PISA-jelentés: az MTA kiemelt stratégiai célja az oktatás fejlesztésének sokoldalú támogatása

2016. december 6-án az OECD nyilvánosságra hozta a 2015-ös PISA-felmérések eredményeit. A felmérésen a magyar diákok minden korábbinál rosszabbul szerepeltek: teljesítményükben a 2012-es adatokhoz képest szövegértésben és természettudományban jelentős, 17-18 pontos visszaesés tapasztalható. Ezzel az országok rangsorában Magyarország jóval az OECD-átlag alatt, a tagállamok utolsó harmadában foglal helyet.

Az mta.hu Csapó Benő egyetemi tanárt, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet és az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport vezetőjét, a MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának tagját kérdezte.

Csapó Benő Fotó: mta.hu

Meglepte-e az eredmény, vagy lehetett számítani rá? Visszaigazolta-e a várakozásokat?

Az eredmények iránya nem volt váratlan, az előzmények ismeretében senki nem számított javulásra. A szövegértés ilyen mértékű romlása azonban engem is meglepett. Az előző alkalommal matematikában volt tapasztalható a legnagyobb romlás, de most azon is túltett az olvasás. Így beálltak a hosszabb távú trendek, miszerint a szövegértés a magyar közoktatás leggyengébb láncszeme.

Az elmúlt 2-3 mérés fényében kirajzolódik-e valamiféle tendencia a magyar diákok teljesítményében, vagy inkább ingadozás tapasztalható?

Van egy hosszú távú tendencia, amit más mérések eredményeit is figyelembe véve látunk. Az 1990-es évek elején figyeltünk fel először arra, hogy az igazi gondok nem annyira a diákjaink tudásának mennyiségével, mint inkább a minőségével vannak. Sok mindent elsajátítanak abból, amit az iskolában tanítunk nekik, rövid távon, azonos iskolai kontextusban reprodukálják is a tananyagot, de nem tudják új területeken, iskolán kívüli helyzetekben alkalmazni mindazt, amit az órákon tanulnak. Később, az ezredforduló után megjelentek a mennyiségi problémák is, ma már az iskolai, tantervhez közeli helyzetekben mérve is romlik a tanulók tudása. Ezt például olyan, a PISA-mérésektől független hazai adatok is jelzik, melyek szerint a középiskolás diákok nagyjából 95 százaléka középszinten tesz matematikából érettségit, és a leggyakoribb érdemjegy az elégséges. Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy a mostani PISA-adatok egy legalább két évtizedes negatív tendenciának a jelzései.

Forrás: stockfresh.com

Az országok rangsorát tekintve született-e váratlan, figyelemre méltó eredmény? Továbbra is a távol-keleti országok vezetik-e a listát? Hol helyezkedik el Magyarország az EU-, azon belül a hozzá hasonló országokhoz képest?

A listavezetők továbbra is a távol-keleti országok maradtak, de két európai ország is közöttük van. Érdemes megjegyezni, hogy az 1970–80-as években az akkori (tantervközeli tudást mérő) nemzetközi vizsgálatok szerint még mi is ebben a ligában voltunk. A kiemelkedő teljesítményű országok között annyira áthat mindent a tudásalapú fejlesztésre való törekvés, hogy vezető pozícióik valószínűleg tartósan fennmaradnak. Mi a hozzánk közelebbi EU-országokhoz viszonyítva is le vagyunk maradva. Szlovákia eredményei gyengébbek, mint a mieink, de Csehország és Lengyelország tanulói magasan a magyarok felett teljesítenek. Lengyelország eredményei hosszabb távon figyelemre méltóak, mert a mostani kisebb visszaesés ellenére is az élvonalban maradtak. Az igazi sikertörténet pedig Észtországé. Finnországot (természettudományból az ötödik) is megelőzve dobogós helyen áll, Szingapúr és Japán mögött a harmadik.

Történt-e olyan változás valamely ország teljesítményében, ami egy kifejezett stratégia eredményeként értékelhető?

Olyan változások nem látszanak a mostani adatokból, amelyek megtörnék a hosszabb távon megfigyelhető tendenciákat, vagy megváltoztatnák az említett jelenségekről alkotott tudásunkat. A távol-keleti országok sikerének a kulcsa az, hogy minden olyan tudást, tapasztalatot, amit másutt látnak, amihez hozzáférnek, azonnal „hazaviszik”, és beépítik a saját rendszerük működésébe, szívósan, következetesen. Az utóbbi évtizedben, mióta már az élvonalban vannak, saját, önálló kutatásaikkal is támogatják az oktatás fejlesztését. A sikeres európai országok is inkább kis lépésekkel, a tudományos háttér folyamatos javításával segítik az oktatást, a bizonyítékokra alapozott döntések kiterjesztésének lehetőségét.

Mi áll a magyarországi eredmények hátterében? Milyen okokra vezethető vissza a magyar diákok romló teljesítménye?

