Beszámoló a „Válaszút előtt a doktori (PhD) képzés?” konferenciáról

A konferencia két területre fókuszált (két szekcióban) egyrészt makroszinten vizsgálta a hazai doktori képzéseket, megszólaltatva azokat, akik országos szinten foglalkoznak a témával az Országos Doktori Tanács, a Doktoranduszok Országos Szövetsége és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság vezetőit. Másrészt egy szakterületre, a gazdálkodás- és szervezéstudományokra koncentrálva, az MTA tudományfilozófiai szempontjait is figyelembe véve vizsgálta a kérdéskört, három doktori iskola (Budapesti Corvinus Egyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és Pannon Egyetem) vezetőinek interpretálásában. A rendezvényen közel 80 fő vett részt, 25 különböző intézmény képviseletében, köztük 17 fő gazdálkodás- és szervezéstudományi doktori iskola képviselői, vezetői.

A szervezők nevében Berács József az MTA doktora, emeritus professzor (Budapesti Corvinus Egyetem), az MTA GTB Képzési Bizottság elnöke üdvözölte a konferencia résztvevőit. Felvezetőjében rámutatott arra, hogy a rendszerváltás után, a felsőoktatási és akadémia törvények alapján új alapokra helyeződött a doktori képzés Magyarországon. Az elmúlt 30 év tapasztalatai alapján érdemes számvetést készíteni és átgondolni, hogy merre tovább doktori képzés?

Bartus Tamás, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Kutatási és akadémiai közösségért felelős rektorhelyettese nyitotta meg a konferenciát.

A rendezvényt vitafórumnak is szánták, így az előadásokat követően kerekasztal beszélgetés formájában lehetőség volt az előadókkal történő véleménycserére.

I. szekció: Doktori képzés: jelen és jövő, aktuális kérdések.

Benyó Zoltán egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem), Országos Doktori Tanács elnök előadásával kezdődött, mely címe: „A párhuzamosan végzett graduális és doktori képzés lehetőségének előnyei és potenciális veszélyei.” Prezentációjában elmondta, hogy a graduális képzéssel párhuzamosan megkezdett doktori képzésre először az orvosi tudományok területén nyílt lehetőség még a régi típusú, 3 éves PhD képzés keretein belül. Az akkori MD-PhD ösztöndíjas rendszer nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket, mert viszonylag kevés hallgató tudta időben teljesíteni a fokozatszerzési követelményeket.

A 2020-as években több olyan törvénymódosítás született, melyek alapján ma már lehetőség van a bármilyen tudományterületen MSc vagy osztatlan képzésben részt vevő hallgatóknak tanulmányaik utolsó két évében belépni a doktori képzésbe akár ösztöndíjas, akár önköltséges formában. Az előadásból kiderült, hogy a párhuzamos képzés előnyei lehetnek az egyetemek számára az erősebben elkötelezett PhD hallgatók, így a kiválók „megtartása” is könnyebb és az eredményesebb TDK munkára, magasabb tudományos teljesítményre való ösztönzése a hallgatóknak. A doktoranduszok legfontosabb előnye lehet, hogy rövidebb idő alatt tudnak fokozatot szerezni. A párhuzamos képzés hátrányait, veszélyeit is ismertette az előadó. Ezek például, hogy az aktív PhD kutatási időszak lerövidülésével az ún. „gyorstalpalást” remélő hallgatók jelenhetnek meg a doktori iskolákban és a kutatási támogatások csökkenését is eredményezheti a rendszer. A hallgatói oldal szempontjából hátrány lehet, hogy sokkal rövidebb idő alatt kell teljesíteniük a magasabb szintű fokozatszerzési követelményeket, a két év kevés lehet a kutatások befejezésére, publikálásra, disszertáció elkészítésére és a doktori védésre. Ezáltal az ösztöndíjas időszak és a diák-kedvezmények ideje is lerövidül.

Benyó Zoltán előadásában a veszélyek elkerülését a doktori iskola részéről a legalkalmasabb hallgatók kiválasztásában, intenzív mentorálásában, előmenetelük folyamatos monitorozásában, a fokozatszerzési követelmények betartatásában és a tanulmányi szerződés ösztöndíj-visszafizetési garanciájában látta. Tapasztalata szerint a hallgatók a felelősségteljes jelentkezéssel, tudatos, intenzív TDK kutatással és a céljaik eléréséhez szükséges teljesítmény folyamatos összevetésével csökkenthetik a párhuzamos képzés nehézségeit.

