Az emberi nyelv megjelenése volt talán a legfontosabb evolúciós átmenet – interjú Szathmáry Eörssel

Az evolúciós átmenetek megközelítése hogyan segítheti az ember kialakulásának megértését?

Nem teljesen új ez a Human socio-cultural evolution in light of evolutionary transitions: introduction to the theme issuemegközelítés az ember evolúciójának magyarázatára, de ez a kötet mégis különleges, hiszen a benne szereplő tanulmányok szerzői, bár sokféle diszciplína felől érkeztek, komolyan veszik azt a feladatot, hogy szisztematikusan e szemüvegen át vizsgálják az egész kérdést annak minden aspektusával együtt. Ilyen értelemben talán még nem is született hasonló kötet korábban.

Szathmáry Eörs Forrás: mta.hu / Szigeti Tamás

Az ön munkássága egybeforrt az átmenetek elméletével. De mit nevezünk valójában evolúciós átmenetnek, és mi különbözteti meg e változásokat az átlagos fejlődéstől?

Az evolúciós átmenetek is folytonos változásnak tekinthetők abban az értelemben, hogy a generációk sorozatán keresztül bontakoznak ki. A biológiai evolúciós átmenetek közös tulajdonsága ugyanakkor, hogy magasabb szintű evolúciós egységek és új típusú öröklődési rendszer jön létre általuk. Ez az öröklési rendszer a DNS-nél magasabb szinten működik, és e rendszer együtt bontakozik ki az evolúciós egységek megszilárdulásával. Az átmenetek harmadik feltétele pedig vagy a munkamegosztás megjelenése (vagyis a funkciók specializálódnak a magasabb egységeken belül), vagy a különböző működések kombinációja (erre jó példa az eukarióta sejt kialakulása).

Az emberi evolúció átmenetei miben különlegesek ehhez képest?

Ezek az átmenetek összetettebbek, emiatt pedig nem feltétlenül ismerjük minden részletüket. Talán az a legismertebb kérdés e területen, hogy

mit tekintsünk magasabb szintű evolúciós egységnek

– ez az emberi evolúció esetében korántsem olyan egyértelmű, mint az eukarióta sejt vagy a soksejtű organizmusok megjelenésekor. A kötet szerzői között sincs e kérdésben tökéletes egyetértés, mindenki másképpen értelmezi azt, hogy az evolúció mely szerveződési szinten hat a legmarkánsabban, de ez teljesen rendjén van így.

Melyek voltak az emberi evolúció legfontosabb átmenetei?

Az emberi nyelv kialakulása tagadhatatlanul az egyik legfontosabb átmenet volt. A nyelv önmagában is új típusú öröklődési rendszert alakít ki, hiszen a nyelv segítségével az egyedek élete során megszerzett információkat a generációk sorozatán keresztül át lehet örökíteni. Bár bizonyos állatok esetén is értelmezhető a kultúra jelensége, a kumulatív kulturális evolúció (vagyis hogy egyre több és bonyolultabb információt vagyunk képesek a nyelv segítségével átadni a következő nemzedéknek) csak az ember sajátja. Ilyen értelemben

az emberi nyelv felmérhetetlenül jelentős átmenetet jelentett az evolúció során.

A nyelv a munkamegosztást is precízebbé és összetettebbé teszi, hiszen az egyedek megegyezhetnek a végrehajtás tervében.

A nyelv megjelenése egy átmenetként vagy inkább átmenetek sorozataként történt?

Mindenképpen fázisokra lehet osztani, amelyek közül az első átmenetet az úgynevezett mimézis megjelenése jelentette. Ezáltal mutatással, gesztusokkal szociális információt adhattak át egymásnak az egyedek. A mimézis megszilárdulása tette lehetővé a nyelv megjelenését. A nyelv segítségével megjelent a „kollektív komputáció”, vagyis az egyedek már együtt gondolhatták ki a cél eléréséhez szükséges műveleteket. Ezek az átmenetek a biológiai evolúció lépései, mivel úgy gondoljuk, e fejlődésnek kellett hogy legyen genetikai alapja is. Ugyanakkor a későbbi átmenetek többsége – például a mezőgazdaság megjelenése – véleményünk szerint már genetikailag nem szelektált tulajdonság. A mezőgazdaság tehát tisztán kulturális evolúciós folyamat volt, de genetikai változásra az ember részéről már nem volt hozzá szükség.

