főbb eredményeit. A pályázó termelési stratégiával, a takarékos gazdálkodás (lean menedzsment) módszertanának alkalmazásával, az integrált termékszolgáltatás hatásával, valamint a termelésmenedzsment nemzetközivé válásával kapcsolatban jelentetett meg nemzetközileg is elismert publikációkat. Kiemelkedő eredményeket ért el az empirikus kutatások terén, és a kutatott témákban végzett munkássága iskolateremtőnek bizonyult.

Demeter Krisztina a szóelemzés módszertanának segítségével mutatta be a termelésmenedzsment szakirodalmának fejlődését. Az elemzés alapján az 1980–2013 közötti irodalom három szakaszát különítette el, ezek az operációkutatás, a belső megújulás, valamint az integráció szakasza. Bemutatta, hogy az egyes fejlődési szakaszokhoz mely saját publikációival járult hozzá. Kutatómunkájával alátámasztotta továbbá, hogy az egyes fejlődési szakaszok magukba integrálják a megelőző szakaszok tudásanyagát, melyek révén a kutatási kérdések sokkal kifinomultabbakká, specifikáltabbá és egyben összetettebbé váltak. A dolgozat legfőbb eredményének az az empirikusan is alátámasztott tézise tekinthető, mely szerint „A működési jellemzők termelésen, illetve vállalaton belüli konzisztenciája és a vállalat környezetéhez való illeszkedést biztosító külső konzisztencia a jó teljesítmény feltétele.”

Dobránszki Judit több évtizedes tudományos tevékenysége a nemesítési alapanyagok előállításához szükséges módszerek kidolgozására és továbbfejlesztésére, illetve fás szárú gyümölcstermő, erdészeti és energianövények, valamint kertészeti növények steril szövettenyészetekben történő mikroszaporítására irányult. Kutatási eredményeivel nemzetközileg is elismerést szerzett. Disszertációjában a kiindulási szövet típusának és a táptalajhoz adott növényi hormonoknak (citokininek) két almafajta in vitro hajtásképződésére gyakorolt hatását vizsgálta. Meghatározta a hajtások kialakulásának, regenerációjának hatékonyságát befolyásoló legfontosabb biotikus és abiotikus tényezőket.

Olyan matematikai módszert dolgozott ki és tesztelt az almafajtákon, mely alkalmas a különböző eredetű kiindulási szövet hajtásképződési (regenerációs) kapacitásának összehasonlítására, ha ismert azok alakja, mérete, illetve szöveti szerkezete. Ez az eljárás más növények esetében is alkalmazható.

Kimutatta, hogy a táptalaj citokinintartalma befolyásolja az in vitro hajtások leveleinek klorofilltartalmát, különösen a klorofill b pigment mennyiségét, és hogy a klorofilltartalom és a II. fotokémiai rendszer hatékonysága között nincs egyértelmű összefüggés.

Munkásságával jelentősen hozzájárult egyik legfontosabb kertészeti növényünk, az alma szaporítóanyagának nagybani és biztonságos előállításához. Az elért eredmények elősegíthetik más gazdasági szempontból fontos növényfajok in vitro szaporítási módszereinek a fejlesztését is.

Farkas András „Közlekedési rendszerek fejlesztése és értékelése többtényezős döntési eljárások felhasználásával” c. akadémiai doktori értekezésének legjelentősebb tudományos eredménye a közlekedés összetett fejlesztési problémáinak többkritériumú értékelését támogató döntésmódszertan szakterületi sajátosságokat figyelembe vevő továbbfejlesztése. Tudományos eredményeinek nemzetközi és hazai visszhangja figyelemre méltó. Nemzetközi szinten elismert kiemelkedő eredményei elsősorban matematikai jellegűek, de az általa bevezetett speciális szerkezetű mátrixokkal egyúttal lehetővé vált a bonyolult közlekedési rendszerfejlesztések dinamikus szemléletű optimalizálásának a korábbiaknál egzaktabb metodikai támogatása. Szakmai körökben kedvező fogadtatást váltottak ki mind a többkritériumú döntéselemzési és a többcélú optimalizálási módszerekkel kapcsolatos matematikai eredményei, mind pedig azok közlekedési, építő- és járműmérnöki problémákra történt alkalmazásai.

Farkas Illés MTA-doktori értekezésében ismertetett munkáiban a modern hálózatkutatásnak a korszerű fizikából eredeztethető módszereivel tárta fel az élő rendszerek molekuláris hálózatainak fontos sajátságait, illetve új eszközöket fejlesztett a további ilyen jellegű kutatásokhoz. A téma korszerűségét az adja, hogy a kísérleti mérési lehetőségek ugrásszerű fejlődésének köszönhetően a molekuláris biológiai hálózatokról az utóbbi években vált elérhetővé e komplex hálózatok mélyebb megértését lehetővé tevő, kritikus méretű adatsokaság. A szervezetben működő egyes fehérjék közvetlen kapcsolatainak elemzésén túlmenően Farkas Illés kimutatta egy adott biológiai funkciót betöltő fehérjecsoportok – modulok – szerkezetének és sajátságainak döntő jelentőségét is.