A szekció második előadója Molnár Dániel doktorandusz (Debreceni Egyetem), Doktoranduszok Országos Szövetség elnöke, aki a hallgatói oldalt képviselte. Előadásának címe a „Fiatal kutatók lehetőségei és kihívásai a hazai doktori képzés rendszerében”.

A prezentációja középpontjában a hazai doktori képzésben az elmúlt években (2016 óta) végbement változások és azok hatásai álltak. Változások között emelte ki a komplex vizsga rendszerét, az ösztöndíjak összegét és, hogy eltűnt a "doktorjelölt" jogviszony. Pozitívumként említette, hogy az állami ösztöndíjas keretszám 1300 hallgatóról 2000 fölé emelkedett 2019-től. A legfrissebb statisztikai adatokkal részletesen bemutatásra került a hazai doktori képzés jelenlegi helyzete, beleértve a képzési struktúrában bekövetkezett változásokat és a doktoranduszok számának alakulását.

Az előadó ismertette a kiválósági alapú egyéni kutatástámogatási programokat, amelyek hozzájárulnak a tehetséges kutatók kibontakozásához. Emellett kitért a felsőoktatásban elérhető kutatási ösztöndíjak megerősítésére, amelyek nélkülözhetetlenek a jövő tudományos utánpótlásának támogatásában.

Molnár Dániel az előadását a megújuló doktori képzés továbbfejlesztésének lehetőségeivel zárta, mely a jövő tudósaiért és a fenntartható kutatói közösségért fontos. Ide sorolta a szakmai és anyagi megbecsülést, a kiszámítható kutatói életpályát és az átlátható előmeneteli rendszert, a világos karrierutakat.

„A doktori képzés célja és minősége – Salzburg Principles versus hazai gyakorlat” címmel tartotta meg előadását Csépe Valéria az MTA rendes tagja, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke. Prezentációját a doktori iskolák minőség és minőségbiztosítás mérésének problematikájával kezdte. A PhD fokozat kiadását az egyetemekhez rendelő 1993. évi felsőoktatási törvény óta eltelt évtizedekben nagy utat tett meg a magyarországi doktori képzés. A képzés kereteit és tartalmát megvizsgálva láthatóak, s a minőségértékelés és -hitelesítés (akkreditáció) keretében követhető és mérhető az az eltérés, amely az egyes doktori iskolák közötti, valamint a hazai és az Európai Felsőoktatási Térség (EFT, angolul EHEA) doktori képzései között feszül, és nem egyszer korántsem kívánatos irányt jelez. Ma az Európai Egyetemek 4 Kezdeményezés (European Universities Initiative) keretében mesterprogramokat (joint programs) kialakító felsőoktatási intézmények már közös doktori képzéseiket tervezik. Véleménye szerint, ezért aggodalomra adhat okot, hogy a hazai, főként kurzusfókuszú doktori képzéseink nem versenyképesek, és nem veszik figyelembe sem a 2008-ban megfogalmazott Salzburg elveket, sem az Európai Egyetemek Szövetsége (EUA) ajánlásait.

Előadásából az is kiderült, hogy a doktori iskoláink (több inkább programnak felel meg) megítélése vegyes, a működtetésükért felelős egyetemek gondoskodása, belső minőségbiztosítása, hallgatóközpontúsága eltérő.

A prezentáció rövid összehasonlító nemzetközi kitekintést követően az európai akkreditációs elvárások várható változásait, a doktori iskolák intézményi belső minőségbiztosításának és külső minőségértékelésének kihívásait és lehetőségeit vette sorra. Zárásként a hazai doktori képzés halaszthatatlan modernizációjának szükségességére hívta fel a figyelmet az előadó, és ennek lehetőségei a MAB akkreditációs adataira támaszkodva kerültek bemutatásra.

