Sárga istenek és ritka nyelvek nyomában – kiállítás Ligeti Lajos keletkutató akadémikus tiszteletére

Ligeti Lajos az MTA alelnökeként (1962) Forrás: MTA KIK

Ligeti Lajos egy részben letűnt világ kihaló félben lévő vagy mára már kihalt nyelveinek kutatója, lejegyzője – és így megőrzője – volt.

E kiállításnak több szempontból is méltó helye van a Magyar Tudományos Akadémián:

Ligeti Lajos több mint fél évszázadon át volt nemzetközileg is elismert akadémikus, bő húsz évig pedig az Akadémia alelnökeként vett részt a magyar tudomány irányításában.

A hazai orientalisztika megreformálása, modern formájában való megszervezése és fejlesztése jelentős mértékben az ő munkájának köszönhető.

A tudós és a személyes ember tárgyai: a „Sárga istenek és ritka nyelvek nyomában: Ligeti Lajos (1902–1987), az iskolateremtő tudós” című kiállítás részlete Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ligeti Lajos édesapjának imakönyve a kisfia születéséről szóló feljegyzéssel az előzéklapon, egy gimnazista kézírásos jegyzetei, gimnáziumi és egyetemi dokumentumok, egy saját kézzel rajzolt vaktérkép, távol-keleti utazásokról szóló autográf füzetek, buddhista szertartási hangszerek, mongol néprajzi tárgyak, kézzel festett tibeti ikon, kínai-turkesztáni török szójegyzék fanyomata, a mongol tudományos akadémia külföldi rendes tagjává választásakor kapott avatási sapka, nyelvészbarátoknak írt képeslapok, levelek, egy régi fényképezőgép és az expedíciók kordokumentumként is értékes, digitalizált fotói – a személyes és a tudományos életút gazdag leírása és képei mellett. Egy olyan ember és tudós tárgyi és szellemi öröksége tekinthető meg ezen a kiállításon, aki azt vallotta, hogy ha sikerül

„valamit hazavinni a közös ismeretekhez, akkor nem éltünk hiába”,

és aki magánemberként is igyekezett a közjót szolgálni életében és végakaratában is.

Ligeti Lajos szüleivel és öccsével Forrás: MTA KIK Kézirattár

A balassagyarmati palóc identitású tudós, Ligeti Lajos tehetsége és szorgalma már kisfiú korában megmutatkozott, olvasmányai pedig egy életre meghatározták tudományos érdeklődését: „May Károly volt az, amiben az arab szavak és kifejezések figyelmemet Kelet felé irányították, keleti nyelvek felé. Nem kellett sok idő hozzá, középiskolai tanulmányaim a magyar őstörténet, a magyarok eredete és a török felé fordította figyelmemet.” Balassagyarmati gimnáziumi éveire a tudós élete vége felé így emlékezett vissza:

„Ragaszkodással gondolok vissza szülőföldem alma materére, hálával idézem egykori tanáraim emlékét. Hosszú életutamon megtanultam: az iskola annyit ér, amennyit a tanárai; a mi iskolánk tanárai sokat értek.”

Ugyancsak fiatal kutatói évei legelején erősödött meg benne, hogy a néprajzi háttér ismerete az egyik kulcsa az írott források és a nyelvi adatok helyes értelmezésének, ezért személyesen vágyott elutazni szeretett tájaira.

„Nem volt kényelmes dolog akkor utazni, fiatalnak és elszántnak kellett lenni. Célomhoz úgy közeledtem, ahogy abban az időben az lehetséges volt.”

1928–1931 közötti, Belső-Mongóliába, Mandzsúriába, illetve Pekingbe tartó expedíciója igen sikeres volt a néprajzi megfigyelések, a mongol buddhizmus első, mélyreható ismertetése, régi kéziratok és fanyomatok beszerzése, illetve nyelvi, nyelvjárási anyagok gyűjtése vonatkozásában.

Mongol buddhista szertartási hangszerek és néprajzi tárgyak: a „Sárga istenek és ritka nyelvek nyomában: Ligeti Lajos (1902–1987), az iskolateremtő tudós” című kiállítás részlete Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Első útjáról hazatérve Ligeti Lajost a gazdasági világválság által megrendített Magyarország kilátástalansága fogadta. „1931 őszén megérkeztem első ázsiai utamról Budapestre, állást azonban évekig nem sikerült kapnom, s csak a megértő alma maternek, az Eötvös Collegiumnak köszönhetem, amely lakással és koszttal sietett segítségemre, hogy e nehéz éveket sikerült átvészelnem és tudományos munkámat folytatni tudtam.”

A fiatal tudós hazája és a magyar tudomány melletti elkötelezettségét tanúsítja,

hogy mikor külföldi publikációinak elismertsége és sikere nyomán meghívták Párizsba, az École nationale des langues orientales vivantes-ra mongolt tanítani, és két félév elteltével állampolgárságot és állást is kínáltak neki,

ő a szerényebb hazai lehetőségek mellett döntött.

Az egyik utazás tervezése: Ligeti Lajos egy kínai nyelvű térképet tanulmányoz Forrás: Balassagyarmati Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye

Ligeti Lajost már igen fiatalon, 1936-ban levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a Magyar Nyelvtudományi Társaságban és a Kőrösi Csoma Társasában is aktív szerepet vállalt. 1938-tól a budapesti egyetem Belső-Ázsiai Tanszékén oktatott először nyilvános rendkívüli, majd rendes egyetemi tanárként.

