Hazánk legpusztítóbb földrengése nem ott volt, ahol eddig sejtettük
A Kárpát-medence valaha feljegyzett legnagyobb kárt okozó földrengése 1763. június 28-án történt Komárom térségében. De azon belül vajon hol volt az epicentruma? Az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) munkatársai legfrissebb kutatásai arra derítettek fényt, hogy a földrengés máshol pattant ki, mint az elmúlt negyed évezredben tudni véltük.
E kutatás megerősítette azt a vélekedést, miszerint az 1763. júniusi földrengés a Magyarország területén bekövetkezett egyik (ha nem a) legnagyobb magnitúdójú földrengés volt. A kutatásának azonban nemcsak tudománytörténeti jelentősége van, vélekedik interjúalanyunk, Timár Gábor egyetemi tanár, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője, a Seismological Research Letters szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője, hiszen egy térség földrengésveszélyeztetettségének mértékét jelentősen befolyásolják a múltban történt legerősebb földrengések.
Persze, ez csak az egyik elem a veszély szintjének értékelésében, hiszen a kutatók a régió további földrengéseit és geológiai viszonyait is számításba veszik.
A komáromi földrengés térségünkben különleges, hiszen sok halálos áldozata volt, és az anyagi károk is jelentősek voltak.
A tudomány szempontjából azonban az adja nagy értékét, hogy Mária Terézia utasítására részletes összeírás született a környező falvakban, illetve Komáromban esett károkról, amelyekből a magnitúdóra, illetve az epicentrum helyszínére is lehet következtetni.
A halottak száma 200-300 között lehetett. Majdnem háromszáz épület teljesen elpusztult Komáromban – közöttük hét templom –, és több száz további rongálódott meg. Nagyok voltak az épületkárok Győrben is, ahol a belváros összes háza megsérült. A következő évtizedekben többször is ismétlődtek a földrengések Komárom térségében, bár ezek erőssége már elmaradt az 1763-as esettől. Akkoriban egyértelműen e régió volt Magyarország szeizmikusan legaktívabb területe, ami az építkezési szokásokban is megnyilvánult.
„A komáromi földrengés magnitúdóját az eddigi vizsgálatok egyértelműen a 6-os érték fölé teszik. Viszonyításképpen: a nemrég bekövetkezett horvátországi földrengés erőssége 6,4-es volt, tehát összevethető volt vele – mondja Timár Gábor. – A rengést nagyjából hasonló távolságra lehetett érzékelni, mint a horvátországit, még Lipcsében, Drezdában és Belgrádban is születtek feljegyzések róla.”
Földrengéstörténelem – térképen a múlt
A múltbéli földrengések magnitúdójának meghatározásának egyetlen módja, hogy az összes korabeli dokumentum felkutatása után térképre helyezzük a feljegyzett károk és a természeti környezetben megfigyelt változások mértékét. Ezekből meghatározható a földrengés helyi intenzitása, vagyis hogy a földmozgás mennyire rázta meg azt a területet, ahol a feljegyzés született. Az intenzitás mértékét egy tapasztalati skálán helyezhetjük el, amelynek alsó öt fokozata egyre jobban érzékelhető, de az épületekben nem esik kár. A házak a hatos szinten kezdenek rongálódni. A legmagasabb szint a 12-es fokozat, amely a táj teljes átrendeződésével jár.
A földrengés magnitúdója és intenzitása tehát nem azonos fogalmak. A magnitúdó a felszabadult energiától függ, ezt jellemzi a Richter-skála, és csak egy értéket vehet fel az egész földrengésre vonatkozóan. Az intenzitásértértékek azonban helyről helyre változnak, és az épített, valamint a természeti környezetben bekövetkezett változásokat tükrözik.
A múltbéli kutatások során legalább harminc kárleírást sikerült összegyűjteni az 1763-as komáromi földrengésről a város 150 kilométeres körzetéből. Minthogy az eset a reggeli órákban történt, miseidőben, a leírások jelentős része egyházi forrásokból származik. További fontos információk állnak rendelkezésre a megyék és városok Királyi Helytartótanács részére készített jelentéseiben. Ha e feljegyzések helyszíneit a térképre helyezzük, akkor átlagosan egymástól 40 kilométeres távolságban lévő mintavételi pontokat kapunk. Ezek alapján meg lehet határozni, hogy hol lehetett a legnagyobb valószínűséggel a földrengés középpontja (epicentruma). E módszer alapján kiderült, hogy a rengés középpontja a komáromi vártól keletre-északkeletre lehetett, a Duna északi partján (a mai Szlovákia területén).
Segítenek az adózók
„Mi tüzetesen újraértékeltük e régi dokumentumokat, de ami igazán új információt hozott a kutatásba, az három új, eddig még nem értékelt adatbázis számbavétele volt – folytatja Timár Gábor. – Ezek közül a legfontosabb a falvakbéli adózókat ért károk felmérésének adatait tartalmazta. E falvak a Csallóközben és a mai Komárom megyében találhatók. Így Komárom 30 kilométeres körzetében 50-60 faluból nyertünk adatokat. Számszerűleg megtudtuk, hogy az egyes portákat átlagosan milyen kár érte, az akkor frissen bevezetett Mária Terézia-féle forintban kifejezve.”
Egy Mária Terézia-forint 11,7 gramm ezüstöt ért. A falvak nagy részében az egy háztartásra eső átlagos kár nem haladta meg az egy forintot, de ahol igazán erős volt a rengés, ott a hét forintot is elérhette. Voltak emellett más, újonnan értékelt adatok is. Feljegyezték például, hogy több helyen a kutakból zavaros víz tört fel. Ez annak következménye volt, hogy a földrengés következtében fellépő térfogatváltozás a kútba préselte a rétegekből az iszapot. Ha ez a hullám elég erős, akkor akár az egész híg iszap kibuggyanhat a kút káváján is.
A harmadik, most először értékelt adatbázis a feljegyzett utórengéseket tartalmazta. Ezek a főrengésnél természetesen gyengébbek voltak, nem is lehetett őket nagyobb távolságban érezni, de helyben többet is feljegyeztek közülük.
A kutatók mindezeket az új adatokat térképre vitték. Ezeket felhasználva, de főként a komáromi és a győri intenzitásadatok alapján úgy találták, hogy a rengés epicentruma a két város közé eshetett. Nem a két várost összekötő vonalon, hanem a Győr és Komárom középponttal rajzolható, eltérő sugarú körök valamelyik metszéspontjában. A falusi károk pedig egyértelműen az északi (csallóközi) metszéspont környékén koncentrálódnak, így itt lehetett a rengés epicentruma.
A kutatók számítása szerint az epicentrum jó 25 kilométerre nyugatra volt az eddig valószínűsített epicentrumtól. „A korábban rendelkezésre álló adatok alapján az epicentrum eddig valószínűsített helyszíne egyáltalán nem volt rossz becslés. Most azonban kifejezetten lokális adatokhoz jutottunk a közeli falvakból, így lehetőségünk nyílt e becslés pontosítására” – mondja Timár Gábor.
Kérdés, hogy az új eredmények befolyásolják-e az eddig becsült magnitúdót. Ezt jelenleg nem lehet tudni, a vizsgálatok következő fázisában ennek járnak utána a kutatók.