Az előadások után nagy érdeklődés mutatkozott a kerekasztal beszélgetésen, több doktori iskolából is elhangzottak konkrét kérdések. Ilyen volt például a Szegedi Tudományegyetem Doktori Iskolájából, hogy „mi lesz most az akkreditációval, milyen változások lesznek például az eljárási renddel kapcsolatosan vagy a jelenlegi akkreditáció hosszabbítása meddig várható?” Csépe Valéria válaszában elmondta, hogy két törvényi módosítás után a MAB működik, csak a bizottságokat szüntették meg, mert nem voltak kellően hatékonyak, ehelyett eljárás szerinti kollégiumok vannak. Az intézményi akkreditációnál továbbra is az egyetemnek kell jelentkeznie és ezután szerződést kötnek a MAB-bal, a megállapodásban továbbra is minden részlet benne lesz. Minden úgy zajlik, mint eddig, de mostantól a kollégiumok referált elemzését végzik el a bírálatoknak. Úgy működik most a MAB, mint bármely vezető európai minőségbiztosítási szervezet. Több lejáró hatály esetén lehet egy eljárást kezdeményezni a hatály meghosszabbodik addig, míg az eljárás be nem fejeződik. Válaszában emellett dicsérte a titkárságuk munkáját, a doktori iskolák továbbra is számíthatnak a segítségükre.

Neumann János Egyetem DI részéről a kérdés volt, hogy „az államilag támogatott Stipendium Hungaricum helyzetével kapcsolatosan milyen változás várható a doktori képzésben? Csökkenő, növekvő vagy stagnáló támogatásra számíthatnak-e a jövőben?” Molnár Dániel válaszában kifejtette, hogy jelenleg a több, mint 3000 fős külföldi doktoranduszok esetében 80% feletti a Stipendium Hungaricum ösztöndíjas hallgatók aránya hazánkban és ennek menedzselése a Külgazdasági - és Külügyminisztériumhoz tartozik. Véleménye szerint, hogyha a doktori képzés újra strukturálásra kerül, az biztosan az ösztöndíjakat is érinti, akkor második lépésben lehet majd rátérni, hogy a külföldi doktoranduszoknak az ösztöndíja, hogyan alakul.

Nemzeti Közszolgálati Egyetemről a kérdés: „vajon mennyi az a doktori ösztöndíj összeg, ami biztosítaná, hogy a jövőben is a doktori képzést válasszák és ne a szakmába menjenek el dolgozni? Készült erre felmérés? Milyen kilátások vannak a jövőben ezzel kapcsolatosan?”. Csépe Valéria ezzel a kérdéssel kapcsolatosan felhívta a figyelmet a témavezetők díja és a doktoranduszok ösztöndíjának kapcsolatára, arányára. Molnár Dániel válaszában kifejtette, hogy a DOSZ ezt elég jól tudja becsatornázni. Legutóbb tavaly a Mérföldkő Konferenciájukon volt szó erről is, ahol a doktorandusz önkormányzatok visszajelzései alapján a legfontosabb probléma a túlzó kurzusterhelés, a második a komplex vizsga kérdésköre (több felmérésük is volt erről). Az ösztöndíjakkal kapcsolatosan elmondta, hogy 2021-ben az Országos Doktori Tanáccsal közösen felmérték, hogy mit tartanának elfogadható ösztöndíjnak a hallgatók. Ez alapján az első két évre 200 eFt, a második két évre 240 eFt-os ösztöndíjra tettek javaslatot az illetékeseknek. Ez sajnos nem került elfogadásra és azóta többek között az infláció is rontott ezen az összegen. Voltak részleges eredmények ezen a téren, például kiegészítő ösztöndíjak formájában. Nehéz konkrét összeget mondani, de szerinte nettó 500 eFt (bruttó 700 eFt) összeg lenne megfelelő. Itt az előadó visszacsatolt Csépe Valéria korábbi hozzászólására, hogy ez azonban érintené a felsőoktatásban oktatók bérét, mert ez komoly bérfeszültséget generálna. A DOSZ elnöke felvetette, hogy szükséges-e a hallgatói jogviszony vagy – nemzetközi példák alapján – munkaviszony keretében lehetne foglalkoztatni a fiatal kutatókat. Jelenleg is ezeken a problémákon dolgoznak a jelenlévőkkel egy munkacsoportban.