Fogarasi András munkatársaival a Bethesda Gyermekkórházban 2001 óta 1000 gyermek video-elektroenkefalográfiás monitorizálását végezte el, hozzáadva a korábbi Németországi Bethel Epilepszia Centrumban feldolgozott több száz beteg adataihoz. Ez a vizsgálat a gyermekkori epilepszia kivizsgálásának fontos eszköze, melynek során rögzítik az agyi elektromos tevékenységet és a gyermek viselkedését. A vizsgálat segít egy adott jelenség epilepsziás eredetének eldöntésében, illetve az epilepsziás rohamok kiindulási helyének meghatározásában; így annak eldöntésében is, hogy egy agyműtét megszüntetheti-e a rohamokat. A legnagyobb magyarországi adatbázis elemzésével ismertették a műtéttel gyógyítható leggyakoribb hazai kórképeket. Számos rohamtípust elemeztek, valamint azok életkorral való változását, kísérő tüneteket, és új összefüggéseket tártak fel számos kórképben. Kutatási eredményeik számos új információval gazdagították a fejlődő agy működésének megértését.

Dr. Gáspár Attila elektroforetikus elválasztáson alapuló, új kapilláris és többcsatornás mikrocsip analitikai technikákat fejlesztett ki, és alkalmazta ezeket szervetlen és szerves komponensek meghatározására biológiai mintákban.

Munkája során az elektrokinetikus és hidrodinamikus injektálás során felmerülő problémákra megoldásokat dolgozott ki: a) mikrofluidikai csipekben alkalmazható mágneses szelepet fejlesztett ki és szabadalmaztatott; b) új, folyadékmegosztás elvén alapuló, hidrodinamikus injektálási módszert fejlesztett a meghatározott geometriájú csatornák alkalmazásával mikrocsipeken, nanoliteres térfogatú mintabevitelre. Megoldotta a kapilláris elektroforézis és a felületi plazmon rezonancia spektroszkópia (SPR) mikrocsipalapú kapcsolását. E módszerrel lehetőség nyílik egyidejűleg injektált több különböző minta párhuzamos elemzésére.

Biológiai minták vizsgálata során kefalosporin antibiotikumok elválasztására nagy pontosságú és alacsony kimutatási határt elérő zónaelektroforetikus (CZE) módszert dolgozott ki. Gyorsan bomló hatóanyagok (pl. temozolomid) elemzésére pedig gyors, micelláris elektrokinetikus kapilláris kromatográfiás (MEKC) módszert fejlesztett ki. A szervetlen kémia területén CZE és MEKC módszerekkel fémspecieszeket, valamint ezek komplexeit azonosította.

Gulácsi Zsolt doktori művében a szilárd, kristályos anyagok elektromos és mágneses tulajdonságainak alacsony hőmérsékleti jellegzetességeit vizsgálta elméleti módszerekkel. Közelítő módszerekkel kapott eredményei olyan jelenségek megértéséhez és leírásához járulnak hozzá, mint a szupravezetés réteges anyagokban, a spinsűrűség-hullámok kialakulása, a ferromágneses és antiferromágneses rendeződés vagy a fém-szigetelő átalakulás. A pozitív szemidefinit Hamilton-operátor módszerrel származtatott egzakt eredményei közül kiemelendő, hogy rendezetlen kétdimenziós rendszerekben kimutatta a lokalizáció-delokalizáció átalakulást, valamint hogy jellemezte a modellszintű leírásban fontos szerepet játszó Hubbard-modell és a periodikus Anderson-modell különböző változatainak alapállapotát.

Hamar Imre disszertációja a középkori kínai buddhizmus legfontosabb iskolájának, a Huayannak központi tanításait magában foglaló Buddhāvataṃsaka sūtrát és a vele összefüggő szövegeket vizsgálta. Új eredményeket mutatott be a kínai szöveg eredetét, változatait, valamint tartalmának alakulását illetően.

Az új eredmények közül is kiemelendő az elveszett szanszkrit szövegrészek tibeti és kínai változatainak elemzése, továbbá a függelékben is közölt tibeti szöveg szanszkrit eredetének megállapítása. Az új eredmények közé sorolható a dunhuangi szövegtöredékek elemzésének bevonása, a szöveg kínai kommentárjainak és funkcióiknak vizsgálata, továbbá kínai buddhista szövegek néhány központi terminusának elemzése. A fentieken túl nemzetközileg is fontos eredmény a 8–10. századi buddhista filozófia belső fejlődésének vizsgálata.

A dolgozat mind a kínai buddhizmus, mind a filozófia területén alapos filológiai módszereket felhasználva érte el jelentős, új eredményeit. Az angol nyelvű munka publikációja a megújuló magyar sinológia fontos eseménye lesz.

Herczeg Gábor az egyedek és populációk közötti változatosság természetben megfigyelhető evolúciós hátterét kutatja. Egyaránt foglalkozik a változatosság genetikai hátterével (evolúció), az egyedfejlődés alatti környezet által indukált változatossággal (plaszticitás) és a változatosságot kialakító környezeti tényezőkkel (szelekció). Vizsgálataiban ötvözi a különböző résztudományok módszertanát a terepi megfigyelésektől a laboratóriumi kontrollált kísérleteken keresztül egészen a legfejlettebb molekuláris labortechnikákig. Kimutatta, hogy a szigetszerű, azaz izolált és kevés ragadozó vagy versenytárs fajt tartalmazó élőhelyeken egy kis testű fajból óriás méretű típus evolválódik, amely a maximális méret elérése érdekében megnövekedett viselkedési aktivitást (agresszió, kockázatvállalás) mutat, kitolja az ivarérésének idejét, és antiszociálissá válik. Ez a típus az érzékszerveit és az agyának felépítését illetően is eltér a többitől. Több tulajdonság esetében az evolúciós alkalmazkodásnak része volt a megnövekedett plaszticitás. Az új típus evolúcióját több független esetben is bizonyította, és felderítette a populációk közötti különbségek változatos genetikai hátterét.

