A változó világrend elméleti és regionális megközelítésben – Felvétel az előadásokról

A felvétel első része

A felvétel második része

Program

Levezető elnök: Sass Magdolna (igazgató, KRTK VGI)

9.00–10.30: A változó világrend elméleti kérdései

Az átalakuló világrend és a nemzetközi kapcsolatok elméletei
Csicsmann László (Széchenyi Egyetem Nemzetközi és Elméleti Gazdaságtan Tanszék)

A nemzetközi kapcsolatok elméleteinek szakértői jelenleg egyetértenek abban, hogy az Egyesült Államok hegemóniájára épülő liberális nemzetközi rendszer válságát éli. Egyes irányzatok képviselői (Ikenberry) bizonyos feltételek mellett a liberális nemzetközi rendszer átalakulását hirdetik, mások (Mearsheimer) szerint az 1990-es években globálissá váló világrend eleve bukásra volt ítélve. A világrend átalakulása megváltoztatja a korábban közmegegyezés tárgyát képező világrégiók határait (Acharya), és az indopacifikus térséget helyezi az amerikai–kínai versengés középpontjába. Az előadó arra tett kísérletet, hogy az alábbi szempontok alapján értelmezze a fenti folyamatokat: 1. politikai-hatalmi egyensúly kérdése; 2. értékek és normák; 3. intézményrendszer; 4. gazdasági-pénzügyi rendszer (dedollarizáció esélyei stb.).

A diplomácia és normalizáció esélyei a változó világrendben
Peragovics Tamás (KRTK VGI)

Az előadás felvázolta a diplomácia intézményét és szükségszerűségét a nemzetközi kapcsolatok működésében, valamint értékeli a változó világrendből fakadó kihívásokat. Ezek a kihívások arra késztetik a nemzetközi kapcsolatok szereplőit, hogy elforduljanak a diplomácia klasszikus értelemben vett funkciójától, amelynek lényege az államok közötti dialógus fenntartása. A nemzetközi rend jelenkori sokkjai a pandémiától kezdve az orosz agresszión át a diplomáciai abnormalitás irányába mutatnak. Az előadás kísérletet tett ennek az állapotnak a teorizálására, valamint arra is, hogy milyen körülmények mellett nyílhat mód a normalizáció medrébe való visszatérésre.

A tanácskozásról készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A világ régiói a változó világrendben

Balkán – az ütközőzóna Európa peremén
Szigetvári Tamás (VGI/PPKE)

A Balkán, azaz a délkelet-európai régió az európai kultúra bölcsője, Bizánc és az Oszmán Birodalom központja, Európa puskaporos hordója, Kelet és Nyugat találkozópontja, civilizációk ütközőzónája. Történelme, etnikai és vallási megosztottsága egyszerre teszi sokszínű, érdekes forgataggá és konfliktusok melegágyává. Az európai, orosz, török érdekszféra határán az európai kontinens egyik geopolitikai csatatere volt, és egyre inkább ismét azzá válik. A 21. század elején a sikeres európai integrációhoz való csatlakozás lehetősége egyértelmű jövőképet festett, de a 20 éve tartó csatlakozási folyamat nehézségei, az Európai Unió halványodó vonzereje és a Balkán országainak csökkenő lelkesedése komoly kérdőjeleket vet fel. A megerősödő külső szereplők, Oroszország, Törökország és Kína különböző módokon, de alternatívákat nyújthatnak a régió országainak, bár ennek erőssége is változó.

A Közel-Kelet a változó világrendben
Nagyné Rózsa Erzsébet (VGI/NKE)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika – az Európához való közelsége okán – történelmileg és politikailag is olyan régió, melyben egyes külső szereplők is részt vesznek a regionális folyamatokban, és úgy alakítják őket, mintha maguk is ebben a térségben lennének. Korábban a gyarmatosítók, a hidegháborúban az Egyesült Államok és a Szovjetunió, majd úgy tűnt, az Egyesült Államok marad a meghatározó külső hatalom. A 2011-es, ún. arab tavaszban azonban láthatóvá vált, hogy az Egyesült Államok „unilaterális pillanata” véget ért, új regionális rend van kialakulóban, melyben egyrészt egyre inkább a térség saját államainak érdekei határozzák meg a folyamatokat, másrészt megjelentek olyan régi-új külső szereplők (Oroszország, Kína, az EU, India), amelyek saját érdekeiket kívánják sajátos módszereikkel érvényesíteni a térségben.

