Hogyan óvjuk meg a méheket? Ismeretterjesztő füzet és videó az MTA Ökológiai Kutatóközpontjától

A virágos növények ősei a triász földtörténeti időszakban, 245–202 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A legkorábbi virágos növények mintegy 160 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, majd 120 millió éve terjedtek el. Számos növény esetében a virágport a szél szállítja az egyik virág porzóiról a másik termőtestére, de a zárvatermők 87,5%-a állati beporzást igényel. Mintegy 300 ezer különböző növényfaj azért fejleszt nektárban, virágporban gazdag, finoman illatozó, csábító színű virágokat, hogy magához vonzza a beporzókat, amelyek virágról virágra járva bőséges táplálékhoz jutnak. Sőt, nemcsak a virágot látogató egyedek, hanem utódaik is részesülnek a cukrokban, fehérjékben, vitaminokban gazdag élelemből.

A virágos növény–beporzó együttműködések hosszú évmilliók alatt kifejlődött hálózatának megfelelő működése alapvető fontosságú az emberiség számára. Az állati beporzást igénylő fák, cserjék, vadvirágok jelentik a táplálékhálózatok alapját. Haszonnövényeink 70%-a sem fordulna termőre az állati beporzás (pollináció) nélkül. Tény, hogy sok alapvető fontosságú gabonaféle, továbbá a kukorica és a rizs szélbeporzású növény, viszont a vitamin- és nyomelemtartalmuk miatt az egészséges táplálkozáshoz elengedhetetlen zöldségek és gyümölcsök termését a beporzók biztosítják számunkra. A takarmánynövények egy része is az állati beporzóktól függ, megfelelő takarmány nélkül pedig búcsút mondhatunk a tejnek, a tejtermékeknek, a húsféléknek és a tojásnak is.

Ezeket az alapvető összefüggéseket mutatja be az MTA Ökológiai Kutatóközpont ismeretterjesztő kiadványa, a Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet. A gazdagon illusztrált füzet megjelentetésének nem titkolt célja, hogy felhívja rá a figyelmet: az alcímében említett „háttérmunka” egyre nehezebbé válik, aminek az emberi tevékenység a legvalószínűbb kiváltó oka. Az MTA ÖK kiadványa tárgyszerűen, kizárólag kutatásokkal alátámasztott adatok bemutatásával figyelmeztet a kockázatokra. Üzenete a következő: ha nem tesszük beporzóbarátabbá a mezőgazdaságot, és nem gondoljuk át e szempontból az egész élelmiszer-termelési, -ellátási és -fogyasztási láncot, akkor annak mi magunk fogjuk kárát látni.

Beporzók a kertünkben – avagy a háttérben munkálkodó természet. Az MTA ÖK ismeretterjesztő kiadványa Forrás: MTA Ökológiai Kutatóközpont

Szerkesztette: Kovács-Hostyánszki Anikó. Szakmai lektor: Kemencei Zita, Sárospataki Miklós, Szigeti Viktor. Megjelenését támogatta az MTA EU–10/2017-es EU-s és hazai kutatóintézeti pályázata.

A kiadvány itt letölthető az MTA ÖK honlapjáról, vagy nyomtatott változatban megvásárolható a vácrátóti botanikus kert portáján (250 Ft).

A téma felvezetéseként a kiadvány néhány kevéssé ismert tényt mutat be a virágok és beporzók kifinomult együttműködéséről:

• Világszerte mintegy 20 ezer, Magyarországon több mint 700 vadméhfaj él. A beporzásban nélkülözhetetlen rovaroknak csupán az életmódjuk vad, fészküket önállóan építik a legkülönfélébb helyeken. Többségük nem szociális viselkedésű, magányos életmódot folytat.
• Alapvető hiba a vadméheket összetéveszteni a darazsakkal. A vadméhek megjelenésükben nagyon sokfélék: a kis álarcosméhek (Hylaeus spp.) hossza néhány milliméter, míg a nagy fadongóé (Xylocopa spp.) 3–4 centiméter. Színük az egyszerű sötéttől a sárga vagy piros mintázaton át a fémszínűen irizálóig terjedhet.
• A paradicsom különösen hatékony beporzói a poszméhfajok, mert a szárnyizmaik keltette rezgések elősegítik a virágpor kiömlését a portokból. Éppen emiatt üvegházi kultúrák megporzására egyre gyakrabban alkalmaznak mesterségesen nevelt poszméhcsaládokat.
• Számos gyógynövényt rovarok poroznak be, ilyen a citromfű, a hársfafajok, a kakukkfű, a kamilla és az orvosi zsálya.
• A kakaóbab egészen apró termetű szúnyogok és tripszek beporzásának köszönhető. A kávé- és a teacserje is rovarbeporzású növények.
• Fontos beporzók a zengőlegyek és más légyfélék, a nappali lepkék, az éjszaka aktív lepkék; Észak- és Közép-Amerikában a kolibrik, Ausztráliában, Mexikóban és egyes trópusi vidékeken a denevérek. A nálunk különlegességnek számító mangót a fullánktalan méhek porozzák be.

