Eseménynaptár

Részletek

1. Megfigyelések hypertoniában

Korábbi vizsgálataik igazolták, hogy a rizikófaktorok halmozódása (hypertonia, hyperlipidaemia, dohányzás) nemcsak az érfal rugalmatlanságát (arteriográffal mérve) és megvastagodását okozza (carotis intima-media vastagsága, IMT, ultrahanggal vizsgálva) már a hypertonia korai szakaszában, hanem a kognitív teljesítmény rosszabbodását is. Azt is megfigyelték, hogy a dohányzás elhagyásával, illetve egy év vérnyomáscsökkentő kezeléssel a kedvezőtlen változások mérsékelhetők.

Újabb megfigyeléseik szerint 3 hónap vérnyomáscsökkentő kezelés (ACE-gátlás) még nem javítja az érfal morfológiai eltéréseit, de már kedvezően befolyásolja a kognitív teljesítményt. A kognitív teljesítményt kedvezően befolyásoló hatás azonban valószínűleg különböző az egyes ACE-gátlók között. Megfigyelték, hogy a carotis-IMT és az a. brachialis értágulékonyság (flow-mediált dilatációval mérve) hányadosának kritikus értéke alatt a kognitív károsodás valószínű hypertoniában. 

2. Akut stroke

116 vérzéses beteget követve megállapították, hogy a vérzésnagyságon kívül az EEG és a transzkraniális mágneses ingerlés eredménye is informatív a klinikai kimenetel és a rehabilitáció tervezése szempontjából.

Több mint félezer akut ischaemiás stroke-ban szenvedő beteget vizsgáltak, akiket iv. vérrögoldással kezeltek. A vénás vérmintákat vérrögoldás előtt és 24 órával a vérrögoldás után nyerték. A haemostasis- és fibrinolízis-paraméterek széles skáláját tanulmányozták, és összevetették a klinikai kimenetellel. Megállapították, hogy a vérrögoldás előtt mért csökkent trombingeneráció, illetve a PAI-1 5G allél jelenléte növeli az agyvérzéses szövődmény esélyét. Kedvezőtlen klinikai kimenetellel társult, ha az endothel károsodására utaló faktorok (von Willebrand és VIII-as faktor) emelkedett szintjét vagy a fibrinolízis-inhibitorok (XIII-as faktor, a2 plazmin inhibitor) felhasználódását észlelték. A vérrögoldás hatékonysága függött a thrombus nagyságától, melyet egy gyakori FXIII polimorfizmus jelenléte is befolyásolt. Megfigyeléseik elősegítik a személyre szabott vérrögoldó kezelést és azon betegek diagnosztizálását, akiknél a vérrögoldó kezelés nagyobb vérzésveszéllyel jár.

3. Klinikopatológiai megfigyelések

534 stroke-ban elhunyt beteg test- és agyboncolási, illetve klinikai adatainak összehasonlítása (a klinikai fázisban fel nem ismert szisztémás tumorok, thromboemboliás események, pneumoniák) arra hívja fel a figyelmet, hogy a hagyományos boncolásra a 21. században is szükség van.

Két stroke-csoport (vérrögoldás nélkül, illetve vérrögoldás után elhunyt 135-135 beteg) agyboncolási adatai alapján megállapították, hogy a vérzéses szövődmény veszélye összefügg az életkorral és az alacsonyabb vérlemezkeszámmal. Megfigyeléseik további széles körű prospektív vizsgálat szükségességét vetik fel, mert a jelenlegi nemzetközi stroke-vezérfonal nem teszi kötelezővé a vérlemezkeszám-vizsgálatot minden esetben a vénás lízis előtt.