Boszorkányok új megvilágításban – akadémiai kutatás ERC-támogatással

Az MTA BTK „Kelet–Nyugat” Vallásetnológiai Kutatócsoport vizsgálódásának gerincét a latin és bizánci kereszténység kulturális és vallási kapcsolódásai, ezeknek a helyi vallásokban való leképeződései adták a késő ókortól napjainkig, egyben kijelölve a kutatások földrajzi hatókörét: nagy részük a magyarlakta térségek peremvidékein, román, bolgár, szerb, szlovén, valamint vegyes nemzetiségű, többfelekezetű falvakban, illetve több náció és felekezet által látogatott kegyhelyeken zajlott.

Csoportkép a „Past and Present. Contemporary and historical perspectives in the anthropological study of religious life” címen rendezett nemzetközi konferencia résztvevőiről. Középen a szervező, Pócs Éva, az ERC-kutatócsoport vezetője. Fotó: Tóth G. Péter

Az önmagában is szövevényes téma szerteágazó voltát csak növelte az érintett területek vallási és etnikai sokszínűsége, a magyarság földrajzi helyzete, története, a jelenkor és a közelmúlt bonyolult közéleti, politikai, valamint kulturális történései, amelyek sajátos kérdésfeltevéseket követeltek meg.

Pócs Éva, az MTA doktora és 19 kutatóból álló kutatócsoportja olyan kérdésekre kereste a választ, mint például hogy miként formálta a vallás az itt élők identitását, milyen a hivatalos és a laikus vallásosság viszonya, milyen szerepe van a világképnek és a vallási normáknak a múltbeli és mai közösségekben, illetve hogyan modernizálódott és globalizálódott a vallásos világkép.

Pócs Éva, az MTA doktora bama.hu

A kutatás során sikerült koherens áttekintést adni a keleti és nyugati kereszténység felekezeti határai mentén tapasztalt folyamatosságról, változásokról és kapcsolatokról. Több Az archívumok elérhetőségearchívumot hoztak létre – többek között a legnagyobb európai néphitarchívumot – vagy bővítettek jelentősen, amelyek így képesek megőrizni a határ menti népi kultúra, hiedelemvilág és vallásosság letűnő jellegzetességeit.

Interjú Pócs Évával

Mi adta a kutatási program jelentőségét?

Egyrészről az interdiszciplinaritás, a különböző nézőpontú, más-más módszerekkel dolgozó antropológusok, történészek és folklórkutatók együttműködése, egy-egy központi kutatási téma több idősíkban, több módszerrel és nézőpontból történő közös vizsgálata. Másrészről az, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben a hagyományos néphitet nem a kereszténység mellett továbbélő archaikus, pogány örökségként, hanem sokkal inkább egy közös szinkretikus vallásos világkép és vallási normatív rendszer részeként fogtuk fel. Harmadrészről a kiváló csapatmunka, valamint a csoporttagok egyénileg is magas színvonalú tudományos teljesítménye.

Volt-e olyan kutatás, amelyben nem várt dolgokra bukkantak, vagy meglepő eredmények születtek?

Szinte minden témában voltak nem várt vagy nem pontosan úgy várt eredmények. Ezek azonban nem hirtelen felbukkanó, megdöbbentő felfedezések voltak, hanem a megfontolt lépésekben haladó kutatás előre sejthető tényei. Például Tóth Anna Judit bizantinológus kollégánk bízvást sejtette, hogy a késő ókori, kora középkori vallás számos „pogány” elemet tartalmaz, de arra nem számított, hogy a forrásokból az ünnepi maszkos rítusoknak vagy akár a nem keresztény démonvilágnak annyira gazdag világát tudja feltárni, hogy végül egy önálló kötetet is szentelhet neki.

Négy a projekt 36 könyve közül mta.hu

Mit gondol, milyen hatást gyakorol a projekt a térség megismerésére, megítélésére?

Olyan témában nyertük el a rangos támogatást, amely a nyugatiak körében nagyon hiányosan ismert. A projekt lehetővé tette számunkra, hogy eredményeinket megismertessük a nyugati szakmai és nem szakmai közönséggel nemzetközi konferenciákon, valamint angliai kiadóknál publikált könyveink és mintegy hetven angol nyelvű tanulmányunk révén. Mindez azért nagyon fontos, mert

kutatásaink jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük a jelenkori speciális kelet-közép-európai vallási viszonyokat,

a vallási ellentétek mélyén rejlő interetnikus és nemzeti identitással kapcsolatos problémákat.

Az ERC Vallásetnológiai Kutatócsoport kihelyezett gyimesi munkaülése Hidegségpatakán: Vidacs Bea, Peti Lehel, a témavezető Pócs Éva, Klaniczay Gábor, Komáromi Tünde Fotó: Tóth G. Péter

Fontos megemlítenem azt is, hogy az ERC-támogatás a hazai néprajzkutatás számára teljesen új lehetőségeket biztosított. Intézményi támogatást egyéni kutatásokhoz, egy közös célkitűzésű kutatócsoportban való részvételt, álláslehetőséget tehetséges fiataloknak, továbbá állás nélküli vagy nyugdíjas kutatóknak, a kutatás anyagi feltételeinek (technikai felszerelés, terepmunka, utazás külföldi konferenciákra, könyvköltségek stb.) biztosítását, a kutatók műveinek angolra fordításával, külföldi publikációjával kutatási eredményeik bekapcsolását a nemzetközi szakmai vérkeringésbe. Az orvostudományban vagy a természettudományok területén mindez talán kézenfekvőnek tűnik, de a hazai néprajzkutatásban eddig ismeretlen volt.

