Megérteni a vulkánokat – tanulmányok a Kárpát-Pannon térségben – Harangi Szabolcs levelező tag székfoglaló előadása

Harangi Szabolcs, az MTA levelező tagja és Bozó László osztályelnök, az MTA rendes tagja (Kattintson a galériához!) mta.hu/Szigeti Tamás

A tűzhányók tanulmányozásának elsőrendű célja, hogy megértsük a vulkánok működését, a megszerzett tudásanyag alapján segítsük előre jelezni a vulkánkitöréseket, s ezáltal egyrészről emberéleteket és javakat óvjunk meg, másrészről a vulkáni működések jellemzésén keresztül jobban megismerjük bolygónk természeti folyamatait, a Föld működését, rekonstruáljunk földtörténeti eseményeket, egy adott terület fejlődéstörténetét.

Térségünket az elmúlt 20 millió évben változatos vulkáni működés jellemezte, ami szorosan kapcsolódott a Pannon-medence kialakulásához. A gazdag vulkáni örökség egy nemzetközi szinten is számottevő, különleges természeti laboratóriumot jelent. Vizsgálatát Harangi Szabolcs holisztikus szemléletben végezte, azaz a vulkáni kőzetek sokoldalú elemzésén keresztül képződésük körülményeit a forrástól a felszínig igyekezett feltárni. Ez magába foglalja a magmaképződés folyamatának rekonstruálását, a magmatározókban zajló események leírását, különösképpen a vulkánkitörésekhez vezető magmakamra-folyamatoknak a megértését, továbbá a vulkánkitörés lefolyásának jellemzését. Vizsgálta bazaltok, andezitek és riolitok, valamint ultrakáli vulkáni rendszerek fejlődését és lemeztektonikai kapcsolatait.

Székfoglaló előadásában a saját és diákjaival együtt végzett analitikai és terepi munka során kapott, több ezer elemzési adaton alapuló kutatási eredményeiből mutatott be példákat. Eredményeik hozzájárulnak a Föld különféle vulkáni működéseinek, azok lefolyásának és okainak megértéséhez. Így például megbecsülték a bazaltos magmák feláramlási sebességét, leírták a bazalt vulkáni mezők alatt zajló, korábban kevéssé ismert magmás folyamatokat, amelyek fontos információt adnak a ritka kitörésekkel jellemzett, sok esetben sűrűn lakott monogenetikus vulkáni területek működéséről. Munkatársaival feltárták térségünk legfiatalabb vulkánjának kitöréstörténetét, és jellemezték a tűzhányó alatti magmatározó rendszert, a dácitos magma feláramlási sebességét és tartózkodási idejét. Tudományos megfigyeléseik azt mutatják, hogy bár az utolsó kitörések 30 ezer éve zajlottak, akár ilyen hosszú idő után is felújulhat egy tűzhányó működése, és lehet még olvadéktartalmú magma a földkéregben. A székelyföldi Csomád kutatási eredményei alapján ráirányították a figyelmet arra, hogy a hosszan szunnyadó vulkánok működését is jobban meg kell értenünk, mert ezek eddig nem kellően ismert veszélyt jelentenek a társadalomra.

Harangi Szabolcs fontos küldetésének érzi azt is, hogy az adatokon alapuló tudományos munka során szerzett ismereteket minél szélesebb körnek átadja. Ötletgazdája volt a Kemenes Vulkánparknak, részt vett hazai geoparkok pályázati anyagainak kidolgozásában, bemutató anyagokat készített, a Tűzhányó blogon keresztül rendszeresen végez tudományos tájékoztatást a közösségi médiában. Véleménye szerint a tudománynépszerűsítés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a társadalom megfelelő tudásalappal értse meg környezetét, a természeti folyamatokat, készüljön fel például vulkánkitörésekre, bárhol történjenek is a Földön.