Nagyon nehéz lenne itt az okokat felsorolni, de akár csak valami újat mondani is, hiszen az elmúlt években nagyon sokat beszéltünk az oktatás problémáiról. Az első kérdés a tudás, a műveltség értékével kapcsolatos közvélekedés, társadalmi beállítódás. Ahhoz, hogy az iskolarendszer jól teljesítsen, szükség van arra, hogy a teljesítményét fontosnak tartsuk, megbecsüljük. A pedagógusok kiválasztása, képzése, pályán tartása, folyamatos fejlesztése mindig a legfontosabbak között van, amit ilyenkor megemlíthetünk. A tanulók iskolába való bekerülését, a közoktatási rendszeren való végighaladását, áramlását, ennek a jelenlegi helyzetét is a legfontosabb okok között látjuk. A magyar iskola szélsőségesen szelektív, a tanulók társadalmi háttere szerint szétválogatja, más iskolákba, osztályokba küldi a tanulókat. Ezért a gyerekek közötti különbségek kikerülnek a pedagógusok látóköréből, nem lehet a felzárkóztatás, esélykiegyenlítés korszerű pedagógiai módszereit alkalmazni. Ma pedig már sok helyen a korszerű oktatás legelemibb feltételei is hiányoznak, gondot okoz a leromlott infrastruktúra, a világos szervezeti háttér és az általános bizonytalanság.

Neveléstudományi kutatóként hogy látja: mit kellene tennünk az eredmények javítása érdekében? Hozzájárulhat-e közvetve az értelmi képességeken túlmutató tulajdonságok (pl. koncentrálóképesség, stressztűrő képesség) fejlesztése a magyar diákok jobb teljesítményéhez?

Talán ebben az összefüggésben érdemes felidézni a tudáskoncepcióval kapcsolatos gondokat: a változtatásokhoz kiindulás lehet az a megállapítás, hogy a tudás nem egyenlő a tananyag egyszerű reprodukálásával. A változásokhoz szükség van a tanulási folyamatok mélyebb megértésére, a tudás szerveződésével, alkalmazhatóságával, a tudástranszferrel kapcsolatos jelenségek figyelembevételére. Ebből levezethető (lenne) az, hogy mit mikor és hogyan tanítsunk az iskolában, fel lehetne építeni a tudományosan megalapozott tanterveket, tananyagokat. Természetesen az iskolában nem csak a kognitív (értelmi) folyamatokra kell tekintettel lennünk. Ma már tudjuk, hogy a tanulás eredményességét, hatékonyságát mindenekelőtt a nem kognitív tényezők határozzak meg. Saját kutatási-fejlesztési programjainkba is több tucatnyi hasonló faktort emeltünk be, ilyenek például az attitűdök, a motiváció, az énkép, a meggyőződések és az önbizalom. Foglalkozunk a tanulási stratégiákkal, a finn kutatók által bevezetett „a tanulás tanulása” koncepcióval és az önszabályozó tanulással is. Ezeket a modern eredményeket is elsősorban a pedagógusok képzésén, továbbképzésén keresztül lehetne bevinni a közoktatásba.

Forrás: stockfresh.com

Folynak-e jelenleg Magyarországon olyan próbálkozások/kísérletek, amelyek kifejezetten a korábbi PISA-eredmények javítására irányulnak?

Értem a kérdés lényegét, de emellett megjegyzem, nem elsősorban a PISA-eredményeket kellene javítanunk, hanem a tanulók jövőbeni esélyeit az oktatás fejlesztésén keresztül: a PISA-eredmények ehhez adnak bőséges információt. Természetesen voltak olyan törekvések, amelyek kifejezetten a PISA által a figyelem középpontjába állított problémák megoldására irányultak. A leglátványosabb sikertörténet a szövegértés (átmeneti) javulása. Az első PISA-felmérésen a magyar átlag (480 pont) szövegértésben mélyen a nemzetközi szint alatt volt, de sokkal gyengébb volt a másik két területen elért eredménynél is. Ennek hatására széles körű összefogással különböző iskolai és iskolán kívüli folyamatok indultak az olvasás népszerűsítésére, mint például a „Nagy Könyv” program is volt. Ennek eredményeit gyorsan visszajelezte a negyedik évfolyamon egy más rendszerben végzett PIRLS-felmérés, majd amikor az a korosztály 15 éves lett, 2009-ben a PISA is jelezte a javulást (494 pont). Sajnos az eredmények nagy részét elvitte a 2012-ben tapasztalt általános romlás (488 pont), majd 2015-re még nagyobb visszaeséssel (470 pont) már a hajdani 2000-es szintnél is tíz ponttal lejjebb kerültünk. Ebből a folyamatból két tanulságot is levonhatunk: egyrészt kellő energia befektetésével lehet javítani az eredményeken, másrészt az elért szint megőrzéséért folyamatosan keményen meg kell dolgozni. Az iskolai szelekció mérséklése, a méltányosság és esélyegyenlőség javítása már az első PISA-adatok megismerése után oktatáspolitikai programmá vált, látjuk milyen eredménnyel. Hasonlóképpen – kellő szakmai megalapozottság hiányában – kisiklottak azok a kompetenciafejlesztésre irányuló törekvések is, amelyek a tanulók tudásának minőségét, alkalmazhatóságát lettek volna hivatottak javítani.

