Az ökológiai lábnyom mint kultúrák összehasonlításának eszköze? – Borsos Balázs levelező tag székfoglaló előadása

Borsos Balázs, az MTA levelező tagja (Kattintson a galériához!) mta.hu/Szigeti Tamás

A kultúra kutatásában kitüntetett szerepük van az összehasonlító vizsgálatoknak. A kulturális és szociálantropológusok egyrészt így a kultúra általános tulajdonságaira vonatkozó ismereteket igyekeznek szerezni, másrészt a kultúra változásának folyamatát próbálják felderíteni. Mivel a kultúráknak számos leírható karakterisztikumuk van, fontos feladat olyan, az összehasonlításhoz használható jellemzőt keresni, amely lehetőleg minden kultúra esetében kimutatható vagy meghatározható, és széles körben ismerik, elismerik. Az előadás az ökológiai lábnyom fogalmát elemezte abból a szempontból, hogy a kulturális összehasonlító vizsgálatokban alkalmas eszköznek bizonyulhat-e.

Az előadás bevezetője egy kultúra általános leírásának szerkezetével, az ökológiai lábnyom koncepciójának kialakításával foglalkozott, és bemutatta, hogy az ökológiai antropológiában inkább csak az eltartóképességi vizsgálatok (pl. Carneiro és Conklin munkái) párhuzamaként, illetve ihlető forrásként hivatkoztak rá.

Az előadás első fele néhány szempontrendszert ismertetett, amelyek alapján az ökológiai antropológiában összehasonlító vizsgálatokat végeztek (pl. Julian Steward „kulturális mag” elmélete vagy rendszer-ökológiai megközelítésben az ökoszisztéma anyag- és energiaforgalma), illetve a szociálantropológia területéről mutatta be az ún. dimenzionalista szemlélet néhány jelentős kutatójának (Hofstede, Inglehart, Triandis, Schwartz) munkásságát, akik a kultúrákat jellemző különböző értékek alapján hasonlították össze a világ országait. Az előadás kiemelte Shalom Schwartz azon meglepő felfedezését, hogy a különböző szempontrendszerek szerint végzett összehasonlítások nagyjából azonos eredményre jutottak: a világ kultúrái afrikai, angol nyelvű, dél-ázsiai, kelet-közép-európai (exkommunista), konfuciánus (kelet-ázsiai), latin-amerikai, nyugat-európai régióba sorolhatók.

Az előadás második fele az ökológiai lábnyom, illetve a biokapacitás összetevőinek ismertetését követően Szigeti Cecília közgazdász kutatásait mutatta be, aki – számtalan előfeltétel és megszorítás teljesülése után – a világ országait a Global Footprint Network adataira alapozva klaszteranalízis alá vette. A következőkben az előadó saját vizsgálatát ismertette: ennek során a legutolsó rendelkezésre álló (2016-os) adatok csoportelemzését 30 olyan ország esetében végezte el, amelyeket a hivatalos statisztikák szerint legalább 90%-ban egy nyelvet beszélő emberek laknak. Számos eredmény mellett kiemelte, hogy az egyéb vizsgálatok alapján szoros kapcsolatot mutató országok (pl. Ruanda–Burundi, Szváziföld–Lesotho) az ökológiai lábnyom elemzése alapján is összetartoznak, illetve hogy a Schwartz által kimutatott kelet-közép-európai régió országait ez az elemzés is egy csoportba osztja.

Az előadásban ismertetettek és a korábbi vizsgálatok alapján leszűrhető az a következtetés, hogy az ökológiai lábnyom koncepciója alapján elvégzett számítások adatsorsa alkalmas lehet nemcsak országok, hanem kultúrák összehasonlítására is. Ugyanakkor a vizsgálatokhoz néhány előfeltevést kell tenni. Közigazgatási határok helyett célravezetőbb természeti határokat használni, még ha ritkán teljesül is, hogy egy adott kultúra a szomszédaitól földrajzi határok mentén különül el, illetve kultúrák ökológiai lábnyomát hasznosabb az összetevő (composit) módszerrel kiszámítani, mert az összetett (compound) módszerrel kiszámított lábnyomok a sok korrekció miatt kevéssé összevethetők. A klaszterezési módszerek közül a feltételes optimumot kereső hierarchikus eljárás, azon belül a Ward-módszer tartható ebben az esetben is a legmegfelelőbbnek.