1936–37-es második útja egy kevéssé ismert afganisztáni mongol népcsoport, a Herát környéki mongolok évszázadok óta elszigetelten fejlődő nyelvének alaposabb leírására, illetve Észak-Afganisztán alig kutatott török nyelveinek felderítésére irányult. Politikai nehézségek miatt csak a Szovjetunió megkerülésével, Iránon át tudott utazni, ám ebből a nehezítő körülményből Ligeti Lajos tudományos értéket teremtett: áttekintette a meshedi könyvtár magyar őstörténeti vonatkozású forrásait, és fényképmásolatokat is készített.

A harmadik, nyolc hónapig tartó kutatói útra 1940-ben, a magyar–japán kapcsolatok két világháború közötti virágzása eredményeként került sor Japánban. Az expedíción a könyvtári kutatások és kéziratfotók beszerzése mellett az akadémiai és egyetemi kapcsolatépítés is komoly hangsúlyt kapott.

Ligeti Lajos három kutatóútja A térképet szerkesztette: Rottár Máté (MTA KIK Keleti Gyűjtemény)

1941-ben Ligeti Lajost a Magyarságtudományi Intézet igazgatójává nevezték ki. 1942-től a Kelet-Ázsiai Tanszék megbízott, majd rendes vezetője lett mintegy húsz éven át. 1947-ben az Akadémia rendes tagjává választották, 1949 végétől 1970-ig pedig az alelnöki tisztet is betöltötte. Az egyetemen

létrehozta az Orientalisztikai Tanszékcsoportot, és akadémiai kutatóhelyet létesített Altajisztikai Tanszéki Közösség néven. A diákok szakmai területen való elhelyezkedését álláshelyek létrehozásával támogatta. Nemzetközi tudományos szervezetekben is komoly tisztségeket töltött be,

többek között az UNESCO Nemzeti Bizottsága Kelet–Nyugat Albizottsága elnöke lett. 1940-től szerkesztette az Akadémia Bibliotheca Orientalis Hungarica könyvsorozatát, 1950-ben magyarországi idegen nyelvű folyóiratot indított el saját szerkesztésében Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae címen, 1966-ban útjára bocsátotta a Kőrösi Csoma Kiskönyvtár sorozatot, 1973-ban pedig a Keletkutatás periodikát.

Kiemelten fontos volt számára nyelvész kortársai – többek között Pais Dezső, Bárczi Géza, Fekete Lajos, Kniezsa István, Laziczius Gyula, Tamás Lajos – szakmai és emberi barátsága. A budapesti nyelvészek „Kruzsok” néven ismert asztaltársaságán belül megalakították a „Destruktív Nyelvészek Társaságát”, amelynek berkeiben Ligeti Lajost „Sárga Lui”-nak becézték, és amelynek heti találkozói a tudományszervezés és a nyelvtudományi viták informális, ugyanakkor rendkívül élő és jelentős fórumává lettek az 1970-es években.

Értékes nyelvtudományi dokumentumok a „Sárga istenek és ritka nyelvek nyomában: Ligeti Lajos (1902–1987), az iskolateremtő tudós” című kiállításon Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Tudományos kutatómunkája és rendkívül gazdag publikációs tevékenysége mellett Ligeti Lajos az önálló Keleti Gyűjtemény, az orientalisztikai szakkönyvtár létrejöttében, majd gyarapításában is kiemelkedő szerepet játszott. Az MTA Könyvtára 1826-os alapítása óta a Keletre vonatkozó irodalom egyik legfontosabb magyarországi tárháza. A magyar tudósok és utazók, akik nagyon gyakran az Akadémia tagjai is voltak, az útjuk során gyűjtött kéziratokat és könyvritkaságokat a tudós testületnek adományozták.

„Apránként hoztam én onnan, Mongóliából több láda könyvet, kéziratot”

– emlékezik vissza a professzor, aki fiatalkori kéziratait, fanyomatait, az első expedíciójáról hazaküldött pacskolatait, a birtokában lévő mongol kéziratokat, élete alkonyán pedig befejezetlen tudományos műveinek kéziratait, jegyzeteit és gyűjtéseinek jelentős anyagait maga is az MTA Könyvtára Kézirattárának és a Keleti Gyűjteménynek ajándékozta. Kifejezetten anonimitását kérve oktatási és közhasznú szervezeteknél is tett különböző alapítványokat.

A Keleti Gyűjtemény olvasóterme a megnyitás után (1951) Forrás: MTA KIK Keleti Gyűjtemény

„Erőfeszítéseink eredményeit (vagy eredménytelenségét) csak hosszabb idő múlva lehet majd lemérni.”

A hosszabb idő eltelt. Az iskolateremtő keletkutató tudós erőfeszítéseinek eredményei nemcsak hogy mérhetők, hanem kifejezetten nagy súllyal esnek latba a tudomány történetében. Ligeti Lajos nyelvészeti, nyelvtörténeti következtetéseinek többsége máig megkérdőjelezhetetlen hivatkozási pont. Útleírásai, a szélesebb közönség számára készített szövegfordításai mellett a rádióban és a televízióban folytatott tudománynépszerűsítő tevékenysége, a fiatal kutatók szakmai pályáját segítő mentalitása, valamint a tudósként és magánemberként egyaránt a közjót támogató szellemisége napjaink tudománnyal foglalkozó embereinek is példája lehet.