Milyen tényezők veszélyeztetik a beporzókat?

Kockázatos egyetlen beporzófajra, nevezetesen a házi méhre bízni a beporzás nagy részét. 1950 és 2000 között nagy arányban és több alkalommal csökkent a háziméh-családok száma, míg a rovarbeporzást igénylő termesztett növények mennyisége ugyanezen idő alatt megháromszorozódott. Ebből következik, hogy nagyon fontos megőrizni a vadon élő beporzók sokféleségét. Európában azonban a vadméh- és lepkefajok 9%-a veszélyeztetett, 30%-uknak pedig csökken az állománya.

A fő kockázati tényező a környezet nagymérvű átalakítása. Ahogy egyre több a szántóföld, úgy tűnnek el a sövények, fasorok, virágos mezők, mezsgyék és egyéb természetközeli élőhelyek. A nagy mennyiségben, nem megfelelő módon és/vagy időzítéssel bevetett rovarölő szerek a hasznos rovarokat is pusztítják. A gyomirtók miatt eltűnnek a virágos gyomnövények: így pedig hiába sárgállnak tavasszal a hatalmas repce- és napraforgótáblák, mert a virágzásuk egy-két hétig tart, a beporzóknak pedig utána is szükségük van táplálékra.

Milyen az élet beporzók nélkül?

Kína Szecsuan tartományában a túlzásba vitt vegyszerezés miatt eltűntek a házi és a vadméhek. Az ott élők megélhetése viszont az alma- és körtefák termésétől függ. Így a gazdálkodók kénytelenek saját kezűleg végezni a beporzást, a virágport kis ecsetekkel juttatják el egyik virágról a másikra.

Mit tehetünk a beporzók érdekében?

Még egyéni szinten is sok mindent. Ha kertünk van, vessünk sokféle, nem egyszerre virágzó növényt. A kiadványban gyakorlati tanácsokat kap az olvasó arról, hogy a kertben – de akár az erkélyen is – milyen Európában honos növényeket termesszünk azért, hogy kora tavasztól őszig legyen, ami virágozzon. Ha gyümölcsösünk, szőlőnk van, hagyjuk meg a sorok között a vadvirágokat. Ha gazdálkodók vagyunk, inkább kisebb méretű táblákat alakítsunk ki a nagy monokultúrák helyett, hagyjunk virágos szegélyeket a táblák között, alkalmazzunk mozaikos vetésszerkezetet. A beporzóknak hasznos fészkelőhelyről pedig bárki gondoskodhat: ehhez elég lehet egy háborítatlan, csupasz talajfelület egy félreeső helyen, egy farönk belefúrt lyukakkal, de tobozokból, fakéregből, rönkből csupán két-három órányi munkával méhhotelt is készíthetünk.

„A kiadvány elkészítésének ötlete az IPBES beporzókról szóló tanulmányának megjelenése után merült fel bennem, melynek elkészítésében pár éve magam is részt vettem – mondja az ismeretterjesztő füzet megjelentetésének hátteréről Kovács-Hostyánszki Anikó. – Az IPBES-tanulmány sok szakmai publikációt szintetizál, számos fontos, a beporzók és a beporzás kapcsán született kutatási eredményt tartalmaz, viszont a nagyközönség számára nehezebben érthető tudományos szaknyelven, ráadásul többnyire angolul. Kutatóként magam is hasonlóképpen közlöm az eredményeimet, így osztom meg a kutatói közösséggel és – remélhetőleg – a lényegüket a döntéshozókkal. Azonban, mint ahogy a legtöbb kutatási téma, a beporzók ügye sem csupán a kutatóknak érdekes és fontos. Szerettem volna az IPBES-tanulmány főbb üzeneteit magyarul, közérthető módon összefoglalni és eljuttatni a szélesebb publikumhoz, gyerekekhez és felnőttekhez, diákokhoz és tanárokhoz. Sok bátorítást kaptam, úgy tűnt, sokan szívesen vennének egy ilyen ismertetőt, mert valóban érdeklődnek a beporzók iránt, és szeretnének tenni a védelmük érdekében.”