Az ízületi felszínkárosodások helyreállításának biológiai és endoprotetikai lehetőségei – Hangody László rendes tag székfoglaló előadása

Kosztolányi György osztályelnök, az MTA rendes tagja és Hangody László, az MTA rendes tagja (Kattintson a galériához!) mta.hu/Szigeti Tamás

A térdízületi csúszófelszínek károsodásainak hatékony kezelését az elmúlt négy évtizedben jelentősen előmozdította a modern képalkotók fejlődése, valamint az ízületi tükrözés által biztosított korai diagnosztika és minimálisan invazív sebészi megközelítés. Korábban a rendszerint kiterjedt, destruáló arthroticus elváltozások miatt csak endoprotetikai beavatkozásokra nyílt lehetőség, azonban a diagnosztika fejlődése és az arthroscopia térhódítása a kezdeti degeneratív stádiumok és a kisebb felszíndefektusok sebészi kezelésének irányába mozdította el a kutatások és a terápia fókuszát.

Hangody László több mint három évtizede kutatja a degeneratív porckárosodások kezelési lehetőségeit, amelyeket folyamatosan igyekszik átültetni a gyakorlatba. Először a térdízületi chondropathiák stádiumait, patomechanikai és prognosztikai vonatkozásait vizsgálta, aminek kapcsán megfogalmazódott a hialinporc-minőségű sebészi felszínpótlás igénye. Állatkísérletek és kadaverstúdiumok támogatásával történt műszerfejlesztés után 1992-ben vezettük be a klinikai gyakorlatba az autológ osteochondralis mozaikplasztikát, amely azóta is a világ leggyakrabban használt modern porcfelszínképző eljárása. A közepes méretű defektusok területén hialinporc-jellegű felszínpótlást biztosító új műtéttípus kidolgozása, nyomon követése, valamint fejlesztése során kialakult tudományos együttműködések és kapcsolatok révén újabb kutatási utak nyíltak meg. Ennek során állatkísérleteink és implantátumfejlesztéseink felvetették a kisméretű fokális defektusok esetében a sejtmentes, biodegradábilis vázszerkezetekkel történő porcfelszínképzés lehetőségét, ami ígéretes kutatási trendet indított szerte a világon. A jelentős felszíni kiterjedésű és mélységű osteochondralis defektusok esetében viszont az eddigi gyakorlat szerint kizárólag a friss osteochondralis allograftok jelenthettek megoldást. A mérsékelt eredmények javítására tíz évvel ezelőtt kidolgoztuk a donációtól számított 24–36 órán belüli, ún. „ultrafriss” osteochondralis allograftok transzplantációs technikáját és gyakorlatát.

A biológiai felszínpótlás lehetőségeinek feltérképezése mellett vizsgálatokat és fejlesztési tevékenységet folytattak sejtmentes ortobiológiai felszín-helyreállítások, illetve endoprotetikai megoldások vonatkozásában is. Előbbinek köszönhető az FDA-engedéllyel hét éve a nemzetközi klinikai gyakorlatba került, allograft-bázisú Chondrofix implantátum, míg az utóbbi fejlesztés eredménye a hazai gyártású Sanat-Swing térdízületi endoprotézis-család. A tíz évvel ezelőtt a hazai és nemzetközi klinikai gyakorlatba került, cementezett implantátumrendszer mellett négy évvel ezelőtt a jelentős szakmai kihívásnak számító cement nélküli és revíziós változatok a mindennapi gyakorlat részévé váltak.