Következő kérdéskör volt, hogy a sikeresen végzett doktoranduszok hová kerülnek a végzés után és milyen pályát futnak be? Benyó Zoltán tapasztalata, hogy már a doktori iskolába történő beiratkozásnál a legjobbak nem iratkoztak be, mert már meg volt az integrációjuk és nem akartak egy négyéves procedúrát vagy inkább külföldre mentek. Csépe Valéria elmondta, hogy a végzett, fokozatszerzett hallgatóinak a fele külföldön dolgozik azért, mert jobbak a bérek, a körülmények és jobbak az előmeneteli lehetőségek. Véleménye szerint erre kellene nagyobb figyelmet fordítani. Jelenleg a PhD ösztöndíjasok mennyiségére fókuszálunk, nem hisz abban, hogy a mennyiségi változás átcsap minőségi változásba.

II. szekció: Doktori képzés a Gazdálkodás- és szervezéstudományi területen. Az előttünk álló kihívások.

A szekció első előadója Fertő Imre egyetemi tanár (Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi DI vezető), HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója volt, prezentációja címe „Az üzleti és menedzsmentkutatás társadalmi hatásai: Egy áttekintés.”

A prezentáció fókuszában az üzleti és közgazdasági kutatások társadalmi hatásai voltak. Az üzleti és menedzsmentkutatások jelentős mértékben hozzájárulhatnak a globális társadalmi kihívások, például a gazdasági egyenlőtlenségek, a környezeti válságok és az etikai dilemmák kezeléséhez. Az akadémiai kutatások gyakorlati hatása azonban gyakran korlátozott, ami csökkenti hozzájárulásukat a társadalmi jóléthez. Az előadás fő kérdése: Hogyan képes az üzleti és gazdasági kutatás társadalmi hatást elérni? Ennek kapcsán a jelenlévők megismerhették a társadalmi hatás kulcsdimenzióit mint, a felelős vezetőképzést (RME), a szociális vállalkozást és a vállalati társadalmi felelősségvállalást (CSR). Az előadó kiemelten foglalkozott a társadalmi hatás mérési problémáival, az értékelésére szolgáló keretrendszerekkel, különös figyelmet fordítva az alternatív mutatókra, például a kulturális változásokra és a fenntarthatóságra. Rámutatott a kutatók és gyakorlati szakemberek közötti együttműködés jelentőségére, és javaslatokat tett az akadémiai és gyakorlati világ közötti szakadék áthidalására. Ezen belül hangsúlyozta az üzleti iskolák és doktori programok szerepét a társadalmi szempontból releváns kutatások előmozdításában, különösen a diverzitás és az interdiszciplinaritás terén. Az előadás szakpolitikai következtetésekkel zárult.

„Nem kell mindig kaviár? - A gazdálkodástudományi doktori képzések gyakorlatias átalakulásának dilemmái” címmel tartotta meg előadását Heidrich Balázs egyetemi tanár (Budapesti Gazdasági Egyetem), Vállalkozás- és Gazdálkodástudományi DI vezetője.

Az előadás vitaindító céllal készült. Kiváltó oka kettős: egyrészt a hazai gazdálkodási doktori iskolákon is egyre nagyobb a relevancia és gyakorlatorientáltság iránti igény. Másrészt a magyar felsőoktatási irányítás nemrég lehetővé tette az üzleti doktori iskolák számára is nemzetközileg évtizedek óta létező ún. DBA (Doctor of Business Administration) gyakorlatorientált doktori képzések elindítását. A DBA fokozatot 6 félév alatt, 180 kredit érték teljesítésével lehet megszerezni (szemben a PhD-képzés 8 félévével és 240 kreditjével). A bekerülés feltétele min. 5 éves felsővezetői gyakorlat. A DBA programok arra fektetnek hangsúlyt, hogy a tudományos elméletet a valós üzleti problémák megoldására használják, alkalmazott kutatásokra összpontosít.

A két kihívás külön, avagy egyszerre történő megválaszolása is nagyon sok szakmai és szervezeti, valamint oktatási kérdést vet fel. Az előadó külföldi példák és tapasztalatok segítségével gyűjtötte össze a megválaszolandó kérdéseket és az eldöntendő dilemmákat.

