Rézkori gazdagok temetőjét vizsgálják a Pilisben

„A késő rézkor intenzíven kutatott időszak, hiszen ebben a periódusban született a legtöbb őskori innováció. Ilyen a kerék, a kocsi, bizonyos fémötvözetek elterjedése, a ló háziasítása, az állatok igavonó erejének hasznosítása. Mára már megdőlni látszik az a nézet is, hogy minden innováció Mezopotámiából ered, a Kárpát-medencében ennél korábbi kocsi- és kerékleletek vannak” – mondta az mta.hu-nak Bondár Mária, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének kutatója, aki egy 2015-ben megjelent önálló kötetben összegezte a pilismarót-basaharci késő rézkori temető tudományos feltárásának eredményeit.

Rézkor: újításokkal teli, izgalmas korszak

A Kárpát-medencében a késő rézkorban (Kr. e. 3600/3500–3000/2800) a mai Bulgáriától Németországig terjedő területen látszólag egységes anyagi kultúra jött létre. Az úgynevezett badeni vagy péceli kultúra népét sokrétű, gazdagon díszített, különleges kerámiamericék (füles bögrék), halbárka- vagy halhólyagalakú edények, kétosztatú tálak jellemezték. A földművelés mellett állattartással is foglalkoztak. A szarvasmarhát különleges tisztelet övezhette, mivel az állatokat gyakran gazdájukkal együtt temették el. Már ismerték a négykerekű kocsit, az ökrök vontatta szekerek segítségével nagy távolságra szállíthattak különböző cikkeket, ami fontos szerepet játszott a távolsági kereskedelemben.

Kőpakolásos sír feltárás közben. A badeni kultúra népe halottait teljes testi valójában („csontvázasan”) és hamvasztva is temette, néhány esetben különleges, emberformájú edényekbe tették a hamvakat, olykor nagyobb kővel (sztélével) jelölték a sírhalmot. Fotó: Torma István (1971)

„Egy rendkívül izgalmas korszakról van szó, amelyben az innovációknak, elsősorban a kocsinak köszönhetően nagy területeken átívelő kapcsolatrendszer jött létre, jelentős társadalmi változások mentek végbe, amelyek hatással voltak a hitvilágra, a halottkultuszra, s így egyes elemeik a temetőkben is felfedezhetők. Új elemek jelentek meg a temetkezés módjában: gondoljunk Stonehenge-re, a kősztélék elterjedésére szerte Európában és Ázsiában” – mondta Bondár Mária.

Kiválasztottak temetői

A 110 hamvasztásos sírt rejtő pilismarót-basaharci temetőt az 1960–1970-es években a 11-es út közelében tárták fel Torma István vezetésével. Az elhunytakat itt nem urnákban temették el. A hamvakat a kijelölt területen a földre helyezték, köréjük tették azokat a tárgyakat, amelyek a halotti kultusz szerint fontosak voltak. Nem tudjuk, hogy az életében használt tárgyakat vagy halotti ajándékot jelentenek-e ezek az edények és más agyageszközök (pecsétlő, kanál, „gurigák”, agyag ivókürt/rhyton, kocsimodell). Ezt követően a sírt a halotti szertartás keretében különböző méretű kövekkel fedték be. Ezek a kőpakolások az ásatás idején is látszottak még a felszínen.

Az OTKA által támogatott kutatási projektben a régészeti elemzést A The Late Copper Age cemetery at Pilismarót-Basaharc. István Torma’ excavations (1967, 1969-1972) című könyv tartalomjegyzékeBondár Mária végezte, aki korábban a késő rézkor másik kiemelkedő lelőhelye, a 436 síros Budakalász-Luppa csárda temető leletanyagát feldolgozó csoport vezetője volt. Mindkét temetőnél arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy különböző telepeken élt közösségek kiválasztott tagjait temethették e szakrális helyekre.

A leletanyag különböző szempontok szerinti vizsgálata mellett a hamvasztásos temető esetében is igyekeztek rekonstruálni a helyszín „benépesedését”, azaz meghatározni a „nekropolisz” belső időrendjét. A 13 sírból vett csontszilánkok szénizotópos vizsgálatának alávetett, ¹⁴C-nel „keltezett” sírok leletanyaga a belső kronológiát nagymértékben pontosította.

Rendkívüli figyelem övezi a „halál régészetét”

Mint Bondár Mária elmondta, a nemzetközi kutatásokban rendkívüli figyelem övezi a „halál régészetét”, amelynek könyvtárnyi irodalma van. A temető az élettől elkülönített, szimbólumokkal teli világ, amely az egykori közösségek számára teljesen érthető és generációkon át hagyományozott szokásokat, társadalmi kapcsolatokat rögzített, régészeti módszerekkel azonban mindennek csak nagyon kis hányadát tudjuk megragadni, értelmezni. A temetők nem az egykori élet folytatásai, tükörképei, hanem olyan misztikus helyek, amelyek megőrizték a hiedelemvilág, a szertartások, a rítusok különböző megnyilvánulásait.

Presztízstárgyak. Pecsétlő és agyaggúla Fotó: Hannos Miklós

„Minden temetőfeldolgozás célja az egykori közösségen belüli kapcsolatok kibontása, illetve a rituális jelenségek rekonstrukciója a leletek régészeti elemzésével és a kiegészítő információkkal szolgáló természettudományos vizsgálatok segítségével” – mondta a régész.

