Neuroradiológiai innovációk a stroke kezelésében – Solymosi László külső tag székfoglaló előadása
Solymosi László külső tag 2023. április 19-én megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.
A stroke a daganatos megbetegedések mellett a leggyakoribb oka az elhalálozásnak. A köznyelvben „agyvérzés”-nek vagy „szélütés”-nek nevezett betegséget sokáig kezelhetetlennek, lefolyását visszafordíthatatlannak tartották. A stroke különös jelentősége abban rejlik, hogy az életben maradt betegek a népgazdaságnak jelentős megterhelést jelentenek, mert nemcsak hogy magas százalékban munkaképtelenek maradnak, de emellett még súlyos maradék tünetekkel költséges ápolásra is szorulnak. A neuroradiológia innovációi jelentős mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a stroke bizonyos formái kezelhetővé váltak. Az ischaemiás stroke és a szubarachnoidális vérzés kezelése manapság elképzelhetetlen a neuroradiológia nélkül.
Solymosi László (Az akadémiai székfoglaló előadásról készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
A terápiás kilátástalanság miatt a klinikusok sokáig nem is foglalkoztak a kezelési módszerek kutatásával. Sok ideggyógyászati klinika nem tartotta a megbetegedést „elég tudományosnak”, és a betegeket elsősorban belgyógyászati vagy palliatív osztályokon kezelték. Magyarországon a pécsi, Németországban elsősorban az aacheni és heidelbergi klinikák foglalkoztak tudományos téren a stroke-kal. Az erre specializált klinikusok (neurológusok, idegsebészek) már az 1970-es években jelentős tudományos sikereket értek el az agyi érrendszer diagnosztikájában és kezelésében is. A magyar kutatók az elsők között és az „élmezőnyben” voltak.
A technikai fejlődés, a komputerizáció, digitalizáció, a komputertomográfia (CT) és a mágnesesrezonancia-tomográfia (MRT) kifejlesztése és elsősorban az angiográfiás technikák fejlődése odavezetett, hogy a neuroradiológia önálló, a klinikai társszakmákkal (neurológia, idegsebészet, pszichiátria) szorosan együttműködő, egyenrangú szakmává vált. A módszerek és a szakmai ismeretek fejlődése következtében a neuroradiológiát ma már nem lehet klinikusként vagy általános radiológusként mint mellékfoglalkozást űzni.
Egy neuroradiológus mint az agyi angiográfia művelője természetesen az agyi érmegbetegedések területén kutat, miután sokat tanult a kardiológusoktól. Ez vezetett ahhoz, hogy 1980 szeptemberében első alkalommal sikerült intervencionálisan egy elzáródott agyi eret megnyitni. A hiányzó technikai adottságok, a neuroradiológusok kis száma, de a szkeptikus klinikusok ellenállása miatt is időbe telt, amíg a módszer el tudott terjedni. A stroke legalább 20-25%-ban egy nagyobb vagy közepes méretű agyi ér elzáródása miatt lép fel. A modern kezelés célja ezt az elzáródást rövid időn belül megnyitni és a mögötte lévő terület vérellátását helyreállítani. A trombektómia a stroke kedvező kimenetelét az aktuális „best medical treatment”-tel összehasonlítva megduplázta. A szubarachnoidális vérzés kezelése 2002 óta lényegesen megváltozott. Aneurizmák kezelésében a neuroradiológusok az idegsebészek egyenrangú partnerévé váltak.
Solymosi László 1951-ben született Zalaegerszegen. A Bonni Egyetem (Universität Bonn) habilitált doktora, a Würzburgi Julius Maximilian Egyetem (Julius-Maximilians-Universität Würzburg) neuroradiológiai klinikájának professor emeritusa, a diagnosztikus és intervencionális neuroradiológia nemzetközi hírű szakorvosa és klinikai kutatója. A cerebrovaszkuláris betegségek kórmechanizmusának és minimálisan invazív kezelésének kiemelkedő kutatója.
