Kulturális nacionalizmus és a modernitás – Gyáni Gábor rendes tag székfoglaló előadása

Egyöntetű megítélés szerint a nemzet és a nacionalizmus egyaránt modern jelenség. Súlyos kérdés azonban, hogy mi módon fér össze a múltba tekintő nacionalista doktrína és érzésvilág, valamint a jövőorientált modernitás. Gyáni Gábor előadásában széles körűen áttekintette a nemzet- és nacionalizmuselméleteket, továbbá a modernitás elméleteit, hogy választ találjon az előbbi kérdésre.

A nemzet modernista (konstrukcionista) felfogása természetszerűleg közvetlen kapcsolatot tételez fel a két entitás között. Ezt részben a kulturális homogenizációval és az elvileg akadálytalan társadalmi mobilitással, részben pedig az egyre áthatóbb és ez okból nagy közösségképző erőként ható kommunikációval magyarázza. A modern államfejlődés tényét is ki szokás azonban emelni mint vitathatatlan nemzetteremtő tényezőt. Egyes teoretikusok a modern kor előtti időkig vezetik vissza ezeket az állam és a hatalom birtoklásáért folyó, egyúttal pedig nacionalizmust teremtő törekvéseket; más elméletalkotó történészek ellenben a gazdasági-társadalmi modernizáció funkcionális igényeinek a kielégítésére megalkotott államnak tulajdonítják ezt a szerepet.

Gyáni Gábor Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Képgaléria a székfoglaló előadásrólViszont a modernitáselmélet szószólói ritkán tesznek hitet a nemzet (a nacionalizmus) és a modern társadalom szoros együvé tartozásának az elve mellett. A modernitás egyes elméleti megfogalmazásai az individualizálódás, a fragmentálódás és a racionalizmus túlsúlyra kerülését domborítják ki, amelyek mindegyike ellentmond a nemzeti közösségképződés folyamatának. A két fejlemény ellentmondásos viszonyát tovább élezi a nemzetelméletek etnoszimbolikus iskolájának a tana. Az utóbbi szerint a nemzeti identitás fő táptalaja a múlt, pontosabban az a vele kapcsolatos beállítódás, ami (kulturális) reprezentációkban, rítusokban, szimbólumokban nyilvánul meg. Nem a gazdasági-társadalmi modernizáció vagy valamely modern hatalmi struktúra, hanem a nacionalizmus által mozgásba hozott csoporttudat, kollektív identitás képes csupán nemzetet teremteni.

S elveszti-e vajon ettől a nemzetállam a maga eredendően modern jellegét? Az etnoszimbolista felfogással rokon, attól azonban több tekintetben különböző megközelítések értelmében a múlt irracionális tartalmainak a nemzetállam-építés érdekében való hasznosítása kizárólag modern körülmények között valósulhat meg. Az etnotípusok korábban is már létező, a múltból készen átvett mentális sémáinak a diszkurzív kidolgozása és kommunikálása egyszerre képes szolgálni az átalakulással együtt járó veszteségérzés ellensúlyozását, valamint a csoportközi hatalmi versengés előmozdítását.