A konferencia záró előadását Michalkó Gábor egyetemi tanár (Pannon Egyetem GTK Gazdálkodás - és Szervezéstudományok DI vezető) HUN-REN CSFK Földrajztudományi Intézet tudományos tanácsadója tartotta, mely címe „Szakítani vagy maradni: a PhD fokozatszerzést követő dilemmák a mester és tanítvány viszony fenntartásában.”

Nagyon érdekes művészeti, történelmi példákkal mutatta be az előadó az eredményes tanítvány és a mester kapcsolatot. Ilyen volt például, hogy Leonardo da Vinci mesterré válása után továbbra is együtt dolgozott Andrea del Verrocchioval, akinek firenzei műhelyében a képzőművészet fortélyait egykor elsajátította. Kollaborációjuk fenntartásának gyümölcse az Uffizi képtárban látható, Krisztus megkeresztelése című reneszánsz műremek. Ha a mester és tanítvány nexusára fókuszáló művészettörténeti analógiát napjaink doktori képzésére vetítjük, akkor joggal merül fel a kérdés: milyen hozadéka lenne a doktorandusz és a témavezető PhD fokozat megszerzését követő együttműködése fennmaradásának, pontosabban annak szorgalmazásának.

Ezt követően prezentációjában bemutatta a „Mester és tanítvány” kutatócsoportjukat, mely a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán 2023-ban alakult az MTA IX. Osztályhoz tartozó közgazdaság-, gazdaság- és regionális tudományi köztestületi tagok körében alakult és a PhD-hallgató és témavezetőjének a doktorálást követő viszonyát vizsgálja, az együttműködés legkülönbözőbb formáit, az akadémiai karrierükre gyakorolt hatást. A kutatásuk hipotézise, hogy a mester és tanítvány kapcsolat fenntartása katalizálja mindkét érintett akadémiai karrierjét. A kapcsolat fenntartása hozzájárul a műhely kialakulásához, fejlődéséhez, az intézményi kutatási profil megerősödéséhez, láthatóságához. A konferencia résztvevői láthatták a kutatás részeredményeként, a regionális tudományok területén született hazai mester – tanítvány hálózati térképet.

Kvalitatív kutatásuk után rövidesen következik a kvantitatív, kérdőíves megkérdezés, melynek célja a doktori képzés alatti együttműködés jövőbeni szerepének és a PhD fokozatszerzést követő kapcsolat sajátosságainak feltárása. Az eredmények 2025 őszén várhatóak.

A második kerekasztalnál is aktív eszmecsere folyt az előadók és a résztvevők között.

Milyen presztízse van a gyakorlatban végzett doktori hallgatóinknak? Sorban állnak-e a vállalatok a végzett PhD hallgatóinkért? Kívülről (a gyakorlatból), hogyan fogadjuk azokat, akik fokozatot szeretnének szerezni? – kérdéseket tette fel a Budapesti Corvinus Egyetem egyik vezetője. Heidrich Balázs válasza, hogy cél, hogy minél több szakember jelenjen meg a gazdasági képzésekben, de ennek a rendszerszerűsége kérdéses. Indikátorként a gyakorlatorientáltságot használják, de ennek a mérése sem megoldott. A DBA professzionális doktori képzésnél ez jól működhet, ha jól végezzük el a hallgatók kiválasztását. A rendszer kialakítását lehet „benchmarkolni”, véleménye szerint a személyi dinamika lesz nagyon érdekes, mindkét irányból (hallgató - oktató). Nehézség, hogy a „hallgatók” már az üzleti életben sikeresek, konkrét véleménnyel, tapasztalattal rendelkeznek, így nehéz az együttműködés (hallgató - oktató) kialakítása. Ebből adódik az egyik legnagyobb dilemma, kérdés, hogy kik fogják az oktatást végezni?

Következő kérdés a Budapesti Corvinus Egyetem egyik volt PhD hallgatójától, jelenlegi oktatójától hangzott el: van-e jól használható módszer a társadalmi, kulturális hatás mérésére a gazdaságban, mi az, ami számszerűsíthető, mi vizsgálható? Nincsen kanonizált megoldás - válaszolta Fertő Imre – ők például a kutatási eredményeiket próbálják az érdeklődőknek közérthető módon közölni, mások esettanulmány formájában próbálják a társadalmi hatást fokozni, de ez nagyon szakmafüggő. Michalkó Gábor elmondta, hogy mi arra vagyunk kondicionálva, hogy cikk, könyv, hivatkozás. Most kezdődik egy új megújulás és a társadalmi hatás mérése - utalt Fertő Imre előadására.

