A fejlett méréstechnikának köszönhetően hazánkban is mérhető volt, de nincs egészségi következménye a környezetbe került radioaktív ruténiumizotópnak
A szemlencse daganatos megbetegedésének kezelésére, és esetenként űreszközökön használt sugárzó anyag forrását mindeddig nem sikerült egyértelműen azonosítani. Pázmándi Tamás, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársának összefoglaló írása.
Október első napjaiban Európa számos pontján, így hazánkban is kimutatható volt a levegőmintákban a Ru-106 izotóp jelenléte. A sajtóban először megjelent francia hírek 10 µBq/m3 nagyságrendű légköri aktivitáskoncentrációt említettek, a hazai és a környező országok légköri környezetellenőrző állomásain ennél két-három nagyságrenddel nagyobb értékeket detektáltak.
A ruténium-106 izotóp felezési ideje 374 nap, ezért a természetben nem fordul elő, a mintákban kimutatott szennyeződés csak mesterséges eredetű lehet. A környezeti mintákban más mesterséges eredetű izotóp nem volt mérhető, így egyértelműen ki lehetett zárni annak lehetőségét, hogy a szennyeződés egy reaktorból vagy kiégett nukleáris fűtőelemek feldolgozása során került volna a környezetbe, mivel ezekben az esetekben számos más izotóp is kikerült volna a környezetbe.
A magyar szakértők példaértékű gyorsasággal, pontosan végeztek méréseket, a fejleményekről a nyomtatott és az elektronikus média is beszámolt. A néhány napon belül rendelkezésre álló mérési adatok alapján a szennyeződés hazai eredetét egyértelműen ki lehetett zárni, és a szakemberek számításokkal azt is igazolták, hogy a szennyeződésből származó egészségi kockázat elhanyagolható, legrosszabb esetben sem haladja meg a természetes háttérsugárzásból származó néhányszor tíz perces sugárterhelést. A levegőben mérhető megnövekedett Ru-106 aktivitáskoncentráció értéke néhány nap alatt a korábbi szintre csökkent. A mérési eredmények alapján a kikerülés rövid ideig tartott, feltehetően egyszeri szennyeződésről van szó.
A Ru-106 lágy béta sugárzó, detektálása elsősorban leányelemén, a fél perces felezési idejű Rh-106 izotópon keresztül lehetséges. Elterjedten alkalmazzák gyógyászati célokra, elsősorban a szemlencse daganatos megbetegedésének kezelésére, de esetenként űreszközökön radioizotópos termogenerátorban is használják. Hazánkban nem állítanak elő Ru-106 izotópot, a külföldről beszerzett sugárforrásokat az egészségügyben alkalmazzák.
A nagyon érzékeny méréstechnika következtében szinte az egész kontinensen kimutatható volt a ruténiumizotóp jelenléte. A meteorológiai viszonyok és a szélmező ismeretében a forrás eredetére is lehetett következtetni, az azokban a napokban uralkodó keleti széljárás alapján elsősorban az Urál és a Volga vidékét jelölték meg a kibocsátás lehetséges helyszíneként. Korábban a Roszatom megerősítette, hogy semmiféle rendellenesség nem történt az orosz atomenergetikai és hadiipari létesítményekben. A szennyeződés forrását az elmúlt időszakban több szakértői bizottság is vizsgálja, de azóta sem sikerült egyértelműen azonosítani, hogy honnan kerülhetett a légkörbe a szennyeződés. A ruténiumszennyezés lehetséges forrásaként a légkörbe bekerülő és ott megsemmisülő műhold is felmerült, de egyelőre erre sincs semmilyen bizonyíték.
A cikk szerzője Pázmándi Tamás, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
