Nők a tudományban: új eredmények a klíma, a talaj és az emberi szervezet kutatásában – Videón a tanácskozás

Program

Köszöntő
Kosztolányi György, az MTA rendes tagja, az MTA élettudományi alelnöke, gyermekgyógyász, genetikus, professor emeritus (PTE ÁOK Klinikai Központ Orvosi Genetikai Intézet)

Hogyan hatottak a gyors klímaváltozási események Európa prehisztorikus kultúráira?
Magyari Enikő Katalin, az MTA levelező tagja, biológus, ökológus, tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Földrajztudományi Központ)

Az előadásban a holocén időszak (11700 évtől napjainkig) két fontos kulturális időhorizontját, a termelő gazdálkodás északi expanziójának, az ún. neolitikus forradalom idejének kárpát-medencei és DK-európai éghajlatát vette górcső alá, és azt vizsgálta, hogy milyen szerepet játszott a 8200 éves gyors és rövid idejű (200 év) klímaváltozási esemény a földművelés hirtelen északi expanziójában, milyen klimatikus és környezeti viszonyokkal találták szemben magukat a Kárpát-medencébe érkező embercsoportok.
A tágabb értelemben vett neolitikum, a neolitikus életmód és gazdálkodás végén (kb. 5300 éve) térségünk (az Al-Duna mellett a Nagyalföld) nagyon fontos szerepet játszott a keletről érkező nomád pásztor Yamnaya népcsoport nyugati expanziójában. Ezt az expanziót lehet a szekérhasználat elterjedéséhez köthető nomád állattartás fellendülésével magyarázni, mégis sok, a Fekete-tenger északi partjáról, a Kárpátokból valamint a Kárpát-medencéből származó klímarekonstrukció utal arra, hogy 5300 év körül egy jelentős, de rövid ideig tartó lehűlés, majd nyári aszályos évek sorozata zajlott lett, ami jelentős hatással lehettet mind az állattartásra, mind a növénytermesztésre. Előadásában Magyari Enikő Katalin végigvette azokat a bizonyítékokat, melyek a klímaváltozás fontos szerepére utalnak ebben az időszakban.

Talajok közelben és távolban
Csákiné Michéli Erika, az MTA levelező tagja, agrármérnök, intézetigazgató, tanszékvezető egyetemi tanár (MATE MKK Környezettudományi Intézet Talajtani Tanszék)

A talaj bolygónk külső, mállott burka. Vastagsága, összetétele és termékenysége meghatározza földi életünk minőségét. Leginkább ismert, az élelmiszer-előállításban betöltött szerepén túl, számos egyéb környezeti funkciót tölt be. Az előadás bemutatta ezek jelentőségét és a talajok közötti fő különbségeket, amelyek meghatározzák az egyes funkciók ellátását. A különbségek az eltérő éghajlati és földrajzi régiók talajképző tényezőinek és az ott lezajlott talajképző folyamatoknak az eredménye. A talajok említett szempontok szerinti áttekintése az előadás helyszínétől indul, a Kárpát-medencén, majd kontinensünkön át végül bolygónk határain túlra terjed.

Az immunitás eddig rejtett szereplői
Buzás Edit Irén, az MTA levelező tagja, immunológus, intézetigazgató, egyetemi tanár (SE ÁOK Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet)

Az immunitás jelentőségére az elmúlt években a daganatok immunterápiájának sikere, a koronavírus-járvány és a Nobel-díjban részesített mRNS-vakcináció eredményessége egyértelműen felhívta a figyelmet Az immunitás klasszikus szereplői a citokineknek, komplementrendszernek, antitesteknek, antimikrobiális peptideknek a hálózata, illetve a veleszületett és szerzett immunitás sejtjei. Az elmúlt évek kutatásai rámutattak az immunrendszer rejtett szereplőinek jelentőségére is az immunitásban. Az immunitás rejtett szereplői közé sorolható például a kriptikus epitópok és a kriptikus autoantitestek rendszere. A sejtek által termelt, foszfolipid kettős réteggel határolt extracelluláris vezikulák szerepét lényegében minden ismert immunfolyamatban sikerült igazolni. Az extracelluláris vezikuláknál kisebb részecskék (nem extracelluláris vezikula természetű partikulák) jelentőségét is mind több adat igazolja. Végül külön említést érdemeltek a mikroproteinek mint az immunitás eddig rejtett szereplői.

Hogyan segítik a chip-eszközök az orvosbiológiai kutatásokat?
Deli Mária Anna, az MTA levelező tagja, neurobiológus, kutatóorvos (Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézet)

Az elmúlt évtizedben igazi áttörést jelentett az élettudományi kutatásokban a mikroélettani rendszerek alkalmazása, amelyek alapját a miniatürizált, keringetéssel és érzékelőkkel ellátott, úgynevezett mikrofluidikai és mikroelektronikai chip-eszközök adják. Ezeket párosítva a humánőssejtekből létrehozott komplex, szerveket utánozó, organoid modellekkel egyre közelebb juthatunk az élő emberi szervezet modellezéséhez, és távlatokban akár kiválthatóak lesznek az állatkísérletek is. Az előadás néhány példán keresztül bemutatta a tenyészetes és organoid modellrendszerek chip-eszközökön létrehozott új nemzedékét és alkalmazásukat a felfedező orvosbiológiai és ipari gyógyszerkutatásokban.