11.00–12.30: A világ régiói a változó világrendben (folytatás)

Levezető elnök: Szanyi Miklós (tudományos tanácsadó, KRTK VGI)

Kína a változó világrendben
Szunomár Ágnes (VGI/BCE)

Az előadás röviden áttekintette Kína közelmúltbeli fejlődését és annak mozgatórugóit, továbbá elemezte és értékelte az idén 10 éves Övezet és Út Kezdeményezést (Belt and Road Initiative, BRI). Az előadás központi kérdése az volt, hogy elérkeztünk-e a Kína és a világgazdaság közötti integráció csúcsára, illetve hogy az, hogy Kína saját párhuzamos struktúrákat hoz létre, generálhat-e új konfliktusokat a nyugati világ és Kína között.

Kelet-Ázsia – a 21. század puskaporos hordója
Bartók András (NKE)

Kelet-Ázsia nem csupán a világ egyik legfontosabb gazdasági gócpontja, de a globális biztonság folyamatait is alapjaiban meghatározó térség. A régió államainak nagy része az elmúlt évtizedben és jelenleg is komoly haderőfejlesztési programokat hajt végre. Emellett számos olyan stratégiai feszültséggóc található a régióban, amely veszélyes eszkalációs kockázatot jelent. Az előadás röviden kiemelte a regionális fegyverkezési verseny legfontosabb trendjeit (nukleáris proliferáció, erőkivetítési platformok számának növekedése, A2/AD), illetve három konfliktusgóc kapcsán (Dél-kínai tenger, Tajvan / Kelet-kínai tenger, Koreai-félsziget) bemutatta a nyílt forrásokból hozzáférhető szakirodalom legfontosabb eszkalációs forgatókönyveit. Végül egy indikátorelemzés eredményeit ismertetve bemutatta, mi az a két leginkább perdöntő előjel, amely középtávon akár eszkalációs jövőképekhez vezethet.

Afrika helye és szerepe a globális rendszerben
Marsai Viktor (NKE/MKI)

A 2000-es évek első évtizedei dinamikus fejlődést hoztak Afrika számára. A koronavírus-járvány, az ukrajnai háború és az élelmezési válság azonban megtörni látszik ezt a lendületet. Vagy mégsem? Miként alakultak a kontinens pozíciói az elmúlt évek nemzetközi változásai tükrében? Felértékelődtek-e az afrikai szavazatok az ENSZ-ben? Hogyan viszonyulnak a földrész országai a felerősödő nemzetközi konfliktusokhoz? És képes lesz-e Afrika túllépni a 20. század máig tetten érhető nehéz örökségein?

Latin-Amerika helye a változó világrendben: lecsúszás a periférián?
Ricz Judit (VGI/BCE)

Latin-Amerika (elsősorban a földrajzi közelség és egyéb történelmi tényezők okán) hagyományosan az Egyesült Államok hegemóniája alá tartozott, amely jellemzően a saját hátsó udvarának tekintette a térséget. A 2000-es évek óta mind gazdasági, mind politikai tényezők nyomán a kínai befolyás térnyerését figyelhetjük meg (például a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok terén). Ez azonban nem vezetett a hőn áhított gazdasági felzárkózáshoz, és nem hozott érdemi különbséget a latin-amerikai térség függő fejlődési mintázatában sem. Ez utóbbit jól jelzi, hogy az évezred eleji nyersanyagpiaci boomot követően, 2014 óta egy újabb elveszte(gete)tt évtizedről beszélhetünk a dél-amerikai kontinens legtöbb országában. A gazdasági visszaesést erős társadalmi elégedetlenség, politikai instabilitás és változások kísérték, sok esetben újabb fejlődési válaszút elé állítva a latin-amerikai kormányzatokat és társadalmakat.
Az egyik legfontosabb nyitott kérdés napjainkban, hogy az újonnan hatalomra került és kerülő kormányok tudnak-e ezúttal élni a lehetőséggel, és mélyreható reformokkal elő tudják-e segíteni a latin-amerikai gazdaságok strukturális átalakulását, például új iparpolitikai beavatkozásokkal és a regionális integrációk mélyítésével képesek-e növelni a magasabb hozzáadott értékű export arányát, avagy az egyre erősödő kínai térnyerés nyomán mindössze a latin-amerikai függő fejlődés egy új szakasza következik.