MTA200: Az Akadémia százkilencvenkilencedik évében a kétszázadikról – Videón a konferencia

Kecskeméti Gábor, az MTA rendes tagja, az MTA200 Elnökségi Bizottság elnöke az alapító Széchenyi István gondolatait idézve emlékeztette az egybegyűlteket a Tudós Társaság legfőbb célkitűzésére: „az intézmény küldetése a nemzeti törekvések előmozdításában nyeri el az értelmét. Ezek a nemzeti célok Széchenyi szerint egyes egyedül a minőségi kultúra és tudomány magas fokú képviseletével valósíthatók meg”.

Kecskeméti Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy az Akadémiát életre hívó alapítói szándék mindenekelőtt a magyar nyelv kiművelésének intézményét kívánta létrehozni. Ennek megfelelően az Akadémia működésének első évtizedeiben főként a magyar nyelvi mozgalmat, a szépirodalmat, a bölcsészeti tudományokat és a jogtudományt mozdította elő, elsődlegesen a magyar nemzeti kultúra kiterjesztése, a nemzeti múlt feltárása, a nemzeti közpolitika jogi kereteinek megalkotása céljából. A természettudományok kiművelése, intézményes alapjaik megteremtése csak a 19. század utolsó évtizedeiben jelent meg ezekkel egyenrangú célkitűzésként.

Az MTA 1825-ös megalapítása a magyar reformkor szimbolikus kezdetének tekinthető, vélekedett Kecskeméti Gábor. „»Nem a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnek sarkalata« – írja Széchenyi. Ez azonban nemcsak a nemzeti önrendelkezés reformkori megteremtésére igaz, hanem minden olyan helyzetre, orientációra, választásra, amelynek során akár egy személynek, akár egy szűkebb vagy tágabb közösségnek az értékek tudatára, képviseletére, stratégiai felvállalására vonatkozó döntést kell meghoznia.”

Az akadémikus szerint a Magyar Tudományos Akadémia „a lelki tehetségek szabad súrlódási mezején lefolyt, közel kétszáz éves történetének minden érdemi pontja ezt a varázshatalmat világoltatja. Az érték választása és a társadalomnak való felajánlása ma is töretlen akadémiai tradíció. A bicentenáriumi megemlékezések hosszú sorozatának legfőbb üzenete ez a soha fel nem adható törekvés a minőség, az igényesség, az értékelvűség, a közhasznúság képviseletére.”

A konferencián elmondott köszöntőjében Erdei Anna főtitkárhelyettes emlékeztetett arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a bicentenárium megünneplésére készülve „hatalmas fejszébe vágta a fejszéjét, hiszen kétszáz év eseményeit, nehézségeit és eredményeit próbálja összegezni”. Ennek érdekében az elkövetkező év folyamán megannyi rendezvény, kiállítás, film és egyéb kiadvány fogja „egy intézmény születését, fejlődését, nehézségeit és sikereit, örömteli eseményeit és – sajnos erre is volt példa – drámai pillanatait felidézni”.

A kutató, aki a Magyar Tudomány Ünnepe Programtanácsának is elnöke, beszédében kiemelte, hogy az MTA története párhuzamba állítható az egész nemzet történetével, miközben mindvégig hű maradt a gyökereihez: „immár kétszáz éve őrzi és ápolja a magyar nyelvet, gondozza a nemzet tudományos és kulturális örökségét”. Miközben az MTA mindig igyekezett őrizni a nemzeti identitásunkat, a történelem viharai őt sem kímélték. A Tanácsköztársaság idején felfüggesztették a működését, az ezt következő évtizedekben pedig hatalmas veszteségek érték a korszakot beárnyékoló antiszemitizmus miatt. A második világháború utáni kommunista hatalomátvétel után pedig az MTA sem kerülhette el a szovjetizálást. A rendszerváltoztatással aztán új korszak kezdődött az Akadémián is, amit a jövő történészei értékelnek majd.

„Mi volt eddigi története során és mi ma az Akadémia? – tette fel a kérdést az akadémikus, majd választ is adott rá: – Biztos pont. Biztos pont volt hajdan, amikor a nemzeti identitás őrzőjeként működött, és biztos pont ma, amikor tudománytalan, sőt tudományellenes nézeteket hallhatunk a lehető legkülönfélébb kommunikációs csatornákon. És biztos pont az Akadémia a tudományon túl a kultúra megőrzésében is.” Ez utóbbi gondolatot továbbfejtve Erdei Anna kiemelte, hogy az Akadémia lényegéhez a kultúra éppúgy hozzátartozik. Ennek szellemében alakult meg 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, illetve két évvel később a Művészeti Gyűjtemény, amely az MTA Székház felújítása után újból megnyílik majd a közönség előtt.

A konferencián készített képgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Program

9.00–9.10: Megnyitó: „…világlik […] a civilizációnak varázshatalma”: Az MTA bicentenáriumának küszöbén
Kecskeméti Gábor, az MTA rendes tagja, az MTA200 Elnökségi Bizottság elnöke

9.10–9.15: Köszöntő
Erdei Anna, az MTA rendes tagja, az MTÜ Programtanácsának elnöke

9.15–9.30: Miről mesélnek az Akadémia mecénásai?
Klement Judit PhD

9.30–9.45: Egy modern Széchenyi biográfiája az ezredfordulón – Csorba László könyve az Akadémia alapítójáról
Velkey Ferenc, a történelemtudomány kandidátusa

9.45–9.55: Széchenyi István levelezése „a Tudós Társaság dolgában”
Czinege Szilvia PhD

9.55–10.10: A Nők a tudomány fellegvárában című kötetről
Bollobás Enikő, az MTA levelező tagja
Hudecz Ferenc, az MTA természettudományi alelnöke
Hay Diana, az MTA Levéltárának vezetője
Schadt Mária egyetemi tanár

10.10–10.30: Szünet

10.30–11.00: Jubileumi akadémiai kiállítások – MNM, MTA Székház

• A Varázshatalom zivataros 200 éve. Akadémia-narratívá(k) a Nemzeti Múzeumban
  Császtvay Tünde PhD

• Az Akadémia története és értékeinek bemutatása
  Babus Antal PhD

11.00–11.15: Az MTA Könyvtár és Információs Központ jubileumi rendezvényeiről és ünnepi kiadványairól
Hay Diana, az MTA Levéltárának vezetője

11.15–11.25: Számadás az élő Akadémia két évszázados nyelvtudományi teljesítményéről
Tolcsvai Nagy Gábor, az MTA rendes tagja

11.25–11.35: Jókai Mór és a tudományok
Eisemann György, az MTA doktora

11.35–11.45: Reguly Antal munkássága a források tükrében
Ruttkay Eszter PhD

11.45–11.55: Kodály, a közvetítő. Hátrahagyott fogalmazványok, feljegyzések
Tallián Tibor, az MTA rendes tagja
Pintér Csilla Mária PhD

11.55–12.05: Nyelvművészet és biopoétika Kosztolányi értekező irodalmában
Dobos István, az MTA doktora