A számítógéppel segített geometriai modellezés (Computer Aided Geometric Design, CAGD) alapvető feladata a görbék és felületek tervezésénél felmerülő matematikai, legtöbbször geometriai problémák megoldása, illetve az ehhez a tervezéshez megfelelő tulajdonságokkal rendelkező görbe- és felülettípusok keresése, vizsgálata. Miközben a kérdéskör természetszerűen kötődik az iparban felmerülő tervezési problémákhoz, az utóbbi évtizedekben az alkalmazásokon túl önmagában is érdekes matematikai kutatási területté nőtte ki magát. Hoffmann Miklós disszertációja a görbe és felületmodellezés négy témakörével foglalkozik, a csomóértékek megválasztásának a B-spline görbék alakjára tett hatásának vizsgálatával, a polinomiális B-spline görbék nem polinomiális általánosításaival, a B-spline felületek strukturálatlan ponthalmazra illesztésével, végül pedig a kontrollpontok helyett összetett kontrollalakzatok (elsősorban egyenes, kör és gömb) alkalmazásának lehetőségével. A dolgozat számos értékes eredményt tartalmaz a számítógépes geometriai modellezés területén, amelyek segítenek megérteni egyes módszerek viselkedését, és új utakat nyitnak a szokásos polinom bázisfüggvény-kontrollpont alapú megközelítések mellett.

Folyamatban lévő cselekvéseink módosítják a külvilágból érkező ingerek érzékelésének módját. A folyamatban lévő cselekvésekkel egy időben érkező hangingerekre kisebb mértékű agyi válasz, vagyis az agyi elektromos tevékenységmintázatban kisebb mértékű eltérés jelentkezik, mint a cselekvésekkel időben egybe nem eső, azonos fizikai paraméterekkel jellemezhető hangingerek esetében. Ez a cselekvésfüggő hallási elnyomásnak nevezett jelenség képezi Horváth János értekezésének tárgyát. Kutatásai cáfolják azt a korábbi kutatások nyomán domináns nézetté vált elképzelést, mely szerint a hatás hátterében az oksági viszony szubjektív leképezése (vagyis az alanyok abbéli meggyőződése, mely szerint a hangokat saját mozgásukkal idézik elő) állhat. Az eredmények arra utalnak, hogy ez önmagában nem elégséges magyarázata a jelenség létrejöttének. Horváth János rámutatott arra is, hogy különböző hangfrekvenciák esetében is kialakul a hallási elnyomás, vagyis a hallószervek izomzata valószínűleg nem játszik döntő szerepet, szemben a központi idegrendszeri mechanizmusokkal, melyek szerepe viszont joggal vélelmezhető. Egy másik lehetőség, mely szerint a figyelemnek a cselekvés és a hangok észlelésének folyamata közötti megosztása vezethet el a hallási elnyomáshoz, szintén cáfolható. Eredményei szerint ez sem elégséges magyarázata a cselekvésfüggő hallási elnyomásnak. Munkája nyomán vált ismertté, hogy a cselekvésfüggő hallási elnyomás nem csak a hangot közvetlenül követő legkoraibb agyi elektromos válaszreakcióban, hanem egy valamivel későbbi válaszreakcióban, idői feldolgozási szakaszban is tetten érhető.

Hózer Zoltán kutatásai az atomerőművi fűtőelemek üzemzavari viselkedéséhez kapcsolódnak. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpontban vezetésével létrehozott Fűtőelem és Reaktoranyagok Laboratóriumban végzett kutatások célja a paksi atomerőműben is alkalmazott orosz fűtőelemek, illetve burkolataik kísérleti vizsgálata, összehasonlítása a nyugati gyártók ötvözeteivel. Nevéhez fűződik számos fűtőelemes kísérleti program, köztük a CODEX berendezésen a fűtőelemek baleseti viselkedését szimuláló integrális mérések és több kis léptékű mérési sorozat. A paksi atomerőműben alkalmazott fűtőelemek új, E110G jelű burkolatával több kísérleti programot indított el az új ötvözet normál üzemi és üzemzavari viselkedésének megismerésére. A szivárgó fűtőelemek modellezésére új számítógépes modelleket dolgozott ki. A Hózer Zoltán által végzett fűtőelem-vizsgálatok alapvető, új eredményekre vezettek, a biztonsági elemzések kódjainak fejlesztését is szolgálják, s nélkülözhetetlenek az atomerőművi fűtőelemek viselkedésével kapcsolatos hazai tudományos kompetencia megteremtése szempontjából. A kutatások jelentősen gazdagították a VVER reaktorok fűtőelemeinek üzemzavari, baleseti viselkedésére vonatkozó hazai és nemzetközi tudásbázist. Kutatási eredményeinek egyik jelentős alkalmazása a paksi atomerőműben 2003-ban történt üzemzavarhoz kapcsolódik: vezetésével az ott lejátszódott folyamatok jobb megértésére és a sérült üzemanyag tárolásának előkészítésére több mérési programból álló kísérletsorozatot hajtottak végre.

Jászberényi Miklós különféle neuropeptidek elsősorban központi idegrendszeri hatásait és szabályozó szerepét vizsgálta állatkísérletes modellrendszerekben.

