Viharok a világűrben – Gombosi Tamás külső tag székfoglaló előadása

Az űrviharok a Nap felszíni mágneses terének átrendeződése által keltett hatalmas koronakitörések következményei. A mágneses erők hatására a kidobódó plazmafelhő egyre gyorsabban távolodik a Naptól, majd a Napot elhagyva bolygóközi mágneses felhővé válik. Amikor a koronakidobódás eléri a Földet, geomágneses vihar keletkezik. A modern technológiai rendszerek különösen érzékenyek a geomágneses viharokra: a mobiltelefonok, a GPS navigációs rendszer, az elektromos hálózat, a távközlési rendszer is használhatatlanná válhatnak nagy űrviharok ideje alatt.

Gombosi Tamás Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Képgaléria a székfoglaló előadásrólAz űrviharok fizikai alapú modellezése az űrkutatás új ága, ami az 1990-es években kezdődött. Az előadó nagy szerepet játszott az elméleti alapok lerakásában és a háromdimenziós számítógépes modellek megalkotásában. Megalapította a Michigani Egyetem (University of Michigan) Űrkörnyezet-modellező Központját. Ez a csoport fejlesztette ki az első globális űrkörnyezet-modellt. Megoldásához alkalmazkodó rácsot (adaptive grid) használnak, ezzel nagyságrendekkel csökkentve a szükséges számítógépes erőforrást. Eljárásukkal lehetővé vált a teljes Nap–Föld rendszer valósághű számítógépes modellezése. Az új módszeren alapuló Űridőjárás-modellezési Keretrendszert (Space Weather Modeling Framework, SWMF) egyaránt használja a NASA és az USA állami űridőjárás-előrejelző szolgálata (NOAA/SWPC).

Gombosi Tamás előadásában közérthetően bevezette az űridőjárás alapfogalmait, bemutatta az űrviharok legfontosabb technológiai következményeit, valamint a michigani modellrendszert.