Mekkora a belterjesség mértéke a doktori képzésben?- kérdésre Fertő Imre válasza volt, hogy a magyar rendszer sajátossága, hogy sokan ahová belépnek az alapképzésbe ott élik le az egész szakmai életüket és nem látnak más szervezeti kultúrát, ez probléma. Németországban a gyakorlat, hogy ahol végzett a hallgató, oda nem jöhet vissza azonnal. Michalkó Gábor elmondta, hogy a doktori iskola alumni rendszere bizonyos szinten nyilvántartja a végzetteket. A BCE-n a doktorin végzettek 88%-a maradt az intézményükben, ők az alumni. Berács József felidézte, hogy a doktori iskola megalakításával személyesen is részese ennek a „belterjességnek”. Mivel 90-es évek óta megnégyszereződött a felsőoktatásban lévők száma, így egyre nagyobb szükség volt oktatókra. Míg például 1993-ban a jelentkezők 30%-át vette fel egyetemük a doktori képzésre, most ez a szám már 75%. Személyesen büszke az BCE-n végzett hallgatókra, akik közül sokan professzorok már.

A DBA képzéssel kapcsolatban (Heidrich Balázs előadásának témája) a Debreceni Egyetem DI-nak vezetője megjegyezte, hogy kétféle doktori képzés lesz az egyik a tudományos (PhD) és a másik nem (DBA), nagy különbségek vannak a két képzés között. Hasonlóan, mint a Team Academy képzés elindításakor nagy ellenszél lesz a DBA képzést elindító intézményekkel szemben, ezért kéri, hogy fogjanak majd össze a képzést indító intézmények, mert ez egy nagyon jó gondolat, ezért ne hagyjuk elveszni.

Csépe Valéria gondolatébresztő kérdése a következő volt: mégis mit szeretnénk elérni a gazdálkodás - és szervezéstudomány területén? Kérdését ezután részletezte, mi a cél, például a gazdaság, az ipar és az akadémiai világ kapcsolatát erősíteni? Ezen a területen is más – más elképzelések találkoznak pl., angolszász vagy német vagy holland. Van-e hiteles tükrünk az intézményeinkben a kapacitásainkról, mire vagyunk képesek, milyen a kari képzés minősége? - ezeket költői kérdéseknek szánta, melyek segítik a továbbgondolkodást. Meg kell nézni, hogy a felsőoktatás evolúciójában hol tartunk, mennyire szeretnénk „felpuhítani” a nem túl kemény, de a korábbinál keményebb feltételrendszereket! Ezekben kellene tovább lépni. Saját tapasztalata alapján kijelentette, hogy 175 doktori iskolát nem lehet minőségben működtetni.

A konferencia zárásaként az előttünk álló feladatokkal és a jövőbeni kitekintéssel összegezte a konferenciát Berács József és Kováts Gergely a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének docense és a Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának igazgatója.

A konferencián készült fotók itt érhetők el, az előadások anyagai pedig ezeken a linkeken:

1. Benyó Zoltán:
   A párhuzamosan végzett graduális és doktori képzés lehetőségének előnyei és potenciális veszélyei
   
   
2. Csépe Valéria:
   A doktori képzések célja és minősége Salzburg Principles versus hazai gyakorlat
   
   
3. Fertő Imre:
   Az üzleti és közgazdasági kutatások társadalmi hatásairól
   
   
4. Heidrich Balázs:
   Nem kell mindig kaviár? – a gazdálkodástudományi doktori képzések gyakorlatias átalakulásának dilemmái
   
   
5. Michalkó Gábor:
   Szakítani vagy maradni: a PhD fokozatszerzést követő dilemmák a mester és tanítvány viszony fenntartásában
   
   
6. Molnár Dániel:
   Fiatal kutatók lehetőségei és kihívásai a hazai doktori képzés rendszerében