Elsőként bizonyította, hogy a táplálékfelvételt és aktivitást fokozó orexin neuropeptid-csoport aktiválja a stressztengelyt, valamint befolyásolja a viselkedési, hőszabályozási és tanulási folyamatokat. Az orexinek szorongásfokozó és endokrin hatásai az éberséget szabályozó élettani funkciókhoz és bizonyos betegségekhez (pl. narkolepszia) kapcsolhatók.

Kimutatta továbbá, hogy a látóideg-kereszteződés feletti magból felszabaduló neuromedin-S kapcsolatot teremthet belső óránk működése, a stressz, a vegetatív funkciók és viselkedési folyamatok, valamint a nemi működéseket szabályozó hormonok között. E rendszerek kölcsönhatásainak középpontjában a kisspeptin nevű peptid állhat.

Feltárta az apelin és ghrelin neuropeptid-csoportok számos hormonális, autonóm és viselkedési hatását, valamint azok egyes mechanizmusait.

Igazolta, hogy a növekedési hormont serkentő hormon célmolekulájának blokkolása tumorellenes hatásai mellett kedvezően befolyásolhatja az Alzheimer-betegség lefolyásának dinamikáját.

A sejtek normális működésének fontos feltétele, hogy a hibás molekulák, sejtszervecskék folyamatosan kicserélődjenek, megújuljanak. Ennek egyik fontos eszköze a hibás sejtalkotórészek lebontása, ami önemésztés, autofágia révén valósul meg. Juhász Gábor ezen a tudományterületen ért el kimagasló eredményeket elsősorban Drosophila melanogaster (ecetmuslica) modellállaton végzett vizsgálatokkal.

Az ún. Atg gének egyéb élőlényekben végzett vizsgálata világossá tette, hogy a folyamat hibája számos emberi betegséggel összefüggésbe hozható, mint például a rák, fertőzések, izomgyengeség, öregedés vagy a különféle neurodegenerációs kórképek. Juhász Gábor munkája során számos további autofágiához szükséges gént azonosított Drosophilában, melyeknek emberi megfelelőjük is ismert, és a későbbiekben minden esetben bebizonyosodott, hogy hasonló szerepet töltenek be. Kimutatta, hogy az autofágia hibája Drosophilában is korai öregedést, mozgási rendellenességeket és idegsejtpusztulást okoz. Ennek jelentőségét legújabb közleménye is mutatja: az együttműködő partnereik által azonosított, az Atg5 fehérjét érintő aprócska elváltozás (egyetlen aminosav egy másikra történő cseréje) az érintett emberekben fejlődési rendellenességekhez és koordinálatlan mozgáshoz vezet. Eredményeik alapján ugyanez a mutáns génváltozat Drosophila esetén is autofágiahibát és mozgási rendellenességet okoz.

Juhász Gábor autofágiavizsgálatai orvosbiológiai szempontból is jelentős új ismeretekkel gazdagítják tudásunkat.

Károly Krisztina doktori disszertációja jól illeszkedik azokba a szövegelméleti és kontrasztív szemantikai kutatásokba, amelyeknek célja a fordításelmélet, a szövegnyelvészet, a szemantika és a pragmatika alapvető fogalmainak, módszertani eszköztárának továbbfejlesztése. A dolgozat a fordítás egyik legfontosabb jelenségét, a szöveg folytonosságát biztosító kapcsolatok és összetartó erők (szövegkoherencia, szövegkohézió) különbségeit vizsgálja a forrás- és a célnyelvi szövegek viszonylatában. A munka, amely mind a széles körű szakirodalom, mind a szerző saját empirikus korpuszvizsgálatainak eredményeit felhasználja, jelentős hozzájárulás egy általános, fordításközpontú szövegelemző modell megalkotásához, amely az eddigi, egy-egy jelenségre vonatkozó elemzésekhez képest a koherencia- és kohézióteremtés nyelvi eszközeinek átfogó leírását teszi lehetővé. Az értekező elsőként állapította meg, hogy a fordítás során koherenciaeltolódások keletkeznek, s hogy az eltolódás jelensége nem mutatható ki kvantitatív, csupán kvalitatív elemzéssel. Ez a felismerés nyelvspecifikus koherencaeltolódások azonosítását teszi lehetővé, illetve jelentősen hozzájárul a szövegszintű fordítói stratégiák alaposabb megismeréséhez. Az értekező fontos felismerése, hogy a szövegkoherencia a fordítás univerzális tulajdonsága.

Az értekezés eredményei bővíteni fogják az alkalmazott fordításkutatás eszköztárát; a koherenciaelemzési modellnek jelentős alkalmazási haszna lehet a fordítástudományban.

Dr. Kiss András a májrák és a májzsugorodás kialakulásának hátterével és diagnosztikájával foglalkozott. Igazolta, hogy májzsugorodásban és ennek talaján kialakuló májrákban a sejteket összekapcsoló alkotórészek egyes fehérjéinek (claudin-1 és -7) mennyisége megemelkedett, és ez segítheti a betegség gyakori kórokának, a hepatitis C-vírus májsejtekbe való belépését, fenntartva ezzel a fertőzést. Kimutatta, hogy májrákos betegek citológiai mintáiban egy mikroRNS (miR-224) mennyisége hasznos lehet a túlélés várható hosszának felmérésében. Egy másik májdaganat, a hepatoblastoma esetén a tricellulin csökkent mennyisége rövidebb teljes túléléssel, míg a magas miR-21 és alacsony miR-222 és miR-224 szintek hosszabb teljes túléléssel társulnak. Rámutatott, hogy a claudin kifejeződésének mintázata jól elkülöníti az epeúti tumorokat a májráktól. Igazolta, hogy májrákban a tricellulin megnövekedett mennyisége rosszabb túléléssel társul, míg más daganatokban (cholagiocarcinoma, pancreas ductalis carcinoma) a tricellulin mennyisége csökken, ami a túlélés csökkenésével jár együtt. A gyors sejtosztódású húgyhólyagrákokat claudin-4 és Ki-67 nagyobb, valamint claudin-7 kisebb mennyisége jellemzi, és rövidebb teljes túléléssel járnak a lassú sejtosztódású tumorokhoz képest.