Egykori használati eszközökből térképezhető fel az őskori kereskedelem

Az eredményeket ismertetve Bondár Mária elmondta, hogy a sírokból nagyszámú edénymelléklet, valamint több, az egykori elithez köthető, ritkaságnak számító tárgy került elő, és Pilismarót-Basaharcon markánsan jelen van a miniatürizáció is.

„Egyaránt kerültek elő kis- és nagyméretű edények, előbbieket sokáig gyermekjátékoknak hitték. Pilismaróton viszont egyértelműen felnőttsírok mellékletei voltak, tehát nem játékokról, hanem nagy valószínűséggel a halotti kultusz valamilyen eleméről van szó” – fejtegette Bondár Mária.

Miniatűr edény Fotó: Bondár Mária

A csiszolt és pattintott kőeszközök nyersanyagforrása a Bakonytól Szlovákiáig nyomon követhető, így a T. Biró Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa által elvégzett elemzéseknek köszönhetően következtetni lehet az őskori kereskedelemre. Az archeozoológiai értékelést Gál Erika, az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársa írta meg a sírokba tett nagyon kevés állati maradvány alapján.

A hamvasztásos temető egyedülálló antropológiai vizsgálata

A hamvakból meghatározható antropológiai alapadatok (nem és halálozási életkor) a késő rézkorból alig ismertek, így a pilismaróti temetőnek Köhler Kitti antropológus, az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársa által elvégzett embertani feldolgozása módszertani szempontból is példaértékű a szakértők szerint, és rendkívül fontos eredményekkel járult hozzá a kutatáshoz.

„A 110 temetkezésből 46 sírban volt elegendő mennyiségű kalcinátum, 26 sírba mindössze egy-két csontszilánk került, 38 sírban pedig semmilyen emberi maradvány nem volt. Az égett, összetört csontszilánkokból csupán hat esetben lehetett az elhunyt nemét is meghatározni” – mondta Bondár Mária.

A vizsgálatok alapján öt esetben csak az életkort lehetett meghatározni (két gyermek, és három felnőtt: 15-39, 20-39, valamint egy 20-59 év között). Hat alkalommal pedig a biológiai nemet is meg lehetett állapítani (négy 20-59 év közötti férfi és két ugyanilyen korú nő volt).

„Viszonylag ritka, hogy égett csontokból megbízható radiokarbon-eredmények szülessenek, esetünkben ez sikerült. A mintavételhez a glasgow-i Scottish Universities Environmental Research Centre (SUERC) laboratóriumának szakembere, Derek Hamilton válogatta ki a csontszilánkokat, és írta meg az értékelést a monográfiában.

A korabeli életről, társadalmi viszonyokról „mesélnek” a halottak

Az utóbbi években lényegesen kibővült a régészettudomány eszköztára. Kiderült, hogy még a több ezer éves halottak csontjaiban is izolálható a DNS. Mikrobiológiai, archeogenetikai és izotópkémiai elemzések elsődleges információkat adnak a halott származásáról, egészségi állapotáról, betegségeiről. A táplálkozásra, vízfogyasztásra, környezeti elemekre utaló adatok pedig közvetett módon rávilágítanak az egyén társadalmi helyzetére is.

„A minőségi táplálkozás kevesek kiváltsága volt, a régészeti leletek mellett ez is az elitre utalhat” – jegyezte meg Bondár Mária. A fogakba, csontozatba beépülő stabil izotópok nem bomlanak le az idők során. Az oxigén (δ¹⁸O) a víz összetételére és a vízforrás helyére, a szén (δ¹³C) aránya a növényi, a nitrogén (δ¹⁵N) az állati eredetű élelem típusára utal. A szilárd és folyékony táplálékból a kisgyermekkorban a fogakba beépült stronciumizotópok (⁸⁷Sr/ ⁸⁶Sr) aránya arra a geológiai környezetre (talajra) utal, ahol az illető született és felnőtt. Ezek az információk így a kulturális kapcsolatrendszer térbeli feltérképezéséhez is segítséget nyújtanak. Az emberi fogakból vett minták környezetre utaló eredményeit célszerű a késő rézkori állatfogakból nyert adatsorral is összevetni, így következtethetünk a legeltetés helyére és arra, hogy magukkal hozott vagy helyben született állatokról van-e szó.

„További kutatásainkat ebbe az irányba szeretnénk kiterjeszteni, így a régészeti és természettudományos elemzések helyes értelmezésével közelebb juthatunk a korabeli élet, környezet és társadalom egy-egy szegmensének egyre pontosabb meghatározásához” – vélekedett Bondár Mária. Mint elmondta, az új kötetet a régészek mellett azok a szakemberek is haszonnal forgathatják, akik hamvasztásos temetők leletanyagát dolgozzák fel.

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében a különböző korszakokkal foglalkozó kutatói csoportok a közelmúltban nagy előrelépést tettek a nemzetközi kutatási irányokhoz való kapcsolódásban, többek között a környezetrégészet, a komplex telep- és temetőkutatások és -feldolgozások, valamint a bioarcheológiai elemzések terén. Az intézet számos hazai és több rangos külföldi intézménnyel közösen végzi kutatásait ezeken a területeken, Archeogenetikai Laboratóriumában ma már teljes genomot is vizsgálnak. Folyamatosan jelennek meg publikációik és monográfiáik hazai és nemzetközi kiadásban.

A The Late Copper Age Cemetery at Pilismarót-Basaharc. István Torma’s Excavations (1967, 1969–1972) című kötet az OTKA és az MTA BTK támogatásával, az Archaeolingua Kiadó gondozásában jelent meg.