Fő kutatási területeihez tartozik a pedagógiai értékelés és tesztelés. Az Ön vezetésével a Szegedi Tudományegyetemen működő Oktatáselméleti Kutatócsoport a „Diagnosztikus mérések fejlesztése” című program (eDia) kidolgozója. Ismertetné röviden a programot és célkitűzéseit? Mi a folyamatos mérés szerepe az oktatás hatékonyságának fejlesztésében? Kapcsolódik-e ez a projekt valamilyen tekintetben a PISA-felmérésekhez?

Fontos az, hogy a tanulók fejlődéséről a pedagógusok objektívebb és részletesebb képet kapjanak, mint amit a személyes megfigyelés, feleltetés vagy dolgozatírás révén ki lehet alakítani. Az eDia rendszer egy olyan mérőeszközzel látja el a tanulókat és pedagógusokat, amellyel a PISA által is vizsgált három fő területen az iskolába lépéstől a hatodik évfolyamig követni lehet a diákok fejlődését. Épp a mostani adatokból is láttuk, hogy a tantervi tudás és annak az alkalmazása nem feltétlenül jár együtt. Az eDia rendszer minden területen három különböző dimenzióban méri a diákok fejlődését, a tananyag elsajátításán túl a tudás alkalmazását és a tanulásnak a megismerőképességekre, gondolkodásra gyakorolt hatását is. Például matematikából a tantervi anyaggal (a TIMSS-mérésekhez közelebb álló módon) való haladáson túl a megtanultak alkalmazást is méri (mint a PISA), de emellett még külön teszteli a matematikai gondolkodás fejlődését is. Hasonlóképpen mérhető a természettudomány diszciplináris tananyagának elsajátítása, annak alkalmazása és a természettudományos gondolkodás fejlődése. A mérésekbe a tanulók az iskolákban rendelkezésre álló számítógépeken keresztül kapcsolódhatnak be, az online elérhető tesztek az egyetem szerverein futnak. A mérés természetesen nemcsak arra való, hogy visszajelzéseket adjon a tanulás eredményességéről, hanem egyben annak is megteremti az alapját, hogy kidolgozzuk azokat a tanórai és tanórán kívüli fejlesztő gyakorlatokat, amelyekkel differenciáltan segíteni lehet azokat a tanulókat, akiknek valamely területen erre szükségük van. A következő években ilyen játékos fejlesztő gyakorlatokat szeretnénk kidolgozni.

Forrás: stockfresh.com

Az MTA kiemelt stratégiai céljai között szerepel a tantárgypedagógia megújítása. Az ennek jegyében 2016-ban meghirdetett pályázaton nyertes 19 kutatócsoport már megkezdte munkáját. Mit várhatunk e programoktól általában és konkrétan a PISA-felmérésen tesztelt tudás javítása területén?

A pályázat keretében mindhárom PISA-mérési területen voltak nyertesek, matematikában és természettudományokban több kutatócsoport is dolgozik már. A pályázatnak köszönhetően az adott területeken megsokszorozódik a kutatói kapacitás. Az MTA által biztosított keretek és tudományos elvárások pedig beemelik az e területeken végzett munkát az akadémiai kutatások főáramába. Az oktatás egyes részterületeinek fejlesztésében szükséges feltétel az, hogy nagyobb számban legyenek az azokhoz értő, a nemzetközi tudományos eredményeket követő és azokat saját munkájukkal gazdagítani képes kutatók. Ahhoz azonban, hogy a bővülő szakértelem, a rendelkezésre álló tudományos eredmény az oktatás fejlődésére is hatást gyakoroljon, további feltételekre is szükség van.

Milyen részt vállal az MTA a PISA-eredmények megismertetésében, értékelésében, az eredmények javítását célzó, hatékony stratégiák kidolgozásában?

Az Akadémia különböző testületei évek óta kiemelt figyelemmel követik a magyar közoktatás eredményeit, és számos fórumon felhívták a figyelmet a problémákra. Sor került többek között a 2012-es PISA-eredmények bemutatására, megvitatására is. A Közoktatási Elnöki Bizottság számos konferenciát szervezett, meghívására volt itt finn és észt kutató is, akik áttekintették saját országaik közoktatási törekvéseit, az elért eredmények kutatási hátterét. A jelenlegi tervek között szerepel egy konferencia megrendezése, amelyik a legújabb PISA-eredmények értékelésére vállalkozik, és talán elindítja a problémák megoldásáról való gondolkodást is. Az oktatási teljesítmények javítása közügy, de különösképpen érdeke a tudományos kutatói közösségnek. A romló iskolai eredmények egy sor területen a tudásalapú társadalmi-gazdasági fejlődés gátjává válnak, a kimagasló szinten teljesítő tanulók csökkenő aránya beszűkíti a kutatói utánpótlás merítési bázisát is. Ugyanakkor a PISA-mérések megmutatták azt is, hogy megfelelő beavatkozásokkal hatékonyan lehet az eredményeken javítani. Bármilyen szintről előbbre lehet lépni, és fel lehet jutni akár a csúcsra is.