A ciklusos β-aminosavaknak, illetve ezt a szerkezeti elemet tartalmazó kismolekuláknak széles körű biológiai hatásuk lehet, így nem véletlen, hogy e kutatások az elmúlt húsz év egyik kiemelt és korszerű irányát képezik. A biológiai hatások közül kiemelkedő a fungicid, illetve baktericid hatás; továbbá az antivirális, a tumorellenes és a kardioprotektív hatás. Értékes farmakológiai hatásúak a többfunkciós csoporttal rendelkező ciklusos β-aminosavak származékai is.

Kiss Loránd kutatómunkáját új ciklusos β-aminosavak funkcionalizált származékainak előállítása és jellemzése képezi 31 publikációja alapján. Az új vegyületcsaládok előállítása új, hatékony és szelektív szintetikus módszerekkel történt, a végtermékek között királis vegyületcsaládok is szerepelnek.

A kidolgozott előállítási módszerek általánosan is alkalmazhatók más típusú vegyületek előállítására, és hasznosak a gyógyszeripar számára. A közel száz új vegyület ígéretes a gyógyszerkutatásban, gyógyszerfejlesztésben.

Az értekezés az industrial engineering, közelebbről a termeléstervezés és -ütemezés egyes kérdéseit új, egységes megközelítésben, az érzékenységvizsgálat szempontjából tárgyalja, és mind elméleti, mind gyakorlati szempontból új tudományos eredményeket fogalmaz meg. Az alkalmazott operációkutatás területén a modellek egyik fontos jellemzője, hogy ha bizonyos paraméterek, illetve feltételek módosulnak, akkor miként változik az optimális megoldás. Az értekezés kibővíti a lineáris programok érzékenységvizsgálatának fogalom- és eszközkészletét. Javaslatot ad rugalmas, alternatív gyártási útvonalakat megengedő gyártórendszerek kapacitásmodellezésére és érzékenységvizsgálatára. Az egyszerű gyártósor-kiegyenlítési modellek területén új, többszintű képzettségi korláttípusokat vezet be, és meghatározza a sor hatékonyságának és gyártási mennyiségének kapcsolatát. Gyártási ütemterv esetén megadja, hogy az átfutási idő egyes műveleti idők szerinti gradiensének mi az érvényességi tartománya. Végül egyetlen erőforrás optimális ütemezésére alkalmas robusztus szabályokat ad meg különféle esetekre, amikor a kritérium a készlettartás költségének minimalizálása. Fenti eredményeket Koltai Tamás rangos nemzetközi folyóiratokban publikálta, és egyes területeken a gyakorlatban is alkalmazta. Az eredmények lehetővé teszik a gyártórendszerek zavartűrő, robusztus működtetését, hatékonyabb szimulációját és az adott matematikai modellek termelésmenedzsment-szemléletű döntéstámogatásban való alkalmazását.

Magyari Enikő disszertációjában alapvetően paleobotanikai (pollen-, makrofosszília-elemzések) módszerekkel, abszolút kormeghatározásokkal alátámasztva vizsgálta öt területnek (Trák-alföld, Ezero-láp; Retyezát-hegység, Brazi- és Gales-tavak; Csomád-hegység, Szent Anna-tó; Polgár-Tiszagyulaháza, Sarló-hát) az elmúlt mintegy 22 ezer év vegetációs változásait tartalmazó üledékrétegeit.

Különösen négy tudományos eredménye érdemel említést:

1. A 12 800 és 11 700 közötti időszakban a Kárpátok általa vizsgált területén a leghatározottabb vegetációs változásokat a hegyvidékek mutatták, míg a sztyeppterületek növénytakarójának változásai minimálisak.
2. A késő glaciális éghajlati változások Európán belül regionálisak, egy-egy területre jellemzőek. Ezt a jelenséget újabb területek vizsgálatával támasztotta alá.
3. Vizsgálatai során megállapította, hogy a sztyeppnövényzet északról dél felé haladva az utolsó glaciális idején, 20 000 és 14 700 között is nőtt.
4. Kidolgozta az általa vizsgált térség holocén időszakára érvényes regionális pollenzónák rendszerét, és javaslatot tett a régi rendszer átdolgozására.

Méhes Gábor patológus munkája során elsősorban a különböző daganatokban tetten érhető genetikai elváltozásokat vizsgálta. Arra kereste a választ, hogy a daganatsejtek DNS-mennyiségének változása, a sejtek osztódását iránytó egyes molekulák megváltozott szintű termelődése milyen összefüggést mutat különböző daganattípusokban azok előrehaladásával. Munkájának jelentőségét emeli, hogy vizsgálatait elsősorban nagy populációkat érintő rákos megbetegedésekben (emlő- és cervixcarcinoma) végezte, ahol a patológus szerepe kiemelkedően fontos a betegség korai fázisú észlelésében, illetve a betegség előrehaladásának követésében. A gyakori daganattípusok mellett azonban ritka megbetegedésekkel is foglalkozott, úgymint neuroblastoma és Langerhans-sejtes histiocytosis: az előbbiben a keringő daganatsejtek genetikai jellemzését végezte el, utóbbiban pedig újonnan bevezetett terápiás lehetőséget megalapozó, mutációspecifikus fehérjefestési eljárást alkalmazott.