A publikációkat, köteteket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a boszorkányság volt a kutatás egyik kulcstémája. Mennyiben változtatta meg a kutatás a boszorkányságról kialakult eddigi képet?

A legnagyobb meglepetés az volt számunkra, hogy a jól ismert boszorkányság-sztereotípiák mellett

feltűntek még kifejezetten pozitív, a korábbi boszorkányképtől merőben eltérő szereplők:

mitikus sorsasszonyok, a tündéreknek áldozatot bemutató tündérvarázslók, a boszorkány rontását gyógyító papok stb. is. A kutatás intenzívebbé válása előtt csak sejtettük, hogy Kelet-Európa boszorkányüldözés-mentes területén más szerepe volt a falusi közösségekben a boszorkányságnak, mint Nyugat-Európában, de azt nem gondoltuk, hogy Kelet és Nyugat határzónájában ez ennyire markánsan másképp működik.

A Cambridge Scolar Publishing gondozásában is jelentek meg kiadványok, több kötet kiadása jelenleg is zajlik mta.hu

A közös munka fontos eredménye volt, ahogy más tudományágak kutatásba bevont művelői hatottak a boszorkányság megítélésére. Míg a néprajzkutatók szerint a jelenkori, itt-ott még élő boszorkányság archaikus hiedelmek halmaza, addig az antropológusok új megvilágításba helyezték a jelenséget. Egyikük például a rontásról való beszédet vette vizsgálat alá: ki mikor értelmez egy eseményt rontásként, s az milyen hatással van az érintettek társadalmi kapcsolataira, a közösségben betöltött pozíciójára.

Jól értem, hogy más a boszorkányság felfogása azokon a területeken, ahol volt boszorkányüldözés, és azokon, ahol nem volt?

Igen. A közép-európai (nyugati keresztény) boszorkányságot gyanú/bűnbak típusú boszokányságnak nevezem. Ennek lényege a rontásvád és a bűnbak kijelölése, nem pedig maga a rontás, ami – néphitbeli magyarázatai szerint – bizonyos természetfeletti képességeket feltételező tevékenység, a rontó és áldozata közötti, okkult úton végbemenő interakció. A közép-európai boszorkányság lényege – modern szóhasználattal – a bűnbakképzés, nem pedig a tudatosan véghez vitt rontó tevékenység. Tehát a rontást neki tulajdonítják még úgyis, ha adott esetben nincs is mögötte célzott rontó tevékenység. Ebből következően nincs éntudatú boszorkány, a boszorkány majdnem mindig a társadalom által speciális okok miatt kiválasztott bűnbak, azt is mondhatnám: ráosztják a boszorkány szerepét.

Terepmunka-felvétel a mátraverebélyi Szentkútról és kegyhelyről a Közép-európai Egyetemmel közösen szervezett látomáskonferencia és nyári workshop keretében Fotó: Tóth G. Péter

A kelet-európai rendszerben ezzel szemben a boszorkányság ténylegesen véghez vitt – vagy másokkal véghez vitetett – gyakorlat is lehet. A rontást vagy maguk végzik el, vagy varázslókkal „csináltatják” – ez a rontás egyik helyi terminusa, vagy – az ortodox egyházban – egyházi személyekkel, papokkal, szerzetesekkel végeztetik.

A boszorkányoknak sok esetben van természetfeletti vonatkozásuk is. Ez hogyan alakult ki, és hogyan jelenik meg a népi hiedelmekben?

A boszorkányság és a másvilág felé közvetítő mediátorok (látók, jósok, szent emberek) kapcsolatáról a társadalmi és hiedelemkontextus alapján azt lehetett megállapítani, hogy maga a boszorkány is lehet a másvilággal kommunikáló mediátor. Mint társadalmi lény ambivalens, ront és gyógyít, betöltheti a „rossz” boszorkány és a „jó” ellenboszorkány szerepét egyaránt. A boszorkányság fikció: egy-egy közösségben bárkinek tulajdoníthatták a rontó boszorkány bűnbakszerepét. Ha egy másvilággal kommunikálni tudó jós, látó, szent ember került boszorkány- vagy ellenboszorkány-szerepbe, akkor ennek az adott boszorkánynak lehettek látóképességei is. Például álmában, látomásaiban, képzelgéseiben a boszorkányszombatra utazhatott „lélekalakjában” vagy ló hátán repülve, és így tovább. De ugyanezeket a képességeket tulajdoníthatták bármilyen eredetű boszorkánynak, sőt ő maga is hihetett e képességeiben. Mivel a boszorkányszerephez e hiedelmek is hozzátartoztak, a szereppel együtt ezek is ráruházódhattak bárkire.

Napjainkban is hallhatunk boszorkányokról, gyógyítókról, a New Age 1970-es évektől megjelenő spirituális és vallási mozgalma szintén merít a sámánizmusból, az újpogányságból vagy az okkultizmusból. Ez a fajta modern kori boszorkányság mennyire kapcsolódik össze az Önök által vizsgálttal?

Az ezoterikus, spirituális New Age vallásosság egyes irányzatai régi „pogány” vallási rendszereket próbáltak visszahozni vagy – ha nem találtak ilyet – kitalálni. Soha nem létezett boszorkányság-szertartásokat, termékenységvarázsló vagy sátánimádó rítusokat hívtak életre, lehetőleg pogány istennők nevével fémjelezve. A hivatalos vallásokon kívüli, egyéni, spirituális utakat kereső, új módszerekkel dolgozó jósok, gyógyítók is előszeretettel nevezik és hirdetik magukat boszorkánynak. Mindennek azonban semmi vagy alig valami köze van a régmúltban gyökerező, 20. – néhol akár 21. – századi hagyományos falusi közösségekben található boszorkánysághoz.