Biodiverzitás és ökoszisztéma-szolgáltatások: tereptől a szakpolitikáig – Báldi András levelező tag székfoglaló előadása

A biodiverzitás az elmúlt évtizedek során jelentősen csökkent. Az ökoszisztémák mintázatainak és folyamatainak megismerése, megértése és ezáltal a pusztulás megállítása létérdekünk. A biodiverzitás csökkenésének egyik fő oka az eredeti természetes élőhelyek átalakítása, aminek következtében ezeknek csak kicsi, izolált maradványfoltjai találhatóak az ember dominálta tájban.

Ezekre az élőhelyfoltokra érvényes a fajszám-terület összefüggés, mely egyike az ökológia kevés törvényszerűségeinek. Lecsökken továbbá a belső, és megnő a szegélyélőhelyek aránya. Mindezek tükröződnek a fajok és egyedek előfordulásában, de a természetes mintázatokat és folyamatokat befolyásolhatják az emberi beavatkozások. A természetes élőhelyfoltokat ember dominálta – nagyrészt mezőgazdasági – terület veszi körül; ezekhez ugyanakkor még jelentős biodiverzitás kötődhet.

Báldi András (Az akadémiai székfoglaló előadásról készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg:) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Alapvető kérdések várnak megválaszolásra, például: mi a hatása a gazdálkodásnak és a tájszerkezetnek – és interakciójuknak – a biodiverzitásra, illetve az ezen alapuló ökoszisztéma-szolgáltatásokra? A kapott kutatási eredmények alapvető információt adnak a természetbarát gazdálkodás és ezzel a biodiverzitás hatékony megőrzése érdekében. A gyakorlat felé tett következő lépés a kutatási eredmények beépítése a szakpolitikákba. E lépéshez számos eljárás, illetve intézmény tartozik, melyekben a kutatói részvétel kulcsfontosságú.

Báldi András előadásában bemutatta a fajszám-terület összefüggést felülíró emberi behatás meglétét, továbbá az élőhelyszegélyek pozitív, ám fajspecifikus hatását madarak előfordulására és negatív hatását a fészekaljak túlélésére. Sok év alatt számos mezőgazdálkodási élőhely biodiverzitását vizsgálták, benne növényeket, egyenesszárnyúakat, futóbogarakat, poloskákat, kabócákat, méheket, darazsakat, madarakat, és kimutatták, hogy a hazai fajgazdagság jelentősen nagyobb más, intenzíven gazdálkodó országokénál. E gazdagság megőrzéséhez kontextusfüggő – például lokális élőhely, táji környezet, taxon –, célzott kezelés szükséges. Az elmúlt években indított táji szintű kísérleteikben vadvirágos parcellák létrehozásával, illetve ugarok felülvetésével derítik fel a leghatékonyabb kezelési lehetőségeket, amelyek révén mind a gazdálkodó, mind a biodiverzitás gyarapodhat. Végül bemutatta, hogyan vihetők át a kutatási eredmények a szakpolitikába és a döntéshozatalba, és milyen szerepük van nemzetközi szinten a hazai kutatóknak.