A természetes hidrogén kutatása – Tari Gábor külső tag székfoglaló előadása
Tari Gábor külső tag 2023. június 20-án megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.
A természetes hidrogén kutatásának többféle típusa létezik, amelyek első látásra nagyon hasonlítanak az olaj- és gáziparban megszokottakhoz. Ezek közé tartoznak azok az esetek, amelyekben a hatékony zárórétegeknek köszönhetően működő csapda van. Ilyen példák találhatóak só alatti csapdákban, ahol a hidrogént már meglévő szénhidrogén-felhalmozódások részeként dokumentálták (erre példa a Dnyeper–Donyec-medence Ukrajnában és az ausztráliai Amadeus-medence). Egy másik, némileg szokatlan csapdát a Maliban megtalált első hidrogénlelőhelyen dokumentáltak, ahol a zárórétegek doleritból állnak. Ezekben az esetekben csak véges hidrogénkészletekre lehet számítani.
Tari Gábor (Az akadémiai székfoglaló előadásról készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
A természetes hidrogéncélpontok másik csoportját a megaszivárgások („tündérkörök”, pl. a kelet-európai pajzson) és kisebb, törések által felszínre vezetett szivárgások (pl. a francia Pireneusokban) képezik. Ezeken a területeken nincsenek csapdák, nincsenek zárórétegek, és ezért nincs megfelelő analógia az olaj- és gázkutatási szituációkkal összehasonlítva. Mivel ezek a szivárgások egy dinamikus rendszer folyamatos újratöltődésének felelnek meg, és valójában egy állandósult folyamatot képviselnek, „végtelen” erőforrásokra számíthatunk egy alacsony áramlású hidrogén „farming” folyamat révén. Az ipari méretű hidrogéntermeléshez tehát egy teljesen új technológiai megközelítésre lesz szükség, amely a szénhidrogéniparban egyáltalán nem létezik.
Közép-Európában különböző kőzettípusok találhatóak, amelyek potenciálisan képesek természetes hidrogén generálására. Ezek közé tartoznak 1. az alpi ofiolitegységek, amelyek még mindig szerpentinizáción mehetnek keresztül; és 2. a hercini vagy régebbi gránitos aljzati egységek, ahol a természetes hidrogéntermelődés a radiolízisnek köszönhető. Az előzetes vizsgálatok arra utalnak, hogy a tágabb értelemben vett Pannon-medencében vannak olyan területek, ahol a hidrogén felszínre áramlása dokumentálható. Ezért Magyarországnak is meg kellene vizsgálnia ezt a potenciálisan nagyon alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrást a folyamatban lévő energiaátmenet részeként.
Tari Gábor 1963-ban született Szegeden. PhD-fokozatát a houstoni Rice Egyetemen (Rice University) szerezte 1994-ben. Geológus és geofizikus, jelenleg az OMV (Ausztria) főgeológusa. Szűkebb szakterülete a szerkezeti geológia és a szénhidrogénföldtan. 2007-ig az USA-ban dolgozott, azóta Ausztriában él, de mindig aktív résztvevője és alakítója maradt a magyar tudományos életnek. Legidézettebb cikkei az Alp–Kárpát–Pannon térség szerkezeti és geodinamikai fejlődésével foglalkoznak. Kutatja az afrikai passzív peremek szerkezetét, a sótektonika globális példáit, a regionális medencefejlődés és a szénhidrogénföldtan kapcsolatait.
