„Közös hely, örök forrás” – Emlékezés az Akadémia alapítására és alapítójára

„A Magyar Tudományos Akadémia 197 évvel ezelőtt született. Azzal, hogy alapítójáról Nagycenken évről évre koszorúzással, tiszteletadással megemlékezünk, a kulturális emlékezet egyik formáját gyakoroljuk. Szimbolikus gesztus ez. Mégis érezzük – nemcsak a magyar tudományos élet, hanem a magyar társadalmi élet mindennapjaiban is –, hogy

Széchenyi öröksége több mint szimbólum. Széchenyi öröksége élő” –

mondta Freund Tamás a Széchényi-mauzóleumban tartott ünnepi beszédében. Az Akadémia elnöke kiemelte: „Az, ami más esetben poros közhelynek tűnne, Széchenyi személyével kapcsolatban mégsem az. Hanem – Pilinszky János szavaival élve – »közös hely, örök forrás«. Széchenyi István szellemi öröksége

része és meghatározója az aktív kommunikáció színterének. Aktuális alakítója jelenünknek.”

Freund Tamás hangsúlyozta, hogy ami Széchenyi személyét, világlátását ma is élővé, jelen idejűvé teszi, talán éppen az, hogy „ő maga mélységesen tisztelte a jelent. A kellő időben cselekvő szeretetet. És a valóságot.” Az Akadémia elnöke Széchenyi István 1825. november 3-án tett felajánlása kapcsán arra irányította rá a figyelmet, hogy Széchenyit a jelen tiszteletén alapuló cselekvés vezérelte: amit tett, éppen a kellő időben tette, így az meghatározta a magyar tudomány és a magyar nemzet sorsának alakulását.

Freund Tamás ünnepi köszöntőt mond a nagycenki Széchényi-mauzóleumban
(Képgalériánk a nagycenki és sopronpusztai megemlékezésekről a fotóra kattintva nézhető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Széchenyi példájára, szellemi örökségére fókuszálva az MTA elnöke kiemelte: „Beszélnünk, amikor beszélni kell, személyes emberként és tudósként egyaránt felelősségünk. A Széchenyi szellemi örökségét ápoló Akadémiának különösen is az. Hiszen közel kétszáz éve közfeladatunk, hogy a nemzet tanácsadójaként a tudomány igazságot kereső objektivitásával segítsük a döntéshozókat. A kellő időben. A beszéd pedig, ha nem közhelyes, akkor valójában: cselekvés.”

Freund Tamás, az MTA elnöke, Erdei Anna, az MTA főtitkárhelyettese és Kollár László Péter, az MTA főtitkára a Széchenyi-mauzóleum kápolnájában koszorúzták meg az Akadémia alapítójának síremlékét Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A Széchényi-mauzóleum kápolnájában tartott ünnepi megemlékezésen az Akadémia vezetősége mellett jelen voltak a Soproni Egyetem, a Pannon Egyetem és a Miskolci Egyetem vezetői, Nagycenk polgármestere, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, valamint az Eszterháza Kulturális Kutató- és Fesztiválközpont képviselői, továbbá a soproni Széchenyi István Gimnázium diákjai.

Az ünnepség résztvevői a nagycenki Széchényi-mauzóleum előtt Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A koszorúzást követően az ünneplő közösség Sopronpusztára utazott, hogy a hagyományokhoz hűen elültessen egy hársfát az Akadémiai Emlékerdőben. Az eseményt az erdő szélén álló, fából faragott Széchenyi-szobor előtt elhangzott beszédek nyitották meg. Elsőként Faragó Sándor, a Soproni Egyetem rektor emeritusa, az MTA Agrártudományok Osztályának levelező tagja köszöntötte a jelenlévőket. Az akadémikus Széchenyi István személyének méltatása mellett kiemelte többek között Felsőbüki Nagy Pál jelentőségét is az Akadémia születésében, hiszen Széchenyi az ő beszédének hatására tette meg emlékezetes felajánlását. A Soproni Egyetem rektor emeritusa hangsúlyozta, hogy miként Széchenyi István hitt nemzete jövőjében és dolgozott érte, úgy a faültetés is mindig a jövőbe vetett bizalmat jelenti.

Faragó Sándor Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Faragó Sándor ünnepi köszöntését az Akadémia főtitkárának szavai követték. „Egy fa kidől, messze hallik. Nő az erdő, ki hallja?” – idézte a népi bölcsességet Kollár László.

Kollár László a sopronpusztai Akadémiai Emlékerdőnél Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az MTA főtitkára a hársfaültetés kapcsán elmondta: „Emberi életünk megkerülhetetlen valóságai a tragédiák, traumák. Személyesek, közösségiek, egyetemesek. Messze hallik ezek hangja. Kell is, hogy halljuk e hangokat. De

tudnunk kell, hogy mindig létezik növekedés is. Mindig van mód az élet szolgálatát választani.

A kidőlt fát körbeöleli a csöndes belső erővel, hangtalanul növekedő erdő. Az élet szolgálatát választani, a növekedés válaszát adni a nehézségben: ez a tudomány feladata.”

Az MTA főtitkára kiemelte, hogy az emlékerdő ültetése tiszteletadás Széchenyinek és a közel kétszáz éves akadémiai múltnak, ám éppen így a remény jelenbeni választása és a jövő szolgálata is. „Hiszen fát a jövőnek ültet az ember. Személyes életünkben és tudósként is feladatunk valamiképp ilyen jövőnek ültetett »hársfákká válni«” – hangsúlyozta Kollár László.

A Soproni Egyetem vadászkürtösei zenélnek az Akadémiai Emlékerdőben mta.hu

A beszédeket követő hagyományos hársfaültetést a Soproni Egyetem vadászkürtösei tették ünnepélyesebbé. A nap eseménysorozatát pedig a Fertőszentmiklóson álló Felsőbüki Nagy Pál szobor megkoszorúzása zárta Horváth Tibor főpolgármester jelenlétében.