Mégsem őshonos a hévízi tündérrózsa Erdélyben – bizonyították be az MTA és a Debreceni Egyetem kutatói

A világszerte elterjedt tündérrózsa (Nymphaea) nemzetségbe 46 faj tartozik. A fajok mindegyike évelő, és jobbára a trópusi égövben fordulnak elő. Több ezer éve kedvelt dísznövények is; az ókori egyiptomi kultúrában a nílusi iszapból kiemelkedő, virágát a víz fölött nyitó nílusi tündérrózsa (Nymphaea lotus) a Nap dicsőségét, a teremtést, az életet adó folyót jelképezte – ezért található meg például a lótuszmotívum templomi oszlopokon. A nílusi tündérrózsa legközelebbi rokona, a Nymphaea pubescens Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában lelhető fel, az is szubtrópusi vizek lakója.

Hévízi tündérrózsa Félixfürdőn, Nagyvárad közelében Fotó: Lukács Balázs András

Kitaibel Pál, az 1817-ben elhunyt úttörő természetkutató 1798-ban fedezte fel, hogy nílusi tündérrózsa él Nagyvárad közelében, a Pece-tóban – amelyet egy természetes hévízforrás melegít –, körülbelül 3000 kilométerre a növény nílusi élőhelyétől. Fél évszázaddal később egy máig lezáratlan vita indult el a hévízi tündérrózsa – vagy ahogyan korábban nevezték, nagyváradi állótusz – eredetéről és taxonómiai helyzetéről. A vitában a kor szinte minden vezető botanikusa véleményt nyilvánított. Több kutató amellett érvelt, hogy a növény harmadidőszaki maradványnövény. Ez azt jelenti, hogy a hévízi tündérrózsa a hőforrásnak köszönhetően vészelte át az utóbbi körülbelül 2,5 millió évben bekövetkezett négy jelentős eljegesedési periódust. Egy 1964-ben végzett virágporelemzés is ezt az elméletet támasztotta alá. A szakirodalomban jelenleg az az elfogadott álláspont, hogy a Várad környéki tündérrózsa, a Nymphaea lotus L. var. thermalis (D. C.) Tuzson az európai flóra őshonos növénye.

Az MTA-DE Lendület Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoport, az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszék együttműködése révén létrejött kutatócsoport tagjai a vita eldöntése érdekében molekuláris filogenetikai és filogeográfiai vizsgálatokat folytattak a tündérrózsával. Ehhez összehasonlító anyagot gyűjtöttek a faj afrikai elterjedési területéről. Az afrikai faj örökítőanyagát, a DNS-ét hasonlították össze a nagyváradi növényével. A növény sejtmagjából és színtesteiből (plasztiszaiból) kinyert DNS olyan régióira koncentrálták az összehasonlítást, amelyek az evolúció során gyorsan változnak. A kiindulópont az volt, hogy ha a Nagyvárad környékén élő tündérrózsa valóban harmadkori maradványfaj, akkor

jelentős genetikai különbségnek kell fennállnia a nílusi tündérrózsa és az európai alak között.

Nílusi tündérrózsa Egyiptomban

...és Etiópiában Fotó: Lukács Balázs András

A tündérrózsa nemzetség alnemeinek vizsgálatából az látszik, hogy a Lotos alnemzetség 5,07 millió éve vált külön, míg a Nymphaea pubescens és a nílusi tündérrózsa (N. lotus) körülbelül 2,85 millió éve, a késő pliocén idején. Ha a Nagyvárad környéki tündérrózsa maradványfaj lenne, amely ezért legalább 2,5 millió éve él Európában, genetikai anyagának már jelentősen különböznie kellene a nílusi tündérrózsáétól – hasonlóan ahhoz, amennyire a Nymphaea pubescens és a Nymphaea lotus genetikai anyaga eltér egymástól. Ilyen eltérést azonban a kutatók nem találtak az európai és az afrikai növény között.

Ebből következően a látványos virágot hozó növény biztosan nem őshonos Európában, és nem is harmadkori maradványfaj. Ez a végkövetkeztetés szerepel a kutatócsoport friss Laczkó, L., Lukács, B. A., Mesterházy, A., Molnár V., A., & Sramkó, G. (2019). Is Nymphaea lotus var. thermalis a Tertiary relict in Europe? Aquatic Botany, 155, 1-4.tanulmányában, amely az Aquatic Botany szakfolyóirat 2019. áprilisi számában jelenik meg (a cikk online már elérhető).

Nincs biztos magyarázat

Akkor viszont hogyan és mikor került Erdélybe (pontosabban a Partiumba) a növény? A molekuláris biológia nem tud választ adni erre a kérdésre, de azt biztosan tudjuk, hogy erre az evolúciós közelmúltban került sor. Van viszont levéltári bizonyíték arról, hogy a Pece-tavat a hévízforrás vizét felhasználva mesterségesen alakították ki a 14. században. További lehetséges magyarázat, hogy a tündérrózsát az Oszmán Birodalomnak, a török hódoltságnak köszönhetjük. A város 1660 és 1692 között török fennhatóság alatt állt, egy vilajet székhelye lett. Közismert, hogy az oszmán kultúrában mennyire fontos a kertészkedés, a kertépítés és a fürdőkultúra, ebből tehát az következne, hogy a tündérrózsát dísznövényként telepítették be. Ám e feltételezésnek ellentmond, hogy akkor miért nem tűnik fel a tündérrózsa az Oszmán Birodalom más, a Partiumnál jóval régebben meghódított mérsékelt övi vidékein, például a Balkán-félszigeten vagy Kis-Ázsiában, amelyek hosszú évszázadokon át voltak az Oszmán Birodalom részei.

Egy másik lehetséges magyarázat szerint a növény magját vízimadarak szállították északra. Néhány kutatás során találtak bizonyítékot arra, hogy vízimadarak a Nymphaea nemzetség növényeinek magját fogyasztják, arra viszont nem, hogy a nílusi tündérrózsa magja is terjedne ilyen úton. Talán soha nem kapunk rá biztos magyarázatot, hogy hogyan került ez a szubtrópusi növény ennyire északra eredeti élőhelyétől, az azonban az adatok fényében biztos: evolúciós időskálán csak nagyon rövid ideje él Nagyvárad környékén. Az viszont, hogy mégsem maradványfajról van szó, semmit sem von le a N. lotus var. thermalis különlegességéből és értékességéből – zárul az MTA-DE Lendület Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoport tagjainak tanulmánya. A kulturális maradványfajnak tekinthető növény továbbra is jelentős természetvédelmi értéket képvisel, jogosan illeti meg a különleges védelem a Natura 2000 hálózatban.