Kutatómunkája mellett számottevő, a patológia eszköztárát bővítő fejlesztőmunkát végzett. E munkáit külföldi együttműködések keretében végezte, eredményei szabadalmak formájában, valamint a hazai vizsgálati palettába beépülve hasznosulnak.

Navracsics Judit arra vállalkozott, hogy az egyéni kétnyelvűség és a kétnyelvű mentális lexikon összetett kérdéskörét – kialakulásukat, működésüket és a rájuk ható tényezőket – integratív módon közelítse meg és tárja fel.

Megállapította, hogy a későbbi életkorban kialakult kétnyelvűség következtében több a szintagmatikus-szerkezeti asszociációs viszony a második nyelvben, mint az első nyelvben. A korai kétnyelvűek esetén pedig a két nyelv állandó aktivációi miatt a lexikai keresés tempója lassabb. Kimutatta, hogy a beszédsebesség az anyanyelven nagyobb, de egyénenként az egyes beszélők beszédsebessége elég stabil két nyelv tekintetében. Igazolta, hogy az a jelenség, miszerint a mondatszerkezeti szabálysértéseket könnyebb észrevenni, mint a jelentéstaniakat, a második nyelv esetében is igaz. A kiegyensúlyozott kétnyelvűeknél (akik a két nyelvet hasonló fokon sajátították el) van egyfajta hangnyelvtani versengési hatás a két nyelv mentális lexikonja között.

Nguyen Quang Chinh modern kísérleti eszközökkel vizsgálta a fémek és ötvözetek képlékeny alakításakor lejátszódó folyamatokat, elemezve a rácshibák (diszlokációk), az ötvöző atomok, a kiválások és a szemcsehatárok kölcsönhatásait.

Új egyenletet állított fel a polikristályos lapcentrált köbös fémek feszültség-deformáció összefüggésének leírására, melyet alumínium- és rézmintákon végzett kísérletekkel igazolt. A nagy deformációnak kitett ezüstmintákban nem szokványos viselkedést fedezett fel, melynek során a nagy diszlokációsűrűségű minta instabilnak bizonyult, és szobahőmérsékleten tárolva spontán lágyult.

Különösen értékesek a két- és többkomponensű Al-ötvözeteken végzett mélységérzékeny benyomódási mérések. Meghatározta az instabilitás létrejöttéhez szükséges minimális ötvöző koncentrációt, valamint azt a deformációsebességet, ami fölött szobahőmérsékleten a jelenség már nem lép fel.

Az ultrafinomszemcsés mintákon, mikrooszlopokon végzett összenyomási és indentációs mérésekkel kimutatta, hogy a szobahőmérsékleti deformációban is jelentős szerepe van a szemcsehatárcsúszásnak. Egy módosított Hall–Petch-összefüggést javasolt, melynek segítségével felírható a folyáshatár szemcseméretfüggése.

Dr. Oláh Judit Magdolna gyakorló bőrgyógyász-onkológus. Klinikai munkája mellett országos melanomaprevenciós kampányok szervezője, a bőrdaganatok kialakulásáért felelős genetikai és környezeti tényezők kutatásával foglalkozó munkacsoport vezetője. Vizsgálataiban a széles körű felvilágosító tevékenység hatását elemezte a festékes bőrdaganat, a melanoma korai felismerésére. A bőrgyógyászati szűrővizsgálatok során és ikertanulmányokban munkacsoportja megállapította, hogy a kékfény-kezelés, ami világszerte elfogadott és újszülöttek millióinál alkalmazott módszer a sárgaság terápiájában, a tinédzserkor után megnöveli a bőrön és a szemben is a melanoma kialakulása szempontjából fontos kockázati tényezőként szereplő közönséges és az ún. klinikailag atípusos festékes anyajegyek számát. Munkatársaival együtt bevezette a hazai gyakorlatba az elektroporáció elvén alapuló onkológiai kezelési eljárást, az elektrokemoterápiát. Melanomában szenvedő betegek nagy kiterjedésű, más módon nem gyógyítható bőráttéteinek palliatív kezelésében használták kezdetben az új módszert. Onkológiai és esztétikai szempontból is sikerrel alkalmazták később az elektrokemoterápiát Gorlin–Goltz-szindrómás betegeknél, akik veleszületett génhiba következtében nagyszámú hámeredetű rosszindulatú bőrdaganatban szenvedtek.

Paál György matematikus-mérnök oklevelének megszerzése után különböző külföldi egyetemeken a sprayk tranziens mozgásával, a nem-newtoni folyadékok keveredésével és az orgonasípok aeroakusztikájával foglalkozott. 2002-től kutatási témája a kívülről gerjesztett pulzáló áramlások. Az öngerjesztett áramlások és az aneurizmák hemodinamikájának kérdéseit egységes szemléletmód alkalmazásával új megvilágításba helyezte.

