Csillagközi vegyi üzemek és az űrfizika titkai – A tudományünnepi program előadásai videón

Örömmel, félelemmel vagy rezignált nyugalommal fogadjuk, ha újabb szerves molekulát találnak az űrben? Tarczay György előadásából megtudhattuk, hogy az űrben kicsit máshogy működnek a kémiai folyamatok, mint ahogy földi lombikjainkban megszokhattuk. Timár Anikó pedig arról igyekezett meggyőzni a hallgatóságot, hogy az űrfizikai tudás gyarapításához érdemes közelről megnézni egy üstökösmagot. Az előadások felvétele cikkünkben elérhető.

2021. november 9.

Csak remélhettük, hogy történelmet ír a Rosetta űrszonda, amikor leszállóegysége, a Philae elsőre sikertelenül landolt a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magján, majd némi pattogás után végül a tervezett helyszíntől egy kilométerre megkapaszkodott a felszínen. A botladozó landolás és egyéb viszontagságok ellenére a Philae végül rengeteg értékes adatot gyűjtött. Kimutatta például az élethez elengedhetetlen aminosavak egyikét, a glicint az üstökösből kipárolgó anyagok között. A Rosetta mellett más űrszondáknak és űrteleszkópoknak is köszönhetően egyre több kémiai információval rendelkezünk az űrből. Ahhoz képest, hogy még a 20. század elején is úgy gondolták, hogy a csillagközi tér üres, mára már mintegy 250 csillagközi molekulát azonosítottak. A sokasodó felfedezések nyomán egyre sürgetőbb feladat e „csillagközi vegyi üzemek” működésének átültetése a földi laboratóriumi viszonyokra, a különféle kémiai reakciók modellezése, valamint a mérési adatok értelmezése annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk a földi élet keletkezését meghatározó kémiai evolúcióról. Ezzel foglalkozik az asztorkémia tudománya, és ezzel foglalkozott Tarczay György vegyész is előadásában.

Névjegy

Tarczay György vegyész, az MTA doktora, egyetemi tanár. Közel két évtizede kutat és oktat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, alapítója és vezetője az MTA-ELTE Lendület Laboratóriumi Asztrokémia Kutatócsoportnak. Kutatási területe a molekulaspektroszkópia, a szerkezetkutatás és az asztrokémia.


A Rosetta-küldetés során elsőként nyílt alkalom egy üstököst annak teljes aktivitási ciklusán keresztül vizsgálni. A több mint két évig zajló adatgyűjtés nyomán rendkívül részletes és gazdag adatbázis jött létre, amely sok nyitott kérdést megválaszolt, azonban számos újat is felvetett az üstökösök plazmakörnyezetével kapcsolatban. Timár Anikó az üstökös-magnetoszféra szerkezeti felépítésével és dinamikájával kapcsolatos legfrissebb eredményekről számolt be (előadótársa, Németh Zoltán betegség miatt nem tudott eljönni), de kitért néhány meghökkentő kérdésre is, amelyek tovább fokozzák ezen apró jeges világok varázsát.

Névjegyek

Timár Anikó űrfizikus, doktorjelölt, a Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársa. Doktori disszetációjában a Rosetta-űrszonda mérései alapján vizsgálta a napszéleredetű hatásokat a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös körül, különös figyelmet fordítva az üstökösök diamágneses üregének tanulmányozására.

Németh Zoltán PhD, fizikus, tudományos kutató. Több mint két évtizede dolgozik a Wigner Fizikai Kutatóközpontban, illetve jogelődeinél, jelenleg az Űrfizikai és Űrtechnikai Osztály vezetője. Szakterülete a bolygók környezetét és a bolygóközi teret kitöltő ritka ionizált gáz – az űrplazma – tulajdonságainak és égitestekkel való kölcsönhatásainak vizsgálata.