Partimadarakkal a világ körül: viselkedés, evolúció és természetvédelem – Székely Tamás külső tag székfoglaló előadása

Székely Tamás, az MTA külsős tagja és Fésüs László osztályelnök, az MTA rendes tagja (Kattintson a galériához!) mta.hu/Szigeti Tamás

A szaporodási rendszerek (párválasztás, párkapcsolatok, utódgondozás) evolúciójának a megértése a viselkedésökológia alapvető kerdései közé tartozik. Székely Tamás székfoglaló előadásában munkacsoportja lényegesebb eredményeit összegezte. Kutatásaikat a partimadarak (lilék, partfutók és rokonaik) szaporodási viselkedésére koncentrálták, hiszen ez a csoport változatos párzási rendszereket és utódgondozási típusokat mutat. Kutatásuk első néhány évében két izgalmas mintázatot fedeztek fel. Egyrészt kimutatták hogy a széki lile (Charadrius alexandrinus) – amely hazánkban elterjedt partimadár volt az 1990-es évekig – utódgondozó vielkedése egy adott populáción belül változatos, mivel a családok egy részében a nőstény, egy másik részében pedig a hím szülő eltávozik a családból, és gyakran új párral kezd családalapításba. Másrészt azt is kimutatták, hogy a széki lilék egyetlen fészkelési időszakon belül távoli területeken fészkelnek – egymástól akár 150 km távolságra. Ebből a két eredményből 4 fő irányban folytatták a kutatásaikat: fajképződés, a konfliktus és kooperáció evolúciója, demográfiai ivararányok és természetvédelem.

A vizsgálataik számos élvonalbeli publikációt eredményeztek, amelyek közül az előadásban két eredményt emelt ki: (1) Kimutatták, hogy a közeli rokon lilefajok (Charadrius spp.) ivararánya eltérő: vannak fajok, amelyekben több hím van, mint nőstény, míg másoknál a tojók vannak többségben. Azt is kimutattuk, hogy az ivararánybeli különbségek kapcsolatban állnak a szaporodási és utódgondozási viselkedéssel, ugyanis azoknál a fajoknál, amelyeknél hímtúlsúlyos a populáció, rendszerint a hímek gondozzák a fiókákat, és a tojók több hímmel párosodnak, míg a nősténytúlsúlyos populációkban rendszerint a tojók gondozzák a fiókákat, a hímek pedig több tojóval párosodnak. (2) Terepvizsgálataik rámutattak, hogy számos partimadárfaj veszélyben van, aminek egyik oka, hogy megemelkedett a fészekpredációk gyakorisága. Egy globális projekt keretében azt is kimutatták, hogy a fészekpredációk számának emelkedése a sarkköri partimadaraknál a legjelentősebb. Ezek a változások sajnálatos módon azt mutatják, hogy a klímaváltozással és az antropogén hatások erősödésével a földön fészkelő madarak (mint például a partimadarak) szaporodási sikere csökken, és így veszélybe kerül a fajok fennmaradása.

Összefoglalva: a szociális viselkedés, amelyhez a szaporodási rendszerek is tartoznak, megértése szintetizáló kutatásokat igényel. Vizsgálatunk modern terepbiológiai, genetikai, bioinformatikai, evolúciós ökológiai és filogenetikai módszerek felhasználásával nem csupán élvonalbeli kutatási eredményeket produkált, hanem hozzájárult a természetes állatpopulációk védeleméhez is.