Doktori értekezésében fizikai kísérletekkel verifikált numerikus szimulációkkal feltárta az élhang eddig ismeretlen jelenségeit, összefüggéseit, mellyel a fúvókák tervezése pontosítható. Numerikusan, valamint saját fejlesztésű mérési módszerekkel az üreghangok viselkedésének speciális kérdéseit elemezte, verifikált számítási módszerével a síkfelületbe vágott mélyedések fölötti áramlások rezgései által okozott törések kialakulása leírható, modellezhető. Hemodinamikai kutatásaival a hasi és az agyi aneurizmákban (érkitüremkedésekben) történő áramlást és a különböző sztentek behelyezése után bekövetkező áramlástani változásokat elemezte. Tudományos eredményei elősegítik az aneurizmákban létrejövő áramlások fiziológiájának megértését, az egyénre szabott kezelési módszerek numerikus szimulációját.

Papp István doktori dolgozata a géncsendesítés mechanizmusainak felderítésében, továbbá a szárazságtűréssel és vízvesztéssel kapcsolatos génszabályozás kutatása során elért eredményein alapszik. Elsőként határozta meg nagy pontossággal a géncsendesítés egyik típusánál az érintett gén indító szakaszán a DNS módosulását (metilációt). Részleteket tárt fel a génszabályozásban alapvető kisRNS-ek érési folyamatairól. Azonosított és sokrétűen jellemzett egy fokozottan szárazságtűrő lúdfűmutánst, amely a bőrszövet kutikularétegének vastagodását is mutatja. Kimutatta, hogy a víztakarékos szárazságtűrő stratégia vízért való versenyhelyzetben nem hatékony. Almában a gyümölcs kutikulaképződéséhez feltételezhetően kapcsolódó géneket talált. Izolálta és funkcionálisan jellemezte a búza egy szabályozó génjét, amely a kutikula képződését befolyásolja.

Petrik Péter több mint két évtizedet átölelő, nemzetközi szinten is elismert és díjazott munkássága jelentősen hozzájárult a spektroszkópiai ellipszometria tudományterületének fejlődéséhez. Az ellipszometria egy érintésmentes, optikai vizsgálati módszer, amellyel akár pár atomnyi vastagságú rétegek fizikai jellemzőit ismerhetjük meg.

Petrik Péter kutatásai arra irányultak, hogy pontosítsa és érzékenyebbé tegye a módszert, valamint hogy olyan optikai modelleket alkosson, amelyekkel eddig ilyen módon nem vizsgált struktúrákra terjeszthető ki az ellipszometria alkalmazása. A munka eredményeképpen egyes felületi és felületközeli rétegek vastagságáról, porozitásáról, mélységbeli inhomogenitásáról, szemcseszerkezetéről, valamint ezek időbeli változásáról sikerült az eddigieknél pontosabb képet kapni. A kutatások eredményei többek között nemzetközileg is meghatározó félvezetőgyártókkal és méréstechnikai cégekkel való együttműködésben hasznosultak.

Rózsa Mária – sokak által szorgalmazott szemléletváltást érvényesítve – nem a magyar, hanem a magyarországi sajtó vizsgálatára vállalkozott. Értekezésében négy, a 19. század középső harmadában megjelenő pesti német lap magyarságképét és kultúraközvetítő tevékenységét vizsgálta. E vizsgálatokat forrásfeltáró alapkutatás – a lapok történetének, szerkesztőinek, a kiadás körülményeinek, munkatársainak, tematikájának bemutatása, illetve a lapokban megjelent recenziók, fordítások, hírek, más lapokból átvett anyagok rendszerezése – alapozza meg. Ezek az új eredmények, sajtótörténeti jelentőségükön túl, a korabeli pesti mindennapi élet képét is árnyaltabbá teszik. A magyarságkép terén a legfontosabb eredmény, hogy bár a lapok német nyelven jelentek meg, a magyar reformkor eszmeiségét közvetítették, magyar érdekeket képviseltek, és az ország polgári átalakulását szorgalmazták. Ami pedig a lapok kultúraközvetítő tevékenységét illeti, ez nemcsak a német kultúra magyarországi népszerűsítését jelenti, hanem azoknak a német fordításoknak a közzétételét is, amelyek elősegítették a magyar irodalom egyes műveinek ismertté válását német nyelvterületen.

Rózsa Mária kutatásai, konkrét eredményein túl, a sajtótörténet egyik gyéren kutatott időszakának képét is átrajzolták, és ezzel további kutatásokra is ösztönzőleg hatnak.

Somfai Ellák munkássága során elsősorban olyan szilárdtest-fizikai motivációjú problémákat vizsgált, amelyek hatékonyan tárgyalhatóak a nemegyensúlyi statisztikus fizika módszereivel – mind elméleti, mind numerikus technikák révén. Eredményeiben központi szerepet kapott annak a részecskealapú modellnek a kidolgozása, amely alkalmas fém-egykristályok felületébe beültetett idegen atomok diffúziójának valósághű leírására. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az ilyen atomok kísérletileg megfigyelt jellegzetes mozgását elsősorban felületi vakanciák okozzák. Sikerült kimutatnia, hogy a diffúziódominált egyensúlytól távoli növekedési folyamatok klasszikus modellje, a diffúziólimitált aggregáció nagy méretskálákon egyszerű skálázást mutat. Ez a felismerés tisztázta az irodalomban korábban megjelent ennek ellentmondó nézeteket. Megmutatta továbbá, hogy az idő megfelelő átskálázásával a táguló térben bizonyos sztochasztikus folyamatok sikeresen leképezhetőek egyszerű térbeli folyamatokra. A szemcsés anyagok témakörében elért egyik jelentős eredménye a statikus szemcsés konfigurációk erőhálózatában megfigyelhető univerzalitás felismerése, vagyis az, hogy e rendszerek a paraméterektől függetlenül azonos skálázást mutatnak. A másik kiemelendő eredménye annak felismerése volt, hogy a súrlódó szemcsés anyagok torlódási átmenetének is van kritikus pontja a nagy súrlódási együttható határesetében.