A nyelv kialakulása következménye volt valamilyen mögöttes átmenetnek, vagy éppen a nyelv tette lehetővé az átmenetet?

Az efféle jelenségek mindig oda-vissza ható, egymást serkentő kisebb lépések sorozataként valósulnak meg. A nyelv esetében egy a Homo erectusra ható ökológiai kiváltó tényező, méghozzá a klímaváltozás indította el a fejlődést. Egyre nehezebbé vált a megfelelő mennyiségű fehérje megszerzése, a nagy testű állatok pedig jelentős fehérjeforrásként szolgáltak. Csakhogy a nagyvadak tetemeinek hasznosítása kommunikáció nélkül majdnem lehetetlen volt, tehát az előnyelv megjelenése esszenciális volt ennek érdekében. A több fehérjét fogyasztó Homo erectus aztán olyan készségekre tehetett szert, ami segítette a nyelvfejődést, és így tovább: tehát koevolúciós folyamat indult be. Viszont a teljes nyelvi kapacitás (nyelvtannal, szókinccsel együtt) csak a Homo sapiensnél jelent meg, és ehhez még genetikai lépés is kellett.

Mi teszi különösen jelentőssé a mezőgazdaság megjelenését?

Ez a lépés akadályozta meg azt, hogy további klasszikus átmenetek történjenek az embernél. A mezőgazdasággal együtt ugyanis megjelent a magántulajdon is, ami nem kedvez a magasabb (kollektív) szintű szerveződési szinteken ható evolúciónak. Természetesen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mezőgazdaságnak voltak negatív következményei is. A legtöbb mezőgazdasági tevékenységhez le kell telepedni, miközben nőtt a populáció létszáma. Magyarul jelentősen nagyobbá vált a népsűrűség, és növekedésnek indultak az emberi települések is. Ezzel megjelentek a nagy járványok, ráadásul a járványokat okozó kórokozók egy része a háziállatokról ugrik át az emberre. Valószínűleg ezért egy a Covidhoz hasonló nagy járvány a vadászó-gyűjtögető társadalmakban nem tudott volna elterjedni.

A biológiai evolúció idővel veszített jelentőségéből az ember fejlődésében. A magunk konstruálta környezet immár nem szelekciós tényező számunkra?

Igaz, hogy a tényleges nyelv megjelenése után a lényegi átmenetek már nem genetikai hátterűek voltak a Homo sapiensnél, de ez nem jelenti azt, hogy ne zajlana most is a biológiai evolúció az emberben. Például

azokban a régiókban, ahol a beszélt nyelv hangmagassága is információt hordoz, ott az emberek genetikailag érzékenyebbek a hangmagasságra.

Hasonló mintázatot mutat a tejcukor-tolerancia génváltozatának elterjedése aszerint, hogy az adott populáció sok tejet fogyaszt-e. A gének és a kultúra koevolúciójára vannak tehát példák ma is, de azt be kell látnunk, hogy ezek inkább kivételek. Az ember által átalakított környezet bizonyosan hatott az emberre ható szelekciós nyomásra. Gondoljunk bele, milyen alapvető környezeti változásokat okozott a mezőgazdaság megjelenése. Viszont ez a változás nem minden esetben hat pozitívan az ember biologikumára, hiszen egyre jobban függünk a saját fejlesztéseinktől.

Az ember egyre több káros mutációt örökít át az utódainak, mert az időben elvégzett orvosi kezelés megakadályozza a mutáció miatt bekövetkező korai halált.

E jelenségnek ugyanakkor megvannak a maga kockázatai is, hiszen az emberek egyre nagyobb hányadának túlélése fog függni a technológiai és orvostudományi vívmányoktól. De ugyanez a jelenség a kulturális evolúcióban is tetten érhető. Olyan szélsőségessé vált a kulturális munkamegosztás, hogy azok a szakmák, amelyek korábban egységesek voltak, és amelyek művelői az egész területet ismerték, mára egymástól izolált, nagyon specializált részterületek csoportjaira oszlanak, amelyek között egyre kevesebb a kommunikáció. Ezzel nincs semmi baj, ameddig nincs semmi baj. Krízis esetén azonban, ha elérhetetlenné válnak a nélkülözhetetlen fejlesztéseink, akkor viszont a baj ezáltal csak nagyobb lesz.