Társadalomföldrajz a városok fenntartható fejlesztésének szolgálatában – Kovács Zoltán rendes tag székfoglaló előadása

Napjainkban az urbanizáció globális kihívások hordozója. A Föld 7,8 milliárd lakosának ma már 56%-a városokban él, számuk évente 65 millió fővel gyarapszik, s részesedésük 2050-re várhatóan eléri a világnépesség kétharmadát. A városok szerepe a világban nemcsak népesedési, de gazdasági-politikai, valamint környezeti szempontból is felértékelődött. Utóbbit jól jelzi, hogy míg a városok a szárazföldek csupán 3%-át foglalják el, ők adják a kibocsátott CO₂ mennyiségének 75%-át, s fogyasztják el a felhasznált energia 67-76%-át. Mindezzel nagy energia- és nyersanyagfelvevő pontokat jelentenek a világtérképen, és jelentősen hozzájárulnak a globális klímaváltozáshoz. Ugyanakkor a térfejlődés paradoxona, hogy a tömör beépítésű, nagy népsűrűségű városok egy főre eső emissziója és környezeti terhelése jóval kisebb, mint más szétterülő településformáké. Fontos tehát, hogy a városfejlődés minél kompaktabb térformában, szabályozottan menjen végbe, aminek megalapozásához a társadalomföldrajz nyújthat alapvető tudományos ismereteket.

Kovács Zoltán
(Az akadémiai székfoglalón készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Hazánkban a rendszerváltozás új korszakot nyitott a városfejlődésben, az urbanizáció politikai-gazdasági keretfeltételei gyökeresen megváltoztak. A korábbi időszakra jellemző, erősen centralizált, a források központi elosztásán alapuló város- és területfejlesztési politikát felváltotta egy decentralizáltabb, a helyi kezdeményezésekre jobban építő s ezzel együtt a spontán folyamatoknak tágabb teret engedő modell. Megindult a szétterülés folyamata városaink körül, ami szabályozatlanul ment végbe, és jelentős feszültséget gerjesztett.

Emellett városaink belső tereiben is jelentek meg kihívások a fenntartható fejlődés szempontjából. 1990 után a jövedelmi különbségek markáns növekedését lehetett megfigyelni. A jövedelmek polarizálódása a városok belső tereiben az eltérő jövedelemszintű csoportok növekvő szegregációjához vezetett, új, magas státusú lakónegyedek jöttek létre, gyakran lakóparkok formájában, melyek zárványként ékelődnek be a városok szövetébe. Eközben erősödött az alacsony státusú népesség szegregációja is. Az elérhető közszolgáltatások (pl. zöld területek) mennyisége és minősége a városok belsejében roppant egyenlőtlenné vált.

Az előadás Kovács Zoltán levelező taggá válása óta a városok fenntartható fejlődése terén végzett kutatásainak főbb eredményeit mutatta be. A kiválasztott példák igazolták a társadalomföldrajzi alapkutatások hasznosítási lehetőségeit a fenntartható városfejlesztésben. Az előadás három fő kérdéssel foglalkozott: (i) a területhasználat és az ezzel összefüggő biokapacitás; (ii) az ökológiai lábnyom időbeli változásának témaköre; (iii) a városok belső tereiben megfigyelhető kihívások.