Szabadfalvi József a magyar jogfilozófiai gondolkodás eszmetörténetének első számú hazai kutatója. Vizsgálatainak mélysége és elemzéseinek átfogó jellege példaértékű. Munkásságának eredményeképpen a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetét az európai jogfilozófiai tradícióiba ágyazva tárja fel. Kutatásának fő iránya a hazai és a nemzetközi jogelméleti gondolkodás kapcsolatának kimutatása. Ennek során mélyrehatóan elemezte Pikler Gyula, Somló Bódog, Moór Gyula és Horváth Barna jogfilozófiai eszmekörét, valamint e mesterek hatását és iskoláiknak tudományos eredményeit. A Szabadfalvi József által kutatott korszak a magyar kultúra és szellemi fejlődés fellendülésének korszaka. Alapos elemző munkával tárja az olvasó elé a nemzetközi hatásokat és az arra adott hazai tudományos válaszokat, különös tekintettel a szegedi iskola képviselőinek munkásságára. Hiteles adatok alapján mutatja be, hogy a hazai jogfilozófiai tudomány művelése a 19. század végétől magas szintű és élénk volt, szervesen kapcsolódott a korabeli, elsődlegesen a német nyelvű filozófiai hagyományokhoz, ugyanakkor önálló európai színvonalú értékeket is alkotott.

Tóth Valéria disszertációja a magyar nyelvtörténeti kutatásokban meghatározó szerepet játszó két ősi tulajdonnévfajta, a személynevek és a helynevek rendszerének, illetőleg rendszerszerű összefüggéseinek újszerű, összefoglaló értékű feldolgozása. A témakör elemzését a szerző koherens, funkcionális szemléletű, korszerű névelméleti keretben végzi el. Az általános névtani kérdéseket a rendelkezésre álló ómagyar kori névanyag rendszerszerű vizsgálatával együtt tárgyalja. Az ómagyar kor személynévrendszerének és az alkalmazott megközelítés szerint meghatározott személynévfajtáknak a fő jellegzetességei mellett ezek kialakulásának, egymásra épülésének a folyamatát is bemutatja. A személynevek rendszerösszefüggéseinek a helynévrendszerre való kiterjedését – a személynevek felől megközelítve – ugyancsak tárgyalja. A névadás, a névhasználat és a névanyag különböző jellemzőit, a névmodellek működését nyelvi és társadalmi-kulturális kontextusban egyaránt vizsgálja. Tekintettel van arra a hagyományosan jelentős szerepre is, amelyet a vizsgált korszak névanyaga a régi magyar történelemre vonatkozó kutatásokban játszik. Disszertációja a további nemzetközi és kontrasztív névtörténeti kutatások számára is alkalmas névelméleti keretet, leírási modellt és módszertani mintát kínál.

Török Péter az időben egymásra következő gyeptársulásokban igazolta a spontán szukcesszió szerepét. Bebizonyította, hogy szikes területeken a társulás vázfajainak állományait hatékony és költségkímélő módon hozhatjuk létre alacsony faji változatosságú magkeverékkel. Több gyeptípusban is számszerűen bizonyította a természetes gyepesedés természetvédelmi jelentőségét. A tájszinten zajló gyepregeneráció és a propagulumterjesztési folyamatok közötti összefüggéseket pontosabban tudta megfogalmazni. A vizsgált szukcessziós folyamatokhoz számszerű mikrodomborzati és talajtani értékeket volt képes rendelni. Összefoglaló módon értékelte a spontán regenerációs folyamatok és a technikai gyeprekonstrukció együttes alkalmazásának előnyeit, illetve tisztázta a technikai gyeprekonstrukció számos gyakorlati kérdését. A használt módszerek az elméleti és gyakorlati munkában egyaránt alkalmazhatók. Sok hallgatóval is megismertette és megszerettette a gyepkutatást.

Dr. Zádor Ernő tudományos érdeklődésének középpontjában a vázizom-regeneráció tanulmányozása állt. Munkája kezdetén egy olyan új izomregenerációs állatmodellt fejlesztett ki, ami alkalmas volt arra, hogy molekuláris, illetve génszinten is követni tudja az izmok fejlődését irányító, ún. miogén faktorok kifejeződését. Az új kísérleti modell segítségével jellemezte a MyoD, a Myostatin, a TNF-a és a szarkoplazmás retikulum kalcium-ATP-áz fehérjék szintjében megfigyelhető változásokat az izomregeneráció során. Kísérletei igazolták, hogy ezek közül a faktorok közül a MyoD és a szarkoplazmás retikulum kalcium-ATP-áz (SERCA) elősegíti a regeneráció folyamatát. Azt is megfigyelte, hogy a vázizom összehúzódásához és elernyedéséhez szükséges fehérjék génkifejeződése nem azonos módon szabályozódik. Végezetül az izomregeneráció serkentésének, az izomrostképződés elősegítésének egy új módját írta le, ami az izomnövekedés szabályozásának egy eddig feltáratlan mechanizmusú, új útjára utal. Dr. Zádor Ernő eredményei új perspektívát nyitnak ezen az orvosilag is jelentős területen, potenciálisan a gyakorlati alkalmazások irányába is.